Tigrisvér 169 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így.
Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át.
– Robin – suttogta a leány –, beszéljen őszintén… nem tudom… nem akarom hinni…
Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte… És nem tette… nem tehette…
– Robin – mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.
– Mit akar?… – kérdezte rekedten, türelmetlenül – nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne… Tigrisvér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly… Elátkozott, ha hozzám ér…
Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll…
A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!

Eredeti megjelenés éve: 1940

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő Alexandra · Rejtő-sorozat Alexandra · A Nova kalandos regényei · A ponyva gyöngyszemei PairDime, Csengőkert, Alexandra

>!
Adamo Books, 2019
176 oldal · ISBN: 9789634536390
>!
Adamo Books, 2019
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634534259
>!
PairDime, Szeged, 2018
190 oldal · ISBN: 9786155950209

10 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Egy picit nagyobb volumenű, viszonylag jól kitalált, de két súlyos gyengeségen elvérző western regény került ki Rejtő kezei közül, Gibson Lavery álnéven (nagyon szimpatikus húzás, hogy a Csengőkert megmaradt ennél az írói fedőnévnél, sok más kiadó probléma nélkül besöpörte a regényt a nagy P. Howard zsákba, mivel vélhetően ezzel még jobban el lehetett adni a sztorit, mint magával Rejtővel). 1940-es megjelenésekor ez volt a negyedik komoly, humortalan western műve, ezt már csak 1941-ben követte a Nincs kegyelem. A Tigrisvér kiforrott munka, következetes úgy koncepciójában, mint megvalósításában. Kalandos jellege ellenére rögtön az alapkonfliktusában érdekes kérdést szegez az olvasónak: vajon egy személy identitását és viselkedését képes-e befolyásolni vélt-valós, frissen felfedezett származása – a gének felülírhatják-e a nevelés, az élettapasztalatok alapján megformálódott személyiséget, akár száznyolcvan fokkal is megforgatva egy ember habitusát…
Rejtő ráadásul csavar is ezen a kérdéskörön, és ezáltal ki is olvashatjuk saját válaszát a leírtakból, hiszen Robin spoiler.

Szóval alapesetben minden rendben lenne ezzel a történettel, ha nem lenne benne az a bizonyos Barker nevű fajankó, aki nyilván véletlenül rossz kikötőben szállt le a Radzeerről – félelmetesen kilóg nála a lóláb, remek karakter lehetne a humoros könyvekben, de Lavery western univerzumába egyszerűen nem fér bele. A humorfaktor ebben a közegben teljesen idegen és otromba.
A másik negatívum számomra maga Robin, aki túl gyorsan túl nagy transzformáción esik át, nincs igazán pszichológiai mélység abban a nagy pálfordulásban, ami elindítja őt és a cselekményt. Ilyesformán Robin egy ösztönlény, egy jobb szó híján buta ösztönlény, akit egyszerűen nincs miért szeretnünk, még jellemfejlődésének végén sem igazán.

Voltak benne nagy lehetőségek, de mindent egybevetve kissé középszerű lett a végeredmény. Sajnálom is, meg nem is, nem ragadott magával túlságosan.

