Vanek ​úr Párizsban (Vanek úr 2.) 237 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

    "– Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkrementem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenem hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek? Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál.
    Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató."

Megjelent [[https://moly.hu/konyvek/rejto-jeno-vanek-ur-parisban|Vanek úr Párisban]] címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9789630991537 · Felolvasta: Benedek Miklós
>!
Csengőkert, Kistarcsa, 2015
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155476716
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2011
ISBN: 9789630967006 · Felolvasta: Benedek Miklós

7 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Gorcsev Iván · Vanek úr


Kedvencelte 11

Most olvassa 13

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Megboldogult dédnagyapám, akivel sosem találkoztam, gyakran mesélt nekem történeteket afrikai útjairól – 1928-ban (vagy 1932-ben?) Almásy gróf személyes asszisztenseként, mindeneseként, sofőrjeként és tolmácsaként* járt először a Szaharában, ahol a Kufra oázistól nem messze találkoztak néhány szökevény légióssal. Nem elég, hogy a szedett-vetett bagázs vezetője magyarul beszélt, még velük tartott egy sítalpas alakulat is, amiből dédnagyapám arra következtetett, hogy a vegyes egység alighanem az Atlaszba készül valamilyen büntetőexpedícióra. Summa summarum, kedvesen elbeszélgettek, búcsút intettek egymásnak, majd dédnagyapó hónapokon át küzdött a makacs tevehajcsárokkal, akik üzletüket féltve rendszeresen homokot szórtak a rumi repülők, autók és motorok karburátorába – miután az egyik ilyen csínyre háromszáz méteres magasságban jöttek rá a gróffal, megfogadták, hogy egy időre hazautaznak, már amennyiben előtte épségben földet is érnek…

A történetben eddig nem volna semmi különös, de ugyanebben az évben, egy párizsi kórházat elhagyva dédnagyapa belefutott egy rendkívül kedves és szellemes magyar figurába, aki maga is Almásy volt – igaz, ő Almási, és nem annyira nemes, mint inkább értelmiségi –, és meghívta néhány barátjához társalogni és mulatozni az öreget. Az ott felbukkanó, magát Sábának nevező úrról kiderült, hogy bizony mászkált a sivatagban néhány hónappal korábban a vegyes alakulttal, most pedig egy hasonlóan vegyes társaság élén tölti az idejét a párizsi éjszakában: magyar életművészek, egy figyelemreméltó nemzetközi szépség, meg egy figyelemreméltó öreg oroszlán is akadt a brigádban. Dédnagyapa velük töltött pár hónapot, ám ezekről az élményekről viszonylag ritkán mesélt – a harmincas évek végén egy pesti kabaréíró mindenről részletesen kifaggatta, de olyan részletesen, hogy az öregnek azután sosem jött meg a kedve még egyszer elmondani ugyanazt.

Ezt csak azért mondtam most el, mert nevezett P. Howard úgymond saját sztorija kimondottan hasonlít a dédnagyapa történetéhez – így el kell gondolkodni azon, hogy adott esetben ő volt-e a pesti kabaréíró, avagy dédnagyapa fantáziája szaladt meg kicsit az egyébként bárki által olvasható könyvet bújva… Bárhogy is legyen, Gorcsev Iván, Sába és Wendriner úr (puszi a hasára!) kalandját ezúton is ajánlom mindenkinek!

*Arra az esetre, ha magyarokkal találkoznának.

>!
Népszava, Budapest, 1986
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633224802
26 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nem ez a kedvencem, nem tudom, hogy a kényszerolvasás befolyásolt-e, de inkább azt gyanítom, hogy ez egy kevésbé remekbe szabott darab. Nem mintha rossz lenne, egy vérbeli rajongóknak ez is élmény, csak ügye van viszonyítási alap, márpedig az általam igen magasra emelt lécet ez csak súrolta. Ez nem volt tizennégy karátos darab. Viszont ujjongtam, hogy újra látom a Nobel-díjas ifjút, Vanek urat meg mosókonyhai bestiát. Visszafogottan nevetős, elvétve zavaros történet. De Jenő azért marad a dobogón. Meg úgy sejtem Rejtő idejében még nem dívott az eurovíziós dalfesztivál, mégis első sora, miszerint Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. sokkal kisebb megrökönyödést keltett, mint manapság.

