Csontbrigád 665 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát – Henry Fécamp és John Carew – elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot – a másik bizonyító feljelentésének segítségével – vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved – ártalanul.

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő Alexandra · Albatrosz könyvek Magvető · Rejtő-sorozat Alexandra · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · P. Howard (Rejtő Jenő) Magvető, Tóth, PairDime · A ponyva gyöngyszemei Csengőkert · Európa Diákkönyvtár Európa · Életreszóló olvasmányok Kossuth

>!
Adamo Books, 2021
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634534822
>!
Európa, Budapest, 2021
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043996
>!
ISBN: 9786156377487

22 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Henry Fécamp


Kedvencelte 94

Most olvassa 32

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtő Jenő egyetlen igazán komolynak tűnő könyve, amely az emberséget és a tisztességet, mint mondanivalót helyezi a középpontba. Érződik a rejtői humor és a várt fordulatok, de a mosoly mellett erős kontrasztot képez a „csontbrigád” nyomora. A szinhely jól ismert – a Szahara „pokla”, s a szereplők sem újak – légionisták. A cselekmény rejtői: Henry Fécamp szobrászból lett gyalogos – kitűnő katonai előmenetel után bár elítélik, de tulajdonképp fogadásból jut a büntetőszázadba – hiszen ártatlan. Körötte emberroncsok, ő az egyedüli Kakukk a fészekben – ha élhetek Kesey hasonlatával –, akiben még érzések munkálnak. A „csontbrigádban”, a kőfejtő páriák közt jön rá, hogy egykor tőrbe csalták, s végül innen indul az igazság szinte mindenkit elsöprő lavinája, melyben Fécamp képes Embernek maradni.
Néhány érdekes elírás, mint pl. „Smith et Watson” hatlövetű pisztoly – feltevésem szerint ezt csak hallhatta valahol, s nem kontrollálta –, mert ez „Smith and Wesson”- helyesen(még én is tudom, pedig távolról sem szagoltam az Idegenlégió közelébe). E szerint igaz lehet, hogy bár az idegenlégióba is jelentkezett, de ő korántsem bírta olyan jól a gyűrődést, mint némely regényhőse, úgyhogy hamar leszerelték. (Pedig keménykötésű fickó volt, bokszolni is tanult. Egyszer megverte az egyik tanárát, mert az lezsidózta – ahogy erről a szeptemberi Merítésben írtam.) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez egy kitűnő könyv, nem egy, a jól ismert rejtői-ponyvák sorából, hanem egy komoly – bármennyire mosolyogtató is időnként. Nekem nagyon tetszett.

1 hozzászólás
eme>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Kétségtelenül légiós kalandregény. Kétségtelenül Rejtő-humoros, ha nem is túl nagy mennyiségben. Kétségtelenül számos rejtélyt, gyilkosságot és csavart felsorakoztató krimi.
És az is kétségtelen már, hogy a kedvencek között a helye, amit eddigi (tizenéves koromra datálható) Rejtő-olvasási kísérleteim kudarca után végképp nem gondoltam volna. Merthogy ez a könyv mindenek mellett rettentően komoly, mély és emberi. Ha nevetsz is humorán és poénjain, szomorú-fájón teszed. Parodisztikusságában, néhol öniróniájában érzed a kétségessé vált emberi értékek feletti gyászt. Még akkor is, ha (csalóka) happy end vár a végén, hiszen a történetben most mindenkiről elmúlt a szenvedés, azonban A Térben vándorló fény, ha átsiet valahol, azért nem szűnik meg. Emlékeznek rá, félnek tőle, és tudják, hogy mindig áthalad, de örökké visszatér.

