Csontbrigád 489 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát – Henry Fécamp és John Carew – elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot – a másik bizonyító feljelentésének segítségével – vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved – ártalanul.

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, A ponyva királyai: Rejtő Jenő, Albatrosz könyvek, Rejtő-sorozat, POKET zsebkönyvek, P. Howard (Rejtő Jenő)

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822056
>!
Kossuth-Mojzer, Budapest, 2018
ISBN: 9789630991599 · Illusztrálta: Garisa H. Zsolt, Varga "Zerge" Zoltán · Felolvasta: Mácsai Pál
>!
Kossuth, Budapest, 2017
288 oldal · ISBN: 9789630987172

13 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Henry Fécamp


Kedvencelte 73

Most olvassa 21

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtő Jenő egyetlen igazán komolynak tűnő könyve, amely az emberséget és a tisztességet, mint mondanivalót helyezi a középpontba. Érződik a rejtői humor és a várt fordulatok, de a mosoly mellett erős kontrasztot képez a „csontbrigád” nyomora. A szinhely jól ismert – a Szahara „pokla”, s a szereplők sem újak – légionisták. A cselekmény rejtői: Henry Fécamp szobrászból lett gyalogos – kitűnő katonai előmenetel után bár elítélik, de tulajdonképp fogadásból jut a büntetőszázadba – hiszen ártatlan. Körötte emberroncsok, ő az egyedüli Kakukk a fészekben – ha élhetek Kesey hasonlatával –, akiben még érzések munkálnak. A „csontbrigádban”, a kőfejtő páriák közt jön rá, hogy egykor tőrbe csalták, s végül innen indul az igazság szinte mindenkit elsöprő lavinája, melyben Fécamp képes Embernek maradni.
Néhány érdekes elírás, mint pl. „Smith et Watson” hatlövetű pisztoly – feltevésem szerint ezt csak hallhatta valahol, s nem kontrollálta –, mert ez „Smith and Wesson”- helyesen(még én is tudom, pedig távolról sem szagoltam az Idegenlégió közelébe). E szerint igaz lehet, hogy bár az idegenlégióba is jelentkezett, de ő korántsem bírta olyan jól a gyűrődést, mint némely regényhőse, úgyhogy hamar leszerelték. (Pedig keménykötésű fickó volt, bokszolni is tanult. Egyszer megverte az egyik tanárát, mert az lezsidózta – ahogy erről a szeptemberi Merítésben írtam.) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez egy kitűnő könyv, nem egy, a jól ismert rejtői-ponyvák sorából, hanem egy komoly – bármennyire mosolyogtató is időnként. Nekem nagyon tetszett.

1 hozzászólás
>!
eme P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Kétségtelenül légiós kalandregény. Kétségtelenül Rejtő-humoros, ha nem is túl nagy mennyiségben. Kétségtelenül számos rejtélyt, gyilkosságot és csavart felsorakoztató krimi.
És az is kétségtelen már, hogy a kedvencek között a helye, amit eddigi (tizenéves koromra datálható) Rejtő-olvasási kísérleteim kudarca után végképp nem gondoltam volna. Merthogy ez a könyv mindenek mellett rettentően komoly, mély és emberi. Ha nevetsz is humorán és poénjain, szomorú-fájón teszed. Parodisztikusságában, néhol öniróniájában érzed a kétségessé vált emberi értékek feletti gyászt. Még akkor is, ha (csalóka) happy end vár a végén, hiszen a történetben most mindenkiről elmúlt a szenvedés, azonban A Térben vándorló fény, ha átsiet valahol, azért nem szűnik meg. Emlékeznek rá, félnek tőle, és tudják, hogy mindig áthalad, de örökké visszatér.