6 hozzászólás
>!
AeS P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Azért csillagozom fel, mert nem szeretek repülni.
Amikor a holland kiruccanásunkra válogattam irodalmat ('keveset, de eleget' volt a jelmondat), a belső hang egyszer csak azt mondta nekem: a repülőútra vigyél magaddal egy jó vaskos Rejtő-könyvet.
Hallgathat-e az ember másra, mint a saját belső hangjára könyvügyben? spoiler
Hangosan végigkacagtam a repülőutat oda és vissza is, úgyhogy finoman eltekintek attól, hogy milyen kriminálisan rosszul szerkesztett a Népszabadság és az Alexandra közös sorozata, és attól is, hogy néha mintha a jó Jenő is unta volna kifejteni nézeteit, pont mint Gorcsev Iván, szóval a nagy fordulatokat kicsit összecsapdosta, és vissza kellett párszor lapoznom, hogy megértsem, mit akart mondani.
De felcsillagozom, mert nagyon nem szeretek repülni.

>!
Eva62
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Ha ez a Rejtő regény került volna legelőször a kezembe, valószinűleg elvette volna a kedvem a többi olvasásától. Az első részt kimondottan úntam. A szökevények mind nagyobb csapatának bolyongását a Szaharában célszerűtlennek találtam, kalandjaik nem keltették fel érdeklődésemet, humorát nem tudtam méltányolni. A második részt már izgalmasabbnak találtam, a szaharai események is értelmet nyertek.

1 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Vanek úrról már olvastam korábban, A tizennégy karátos autó c. regényben. De nem gondoltam volna, hogy a regény folytatását tartom most a kezemben. Azt feltételeztem, hogy csak egy újrahasznosított karakter, akinek az előző sikerein felbuzdulva, megírta az író, saját külön kis elbeszélését.

A regény részben légiós, részben kalandregény és a második felében egy pörgős krimi. Három az egyben, de mégsem tartozik a legjobb művek közé. Ezt a furcsaságot talán még Rejtő is érezte, amikor egyik szereplője, Almási Péter gondolataiban az alábbiakat fogalmazta: „Itt az én életem valahol belekeveredett egy légiós regény és a Gorcsev-család tragédiája közé, összegyúrva egy különös masszába.”

Annak, hogy a regény elmarad a legjobbak mögött, több oka van. A történet első fele a légióban, a sivatagban játszódik. A karakterek, a cselekmények jók, és lehet is rajtuk nevetni, de messze elmarad a hangulat felfokozottsága a hasonló légiós regények legjobbjai mögött. Majd következik egy éles váltás, a színhely átkerül Afrikából Párizsba. Mintha egy teljesen új történetbe kezdenénk, és ez a kizökkentés nem tesz jót sem a könyvnek, sem az olvasónak. Emigrált magyar (kezdő) művészek és bohémek életébe pillanthatunk be, ami rendkívül életszagúra sikeredett, talán a saját tapasztalatok miatt. Itt egy kicsit azonban lanyhul is az olvasó érdeklődése, mert nem értjük, hová tűnt az előző szál, Sába királynőjével és Gorcsev Ivánnal, illetve, hogyan fognak ezek a szálak találkozni. Túl sok az új információ, ami sehogy sem akar kapcsolódni az eddig olvasottakhoz.
Végül Almási Péter nyomozása indítja el újra a regényt a felszálló pályán. Szépen lassan összeállnak az új információk, amiket a régiekhez tudunk pászítani, majd tétje lesz a nyomozásnak, nem is egy és nem is kicsi. Végül, Gorcsev mindent felfed az olvasónak, ha még nem lenne egyértelmű az események miértje, hogy mi köt össze egy öreg spanyol légióst és egy hamiskártyást, mi köze Galahadnek Gorcsevékhez és miért tragikus, ha öt flösse van az embernek egymás után.

A regény humorát most nem a címadó Vanek úr, és nem is Gorcsev, a Pojác szolgáltatja, hanem a magyar különítmény, Sába királynőjével, Kárpáti Renével és Ribári Istvánnal. A történet kicsit kusza, nem minden szál kerül elvarrásra, de ettől még élvezetes. Van kinek drukkolni, van aki miatt aggódni is lehet, hogy végül minden megoldódjon.

>!
Sheeana P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nincs meg a megszokott átütő erő, és kissé zavaros a történet, és a humor sem az igazi de vannak benne jó karakterek, és a Wendriner úrnak szervírozott komplett kávéházi reggeli, cigaretta és száz frank zsebpénz, valamint hírlap előfizetés, az mindent visz. :-)

>!
Gab
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Néhol kicsit elvesztettem a fonalat,aztán újból meglett,aztán megint kicsit,de gyorsan vissza.De Rejtő az Rejtő,nem lehet nem szeretni.A légiós részt egy éjszaka alatt kiolvastam,nem is tettem volna le,ha nem lettek volna bagolyszemeim a fáradtságtól.A Párizsban játszódó talán kicsit gyengébbre sikeredett,amit nagyon furcsának tartottam,mert abban feltűnt Vanek úr,akinek nagy rajongója vagyok.Még mindig tartom azon véleményemet,hogy Rejtő könyvei kedélyjavítóak.Néhol csak fetrengesz a nevetéstől.Ami jó:)

2 hozzászólás
>!
BoSziKa78
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Olyan volt mintha két történetet olvastam volna – egy légiósat meg egy Vanek urasat. Rejtő hozta a formáját, a nagy pofonokat, a hülyébbnél hülyébb helyzeteket. Jó kis történet volt.