A Csontbrigád a meglazult lélekszerkezetek és a megőrzött emberségek regénye. A szudáni Szahara hőségébe zárt eltorzuló lelkek, félresiklott, esendő életek rajza. Rab itt kivétel nélkül mindenki, a létszámfeletti hő, a magány, az elveszített otthon, a nyomor rabja. Itt csak a vörösbor és a pálinka filozófiája, a valaha ismert tájak emlékképe élteti az embert, meg a Fécamp által szóra bírt hegedű – ő az, aki még képes arra, hogy ásatásokat végezzen a lélekben, és felszínre hozzon pár ósdi kacatot.
Fécamp, regényünk főhőse tetőtől talpig gentleman, tetőtől talpig ember, csupa becsület és hűség, ráadásul ártatlan – néhol már túl lazán, máskor meg a pohár víz emberségének védelmében magára véve mások bűneit. Itt azonban, ezen a dantei/krisztusi helyen végigmegy a kísértés útján, megmássza a Pokoltetőt, megvívja harcát saját magával, értékrendjével. Ijedt gyanakvással, majd a biztos tudás rettenetével itt szembesül azzal, hogy amit csak pár óráig tart kibírhatónak az ember, létállapottá válhat, amelyben már nem hisz és nem sejt semmit senki.
A Csontbrigád haláltáborokra emlékeztető, a létet emberalattivá, dadogássá degradáló, rendkívül szuggesztíven bemutatott világa szinte szó nélkül hagyja az olvasót is. De végig kell járni ezt az utat Fécampnak ártatlanul is, hogy megértse saját sorsát, meg kell halnia a benne élő Völgynek ahhoz, hogy tudja, eldönthesse, továbbra is ember szeretne lenni vagy hiéna. Borzongató lidércnyomás a tébolyult arcú halálfejek brigádja, mégis van valami felemelő a féltve őrzött Ajtó és Út misztériumában, a hőség és szikla uralta kopár fennsíkhoz, a saját, megélt szenvedéshez való ragaszkodásban. Meg kell védeni ezt a szenvedést. Mert a miénk.
Pedig teljesen értelmetlen – ahogy Fécamp küzdelme is. Mert mit tegyen egy ember, akitől elrabolták a tragédiáját? Akit elárultak, becsaptak, aki feleslegesen vállal szenvedést, megpróbáltatást, áldozatot? Túl izgalmon, pszichózison, tömegen és egyénen embernek lenni fáj. Jobb lenne önző, cinikus, kegyetlen hiénának lenni.
Csakhogy embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is…
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.

Nem lenne Rejtő-regény, ha végül nem kerülne minden a helyére, ha nem derülne fény Fécamp ártatlanságára, ha nem bizonyíthatnának hűségből, kötelességtudásból a szaharai száműzöttek. Minden jó, ha a vége jó. Mégis sokáig ott kísért az olvasóban a Csontbrigád messze hangzó jajongása az andalító-vigasztaló, néhol tudatosan-ironikusan giccsbe hajló hegedűszó mellett.

Remek könyv az Írótól, Aki Ember Volt.

2 hozzászólás
Csabi>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Valószínűleg az egyik legjobb Rejtő. A végén sok sziruppal. A többit a többiek leírták, le fogják.

Hangoskönyvben hallgattam, Mácsai Pál remek, de nem hibátlan előadásában. Szerintem a csontbrigadérosok, a részeg légionáriusok hangját nagyon túlmórikálta. Azt meg nem értettem, hogy Carew-t miért ejtette kerijúnak (carry you), sokszor a végén elnyújtott tehénbőgéssel.

1 hozzászólás
DaTa>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtővel nekem felemás a viszonyom. A humorát, az ő jellegzetes stílusát, amit olyan sokan zseniálisnak tartanak, én sokszor vicces helyett erőltetetten vicceskedőnek érzem, ezen alkalmanként be is feszülök, és akkor oda az olvasás élvezete. Itt egészen más oldalát mutatta ő meg, a korábban olvasott műveihez képest sokkal komorabb és komolyabb, elgondolkodtatóbb könyv ez. Egynek egészen kedveltem. De Rejtő továbbra sem lesz kedvencem.

1 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Ember akarsz lenni vagy Hiéna? Vagy olyan erős, hogy nem a könnyebb utat választod, hanem a legnagyobb embertelenség közepette is megtartod a hitedet, a becsületedet, felül tudsz emelkedni a körülményeken és meg tudod tartani a lelked legmélyén azt az erkölcsöt, amelyet nem a társadalom kényszerített rád, hanem igazi, benső valódból fakad? Nem, nem tévedés, valóban egy Rejtő-regény készteti az olvasót ilyen komoly és borongós gondolatokra, nem véletlenül, mert ezúttal nem a humoré a főszerep (bár abban sincs hiány), hanem a filozófiai mélységű történeté és a magvas mondanivalóé. Az egész regényt áthatja az elmúlás szele, jókat lehet rajta nevetni, de nem jóízűen, jóval karcosabb és többrétegűbb ez az alkotás, mint a többi légiós regény. Ezúttal nem az idegenlégió vicces oldala kerül bemutatásra, a könnyed hangvétel csak annyira marad meg, hogy még szórakoztató legyen az összhatás, de hamar arcunkra fagy a mosoly, itt bizony kőkemény emberi drámákkal találjuk szembe magunkat, a végkifejlet sem sikeredik igazán vidámra, sőt, kifejezetten vészjósló lett, főleg Rejtő Jenő sorsának ismeretében, mintha megérezte volna, hogy mi vár rá. Nem jó érzés szembesülni azzal, hogy a légió valójában nem vidám hely, az afrikai pokol nemcsak az emberi szervezetet teszi tönkre, hanem a lelket is megöli szépen lassan. A Csonbrigád története az elfelejtett hősöké, akik megpróbáltak emberek maradni egy olyan korban és helyzetben, amikor elvették tőlük a becsületüket, ártatlanul szenvedtek egy olyan háború poklában, amelyhez igazából semmi közük sem volt. Rejtő zsenialitása abban rejlett, hogy az általa írt, ponyvának látszó könyv valójában irodalmi szintű alkotás, csak éppen ez nem komédia, mint a többi regény, hanem igazi szívet-lelket tépő dráma. Letaglózó élmény olvasni ezt az alkotást (szánom-bánom bűnömet, de ehhez a Rejtő-műhöz eddig még nem volt szerencsém), mert nagyon más, mint az író hasonló regényei, nem is a szokákos aranyköpések maradnak meg belőle, hanem a baljós hangulat és azzal való szembesülés, hogy milyen nehéz embernek maradni.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/10/konyvkritika_r…

brigi11 P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtő nem az én íróm, de harmadik próbálkozásra sikerült végre egy könyvet be is fejeznem tőle. Nem mondom, hogy rossz volt, sőt amiért az előző kettőt nem sikerült befejezni, az ebből szerencsére pont hiányzott. A karakterek egyszerűek, a cselekmény helyenként lapos, kiszámítható, hangulata hozza azt, amit egy légiós kalandregénytől el lehet várni. Azt hiszem végleg (vagy legalábbis hosszú időre) búcsút veszek Rejtőtől.

Gregöria_Hill>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Volt benne olyan rész, ahol felröhögtem (Mondd el nekem a te titkodat… Hát kérem, ha itten meghal valaki, én úgy könyvelem a holnapi zsoldját…. – Nem erre gondoltam :))))
De ez nem a tömör humor könyvei közül való.
Alapos okkal került be a 300 vagy hány elolvasandó magyar könyv listájába. Helye van ott.

6 hozzászólás
holdpillango>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

– Parancsolsz teát, kapitány úr?
– Nem kérek, de azt rummal szeretném.

Nem vagyok egy nagy Rejtő-fan, hogy is lehetnék? Csupán a Piszkos Fred, a kapitányt és A pokol zsoldosait olvastam ezelőtt (a Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára c. kötetet félbehagytam). Egyik kötet sem győzött meg, sokszor zavarosak voltak nekem ezek a történetek. Aztán jött a Csontbrigád. A Sztalker Csoport-féle POKET kiadásban olvastam, amely elsőre furcsa volt apró betűivel, viszont nagyon jó a fogása, tapintása, így hamar megszerettem a picurka könyvet.

A sztori a jó forró Afrikában játszódik, amelyet nagyon érzékletesen ábrázol Rejtő. Egy rab, Henry Fécamp a főszereplő, akivel együtt bogozhatjuk ki a szálakat, a saját és a Csontbrigád történetét is megfejthetjük.

– Én… a remény imádója vagyok… – felelt Rouen. – Igaz: itt a remény csak mítosz lehet… Vagy… – Lihegve nekihuzakodott. Puff!… Porzik a kő… – Vagy vakon imádod, vagy nincs egyáltalán…

Vannak benne humoros részek, sok témát érint (szerelem, barátság, árulás, filozófiai kérdések), de a hangsúly inkább a háborún, annak borzalmain, a bűn és ártatlanság kérdésén van. Hogy tud-e ember maradni az, aki kegyetlen körülmények között, ártatlanul örök rabszolgaságra van ítélve?

Csontvázszerű alakok, akik sohasem szabadulhatnak egy kopár, égő szikláról, és az életüket görcsösen féltik és védik. Mindennél fontosabb. Se ház, se fű, se cél, se dal, csak semmi és kín. De az élet fontos.

Úgy gondolom, ez egy nagyon jó regény. Ezután bátrabban fogom kézbe venni a szerző munkáit.

2 hozzászólás
anemona P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Nagyon nem nekem való volt ez a történet. Sokkal jobban kedvelem a szerző azon könyveit, amelyben van valami csibészes jókedv, még ha csüggesztőek is a körülmények. Ez itt túl nehéz, helyenként vontatott volt. Vártam, hogy lelepleződjenek a valódi tettesek, véget érjen a sok igazságtalanság, és jóra forduljon főhősünk sorsa, de ezen felül nem fogott meg, egy kicsit sem.

pipacstappancs>!
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Egy kicsit reménytelenebb-komorabb atmoszférájú Rejtő-regény, ami ennek ellenére ugyanúgy tele van humoros szófordulatokkal, csipkelődésekkel. Viszont emellé nagyon szép leíró mondatok is hemzsegnek a szövegben.
Az eleje nehezebben indult nekem, de abszolút értem, miért ez a könyve került be a 303 magyar regény válogatásba. A történet, a helyszín, a humor a megszokott, de a mélysége kicsit több.


Népszerű idézetek

kvzs P>!

Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan.

Albatrosz könyvek, 1967, 328. oldal

4 hozzászólás
Foximaxi>!

– Parancsolsz teát, kapitány úr?
– Nem kérek, de azt rummal szeretném.

31. oldal, Második fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: rum
Lélle P>!

A vörös bor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.

20. oldal, Második fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: bor
daniagi>!

A bajt, amitől ez a két színarany kedély oxidálódott, Európában is jól ismerik váratlan bonyodalmakkal kapcsolatban. A neve mindenhol más, a neme mindenhol nő.

psn>!

Ligert hosszan tűnődött.
– Tudja, kapitány úr, sokszor úgy érzem, hogy buta vagyok…
– Nem vagy hipochonder…

258. oldal, Tizenhetedik fejezet (Alexandra, 2005)

Lélle P>!

– […] ha nem tudsz jobb intézkedést, akkor nincs okod elvetni, amit mondtam.
– Szerintem a rossz nem jobb a semminél […]

122. oldal, Nyolcadik fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: rossz · semmi
Leliana>!

Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb.
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.

18. fejezet

Lélle P>!

Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján.

111. oldal, Nyolcadik fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés
psn>!

A pálinka mámora fenséges közönyt prédikál. Megveted a halált, és jó az élet úgy, ahogy éppen van, illetve ahogy nincs.

Kapcsolódó szócikkek: pálinka
Andrée>!

Ligert!

– Miért tett golyót ma a pisztolyomba?
– Mert lázadáskor szükség lehet rá.
– Mi?… Hol van… lázadás…
– Itt, az erődben. Este nyolc-negyvenötkor kezdődött.
– Ez… biztos?!
– Nem biztos, mert ma életbe lép a nyári időszámítás. Így az is lehet, hogy hét-negyvenötkor…

265. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Land: Mindenség lelke – Salawa
Charley Long: 21-es közlegény
Charley Long: A visszaszerzett erőd
Charles Lorre: Fogadásból a légióban
Charles Lorre: Gyanútlan Ali a légióban
Classima: A kockás füzet titka
Kockás Pierre: Lorre az alvilágban
Kockás Pierre: Az utolsó pofon
Charles Lorre: A szent város kincse
Charles Lorre: Kockás kijózanodik