Kicsivel ​könnyebb… 1 csillagozás

Reményik László: Kicsivel könnyebb…

Reményik László új könyvében hű társáról, Kicsiről, a vakvezető kutyáról szól. A szerző több mint tíz esztendeje vesztette el látását, ám így is képes alkotói életre, hiszen három évvel ezelőtt jelent meg az Akik a sötétben is látnak című kötete, melyben nem látók vallanak önmagukról, s tavaly látott napvilágot az Életbajnokok című könyv: különféle problémákkal küszködő emberek beszélnek helyzetükről, munkában, sportban, alkotásban meglelt önmagukról. A sort a Kicsivel könnyebb… folytatja; a novellisztikus könyv a kutyával töltött hat esztendő élményeit, érdekességeit rögzíti, amelyekben a valóság az írói képzelettel keveredik.

Tartalomjegyzék

>!
Hungarovox, Budapest, 2003
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639292699

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

chhaya>!
Reményik László: Kicsivel könnyebb…

Fantasztikus az íróban az élni és tenni akarás, ez a könyv minden egyes sorából kiderül. Vaksága ellenére jóval aktívabb életet él, mint sok látó ember. Könyvet ír, rendezvényekre jár és programokat szervez, kampányol, iskolákban beszél a vakságról, túrázik… Túrázik! Számomra az is nagy bátorságnak tűnik, hogy az ember a teljes sötétségben egy kutyára bízza magát, és akár a városban elinduljon valamerre, egyedül. De ahol mások az önsajnáltatás mocsarába süllyednének, ott Reményik László csak megy és teszi a dolgát, a maga derűs humorával. Mindebben pedig Kicsi, társa, a vakvezető kutya segít neki.

Kicsi okos, jól kiképzett kutya. A könyvben lassan csepegtetve arról is kapunk információt, hogyan zajlik egy vakvezető négylábú betanítása. Hogyan él együtt vezető és vezetett, miként értik meg egymást, milyenek a mindennapjaik. Érdekes dolgokat ír le. Maga a történet csapong, valójában nincs is: mondjuk úgy, hogy rövid szösszenetek, anekdotikus történetek láncolata az egész… Ezek többnyire összefüggnek, néhol kevésbé, de hát annyi a mesélni való! Az író stílusa pedig szeretni való, derűs, humoros, pozitív… Egyszerűen jó olvasni.


Népszerű idézetek

chhaya>!

Az ember mindig védje meg önmagát, és a társát is, de fölösleges szócsatákba nem érdemes belebonyolódni. Nem szabad haragudni senkire, mert azzal csak magának árt az ember!

IV. fejezet - Iskolapéldák (Továbbra is az utcán)

chhaya>!

A városi ember rohanva éli az életét. Az évek múltán sokszor már akkor sem veszi észre a csodát, ha belebotlik.

IV. fejezet - Iskolapéldák (Hegyek között, völgyek között...)

chhaya>!

Ha valamit nagyon akar az ember, és van hozzá hite (na meg egy kis szerencséje), akkor az sikerülni fog.

VII. fejezet - Akik a sötétben is látnak

chhaya>!

Bár mindegyik gépjárművezető tett KRESZ- és gyakorlati vizsgát is, mégis nehéz lenne közöttük két egyformán vezető és szabályt betartó személyt találni. Ezzel így vannak a vakvezető kutyások is. Ha kutyát cserélnének direktbe, elég kutyául éreznék magukat.

IX. fejezet - Egy húron pendülünk

chhaya>!

A közös munka alapján „jó” minősítést adtam magunknak, és csak azért nem kitűnőt, mert kora reggel az úttesten kötöttünk ki, ami igazi szarvashiba volt!
Kicsi: Én is jobban örültem volna, ha a szarvashiba helyett ebédnél szarvashússal tömhettem volna meg a gyomromat. De azért nem volt ellenemre a rántott csirke ropogtatni való szárnya sem…

I. fejezet - Egy nap

chhaya>!

Miért áll meg a vakvezető kutya a járda végén? Nem azért, mert kifogyott belőle a benzin!

III. fejezet - Hogy is van ez?

chhaya>!

Hű, de jó! Autóval fogunk utazni! Elsőnek nekem kellett beszállnom a kétajtós járgányba, hogy utána a hátsó ülésre ugorhassak – Laci persze előre ült. Míg ismerősünk megkerülte az autót, én máris hopp, a sofőrülésben voltam. Akadálytalanul néztem ki a kormány fölött. Ez a nekem való hely! Persze Manuela is megérkezett az ajtóhoz. Nevetve kérdezte: akkor én most hova üljek? Ülj be nyugodtan hátra – felelte higgadtan Laci. – Ha Kicsi bárhová el tud vezetni engem a városban, miért pont a te autódat ne tudná?

III. fejezet - Hogy is van ez?

chhaya>!

Fontos, alapvető különbség, hogy míg a született nem látóknak a vakság természetes állapot, addig a látásukat felnőtt korukban elvesztők számára egyáltalán nem az! Nekünk mindent – és tényleg mindent – újra meg kell tanulnunk. Ehhez leginkább akaraterőre van szükség: arra, hogy bizonyítani akarjunk önmagunknak és környezetünknek.

IV. fejezet - Iskolapéldák (Suli)

Kapcsolódó szócikkek: vakság
chhaya>!

A „szakrendelőt” egy pincében alakították ki. Türelmesen várakoztunk a hosszú sor végén, amikor hirtelen kialudtak a neoncsövek. Az addig magabiztosnak tűnő emberek hirtelen izgatottak lettek. Meg sem mertek mozdulni a majdnem vaksötétben – én meg egyre otthonosabban éreztem magam. Elszorult a szívem a sok hátrányos helyzetű, látó ember láttán. Pördítettem hármat a kezem ügyében lévő fehér varázsboton, és felajánlottam a sötétség zárkájába került embereknek:
– Ha valaki szeretne kijutni a napfényre, nyugodtan rám bízhatja magát!

IV. fejezet - Iskolapéldák (Az emberi természet apró viccei)

chhaya>!

Hiába nem láttam már vagy nyolc éve, fejben továbbra is látó ember maradtam: a tanulás folyamatát nehezen tudtam elvonatkoztatni a vizualitástól. Csodáltam ezeket a gyerekeket, amint szélsebesen püfölték a pontírógép billentyűit, ahogy huzigálták ide-oda az abakusz golyóit. És ahogy kapásból válaszoltak a kérdésekre. Olvasni persze csak az ujjukkal tudnak. Micsoda agymunka kell mindehhez! – döbbentem rá, mint se ide, se oda nem tartozó fehér botos.

VI. fejezet - Kézen fogva az iskolában


Hasonló könyvek címkék alapján

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha
Kertész Ákos: Brúnó, Borcsa, Benjámin…
Pásztohy Panka: Mentsük meg a kiskutyám!
Kántor Kata: A szagtalan betörő
Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Benkő László: Szívhangok
Lázár Ervin: Tüskés varabin
Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak
Bächer Iván: Hatlábú
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos