Vanek ​úr Párizsban (Gorcsev Iván 2.) 313 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

„Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem.”

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése és könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja.
Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás herceg, és a szerelmesek egymásra találnak.

Megjelent Vanek úr Párisban címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő Alexandra · Rejtő-sorozat Alexandra · A ponyva gyöngyszemei PairDime, Csengőkert, Alexandra

>!
Adamo Books, Budapest, 2020
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634534747
>!
PairDime, Szeged, 2019
376 oldal · ISBN: 9786155950391
>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9789630991537 · Illusztrálta: Garisa H. Zsolt, Varga Zerge Zoltán · Felolvasta: Benedek Miklós

9 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Gorcsev Iván · Vanek úr · Balázs Anna


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Megboldogult dédnagyapám, akivel sosem találkoztam, gyakran mesélt nekem történeteket afrikai útjairól – 1928-ban (vagy 1932-ben?) Almásy gróf személyes asszisztenseként, mindeneseként, sofőrjeként és tolmácsaként* járt először a Szaharában, ahol a Kufra oázistól nem messze találkoztak néhány szökevény légióssal. Nem elég, hogy a szedett-vetett bagázs vezetője magyarul beszélt, még velük tartott egy sítalpas alakulat is, amiből dédnagyapám arra következtetett, hogy a vegyes egység alighanem az Atlaszba készül valamilyen büntetőexpedícióra. Summa summarum, kedvesen elbeszélgettek, búcsút intettek egymásnak, majd dédnagyapó hónapokon át küzdött a makacs tevehajcsárokkal, akik üzletüket féltve rendszeresen homokot szórtak a rumi repülők, autók és motorok karburátorába – miután az egyik ilyen csínyre háromszáz méteres magasságban jöttek rá a gróffal, megfogadták, hogy egy időre hazautaznak, már amennyiben előtte épségben földet is érnek…

A történetben eddig nem volna semmi különös, de ugyanebben az évben, egy párizsi kórházat elhagyva dédnagyapa belefutott egy rendkívül kedves és szellemes magyar figurába, aki maga is Almásy volt – igaz, ő Almási, és nem annyira nemes, mint inkább értelmiségi –, és meghívta néhány barátjához társalogni és mulatozni az öreget. Az ott felbukkanó, magát Sábának nevező úrról kiderült, hogy bizony mászkált a sivatagban néhány hónappal korábban a vegyes alakulttal, most pedig egy hasonlóan vegyes társaság élén tölti az idejét a párizsi éjszakában: magyar életművészek, egy figyelemreméltó nemzetközi szépség, meg egy figyelemreméltó öreg oroszlán is akadt a brigádban. Dédnagyapa velük töltött pár hónapot, ám ezekről az élményekről viszonylag ritkán mesélt – a harmincas évek végén egy pesti kabaréíró mindenről részletesen kifaggatta, de olyan részletesen, hogy az öregnek azután sosem jött meg a kedve még egyszer elmondani ugyanazt.

Ezt csak azért mondtam most el, mert nevezett P. Howard úgymond saját sztorija kimondottan hasonlít a dédnagyapa történetéhez – így el kell gondolkodni azon, hogy adott esetben ő volt-e a pesti kabaréíró, avagy dédnagyapa fantáziája szaladt meg kicsit az egyébként bárki által olvasható könyvet bújva… Bárhogy is legyen, Gorcsev Iván, Sába és Wendriner úr (puszi a hasára!) kalandját ezúton is ajánlom mindenkinek!

*Arra az esetre, ha magyarokkal találkoznának.

>!
Mikrovar / Népszava, Budapest, 1986
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633224802
26 hozzászólás
pannik>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Összességében nagyon tetszett, de hát én elfogult vagyok Rejtővel, nem is igen tudnék mást mondani egyetlen könyvéről sem.
Az első részben nem mondom, hogy minden fondorlatos harcászati megmozdulást kristálytisztán értettem, helyenként kicsit elvesztettem a fonalat, ugyan néha utólag a számba rágja Rejtő, hogy mi is történt de sok esetben még így sem vettem a lapot teljesen.
Humora, stílusa változatlanul lenyűgöz, nagyon szeretem olvasni. Néha felnevetek hangosan, máskor csak magamban mosolygok vagy egyszerűen csak jókedvem lesz tőle, hogy milyen vicces, mókás helyzeteket és szófordulatokat tud kitalálni.
Főhősei egyéniségek, különc de többnyire tisztességes „nyomorultak” azaz légionisták, akiknek van valami sötét folt a múltjában, ez köti őket össze, és emiatt vannak a légióban.
A második rész nem a légióban játszódik, Párizsban vagyunk. Itt csak a végén állnak össze a képkockák valami érthető egésszé, közben jó sokáig lógat minket az író a sok mellékszereplő, talányos véletlen, ránézésre összefüggéstelen események sorozata között. Igazából egy fondorlatos gyilkosság sorozat felgöngyölítése zajlik, Rejtős stílusban.

