Vanek ​úr Párisban (Vanek úr 2.) 6 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párisban

A ​Vanek úr Párizsban csak 1986-ban jelent meg, sok-sok évvel a szerző halála után, éppen ezért nem teljesen alaptalan a feltételezés, miszerint nem kész regényről van szó, hanem csak egy félig elkészült kézirat publikálásáról. Ezt az elképzelést támasztja alá a történet kidolgozatlansága, valamint az a tény, miszerint talán ez a legkevésbé Rejtős darab az életműben – tudtuk eddig. A jelen kiadás igazán különleges, hiszen az eredeti gépiratot tartalmazza, ami soha nem jelent meg korábban. Történt ugyanis, hogy a hajdani eredeti gépiratból (aminek egyik példányát amúgy Rejtő összetépte) kettő készült, és Rejtő egykori titkárnője az épen maradt változatot beköttette… a példány pedig Kiss Ferenc magángyűjtőhöz került. A kiadvány e példány reprint kiadása, a szöveg pedig értelemszerűen különbözik az ismertté vált (csonka) változattól. A titkárnő visszaemlékezése: „Én a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a… (tovább)

Megjelent Vanek úr Párizsban címmel is.

>!
Szépmíves Könyvek, Budapest, 2018
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155662591

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mike_Menders IP
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párisban

Zseniális! Ezzel a szóval tudom leírni a könyvet.

Rejtő Jenőről beszélünk, aki számtalan krimivel ajándékozott meg minket, hiszen a legtöbb regényében minden megvan, ami egy jó gyilkossági sztorihoz szükséges: hulla (egy vagy több), számtalan szálon történő, néha érthetetlen kavarodás, majd a legvégén a zseniális feloldozás és leleplezés.

Ebben a könyvben nem a szokott módon jutunk el a bűntény megoldásához: két, teljesen eltérő szemléletmódú részben kapjuk meg. A történet első felében A tizennégy karátos autó főhőse Gorcsev Iván (akarom mondani: Gorcseff) kalandjait követhetjük nyomon, míg a második felében egy hazánkból kiszakadt honfitársunk párizsi viszontagságain (és szemszögén) keresztül jutunk el a krimi kiteljesedéséig, majd csattanójáig.

De lássuk, miért is hívtam ezt a könyvet zseniálisnak!
– A kiadó érdeme, hogy az eredeti, a korábbitól mégis eltérő gépiratot nyomták újra, tehát Rejtő valódi, nyers, szerkesztetlen és korrektúrázatlan stílusát ismerhetjük meg.
– úgy emlékszem, sehol máshol nem keverte Rejtő az E/3 és E/1 stílust egy regényen belül. A könyv első fele a hagyományos E/3-ban íródott, míg a második fele E/1-ben, „saját” szemszögből. Mégis egy történetről van szó.
– a könyv előbbi kettőssége Rejtő egy korábbi regénye, a Párisi front című írása miatt alakult így. Ez utóbbi ráadásul a könyv része (utolsó harmada-negyede), tehát elolvasható a forrásregény is! Ezért hálás vagyok a kiadónak! Érdekes látni, ahogyan a korábbi írásának negyedét (a szereplőket és bizonyos helyzeteket) átemelt a Vanek ur Párisban második felébe, majd teljesen újra gyúrta, más szerepeket osztott ki, a történet is abszolút eltérő lett, mégis egybeforrt a fő történetszállal. Összességében tehát bár egy alapról induló, mégis két regényt kapunk a könyvben.

Ami gyanús nekem, hogy valószínűleg a Vanek ur Párisban regénye az előbb említett, A tizennégy karátos autó népszerűségének nyomására készült el, ugyanis a főszereplő érdekes karakterfejlődésen ment át: a bohókás és zöldfülű fiatalemberrel jó pár évvel később találkozunk újra a sivatagban, távol a gyermekétől, feleségétől, no és persze Vanek úrtól. Bár ez utóbbi szereplő lett a címadó, itt is erősen hatásvadásznak tűnik a cím, mert valójában csupán mellékszerepet kap. Bár való, hogy a két eltérő részt a személye fogja össze, mint szereplő.

A könyvben számomra sok helyen kuszák voltak a szálak, nem lettek eléggé kifejtve, részletezve, hogy épp ki mit mond, mit csinál, vagy hol is tartunk? Viszont ezt betudtam a nyers szövegnek, amit végül nem tisztázott le sem kiadó, sem szerkesztő, hanem a családi és antikváriumi örökségeken keresztül jutott el az olvasóig. Tény, hogy ez a kiadás eltér a korábbitól, pár részletre tényleg fény derül, illetve egyes helyeken jókat kacagtam, de a korábbi kiadás letisztázottsága miatt az a verzió talán érthetőbb volt a hiányosságai ellenére is. A korabeli, nyers szöveg miatt az olvasás kicsit nehezen ment, de egy idő után magába szippantott a majd száz éves írásmód.