>!
Csengőkert, Kistarcsa, 2014
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155476631
2 hozzászólás
Hoacin>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Rejtő westernjei megbízhatóan pipálják ki a stílus kötelező sablon elemeit, felvonul itt minden, ami köszönőviszonyban van a western klisékkel. Golyózáport délcegen túlélő zord főhős, aki galádnak mutatja magát, mert hát bandita, de a szíve persze arany, amit a környezete már a fizimiskájának mustrálásával egyből levág. Mert egy markáns férfifej, vagy egy értelmes homlok nem tartozhat gonosz bűnözőhöz! “Milyen szép férfi” sóhajtozik a rózsaszín novellák tipikus szerelmes hölgye, aki nem érti, miért nem csüccsen mellé, és kávézik vele vidoran ez a körözött jómadár. Sőt, a pasas nem átall eleinte rideg és barátságtalan is lenni, cöcöcö. Ezek után tényleg garantált a lamúr.
Három dolog dobta fel számomra a regényt: az egyik maga az író stílusa, amely itt talán jobban érvényesül, mint a többi western írásában. A másik, hogy nekem szívem csücske a vadnyugat, és valószínűleg még szimpla edénysikálásról is szívesen olvasnék, amennyiben ezt az új-mexikói prérin műveli néhány bandita. És hát itt van nekünk a rovott múltú színművész, Barker, aki lazán elviszi az egész sztorit a vállán. :D Mint egy abszolút rejtői kompániából tévedésből idehullott, pompásan tökkelütött figura, aki ebben az egész kalandban nem is szeretne részt venni, de valahogy belekeveredett, úgyhogy hol lefagy az orra, hol feltöri a nyereg, kis híján felgyújtja a tábort, ráadásul itt nincsenek kényelmes ágyak, a környezet sem higiénikus, és még motorbiciklizni se lehet. A történet sokkal üdítőbb és élvezhetőbb ezzel a komolytalan szállal, jól áll neki, hogy nem veszi magát teljesen komolyan. Szegény könyv igazán megérdemelne egy vállalhatóbb borítót. :)

"- Hát nem él magában a bosszúvágy anyámért?!
– Tessék?… – kérdezte ijedten.
– Azt hittem, hogy a bosszúvágyon kívül mással nem foglalkozott a börtönben.
– Na, igen… De azért kanapét is készítettünk."

3 hozzászólás
nope P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Nem a legjobb Rejtő regény, amit életemben olvastam, de azok közül a westernjei közül, amik már a kezembe kerültek spoiler , egyértelműen kiemelkedő. Könnyed, fordulatos, izgalmas, helyenként vicces és persze ott van benne az elmaradhatatlan romantikus szál. Kellemes kikapcsolódás volt, biztosan újraolvasós lesz.

Kahoko>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

A könyv elolvasása után leültem a szüleimmel szemben, és megkérdeztem, nem titkolnak e el valamit… valami fontosat… Összevontam a szemöldököm, és meredten figyeltem a reakciójukat. Valami nagyon fontosat! Zavartnak tűntek. Rákérdeztem kereken: Anyu, nem voltál te valamikor híres énekesnő, akinek csodálatos a hangja? Apu, nem voltál világutazó, kalandor… vagy valami ilyesmi? Azt mondták, hogy nem. Pedig olyan jó lett volna, mert ugye a vér nem válik vízzé. …… Őrült, elmebeteg gyilkosok se vagytok, ugye?…

KingucK P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Az elején a már jól ismert filozofikus gondolat:
Mi a fontosabb a származás, vagy a neveltetés vagy a tudat, hogy milyennek kellene lennem az ősök génjei alapján. Ezen érdekes volt elgondolkodni…
Az első western regényem Rejtőtől.
Meg kell mondjam nem lesz a kedven műfajom tőle.
A már bevált fordulatok és szójátékok sem javították fel számomra a történetet annyira, mint a légiós sztorikat. Bár annyi bizonyos, hogy erősekkel kezdtem az ismerkedést :)

tide P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Nem tartozik Rejtő rejtős könyvei közé.
Gibson Lavery néven a Novánál jelent meg 1940-ben. Ez az év, bár nem éri el az 1939-est, dömping éve volt Rejtőnek. 1939 és 41 között öt regényt írt Gibson Laevy néven, hogy mégis el lehessen adni ennyi könyvet egymás után. A legenda szerint az amerikai Gibson cég legnagyobb sikert aratott elektromos gitár modelljéről – Gibson L5 – kölcsönözte a nevet: L. Gibson.
Szimpla kalandregénynek készült, mégsem tudta megállni, hogy Barker, a szélhámos színész alakjában ne csempésszen bele némi rejtői humort.
Western könyvei (összesen öt) nem arattak túl nagy sikert, maga sem tartotta sokra őket.

csartak P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Amikor régen olvastam akkor nagyon tetszett, így szép emlékek lebegtek az elmémben róla. Most elővéve is szórakoztató volt, hamar ki lehet olvasni. Mindig is szerettem a rosszfiúkat, a lázadókat, a különcöket, a magányos farkasokat, a kitaszítottakat, a szerencsétlen szerencséseket. Lehet emiatt a feeling miatt tetszik most is, bár a vége nagyon happy end. De hát Rejtőről van szó, kérem. :)

Tíci>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Korrekt western, nem olvastam sokat, talán csak egyet ezen kívül, majd most még belehúzok. Szimpatikus szereplők, néhol krimibe átcsapó bonyodalom, jó volt.