>!
KingucK P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Várható két típusú rejtő regény ötvözete, amit eddig olvastam. :)
Az eleje a szokásos légiós történet Afrikában (kicsit aggódtam is, hogy mi lesz Vanek úrral és Párizzsal… :)

A második fele viszont már Párizsban játszódik, itt a másik fajta nyomozós történet bontakozik ki, az akkoriban tipikus szegény magyar művészélet bemutatásával.
Ahol senki sem az, akinek mutatja magát, mindenkinek van valami titka.
És persze a végén minden kiderül és mindeni megkapja méltó jutalmát :)

Jó kikapcsolódás.

>!
Anó P
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Nem a legjobb Rejtő-regény. Az első (régiós) és a második (párizsi) része valahogy nincsenek összhangban egymással. Igaz, a végén összefutnak a szálak, de mégsem egységes egész.
Azért vannak itt is jó részek – pl. Vanek úr tevékenysége vagy a félénk Wendriner úr körüli események… na, meg szerelem és a szokásos „becsület megvédése”…


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott.

(első mondat)

7 hozzászólás
>!
Cicu

-Én is voltam a légióban – szól Vanek úr. – Ez egy jó hely. Nem is értem miért szöknek sokan onnan el. Nekem nagyon jó dolgom volt. Leszámítva egy Mehár nevű törököt, akinek egyszer azt mondtam: „szép idő van” és attól fogva minden étkezés előtt felrázott és megpofozott, mintha kanalas orvosság lennék.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vanek úr
>!
Timár_Krisztina ISMP

– Azonnal gyertek! Fentről azt kívánják, hogy kapcsoljuk tíz perc múlva a marokkói színházból Shakespeare: A zsebtolvajokat.
Mi történt? Az egyik tiszt a rádióműsort átnézte, és azt kívánta, hogy este Schillertől a Hara­miákat a marokkói rádióból ne felejtsék el kapcsolni. Mit csinálhattak volna a tisztek egy ilyen unalmas, istenverte helyen, vályogfalak között, mint hogy még a legrosszabb előadást is végighallgatják?
Odalent tanácskozás folyt, körülbelül így.
– Mondd meg, hogy mit üzentek?
– Ha egy Trovacsek mondja, akkor elhiheted, hogy zsebtolvajokat mondtak. Dosztojevszkij­ben nem vagyok biztos.
– Az előbb Shakespeare-t mondtál.
– Hát azért nem vagyok biztos. Én csak egyet tudok biztosan…
– A rablókat – szólt idegesen a Próféta –, ezt már mondtad.
– Na látod! – mondta diadalmasan Trovacsek. – A Próféta is ismeri a darabot, ő is tudja, hogy van Rablók címen egy híres színmű.

4 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IMP

– (…) Ki a fene lopna itt a Szaharában?
– Például mi – felelte Pullover.

63. oldal (Népszava, 1986)

4 hozzászólás
>!
chibizso

Az idő pénz, de a pénz nem idő. Az idő legyőzhetetlen. Megvásárolhatatlan, elmulaszthatatlan. Múlását az egész világ összefoglaló ereje sem tudná befolyásolni.

298. oldal

>!
Ákos_Tóth IMP

(…) babonás emberek mindig voltak és lesznek, mert Allah úgy akarta, hogy némely ember ne azt lássa, amit lát, és ne azt hallja, amit hall, hanem külön igazságot keressen magának, és ha ezt megtalálta, akkor hinni tudja, hogy okosabb, mint a többi.

107. oldal (Népszava, 1986)

1 hozzászólás
>!
narena

És az elzúgó túrakocsiban ott ült mellette egy nagyon előkelő ősz férfi. És ez mindenekfelett a legborzasztóbb volt. Ha egy nő hazudik, csal, bűnöző, gyilkos, tébolyult, züllött, még nem a legrosszabb.
Hát akkor mi a legrosszabb?
Ha mást szeret! Az a legrosszabb!
Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen.
Az befejezett kín,mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.

>!
Cicu

A colonel ráadásnak, jobb tenyerét a tarkójára elhelyezve, párhuzamosan lengedező térdekkel énekli, hogy
Szevasztopolba kéne menni,
Pulykakakast kéne venni,
Lassan trojka , lyukas a kas,
Kiesik a Volga-kakas.

253. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Lorre: A végzetes parancs
Charles Lorre: A pokol rabszolgái
Vaszary Gábor: Monpti
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Renée Fallet: Egy félnótás Párizsban
Claire Loup: Amikor életemben először
G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején