Tatjána 12 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Tatjána

„Tatjána ​vörös nő volt. Legtöbbször fekete ruhát hordott, és alt hangon beszélt.”
Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt, hosszabb lélegzetű műve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el „gyorsregényeket”, füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején – az… (tovább)

>!
Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017
198 oldal · ISBN: 9786155662379
>!
Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155662355

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
ponty
Rejtő Jenő (P. Howard): Tatjána

Picit tartottam tőle, hogy esetleg olyasféle káosz lesz, mint mondjuk a Konzílium az őserdőben, de igazán kár volt, mert végig nagyon élveztem. A szöveg és a történet egyaránt teljesen érvényes noir-irodalom, amellett a stílusban, a (kis)regényalakokban (az egyik mellékszereplő számításaim szerint már Piszkos Fred negyedik különböző alakja) és bizonyos sztorielemekben, fordulatokban is van annyira rejtői, hogy ha csak a szerző felől közelítjük, akkor is megéri olvasni. Ez persze nem azt jelenti, hogy térdet csapkodva röhögni kell, mint nézőnek a Sas-kabaré televíziós felvételén. Szerencsére a Jenő itt nem akart vicceskedni. Talán nem vett mindent véresen komolyan (én például többször is jót vigyorogtam), de kellő fegyelemmel dolgozott, és a magam részéről simán tudom kerek, befejezett írásnak is tekinteni a Tatjánát. Nyilván sosem erről a rövid történetről lesz híres Rejtő, de benne van minden vonzalma az éjszakai élet, illetve érdeklődése az alvilág és a kémtörténetek iránt, ezért szerintem tévedés, hogy nem ad hozzá sokat az életműhöz.
Végeredményben nem annyira Rejtő-ponyva, inkább noir-irodalom, de annak elég szép festmény, minden szempontból igényes kiadásban.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Rejtő Jenő (P. Howard): Tatjána

Új, még kiadatlan Rejtő-regény, kell ennél több ahhoz, hogy tűkön ülve várja a tragikus sorsú író nagy rajongója (=szerénységem), hogy a kezébe foghassa már végre a drágaságot, és mohón rávesse magát a szövegre? Nos, az eredmény felemás, hiszen remek kis dokk-noirt kap az olvasó, de sajnos a közelében sincs a régi nagy kedvenceknek, vagyis a légiós regényeknek. Thuróczy Gergely utószavából derül ki az ok: valójában előzményt olvasunk, hiszen a kisregény (82 oldal az egész) vélhetően 1935 körül született, vagyis a legnagyobb sikerű művek előtt, itt még csak próbálgatta írói erejét és eszköztárát Rejtő Jenő, ennek tudatában inkább kuriózumként tekinthetünk erre az alkotásra, amelynek remek hangulata és jól vezetett története van, mégis ujjgyakorlatnak látszikl pl. a Piszkos Fred, a kapitányhoz képest. Nem tesz hozzá túl sokat az életműhöz, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy végigkövessük, hogyan alakult ki a jellegzetes Rejtő-stílus, milyen munkamódszerrel dolgozott az író, és milyen nehéz feladat a kutatóknak utólag rekonstruálni egy kiadatlan művét, hiszen a Tatjánából két teljesen eltérő kézirat (valójában kézzel javított, írógéppel írt szöveg) maradt fent, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai rendeztek most sajtó alá. Ne várjunk túl sokat ettől a kisregénytől, amelyben csak nyomokban található meg a szokásos humorcunami, de mégis minőségi ponyvát kapunk, csak mást, mint amit megszoktunk az írótól, hiszen egyrészt ez egy korai darab, másrészt pedig kémregény, nem pedig légiós kalandtörténet. Elsősorban rajongóknak ajánlanám ezt az alkotást, és mindenkinek, aki egy jó kis hangulatos kémsztorit akar olvasni, amely nyomokban igazi Rejtőt tartalmaz, de kicsit még nyers, félvad szöveggel rendelkezik, amelyet nem önmagában kell értékelni, hanem azt érdemes észben tartani, hogy nélküle sohasem jutott volna el Piszkos Fred-ig az író.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/06/07/konyvkritika_r…

1 hozzászólás
>!
oross
Rejtő Jenő (P. Howard): Tatjána

nem veletlen nem lett ez befejezve. leginkabb ujjgyakorlatnak tunik. felejtheto..es iamet az az erzesem h a szerkeszto (mint a legtobb tanulmanyaban) be akarja bizonyitani h Rejto zseni (ami igaz), de ezt ugy teszi, hogy beleuvolti a kepunkbe h „o egy zseni”..ea nem bizonyit. maga a konyv jo, de ezt olvasva senki se lesz Rejto rajongo.

>!
Wágner_Szilárd
Rejtő Jenő (P. Howard): Tatjána

Azt adta amit régóta sejtettem Rejtő Jenő szerzői kvalitásáról, ami sajnálatos módon nem tudott kiforrni. Szerintem.


Népszerű idézetek

>!
Loyi 

…Tatjána pizsamában ült az asztalon és cigarettázott.

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Balázs Zsigmond – Komár Szabina – Orosházi Melinda: Kétnyelvű történetek / Bilingual Tales
Kondor Vilmos: Budapest noir
Juhos Gábor: Noir York City – The Black and White Love Story
Sepsi László: Pinky
Molnár T. Eszter: Szabadesés
Hegedűs Márton: Slusszkulcs klán
Dragomán György: A pusztítás könyve
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Vérvörös lélek