Reményik ​Sándor válogatott versei 3 csillagozás

Reményik Sándor: Reményik Sándor válogatott versei Reményik Sándor: Reményik Sándor válogatott versei

„…a Reményik-versek zöme úgynevezett elmélkedő költemény. De ez nem hideg elmélkedés. A költő, aki magányos életében alig talál megvallanivaló érzelmet, szívesen vall azokról az érzelmekről, amiket a külső világ kelt benne, minden amit lát s ami körülötte történik. Vele nem igen történik semmi. Mindinkább tiszta világszemmé válik, csöndes és mélabús nézőjévé a dolgoknak, schopenhaueri értelemben vett költővé. De mindinkább érzi a világszem felelősségét is, a költői hivatástudatot. Valami komoly lelkiismeretesség fejlődik ki benne. Aki mindent kívülről néz, az mindent egykicsit az ítélő szemével néz, összeráncolt szemöldökök alól.”
Babits Mihály

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar költészet kincsestára Unikornis · Remekírók diákkönyvtára Polis

>!
Unikornis, 2000
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634274072
>!
Polis, Kolozsvár, 1997
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9739267076

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

Algernon P>!

Mi mindíg búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.

47. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Énekek éneke
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Dsida Jenő: Dsida Jenő legszebb versei
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Endrődi Sándor (szerk.): A Magyar Költészet Kincsesháza
Markó Béla: Egy mondat a szeretetről
Szőcs Géza: Nyestbeszéd