A Csontbrigád a meglazult lélekszerkezetek és a megőrzött emberségek regénye. A szudáni Szahara hőségébe zárt eltorzuló lelkek, félresiklott, esendő életek rajza. Rab itt kivétel nélkül mindenki, a létszámfeletti hő, a magány, az elveszített otthon, a nyomor rabja. Itt csak a vörösbor és a pálinka filozófiája, a valaha ismert tájak emlékképe élteti az embert, meg a Fécamp által szóra bírt hegedű – ő az, aki még képes arra, hogy ásatásokat végezzen a lélekben, és felszínre hozzon pár ósdi kacatot.
Fécamp, regényünk főhőse tetőtől talpig gentleman, tetőtől talpig ember, csupa becsület és hűség, ráadásul ártatlan – néhol már túl lazán, máskor meg a pohár víz emberségének védelmében magára véve mások bűneit. Itt azonban, ezen a dantei/krisztusi helyen végigmegy a kísértés útján, megmássza a Pokoltetőt, megvívja harcát saját magával, értékrendjével. Ijedt gyanakvással, majd a biztos tudás rettenetével itt szembesül azzal, hogy amit csak pár óráig tart kibírhatónak az ember, létállapottá válhat, amelyben már nem hisz és nem sejt semmit senki.
A Csontbrigád haláltáborokra emlékeztető, a létet emberalattivá, dadogássá degradáló, rendkívül szuggesztíven bemutatott világa szinte szó nélkül hagyja az olvasót is. De végig kell járni ezt az utat Fécampnak ártatlanul is, hogy megértse saját sorsát, meg kell halnia a benne élő Völgynek ahhoz, hogy tudja, eldönthesse, továbbra is ember szeretne lenni vagy hiéna. Borzongató lidércnyomás a tébolyult arcú halálfejek brigádja, mégis van valami felemelő a féltve őrzött Ajtó és Út misztériumában, a hőség és szikla uralta kopár fennsíkhoz, a saját, megélt szenvedéshez való ragaszkodásban. Meg kell védeni ezt a szenvedést. Mert a miénk.
Pedig teljesen értelmetlen – ahogy Fécamp küzdelme is. Mert mit tegyen egy ember, akitől elrabolták a tragédiáját? Akit elárultak, becsaptak, aki feleslegesen vállal szenvedést, megpróbáltatást, áldozatot? Túl izgalmon, pszichózison, tömegen és egyénen embernek lenni fáj. Jobb lenne önző, cinikus, kegyetlen hiénának lenni.
Csakhogy embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is…
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.

Nem lenne Rejtő-regény, ha végül nem kerülne minden a helyére, ha nem derülne fény Fécamp ártatlanságára, ha nem bizonyíthatnának hűségből, kötelességtudásból a szaharai száműzöttek. Minden jó, ha a vége jó. Mégis sokáig ott kísért az olvasóban a Csontbrigád messze hangzó jajongása az andalító-vigasztaló, néhol tudatosan-ironikusan giccsbe hajló hegedűszó mellett.

Remek könyv az Írótól, Aki Ember Volt.

2 hozzászólás
>!
Csabi P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Valószínűleg az egyik legjobb Rejtő. A végén sok sziruppal. A többit a többiek leírták, le fogják.

Hangoskönyvben hallgattam, Mácsai Pál remek, de nem hibátlan előadásában. Szerintem a csontbrigadérosok, a részeg légionáriusok hangját nagyon túlmórikálta. Azt meg nem értettem, hogy Carew-t miért ejtette kerijúnak (carry you), sokszor a végén elnyújtott tehénbőgéssel.

1 hozzászólás
>!
DaTa P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtővel nekem felemás a viszonyom. A humorát, az ő jellegzetes stílusát, amit olyan sokan zseniálisnak tartanak, én sokszor vicces helyett erőltetetten vicceskedőnek érzem, ezen alkalmanként be is feszülök, és akkor oda az olvasás élvezete. Itt egészen más oldalát mutatta ő meg, a korábban olvasott műveihez képest sokkal komorabb és komolyabb, elgondolkodtatóbb könyv ez. Egynek egészen kedveltem. De Rejtő továbbra sem lesz kedvencem.

