Halálsziget 74% 83 csillagozás

Egész végig azon gondolkodtam, hogy vagy én vagyok rosszul bekötve, vagy nem nekem való Rejtő off.
Ennek az írásának egy pozitívuma van: gyorsan ki lehet végezni, mert kb. 80 oldal. Van benne kaland, de más nagyon nem.
Egyáltalán nem fogott meg, szerintem pár nap múlva az alapszituáción kívül semmire sem fogok belőle emlékezni.
Viszont a leírásai nagyon jók, ezt el kell ismernem.

Honnan van ekkora tudása Rejtő Jenőnek?

    Földrajz, éghajlat, növény- és állatvilág, tengerek, hajók…

    Emberek: csalódottak, csalárdak, becsapottak, és még a poklok poklát kiállni is képesek… hogy miért? Személyes boldogulásukért, amely azért nem független a nagy, háttérben zajló világhódító politikai törekvésektől…

    És mindez lenyűgöző mesélő erővel párosulva…

Egy meglepően arctalan kisregény Rejtőtől, amiben semmi nincs a tőle megszokott jellegzetességekből. Talán az elején van néhány hasonlat vagy leíró rész, ami reményre ad okot, de utána az egész elszürkül, és egy monoton hangon eldarált kalandtörténet lesz belőle. Fájdalmasan átlagos, vagyis egy rejtőien tehetséges szerzőtől megbocsáthatatlanul gyenge. Más korai műveiben eddig, ha a humort esetleg takarékra állította, valódi drámát találtam, élő, lélegző karakterekkel. Ezek a figurák itt csak papírmasék, nincs bennük semmi emlékezetes.

A háromból ezelőtt csak A drótnélküli gyilkosságot olvastam, ami már akkoriban is tetszett, szerintem a kötet tartalmából ez az a kisregény, ami a legközelebb áll ahhoz a stílushoz, ami klasszikussá tette később Piszkosékat. (Gondolom, pont ugyanezen megfontolásból került bele más Rejtő kötetekbe.)
A címadó szösszenet engem nem nyert meg, mert túl nagy zökkenőkkel halad a történet rajtaütésszerű poénokkal, amik nem annyira esnek jól.

Látszik, hogy Rejtő korai művét olvastam, mert nem vesztettem el a fonalat. Ez a képessége a szerzőnek csak később ért be. Viszont a humor sem volt olyan tehát 1-1 az állás.

Lehet, hogy nem egy ilyen korai szösszenetével kellett volna az ismerkedést kezdenem. lehet fújogni, tényleg nem olvastam még Rejtőt. Majd fogok. Na. Olyan kis egyszerű, kellemes, ha épp nincs jobb dolgod olvasmány, de nem hagyott maradandó nyomot. Viszont nagyon figyeltem és őszintén érzem, hogy ráleltem azokra a kis felvillanásokra, amik a későbbi művekben kiteljesednek és teszik Rejtőt nagyon szerethetővé vagy nagyon utálhatóvá, kinek-kinek ízlése szerint. Most azt gondolom szeretném én, ha rálelnék arra a bizonyos pont megfelelő első indító könyvre.

Újabb gyűjteményes kötet Rejtő kisregényeiből. A címadó történetet még nem ismertem, de egyúttal ez volt a kötet leggyengébb láncszeme. A légiós történetek hozták a Rejtő-szintet, a párizsi történet pedig ugyancsak keserédes volt. Jó volt feleleveníteni a halál fiát :-). És persze a Sárga garnizon is hozza magát, e két történet majd' minden válogatásban szerepel. Joggal!

Hangoskönyvként „olvastam”.
Izgalmas, humoros, kalandos, egyszóval olyan Rejtős. A szereplők gondolatmenetei érdekesek voltak.

A Halál fia más megközelítésből :)

Csak a Mester iránti tiszteletből négyes. Ez még egy kiforratlan Rejtő. A kaland és a sodró lendület már jelen van, de a tipikus P. Howardi humor még csak egy-két mondatban csillan fel. Ennek a történetnek egyes elemeit három későbbi könyvében lehet felfedezni.