SayanKimblee>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Ez a könyv már borzasztóan hosszú ideje türelmesen várta a polcomon, hogy végre levegyem onnan :) Ennek az volt az oka, hogy egyáltalán nem bírom a western-történeteket. Rejtő Jenő azonban kétség kívül könnyen a bűvkörébe tudja keríteni az olvasóját – ugyanis a témája ellenére egy árva rossz szót sem tudnék írni a Tigrisvérről. Remek kikapcsolódás volt olvasni, alig tudtam letenni. Fordulatokban és meglepetésekben gazdag, és mivel végig elég jó tempóban zajlanak az események és mindig történik valami érdekes, nagyon olvastatja magát a könyv. Nem hittem volna, hogy tetszeni fog, de jár neki az öt csillag! :)

Olympia_Chavez P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Tigrisvér

Egy igen átlagos western krimi Rejtőtől, a megszokott fordulatokkal és humoros elemekkel, amik megemelik a történet élvezeti faktorát. Habár a lezárás, a történet krimi részének megoldása meglepő volt. Eszembe sem jutott, hogy egy ilyen kiszámítható, közepes történetben ilyen fordulat lesz. Néhol még meg-meg zavar, hogy Rejtő teljesen más fogalmat alkotott az idő múlásáról és ennek érzékeltetéséről, mint más írók, vagy olvasók. Örülök, hogy a magyar irodalom palettájára a western történetek is fölkerültek, de eddig egyik könyvét sem sorolnám az életmű kiemelkedő darabjai közé.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

– Micsoda maga? – kérdezte kissé ijedten Clayton.
– Én?…
Az ördög vigye el. Most elfelejtette az emberi bestia nevét, amelytől retteg a környék. Megvan!
– Én… a Párduc nevű híres rabló vagyok.
Clayton vállat vont.
– Ilyen nevű rablóról nem hallottam.
„Baj van” – gondolta az öreg. Gúnyos mosollyal próbálta javítani a baklövést.
– De a Leopárdról bizonyára többet tud?
– Nem én…
– Hm… És hogy állunk a Foltos Hiénával?
Clayton azt gondolta magában, hogy az idős úr itt vele szemben hülye.
– Azért mondok mindenféle neveket, hogy eszébe juttassam az igazit – folytatta Barker. Önnek fogalma sincs, hogy milyen nagy állatnak ismernek engem ezen a környéken.
– Nem csodálom.
– Sejtelme sincs, hogy miféle néven vagyok itt közismert?
– Ló? – kérdezte a mérnök kíváncsian.
– Víz, víz… Vérengzőt mondjon, amitől rettegnek!
– Bölény…
Barker érezte, hogy nem az.
– Melyik a legveszélyesebb vad az Államokban?
– A szürke medve.
– Nem… De hagyjuk. Ha nem találja el, akkor maradjon meg tudatlanságban. Én megvetem önt.
Clayton szívesen eltalálta volna a bestia nevét, mert szelíd természeténél fogva szerette, ha nem bánt meg senkit. Különösen ezt a revolveres öregurat.
– Miért fogtak el? – kérdezte.
– Ez hivatalos titok. Ön itt fogoly.
– És… mit szabad csinálnom?
– Kanapékat… De még nincs hozzávaló.
„Csakugyan elmebeteg lehet az öreg” – gondolta Clayton.
– Ha nem lenne megkötve a keze, ajánlanám, hogy készítsen papírzacskót.
– Kedves Vadmacska úr – kérlelte a mérnök.
– Víz, víz… Olyan vadról van szó, amelyik nesztelenül oson, és mindenki elkerüli…
– Görény?… Az nagyon nesztelen, és igazán elkerülik.
– Miért?! – horkant fel Barker – Talán van bennem valami görényszerű?
– Hát… nem sok – hebegte a mérnök.
– Szóljon, ha enni akar.
– Vegye úgy, hogy szóltam.
Miután enni adott a mérnöknek, ismét elhelyezkedett szemben.
– Meddig leszek fogva? – kérdezte Clayton.
– Nem kérdezősködhet – felelte szigorúan. – Tilos olyan holmit magánál tartani, ami testi sértésre alkalmas, és látogatókat csak külön engedéllyel fogadhat.
– Nézze, Vaddisznó úr…
– Elég! Később elveszem majd a nadrágszíját és a cipőfűzőit. Ezt a szabályzat előírja. A mérnök ettől nagyon elszomorodott, és nem szólt többet.
– Ha akar alhat is… – Biztatta később Barker, mert elálmosodott.
– Addig nem alszom, amíg eszembe nem jut az ön állatneve.
– Hát ki a legnagyobb rabló az Államokban?
– A Tigris!