Az öt csillagot azért adtam, mert egy remek ritkaság, igazi, zamatos műkincs, ami nem elsősorban csak könyv vagy regény, hanem a hajdani vázlat újraközlése, ráadásul egy olyan romantikus, életszagú kisregénnyel lett kiegészítve, amit korábban nem olvashattam (Párisi front). Ez utóbbi máris a szívembe lopta magát a 20-as évek megpróbáltatásával, nyomorával, felemelkedésével, nosztalgiájával, valamint büszke romantikájával. Imádtam!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mike_Menders IP

Ha egy nő hazudik, csal, bünőző, gyilkos, tébolyult, züllött még nem a legrosszabb.
Hát akkor mi a legrosszabb ?
Ha mást szeret! Az a legrosszabb!
Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett, mint a halál. Nincs kiengesztelés. Mert mást szeretni nem bün, tehát megbocsáthatatlan.

184. oldal közepe

1 hozzászólás
>!
Mike_Menders IP

Valamennyien bemutatkoztunk és természetesen beleszerettünk. De ezt nem lehetett közölni vele.

178. oldal közepe

>!
Mike_Menders IP

Sába királynője az asztalnál ült és borotválkozott.

(első mondat)

>!
Mike_Menders IP

Mai postával feladta a kért könyveket és ugy érzi, hogy jól kiválogatta azokat, amelyek egy oroszlánvadászt érdekelhetnek :
Macuaulay : A Keresztes Hadjáratok és Oroszlánszivü Richárd.
Thaine : Az ifju Dickens oroszlánkörmei.
Ozendovszky : Kié a világ nyersanyagának oroszlánrésze ?
Kuprin : Cári Tisztek Orosz lányok./Szinmü/
Asztronomiai Évkönyvek : Földünk, a Vizöntő és az Oroszlán jegygyébe./Külön értekezés a Fiastyukról./
Nem hiszem, hogy Ön baromfira is vadászik, de kár lett volna ezért megcsonkitani a szép könyvet.

28. oldal első fele

>!
Mike_Menders IP

– Csak az a kérdés, hogy van-e köztetek olyan, aki már megverte a feleségét?
Sokan jelentkeztek.
– Én már az öcsém feleségit is megvertem,- mondta a kantinos szerényen, mert sosem volt hetvenkedő természetü.
– Egy, kettő, három, négy, öt… meg te kettötszámitsz a sógornőddel, az hét. Ti vörösbort fizettek, mert az okai vagytok mindennek, ami Gorcseffel meg a Királynővel történik. A felháborodás vihara zudult Donaldra. Különösen a kantinos részéről.
– Nem szórakozásból verem én a nőket, hogy fizessek érte ! – kiáltotta idegesen.

12. oldal alja és 13. oldal felső része

4 hozzászólás
>!
Mike_Menders IP

– Én,- mondta Bahumir, a nyeregjavitó,- egyszer éjszaka, láttam az égen Allah unokaöccsét, zöld lovon. Az sokkal nagyobb csoda volt, mint hogy a rumi kutyák pofoznak. Ilyen eset már máskor is előfordult… Szerintem még velem is.

77. oldal alja

>!
Mike_Menders IP

Az ujabb szökevények között a legcsudálatosabb volt a két Delivette testvér, akik sitalpakkal jelentek meg a Szaharában, azzal, hogy ők szökevények.
Sitalpakkal ! A Szaharában !
Végül be kellett a sitalpak jogosságát, tekintve, hogy a két járőr az Atlasz legmagasabb csúcsáról menekült és nem volt bólond felszerelését otthagyni, mert akkor egy évvel többet Sóznak rájuk.

84. oldal alja

>!
Mike_Menders IP

Annyi bizonyos volt, hogy ez a távoli négylábú nem iszkol sántitó ügetéssel, mint a hiénák, nem domború a háta, mint a sakálnak, el mégis csak valami elsétált borjú féle.

54. oldal közepe

>!
Mike_Menders IP

Hogy hívják?
– A marabú bágyadtan mondta :
– Ibn Abu Ben…..
– Csak nem akarja ujra felmondani a verset.-kiáltotta Sába és Gorcseff.
– Figyelmeztetem – mondta Donald erélyesen,- magát ne hívják ugy, hogy nekünk a bemutatkozás miatt itt kelljen bevárni az esős évszakot.

47. oldal teteje

>!
Mike_Menders IP

Távolról, mindenfelől megérkeznek a hiénák, mindég tudják, hogy hol van valami népünnepély, szokatlanul nagymérvü főzés, sütés…

74. oldal közepe


Hasonló könyvek címkék alapján

M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: Valahol
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gabriel Wolf: A napisten háborúja