Vanek ​úr Párizsban (Gorcsev Iván 2.) 275 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

    "– Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkrementem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenem hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek? Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál.
    Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató."

Megjelent Vanek úr Párisban címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő, Rejtő-sorozat, A ponyva gyöngyszemei

>!
PairDime, Szeged, 2019
376 oldal · ISBN: 9786155950391
>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9789630991537 · Illusztrálta: Garisa H. Zsolt, Varga Zerge Zoltán · Felolvasta: Benedek Miklós
>!
Csengőkert, Kistarcsa, 2015
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155476716

8 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Gorcsev Iván · Vanek úr · Balázs Anna


Kedvencelte 12

Most olvassa 14

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Megboldogult dédnagyapám, akivel sosem találkoztam, gyakran mesélt nekem történeteket afrikai útjairól – 1928-ban (vagy 1932-ben?) Almásy gróf személyes asszisztenseként, mindeneseként, sofőrjeként és tolmácsaként* járt először a Szaharában, ahol a Kufra oázistól nem messze találkoztak néhány szökevény légióssal. Nem elég, hogy a szedett-vetett bagázs vezetője magyarul beszélt, még velük tartott egy sítalpas alakulat is, amiből dédnagyapám arra következtetett, hogy a vegyes egység alighanem az Atlaszba készül valamilyen büntetőexpedícióra. Summa summarum, kedvesen elbeszélgettek, búcsút intettek egymásnak, majd dédnagyapó hónapokon át küzdött a makacs tevehajcsárokkal, akik üzletüket féltve rendszeresen homokot szórtak a rumi repülők, autók és motorok karburátorába – miután az egyik ilyen csínyre háromszáz méteres magasságban jöttek rá a gróffal, megfogadták, hogy egy időre hazautaznak, már amennyiben előtte épségben földet is érnek…

A történetben eddig nem volna semmi különös, de ugyanebben az évben, egy párizsi kórházat elhagyva dédnagyapa belefutott egy rendkívül kedves és szellemes magyar figurába, aki maga is Almásy volt – igaz, ő Almási, és nem annyira nemes, mint inkább értelmiségi –, és meghívta néhány barátjához társalogni és mulatozni az öreget. Az ott felbukkanó, magát Sábának nevező úrról kiderült, hogy bizony mászkált a sivatagban néhány hónappal korábban a vegyes alakulttal, most pedig egy hasonlóan vegyes társaság élén tölti az idejét a párizsi éjszakában: magyar életművészek, egy figyelemreméltó nemzetközi szépség, meg egy figyelemreméltó öreg oroszlán is akadt a brigádban. Dédnagyapa velük töltött pár hónapot, ám ezekről az élményekről viszonylag ritkán mesélt – a harmincas évek végén egy pesti kabaréíró mindenről részletesen kifaggatta, de olyan részletesen, hogy az öregnek azután sosem jött meg a kedve még egyszer elmondani ugyanazt.

Ezt csak azért mondtam most el, mert nevezett P. Howard úgymond saját sztorija kimondottan hasonlít a dédnagyapa történetéhez – így el kell gondolkodni azon, hogy adott esetben ő volt-e a pesti kabaréíró, avagy dédnagyapa fantáziája szaladt meg kicsit az egyébként bárki által olvasható könyvet bújva… Bárhogy is legyen, Gorcsev Iván, Sába és Wendriner úr (puszi a hasára!) kalandját ezúton is ajánlom mindenkinek!

*Arra az esetre, ha magyarokkal találkoznának.