1 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Ember akarsz lenni vagy Hiéna? Vagy olyan erős, hogy nem a könnyebb utat választod, hanem a legnagyobb embertelenség közepette is megtartod a hitedet, a becsületedet, felül tudsz emelkedni a körülményeken és meg tudod tartani a lelked legmélyén azt az erkölcsöt, amelyet nem a társadalom kényszerített rád, hanem igazi, benső valódból fakad? Nem, nem tévedés, valóban egy Rejtő-regény készteti az olvasót ilyen komoly és borongós gondolatokra, nem véletlenül, mert ezúttal nem a humoré a főszerep (bár abban sincs hiány), hanem a filozófiai mélységű történeté és a magvas mondanivalóé. Az egész regényt áthatja az elmúlás szele, jókat lehet rajta nevetni, de nem jóízűen, jóval karcosabb és többrétegűbb ez az alkotás, mint a többi légiós regény. Ezúttal nem az idegenlégió vicces oldala kerül bemutatásra, a könnyed hangvétel csak annyira marad meg, hogy még szórakoztató legyen az összhatás, de hamar arcunkra fagy a mosoly, itt bizony kőkemény emberi drámákkal találjuk szembe magunkat, a végkifejlet sem sikeredik igazán vidámra, sőt, kifejezetten vészjósló lett, főleg Rejtő Jenő sorsának ismeretében, mintha megérezte volna, hogy mi vár rá. Nem jó érzés szembesülni azzal, hogy a légió valójában nem vidám hely, az afrikai pokol nemcsak az emberi szervezetet teszi tönkre, hanem a lelket is megöli szépen lassan. A Csonbrigád története az elfelejtett hősöké, akik megpróbáltak emberek maradni egy olyan korban és helyzetben, amikor elvették tőlük a becsületüket, ártatlanul szenvedtek egy olyan háború poklában, amelyhez igazából semmi közük sem volt. Rejtő zsenialitása abban rejlett, hogy az általa írt, ponyvának látszó könyv valójában irodalmi szintű alkotás, csak éppen ez nem komédia, mint a többi regény, hanem igazi szívet-lelket tépő dráma. Letaglózó élmény olvasni ezt az alkotást (szánom-bánom bűnömet, de ehhez a Rejtő-műhöz eddig még nem volt szerencsém), mert nagyon más, mint az író hasonló regényei, nem is a szokákos aranyköpések maradnak meg belőle, hanem a baljós hangulat és azzal való szembesülés, hogy milyen nehéz embernek maradni.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/10/konyvkritika_r…

>!
MrClee IP
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Éppen a 100+1. szöveges értékelő lehetek, aki ugyancsak leírhatná, ez a Rejtő könyv bizony más, mint a többi. Igen, ez tény, de szerintem ezt már mindenki tudja, aki ismeri egy picit Rejtőt, és ismeri ezt a könyvet is.
Nagyon össze sem tudnám hasonlítani a két Rejtőt. Mindkét „énjét" megkedveltem, ugyanúgy jól áll neki az abszurd humor, amin alapul műveinek 95%-a, és ugyanúgy remek az, amikor jóval komolyabb hangvételhez nyúl, és komorabb, érzelgősebb témákat feszeget. Persze ebben a történetben is lehetett találni olyan igazi rejtős, abszurd párbeszédeket, de ezek egyáltalán nem voltak többségben, inkább meghúzódtak a gyakorta drámai jelenetek mögött. Hiszen tud Rejtő ilyen gyönyörűen is fogalmazni: https://moly.hu/idezetek/939328. És tud Rejtő a megnevettetésen kívül libabőrös végtagokat is okozni a feszültségtől, és tud még ugyancsak igazán romantikus, meghitt jelenetekről írni.
Jó volt megismerni erről az oldalról is.

>!
brigi11 P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Rejtő nem az én íróm, de harmadik próbálkozásra sikerült végre egy könyvet be is fejeznem tőle. Nem mondom, hogy rossz volt, sőt amiért az előző kettőt nem sikerült befejezni, az ebből szerencsére pont hiányzott. A karakterek egyszerűek, a cselekmény helyenként lapos, kiszámítható, hangulata hozza azt, amit egy légiós kalandregénytől el lehet várni. Azt hiszem végleg (vagy legalábbis hosszú időre) búcsút veszek Rejtőtől.