>!
Mikrovar / Népszava, Budapest, 1986
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633224802
Mónika_Sándor>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Ez a könyv jóval jobb, mint azt a százalék alapján feltételeztem volna. Régóta a polcomon állt, nem is tudom, hogy került hozzám, emlékeim szerint nem is olvastam még Rejtőt. Nézegettem a polcon, de nem tűnt bizalomgerjesztőnek, aztán most mégis előkerült, kellett egy ’86-ban először kiadott könyv. :)
Alapvetően 2 különálló történetnek tűnik a könyv, de a szálak végül összeérnek. A Szaharában játszódó rész kellemes volt, finoman szórakoztató is, de a párizsi szál sokkal jobban tetszett – itt sziporkázott igazán Rejtő humora. :)
Bármily esetlenek is voltak a szereplők, nekem szimpatikusak voltak. Szerintem fogok én még Rejtőt olvasni. :)

dokijano>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

A Rejtő-könyvek csak kevés százalékát olvastam eddig (főleg az ismertebbeket, azokat is kb. 40-45 évvel ezelőtt), de ez a kötet valahogy kilóg közülük. Nyomokban tartalmazta ugyan a rejtői humort, de szikárabb, üresebb volt. A légiós részben már nemigen tudtam követni, ki kicsoda, de szerencsére kevés volt azokból, akik tényleg számítottak a cselekmény szempontjából.
A második részben pedig egyedül Vanek úr és Wendriner úr tevékenysége nyerte el a tetszésemet, a többi csak a zűrzavart fokozta a fejemben. Szerencsére a végén feloldja a rejtélyt a szerző, akár Rejtő volt, akár más.
Ettől persze még maradt az egyik kedvenc szerzőm.

Bazil P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Sok éve a polcomon várakozott ez a könyv, amit hirtelen felindulásomban vehettem meg annak idején – mindössze azért, mert a P. Howard név alatt ott áll szerényen az is: „A tizennégykarátos (így!) autó folytatása”.
És – gondolom, nagy lelkesedve el is kezdtem, de sokra nem jutottunk egymással, aztán elfeledetten reménykedett szegény pára (vagyis a könyv), hogy valamikor eljön még az ő ideje.
Most jött el, és gyorsan túl is estem rajta. Na, nem azért mintha annyira jó lenne, – ó korántsem, ne is szépítsük. Hanem mert a kezdeti poénokat leszámítva, – volt amin konkrétan majdnem nyeltem egy nagy kortynyi fürdővizet (fürdőkádban olvasás esete forgott fenn), úgy ítéltem meg, jobb ezen gyorsan túlesni, és így talán meg is értek valami a zagyvaságból.
Mert itt Rejtő megvalósított valami olyasmit, hogy feláldozta a stílusa, vagy a technikája oltárán a történetet, a sztorit. (Nem valami ilyesmi a gonzó?) Azt korántsem mondom, hogy ez tudatosan történt, de az biztos, hogy jó nagy zagyvaság kerekedett ki belőle – az első, a sivatagi részben. Konkrétan egy idő után fel is adtam a zűrzavaros sztori-vonalat, hagytam a csudába, és gyorsolvasás üzemmódban az itt-ott vagy inkább hébe-hóba kétségtelenül megjelenő Rejtő-poénokra koncentráltam, na meg egyre kíváncsibb lettem – mire megy ki itt a játék.
A második, a párizsi rész már kétségtelenül összeszedettebb volt, (de viszont ez a sztorit már máshol is olvastam tőle, persze nem pont ugyanígy, de akkor is) és persze a címnek megfelelően megjelent Vanek úr is, egyre többször és egyre érthetetlenebb cselekedetekkel (és ezt itt most értsd jó – azaz poénos értelemben), szóval ez a rész inkább hasonlított egy csavaros és furfangos eredeti Rejtő-sztorihoz. És a végén még az oly széteső és reménytelen sztori-szálak is összeértek, és nagyjából érthetővé vált minden. (Majdnem).
Vanek úrért persze érdemes volt fáradozni, (nekem is, meg Rejtőnek is), Gorcsev felismerhetetlenné vált – jó, tudom: öregszik és megkomolyodott, Wendriner Aladár meg ugyanolyan mint volt, csak ide nem nagyon kellett.
Nem tudom, az a másik kiadás, mennyiben érthetőbb*, de nem is fogok saját tapasztalatot szerezve erről beszámolni, mert elég volt ebből ez is.
Szóval Gorcsev és Vanek úr továbbfejlesztett sztorija kipipálva. Bármennyire is bőrlehúzós jellegű, persze nem tudom milyen körülmények között született, de nem véletlenül nem került ez annak idején kiadásra, mert Rejtő is érezhette, hogy nincs az a pénz; de az utókornak valahogy megmentett és végül is csak-csak olvasható és szinte kerek egész – és aztán lett az a pénz.
De Rejtő. Kuriózum. És ritkaság.
Ezért a négy csillag.
Ha ezt olvasom tőle először: „Na, lássuk azt a híres P. Howardot!”, akkor utána messzire elkerülöm. Szerencsére nem ezt olvastam tőle először.
Mekkora mázlim van!

* @Mike_Menders értékelését olvasva**: nem nagyon.
** https://moly.hu/ertekelesek/2787756

4 hozzászólás
sztimi53>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nem ez a kedvencem, nem tudom, hogy a kényszerolvasás befolyásolt-e, de inkább azt gyanítom, hogy ez egy kevésbé remekbe szabott darab. Nem mintha rossz lenne, egy vérbeli rajongóknak ez is élmény, csak ügye van viszonyítási alap, márpedig az általam igen magasra emelt lécet ez csak súrolta. Ez nem volt tizennégy karátos darab. Viszont ujjongtam, hogy újra látom a Nobel-díjas ifjút, Vanek urat meg mosókonyhai bestiát. Visszafogottan nevetős, elvétve zavaros történet. De Jenő azért marad a dobogón. Meg úgy sejtem Rejtő idejében még nem dívott az eurovíziós dalfesztivál, mégis első sora, miszerint Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. sokkal kisebb megrökönyödést keltett, mint manapság.

6 hozzászólás
mandris>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Még távolról sem olvastam az összes Rejtő-regényt, de néhányat már azért olvastam. Rejtő pechjére e regény előzménye, a Tizennégy karátos autó az egyik legjobban sikerült volt ezek közül, amiben nem kis szerepe van annak, hogy Gorcsev Iván a legszórakoztatóbb Rejtő-karakterek egyike, és Vanek úrral való párbeszédei rendkívül szellemesek. A második rész viszont, véleményem szerint, jelentősen elmaradt ettől a színvonaltól, és inkább valahová a Tizennégy karátos autó, Piszkos Fred, a kapitány és a Piszkos Fred közbelép közé helyezném, igaz, lényegesen közelebb az előbbi végponthoz. Nem volt ez rossz, ha önmagában nézzük, csak Rejtő csúcsteljesítményéhez képest volt ez talán kicsit gyengébb, mind a humor, mind a történetvezetés, mind pedig a felejthetetlen karakterek tekintetében. Almási gróf közel sem olyan szórakoztató főszereplő, mint például Fülig Jimmy, vagy épp az e regényben szerintem alulszerepeltetett (legalább is nem a szemünk előtt ténykedett) Gorcsev Iván. Vanek úr és Wendriner úr ugyan hozza a formáját, de hiányzik az igazi vezéregyéniség. Azért így is kapunk sok mindent, amit egy Rejtő-regénytől várunk, humort, kalandot, szerelmet, de csak majdnem a megszokott színvonalon.

Judyt IP>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Már elég régen olvastam az előző kötetet, de valahogy nem igazán találtunk egymásra.
Most a második résszel is tettem egy kísérletet. Érdekes volt. Persze a legvégére összeállt a történet, csak a nagy részében pislogtam, mint halacska a szatyorban. Kusza volt számomra.

Ami viszont tagadhatatlanul erőssége, hogy Rejtő nagyon szépen tud fogalmazni. Olyan csoda megfogalmazásokkal, mondatokkal futottam össze, amelyek lírai művekben is bőven megállnák a helyüket.

Rejtő Jenővel ugyan nem leszünk istenes cimborák, de pl. a Vesztegzár a Grand Hotelben c. írása nagyon tetszett. Valószínűleg kísérletezem még vele a jövőben. :)

2 hozzászólás
AeS P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Azért csillagozom fel, mert nem szeretek repülni.
Amikor a holland kiruccanásunkra válogattam irodalmat ('keveset, de eleget' volt a jelmondat), a belső hang egyszer csak azt mondta nekem: a repülőútra vigyél magaddal egy jó vaskos Rejtő-könyvet.
Hallgathat-e az ember másra, mint a saját belső hangjára könyvügyben? spoiler
Hangosan végigkacagtam a repülőutat oda és vissza is, úgyhogy finoman eltekintek attól, hogy milyen kriminálisan rosszul szerkesztett a Népszabadság és az Alexandra közös sorozata, és attól is, hogy néha mintha a jó Jenő is unta volna kifejteni nézeteit, pont mint Gorcsev Iván, szóval a nagy fordulatokat kicsit összecsapdosta, és vissza kellett párszor lapoznom, hogy megértsem, mit akart mondani.
De felcsillagozom, mert nagyon nem szeretek repülni.

zyzmut>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Azt a plecsnikért rajongó fajtámat!!!
Már megint egy olyan könyv, amitől nem vagyok elragadtatva. Igaza volt Fanfi barátnőmnek, aki azt tanácsolta, hogy ne pont ezzel a könyvvel kezdjem a Rejtő-életművel való megismerkedésemet; nem ez a legjobb tőle. Trú.