>!
Mikrovar / Népszava, Budapest, 1986
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633224802
26 hozzászólás
Mónika_Sándor >!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Ez a könyv jóval jobb, mint azt a százalék alapján feltételeztem volna. Régóta a polcomon állt, nem is tudom, hogy került hozzám, emlékeim szerint nem is olvastam még Rejtőt. Nézegettem a polcon, de nem tűnt bizalomgerjesztőnek, aztán most mégis előkerült, kellett egy ’86-ban először kiadott könyv. :)
Alapvetően 2 különálló történetnek tűnik a könyv, de a szálak végül összeérnek. A Szaharában játszódó rész kellemes volt, finoman szórakoztató is, de a párizsi szál sokkal jobban tetszett – itt sziporkázott igazán Rejtő humora. :)
Bármily esetlenek is voltak a szereplők, nekem szimpatikusak voltak. Szerintem fogok én még Rejtőt olvasni. :)

Bazil P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Sok éve a polcomon várakozott ez a könyv, amit hirtelen felindulásomban vehettem meg annak idején – mindössze azért, mert a P. Howard név alatt ott áll szerényen az is: „A tizennégykarátos (így!) autó folytatása”.
És – gondolom, nagy lelkesedve el is kezdtem, de sokra nem jutottunk egymással, aztán elfeledetten reménykedett szegény pára (vagyis a könyv), hogy valamikor eljön még az ő ideje.
Most jött el, és gyorsan túl is estem rajta. Na, nem azért mintha annyira jó lenne, – ó korántsem, ne is szépítsük. Hanem mert a kezdeti poénokat leszámítva, – volt amin konkrétan majdnem nyeltem egy nagy kortynyi fürdővizet (fürdőkádban olvasás esete forgott fenn), úgy ítéltem meg, jobb ezen gyorsan túlesni, és így talán meg is értek valami a zagyvaságból.
Mert itt Rejtő megvalósított valami olyasmit, hogy feláldozta a stílusa, vagy a technikája oltárán a történetet, a sztorit. (Nem valami ilyesmi a gonzó?) Azt korántsem mondom, hogy ez tudatosan történt, de az biztos, hogy jó nagy zagyvaság kerekedett ki belőle – az első, a sivatagi részben. Konkrétan egy idő után fel is adtam a zűrzavaros sztori-vonalat, hagytam a csudába, és gyorsolvasás üzemmódban az itt-ott vagy inkább hébe-hóba kétségtelenül megjelenő Rejtő-poénokra koncentráltam, na meg egyre kíváncsibb lettem – mire megy ki itt a játék.
A második, a párizsi rész már kétségtelenül összeszedettebb volt, (de viszont ez a sztorit már máshol is olvastam tőle, persze nem pont ugyanígy, de akkor is) és persze a címnek megfelelően megjelent Vanek úr is, egyre többször és egyre érthetetlenebb cselekedetekkel (és ezt itt most értsd jó – azaz poénos értelemben), szóval ez a rész inkább hasonlított egy csavaros és furfangos eredeti Rejtő-sztorihoz. És a végén még az oly széteső és reménytelen sztori-szálak is összeértek, és nagyjából érthetővé vált minden. (Majdnem).
Vanek úrért persze érdemes volt fáradozni, (nekem is, meg Rejtőnek is), Gorcsev felismerhetetlenné vált – jó, tudom: öregszik és megkomolyodott, Wendriner Aladár meg ugyanolyan mint volt, csak ide nem nagyon kellett.
Nem tudom, az a másik kiadás, mennyiben érthetőbb*, de nem is fogok saját tapasztalatot szerezve erről beszámolni, mert elég volt ebből ez is.
Szóval Gorcsev és Vanek úr továbbfejlesztett sztorija kipipálva. Bármennyire is bőrlehúzós jellegű, persze nem tudom milyen körülmények között született, de nem véletlenül nem került ez annak idején kiadásra, mert Rejtő is érezhette, hogy nincs az a pénz; de az utókornak valahogy megmentett és végül is csak-csak olvasható és szinte kerek egész – és aztán lett az a pénz.
De Rejtő. Kuriózum. És ritkaság.
Ezért a négy csillag.
Ha ezt olvasom tőle először: „Na, lássuk azt a híres P. Howardot!”, akkor utána messzire elkerülöm. Szerencsére nem ezt olvastam tőle először.
Mekkora mázlim van!

* @Mike_Menders értékelését olvasva**: nem nagyon.
** https://moly.hu/ertekelesek/2787756

4 hozzászólás
sztimi53>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nem ez a kedvencem, nem tudom, hogy a kényszerolvasás befolyásolt-e, de inkább azt gyanítom, hogy ez egy kevésbé remekbe szabott darab. Nem mintha rossz lenne, egy vérbeli rajongóknak ez is élmény, csak ügye van viszonyítási alap, márpedig az általam igen magasra emelt lécet ez csak súrolta. Ez nem volt tizennégy karátos darab. Viszont ujjongtam, hogy újra látom a Nobel-díjas ifjút, Vanek urat meg mosókonyhai bestiát. Visszafogottan nevetős, elvétve zavaros történet. De Jenő azért marad a dobogón. Meg úgy sejtem Rejtő idejében még nem dívott az eurovíziós dalfesztivál, mégis első sora, miszerint Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. sokkal kisebb megrökönyödést keltett, mint manapság.

6 hozzászólás
rohanoazis P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

“Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.”
Rejtő zsenialitása – többek között – abból áll, hogy már az első pár mondattal olyan magasra emeli a szöveget, ahonnan elvileg csak lefele van. De nem, ezt a szintet végig, szinte törés nélkül tudja tartani.
Ez a könyve szerintem egyike a legjobbaknak. Az első, légiós részre ráfért volna némi szerkesztői munka – a posztumusz kiadások közé tartozik –, a párizsi rész azonban ismét nagyon jó.
A Tizennégy karátos autó Gorcsev Ivánja ismét a légióban, apja becsületét keresi, miközben Sábával, a “Királynővel” és a végül több, mint százra rugó szökött légionáriussal megszervezi az Első számú Legvegyesebb Brigádot, s mellesleg néhány igen jelentős hős- és haditettet visz végbe. A második rész Párizs. Az a Párizs, ahol diákok és jobb sorsra érdemes művészek nyomorognak, s hogy teljes legyen a gorcsevi világkép, jelen van Vanek úr, és alig hihető, Wendriner úr, artista és ragadozó, az öreg cirkuszi oroszlán. Jó pofa társaság, kilencen haldokolnak az éhségtől “lépten-nyomon” egy kis szobában. Plusz Sába. De végül minden jóra fordul. Persze. Megfelelő adag rejtői keserűséggel fűszerezett hatalmas nevetések közepette.
A két háború közötti világérzés.

1 hozzászólás
AeS P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Azért csillagozom fel, mert nem szeretek repülni.
Amikor a holland kiruccanásunkra válogattam irodalmat ('keveset, de eleget' volt a jelmondat), a belső hang egyszer csak azt mondta nekem: a repülőútra vigyél magaddal egy jó vaskos Rejtő-könyvet.
Hallgathat-e az ember másra, mint a saját belső hangjára könyvügyben? spoiler
Hangosan végigkacagtam a repülőutat oda és vissza is, úgyhogy finoman eltekintek attól, hogy milyen kriminálisan rosszul szerkesztett a Népszabadság és az Alexandra közös sorozata, és attól is, hogy néha mintha a jó Jenő is unta volna kifejteni nézeteit, pont mint Gorcsev Iván, szóval a nagy fordulatokat kicsit összecsapdosta, és vissza kellett párszor lapoznom, hogy megértsem, mit akart mondani.
De felcsillagozom, mert nagyon nem szeretek repülni.

Olympia_Chavez P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Vanek úrról már olvastam korábban, A tizennégy karátos autó c. regényben. De nem gondoltam volna, hogy a regény folytatását tartom most a kezemben. Azt feltételeztem, hogy csak egy újrahasznosított karakter, akinek az előző sikerein felbuzdulva, megírta az író, saját külön kis elbeszélését.

A regény részben légiós, részben kalandregény és a második felében egy pörgős krimi. Három az egyben, de mégsem tartozik a legjobb művek közé. Ezt a furcsaságot talán még Rejtő is érezte, amikor egyik szereplője, Almási Péter gondolataiban az alábbiakat fogalmazta: „Itt az én életem valahol belekeveredett egy légiós regény és a Gorcsev-család tragédiája közé, összegyúrva egy különös masszába.”

Annak, hogy a regény elmarad a legjobbak mögött, több oka van. A történet első fele a légióban, a sivatagban játszódik. A karakterek, a cselekmények jók, és lehet is rajtuk nevetni, de messze elmarad a hangulat felfokozottsága a hasonló légiós regények legjobbjai mögött. Majd következik egy éles váltás, a színhely átkerül Afrikából Párizsba. Mintha egy teljesen új történetbe kezdenénk, és ez a kizökkentés nem tesz jót sem a könyvnek, sem az olvasónak. Emigrált magyar (kezdő) művészek és bohémek életébe pillanthatunk be, ami rendkívül életszagúra sikeredett, talán a saját tapasztalatok miatt. Itt egy kicsit azonban lanyhul is az olvasó érdeklődése, mert nem értjük, hová tűnt az előző szál, Sába királynőjével és Gorcsev Ivánnal, illetve, hogyan fognak ezek a szálak találkozni. Túl sok az új információ, ami sehogy sem akar kapcsolódni az eddig olvasottakhoz.
Végül Almási Péter nyomozása indítja el újra a regényt a felszálló pályán. Szépen lassan összeállnak az új információk, amiket a régiekhez tudunk pászítani, majd tétje lesz a nyomozásnak, nem is egy és nem is kicsi. Végül, Gorcsev mindent felfed az olvasónak, ha még nem lenne egyértelmű az események miértje, hogy mi köt össze egy öreg spanyol légióst és egy hamiskártyást, mi köze Galahadnek Gorcsevékhez és miért tragikus, ha öt flösse van az embernek egymás után.

A regény humorát most nem a címadó Vanek úr, és nem is Gorcsev, a Pojác szolgáltatja, hanem a magyar különítmény, Sába királynőjével, Kárpáti Renével és Ribári Istvánnal. A történet kicsit kusza, nem minden szál kerül elvarrásra, de ettől még élvezetes. Van kinek drukkolni, van aki miatt aggódni is lehet, hogy végül minden megoldódjon.

Knyobold01>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Azt hittem sosem jutok a végére, pedig nem mondható hosszú történetnek. Gimiben amennyire szerettem Rejtő könyveit, mára annyira nem.
A történet kész káosz volt. Legalábbis én így éltem meg. Semmi értelmét nem láttam, a szereplőkkel nem tudtam mit kezdeni. Klassz hogy a végén mindent elmesélnek, hogy is volt de ott már elég erőltetettnek éreztem.
Az oroszlán…. ő miért? :D
Egy szó, mint száz hosszú ideig biztosan nem olvasok Rejtő könyveket.

Peni>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Kezdetben azt hittem, ebben a részben végig Vanek úr szemszögéből szemléljük a történteket, ennek ellenére a könyv első felében újra Gorcsevé a főszerep. A szaharai rész eleinte élesen elhatárolódik a párizsi színtől, volt egy olyan érzésem közben, mintha két külön könyvet olvasnék. A kötet végére azonban kezd tisztulni a kép, és lassan helyre kerülnek a részletek. Kiderül, hogy nagyobb az összefüggés, mint azt először gondolnánk.
Vanek hozza a megszokott formáját + bővül a feladatköre: házmesterré avanzsál legnagyobb örömére. A makaón fizikai Nobel-díjat nyerő orosz légionárius – és egyben (volt) matróz, vívás segédoktató, tenisztréner, zongorista, illetve harmonikás – családjáról pedig egyre több információt tudhatunk meg.
Összeségében A tizennégykarátos autót nem tudta nálam überelni, a befejezést pedig kicsit túlbonyolítottnak éreztem, de Vanek és Wendriner Aladár egyre szorosabbra fűződő viszonya és Az Első Számú Legvegyesebb Brigád kárpótolt mindezért.

Sheeana>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nincs meg a megszokott átütő erő, és kissé zavaros a történet, és a humor sem az igazi de vannak benne jó karakterek, és a Wendriner úrnak szervírozott komplett kávéházi reggeli, cigaretta és száz frank zsebpénz, valamint hírlap előfizetés, az mindent visz. :-)


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

– Azonnal gyertek! Fentről azt kívánják, hogy kapcsoljuk tíz perc múlva a marokkói színházból Shakespeare: A zsebtolvajokat.
Mi történt? Az egyik tiszt a rádióműsort átnézte, és azt kívánta, hogy este Schillertől a Hara­miákat a marokkói rádióból ne felejtsék el kapcsolni. Mit csinálhattak volna a tisztek egy ilyen unalmas, istenverte helyen, vályogfalak között, mint hogy még a legrosszabb előadást is végighallgatják?
Odalent tanácskozás folyt, körülbelül így.
– Mondd meg, hogy mit üzentek?
– Ha egy Trovacsek mondja, akkor elhiheted, hogy zsebtolvajokat mondtak. Dosztojevszkij­ben nem vagyok biztos.
– Az előbb Shakespeare-t mondtál.
– Hát azért nem vagyok biztos. Én csak egyet tudok biztosan…
– A rablókat – szólt idegesen a Próféta –, ezt már mondtad.
– Na látod! – mondta diadalmasan Trovacsek. – A Próféta is ismeri a darabot, ő is tudja, hogy van Rablók címen egy híres színmű.

4 hozzászólás
Cicu>!

-Én is voltam a légióban – szól Vanek úr. – Ez egy jó hely. Nem is értem miért szöknek sokan onnan el. Nekem nagyon jó dolgom volt. Leszámítva egy Mehár nevű törököt, akinek egyszer azt mondtam: „szép idő van” és attól fogva minden étkezés előtt felrázott és megpofozott, mintha kanalas orvosság lennék.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanek úr
sztimi53>!

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott.

(első mondat)

7 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!

– (…) Ki a fene lopna itt a Szaharában?
– Például mi – felelte Pullover.

63. oldal (Népszava, 1986)

4 hozzászólás
chibizso>!

Az idő pénz, de a pénz nem idő. Az idő legyőzhetetlen. Megvásárolhatatlan, elmulaszthatatlan. Múlását az egész világ összefoglaló ereje sem tudná befolyásolni.

298. oldal

narena>!

És az elzúgó túrakocsiban ott ült mellette egy nagyon előkelő ősz férfi. És ez mindenekfelett a legborzasztóbb volt. Ha egy nő hazudik, csal, bűnöző, gyilkos, tébolyult, züllött, még nem a legrosszabb.
Hát akkor mi a legrosszabb?
Ha mást szeret! Az a legrosszabb!
Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen.
Az befejezett kín,mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.

pável>!

És itt volt Sír Lajos barátom, az alanyi költő, aki Virág Benedek papköltő összes költeményének legutolsó kiadásával a zsebében egy hosszú kampósbottal, roppant kevés pénzzel és fehérneművel érkezett Párizsba, azzal a kimondott céllal, hogy az eddigi világirodalom lírai költészetének felfogását alaposan megreformálja.

2 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!

(…) babonás emberek mindig voltak és lesznek, mert Allah úgy akarta, hogy némely ember ne azt lássa, amit lát, és ne azt hallja, amit hall, hanem külön igazságot keressen magának, és ha ezt megtalálta, akkor hinni tudja, hogy okosabb, mint a többi.

107. oldal (Népszava, 1986)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Leslie L. Lawrence: Sindzse szeme
Tamási Áron: Ábel az országban
P. C. Wren: A Kék Csillag
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Vavyan Fable: Mesemaraton
Janet Evanovich: Két ravatal
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
George Cooper: Magánügy