117-118. oldal (Alexandra, 2004)

6 hozzászólás
Kahoko>!

– Szóval szörnyű. Mert ahogy itt a ruhákkal bánnak… – és végignézett önmagán. – Ez egy húszdolláros ruha, összesen kétszer volt rajtam, és mindössze öt évet ültem…
A kormányzó türelmetlenül csapott az asztalra.
– Hát most már vége legyen ennek!
– Én is azt mondom. Moly elleni megóvást a fegyencek ruháinak. Ez a zakó ártatlanul bűnhődött, fazonja az égre kiált.

53. oldal

1 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!

Ön meggyőzi a fiatalembert, hogy nem akar többé rabló lenni, őt is lebeszéli arról, hogy gazember legyen….
– Az ilyesmi jambusokban szép csak igazán.
– Lehet, de ön lesz szíves prózában beszélni majd.

A két tigris útra kel (Alexandra Kiadó, 2004)

sztimi53>!

– De most nem oda megy – suttogta könyörögve Hunton. – Most felmegy gyalog az Öreg szakadékig.
– Nem lehetne autón?
– Az ösvény nem alkalmas gépkocsi számára…
– Akkor vigyünk egy motorkerékpárt, és azon folytatnám az utat…
Hunton verejtékező homlokát törölte…
– Mr. Baker… Öreg, vadnyugati haramiák lehetnek hülyék és ügyetlenek, de mégsem közlekedhetnek motorkerékpáron…

Tamás_Szabó_5>!

…ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.

Shanara>!

– Most felmegy gyalog az Öreg Szél szakadékig.
– Nem lehetne autón?
– Az ösvény nem alkalmas gépkocsi számára…
– Akkor vigyünk egy motorkerékpárt, és azon folytatnám az utat…
Hunton verejtékező homlokát törölte…
– A fegyházban kitanítják az embert zacskókészítésre, szobafestésre, miért nem lehet egy öreg állatszerű rabló kényszermunkája a motorozás…
– Gazember! Azonnal hallgasson! – kiáltotta tele torokból Hunton, és az asztalra csapott…

53. oldal (Kentaur Könyvek, 1990.)

Póli_Róbert P>!

Önnek fogalma sincs, milyen nagy állatnak ismernek engem ezen a környéken.

nope P>!

De ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.

83. oldal (Csengőkert, 2014)

Kasztór_Polüdeukész>!

Gyáva embert bántani, az alapjában véve szintén gyávaság.

A GYÁVA 1. Fejezet

Cicu>!

– Mégis úgy lesz, hogy elbocsátlak, Bob, mert nem szabad olyan munkát végezni, amiben nem hisz az ember.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon legenda
Patrick Dewitt: Testvérlövészek
J. H. Busher: Macskatalpú Texasban
Vavyan Fable: Mesemaraton
Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete
Kockás Pierre: Lorre meg én
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
George Cooper: Magánügy
J. H. Busher: A Macskatalpú Brazíliában