Humoros, néha már bántóan az; néhol meg kicsit belevesztem a körmönfont mondatokba. A szaharai részek engem meglehetősen untattak. A(z) (ön)gyilkosságok felderítésére lehetett volna kicsit több oldalt is szánni, a „nyomozást” összecsapottnak és hihetetlennek érzem. Mégis, ez sokkal jobban fenn tudta tartani az érdeklődésemet, mint a homoksivatagban csatangolás.
Rettentően zavaró volt, hogy Rejtő egy emberre több névvel vagy jelzővel is utalt (pölö Gorcsev Iván – használva külön-külön a vezetéknevet és a keresztnevet is –, illetve a Pojác és az orosz kifejezéseket). Vanek úr viszont egy fogalom!! Hihetetlen, mennyire szó szerint értelmezi nemcsak az utasításokat, hanem úgy mindent. Csak őmiatta kap „jó csillagozást” a történet.
Úgy érzem, a kevesebb több lett volna.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

– Azonnal gyertek! Fentről azt kívánják, hogy kapcsoljuk tíz perc múlva a marokkói színházból Shakespeare: A zsebtolvajokat.
Mi történt? Az egyik tiszt a rádióműsort átnézte, és azt kívánta, hogy este Schillertől a Hara­miákat a marokkói rádióból ne felejtsék el kapcsolni. Mit csinálhattak volna a tisztek egy ilyen unalmas, istenverte helyen, vályogfalak között, mint hogy még a legrosszabb előadást is végighallgatják?
Odalent tanácskozás folyt, körülbelül így.
– Mondd meg, hogy mit üzentek?
– Ha egy Trovacsek mondja, akkor elhiheted, hogy zsebtolvajokat mondtak. Dosztojevszkij­ben nem vagyok biztos.
– Az előbb Shakespeare-t mondtál.
– Hát azért nem vagyok biztos. Én csak egyet tudok biztosan…
– A rablókat – szólt idegesen a Próféta –, ezt már mondtad.
– Na látod! – mondta diadalmasan Trovacsek. – A Próféta is ismeri a darabot, ő is tudja, hogy van Rablók címen egy híres színmű.

4 hozzászólás
Cicu>!

-Én is voltam a légióban – szól Vanek úr. – Ez egy jó hely. Nem is értem miért szöknek sokan onnan el. Nekem nagyon jó dolgom volt. Leszámítva egy Mehár nevű törököt, akinek egyszer azt mondtam: „szép idő van” és attól fogva minden étkezés előtt felrázott és megpofozott, mintha kanalas orvosság lennék.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanek úr
sztimi53>!

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott.

(első mondat)

7 hozzászólás
Ákos_Tóth I>!

– (…) Ki a fene lopna itt a Szaharában?
– Például mi – felelte Pullover.

63. oldal (Népszava, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Szahara
4 hozzászólás
chibizso>!

Az idő pénz, de a pénz nem idő. Az idő legyőzhetetlen. Megvásárolhatatlan, elmulaszthatatlan. Múlását az egész világ összefoglaló ereje sem tudná befolyásolni.

298. oldal

pável>!

És itt volt Sír Lajos barátom, az alanyi költő, aki Virág Benedek papköltő összes költeményének legutolsó kiadásával a zsebében egy hosszú kampósbottal, roppant kevés pénzzel és fehérneművel érkezett Párizsba, azzal a kimondott céllal, hogy az eddigi világirodalom lírai költészetének felfogását alaposan megreformálja.

Kapcsolódó szócikkek: Virág Benedek
2 hozzászólás
narena>!

És az elzúgó túrakocsiban ott ült mellette egy nagyon előkelő ősz férfi. És ez mindenekfelett a legborzasztóbb volt. Ha egy nő hazudik, csal, bűnöző, gyilkos, tébolyult, züllött, még nem a legrosszabb.
Hát akkor mi a legrosszabb?
Ha mást szeret! Az a legrosszabb!
Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen.
Az befejezett kín,mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.

chibizso>!

Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.

335. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon legenda
Kockás Pierre: Lorre meg én
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Anthony Grey: Halálmester
Anthony Grey: Vérfarkas az Alpokban
Anthony Grey: Sattarani, a gyűlölet istene
Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete
Anthony Grey: A Kobraisten bosszúja