>!
Gregöria_Hill
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Volt benne olyan rész, ahol felröhögtem (Mondd el nekem a te titkodat… Hát kérem, ha itten meghal valaki, én úgy könyvelem a holnapi zsoldját…. – Nem erre gondoltam :))))
De ez nem a tömör humor könyvei közül való.
Alapos okkal került be a 300 vagy hány elolvasandó magyar könyv listájába. Helye van ott.

6 hozzászólás
>!
Andrée P
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Az első Rejtő Jenőm. Kár, hogy ilyen sokáig vártam, míg nekiültem. Nagyjából annyit tudtam olvasás előtt, hogy valami légiós dolog lesz.
Ez a fele stimmelt is, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen rejtélyekkel, nyomozásokkal és rengeteg poénnal lesz átszőve. Nagyon tetszett.
Maga a történet alapja is, a már említett légió téma, illetve a köré felépített ármánykodás. Az pedig ami módon a poénok hozzá lettek csapva, a történethez (igazából ez nem is jó szó nem tudom szépen megfogalmazni). Nagyon természetesen és igazán odaillő módon lettek tálalva a humoros részek. Nagyjából majdnem minden esetben szinte derült égből villámcsapásként jött egy vicc, ami ha nem is volt eget rengető, akkor is az adott helyen hatalmasat ütött. Nagyon sokat mosolyogtam ezen e könyvön. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire szórakoztató olvasmány lesz. Megérte elolvasni.

6 hozzászólás
>!
Szelén
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád

Ez egy kicsit más, mint a megszokott Rejtő könyvek, kicsit komolyabb, kicsit nyomasztóbb, kicsit kilátástalanabb. Persze itt is vannak poénok, legalábbis én tudtam mosolyogni néhány dolgon:
"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.
– Hát persze. Üssem pofon?
– Köszönöm, inkább elhiszem."
de voltak benne érdekes megfogalmazások is, mint pl. „Zümmög a csend”.
A szereplők karaktere itt is nagyon erős, mint a többi Rejtő könyvben, de talán a fájdalom, a kiábrándultság miatt nem ez a kedvenc könyvem, bár kétségtelen, nagyot alkotott ezzel a történettel is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
kvzs P

Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan.

Albatrosz könyvek, 1967, 328. oldal

4 hozzászólás
>!
Foximaxi

– Parancsolsz teát, kapitány úr?
– Nem kérek, de azt rummal szeretném.

31. oldal, Második fejezet (Alexandra, 2005)

>!
Sli SP

A vörös bor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.

20. oldal, Második fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: bor
>!
daniagi

A bajt, amitől ez a két színarany kedély oxidálódott, Európában is jól ismerik váratlan bonyodalmakkal kapcsolatban. A neve mindenhol más, a neme mindenhol nő.

>!
Sli SP

– (…) ha nem tudsz jobb intézkedést, akkor nincs okod elvetni, amit mondtam.
– Szerintem a rossz nem jobb a semminél (…)

122. oldal, Nyolcadik fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: semmi
>!
Ardena

Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb.
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.

18. fejezet

>!
Sli SP

Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján.

111. oldal, Nyolcadik fejezet (Alexandra, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés
>!
Szédültnapraforgó

Ha minden megcsalt férfit kitömnének, mint valami ritkaságot, úgy az emberiség zöme múzeumban tartózkodna preparáltan…

225. oldal

>!
psn

A pálinka mámora fenséges közönyt prédikál. Megveted a halált, és jó az élet úgy, ahogy éppen van, illetve ahogy nincs.

Kapcsolódó szócikkek: pálinka
>!
psn

A vörös bor nem tűri a magányos ivót. Cimbora kell hozzá, vidám történetek, régi nóták, asszonyokra emlékeztetőek, kártya és muzsika…

Kapcsolódó szócikkek: bor

Hasonló könyvek címkék alapján

Vavyan Fable: Mesemaraton
Kockás Pierre: Lorre meg én
Ken Follett: A katedrális
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Kockás Pierre: Angyalka rendet csinál
Ross Thomas: Hittérítőragu
Vavyan Fable: Halkirálynő
George Cooper: Magánügy
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen