A ​Láthatatlan Légió 35 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

A láthatatlan légió históriája a marokkói katonai parancsnokság estélyén kezdődött, ugyanis Sir Oliver Yolland, Denham örökös grófja, az Angol Bank felügyelő bizottságának elnöke, a térdszalagrend és egyéb hasonló tisztség „tulajdonosa” ekkor kért először életében olyasmit, ami nem teljesülhetett azonnal. Az Urungi földjén, Szudán déli részében (ahol véget ér a sivatag) található petróleum megszerzéséhez nem kap segítséget sem az államtitkártól, sem az angol hadseregtől. Nem marad más tennivaló, mint megszervezni a láthatatlan légiót!

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rejtő-sorozat Ifjúsági

>!
Képes, Budapest, 2022
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155835292 · Illusztrálta: Korcsmáros Pál
>!
Képes, 2018
76 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639833470 · Illusztrálta: Korcsmáros Pál
>!
Képes, Budapest, 2012
76 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639833470 · Illusztrálta: Korcsmáros Pál

2 további kiadás


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

A láthatatlan légió volt az első Rejtő könyv, amit olvastam, annak idején, úgy 11-12 éves koromban, és aztán sorra jött az összes, amit csak megtaláltam a falusi könyvtárban.
Természetesen a régi képregényt is megvettem, és most, hogy kijött az új, felújított és megszépített verzió, azt is azonnal el kellett olvasnom.

A történet képregényként a sajnos kevésbé sikerült, mint általában a Korcsmáros-féle képregények, mivel a történet fő humorforrását jelentő mesterkedések, és a bájos szélhámosnő égrogyasztóan szemtelen hazugságai, valamint a láthatatlan légió katonáinak bájos bumfordisága korántsem kap olyan súlyt, mint az eredeti regényben.

Korcsmáros paneljei és a megformált karakterek természetesen továbbra is nagyon viccesek, még akkor is, ha ehhez a történethez néha talán indokolatlanul is parodisztikusak.

Összességében azért persze kihagyhatatlan ez is, de A láthatatlan légiót javaslom először könyvként elolvasni, és csak illusztrációként kezelni a képregényt.

mohapapa I>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

EZ A KIADVÁNY IMMÁR A HETEDIK ÁTTÉTELES REJTŐ-KÉPREGÉNY, amiről írok.
Az áttételes szót használtam. Azért, mert itt többszöri fordulatról, csavarról van szó.
Rejtő Jenő, ugyebár, írt egy (jó, sokat, de most a folyamat érzékeltetése zajlik éppen) regényt. Ami regényt úgy harminc év múlva két úriember képregénybe álmodott. Ami képregényt, újabb negyven-ötven év múlva másik két úriember, az első képregény rajzolója családjának a lelkes kiadói támogatása mellett, újraálmodott, újrarajzolt, színezett változatban jelentetett meg.

Vagyis lehet lelkesedni, és lehet fanyalogni. Vannak, akiket már eleve a képregény-feldolgozás is fanyalgásra késztet, bármiről is legyen szó, mert a számukra a képregény, mint olyan, eleve alsóbbrendű műfaj. Aztán vannak, akik úgy gondolják, hogy az eredeti képregény-adaptációhoz hozzányúlni, na, az az Isten-kísértés, azt csak tönkretenni lehet, ahogy, vaze, ezekkel a színezett vackokkal, na, ez meg is történt.

Mellesleg ez az átrajzolás szar. Az eredeti képregények tényleg jók voltak, de abból általában nem sül ki semmi jó, amikor egy sikeres művet meglovagolva akarnak (általában egészen addig is sikertelen) valakik nagy pénzt keresni azzal, hogy ők majd megcsinálják jobban. Többnyire ilyen siralmas lesz az eredmény, lásd pl. Kabos Gyula-filmek újraforgatása Bajor Imrével, Eperjessel stb., egy kalap $@!% lett mind. És itt is azt látom, hogy inkább elvettek belőle, mintsem hozzátettek.

– írta nekem kommentben A szőke ciklonról írt értékelésem alá egy cardiobascuralis nevű, permanensen trollkodással önmegvalósító olvasóm (remek nevet választott magának!), aki bár küzd értelmezési problémákkal, több, valóban elkövetett nyelvtani hibámra felhívta a figyelmemet. A fenti idézetét nem szedem cafrangokra, nem érdemli meg, mindössze annyit jegyzek meg, hogy az ex chatedra kijelentések mögött semmilyen valós tartalom vagy érv nincsen.
(Természetesen a blogbejegyzésem alá írta. Ha érdekelnek a szájtépésünk részletei, itt megtekintheted:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/12/16/rejto_jeno_k…

Jómagam az első csoportba tartozom. Mármint a három bekezdéssel feljebb említett két csoport, a lelkesedők és a fanyalgók közül. Nem vagyok műértő, csak -élvező. Biztosan vannak hibái ezeknek az átdolgozásnak. Biztosan vannak. Bármilyen mély őszinteséggel ismerem is el, hogy nem mérvadó a véleményem, akkor is kimondom: én nem jöttem rá, mik azok. Úgy tetszenek, ahogyan vannak. Slussz!

Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok rajongó alkat. Soha életemben nem sikerült senki és semmi iránt elfogultnak lennem. Illetve az elfogultságom soha nem akadályozott meg abban, hogy reális legyek. Legyen az irodalom, zene, nő vagy akár gyerekeim. Még Szerelmetesfeleségtársammal szemben is reális vagyok, bármennyire imádom őt.

Talán azért van ez így, mert az identitásom nem a kapcsolataimban és a vonzalmaim tárgyában, tárgyaiban létezik. Az LGT-t mindig szerettem, de soha nem esett nehezemre kimondani, hogy például a Rágógumi megszokás kínban született dal. Vagy hogy a két utolsó lemez, bármennyire örvendetes, hogy egyáltalán megjelent, alapvetően kibővített Presser szólólemez. Akkor is, ha az Ígéret földje az egyik legjobb magyar dal, ami csak létezik.

A barátaimmal is úgy voltam mindig elfogult, hogy tudtam a hibáikról, és azokkal együtt szerettem/szeretem őket.

Szerelmetesfeleségtrásammal kapcsolatban is nyilvánvaló számomra, hogy például… szeretnéd, mi, hogy élve boncoljak? Fittyfenét, kiskomám! Nem fogsz itt nekem élvezkedni az én költségemre! Lehet oszolni, visszaülni a kitöltött kávéd, italod mellé, és megyünk vissza a Légióhoz, szépen!

A LÁTHATATLAN LÉGIÓ SOHA NEM TARTOZOTT A KEDVENC REJTŐ-TÖRTÉNETEIM KÖZÉ. Talán azért nem, mert a szereplői olyanok, mint akik másik regényekből jöttek vendégszerepelni emitt. Még nevek között sincsen igazán emlékezetes. S bár a történet tréfás, valahogy annyira nem maradt meg bennem sosem, hogy minden egyes újraolvasás egy új rácsudálkozás. Hogy legközelebb ismét az legyen.

Mégsem mondom, hogy ne szeretném a sztorit. Mert mi lenne rajta nem szerethető?

Milliomos megy, hogy magáévá tegyen egy ígéretes olajkutat. Régi cimborája, aki azóta ellenséggé lett, iparkodik neki vaskosan betartani. Milliomosunk privát légió szervez, na, olyan is lesz az egész, mondhatom! Két jellemző: az egyetlen páncélautó az italok hűtésére szolgál, a milliomost egy Bécsből idetévedt konflis fuvarozza, amelynek kocsisa, a múltából fakadó rossz tapasztalat miatt, minden megállásnál lecsapja a taxamétert.

Apám, és az egyenruhák: felül fekete, temetési zubbony, alul bordó nadrág. (Mondjuk érdekes, hogy a színezésnél ezt nem sikerült összehozni: van, hogy simán keki a csapat, van, hogy alul a bordó megtörténik, de felül nincsen fekete, hanem ismét katona keki a zubbony…) És a csapat a „Fel torreádor…”-ra menetel sivatagszerte, harmónikakísérettel. A milliomost ráveszik, hogy húzzon egyenruhát ő is, mégis csak katnai vezető lett: hát egy tűzoltóparancsnok egyenruhája jut neki. A csapat másik vezetője, a fél órányi elnöki múlttal rendelkező hegedűkészítő jobban jár, neki valós az egyenruhája.

A privát légióval az a terv, hogy elfoglalja az őt megillető olajgazdag földet. ha már a francia állam nem áll be mögé, mert mások a földhódítási prioritásai.

A milliomos mellé szegődik egy roppant csinos, levakarhatatlan, hazug kis dög, aki mint a vízfolyás, de úgy, hogy nincs két, egymásnak megfelelő mondata, ám aki közben, nem meglepő, ugyebár, valahogy mégis fészket rak a milliomos szívében. Akkor is, ha azt sem tudja, hogyan szólítsa, mert kétszer ugyanazon a néven nem nevezi meg magát, és arról is igen ellentmondásos információkat ad, mi a fészkes fenét keres a sivatagban, illetve hogy végső soron milyen társadalmi státuszú is a voltaképpen a családja, kastélyban laknak vagy a híd alatt? De eközben szakadatlanul nagyon szép. És szemtelen. Leginkább mint bármi más. Vagy mégis inkább szebb? Vagy hazugabb? De ha elvész is, mindig felbukkan.

Aztán van ez a Jávor Pál kinézetű, roppant határozott szélhámos, aki mégis csak tud valamit, mert valahogy majdnem mégis katonákat farag a szedett-vedett hordából. Kár, hogy minden ellenkező remény ellenére Jávorpálunk az ellenségnek dolgozik, és minden kétséget kizárón orosz, mert Szokoloff a neve. De ügyesen csinálja,hiszen hamarost a keze alá kerül az egész pojáca-légió, akiket végül még harcba is visz, és becsületrendet kap érte.

Szóval csak a szokásos. A sztori, ahogyan az lenni szokott…
(Nu, hagyok valamit a blogoldalra is, gonosz, önérdekű szokásom szerint. Várlak álságos szeretettel!)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/12/16/rejto_jeno_k…

Vizsla>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

Nehéz lehet Rejtőt filmre vinni. Úgy átvinni a poénokat, az abszurd helyzeteket, hogy azok értéke ne csökkenjen nem lehet könnyű.
A képregények esetében mindez elég jól sikerült. :)

Aliko>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

A láthatatlan légióról mindenki hallott már, filmen látta vagy könyvben olvasta, szóval magát a sztorit nem kell bemutatni senkinek. Nézzük hát képregényben mit tud adni ez a történet. Jön Korcsmáros Pál szerintem zseniálisan megrajzolt, bár nem feltétlenül legjobban adaptált képregénye. Az abszurd poénok ülnek, a rajzolás érdekes, de a végére azt is megszerettem. Kapunk humort és romantikát dögivel, vagyis érkezik egy falatnyi (és tényleg csak annyi, hisz 74 oldal az egész) a Rejtő (és Korcsmáros) univerzumból. Én nagyon bírtam, így csak ajánlani tudom!

nyolcadikutas>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

Gyorsan jött, gyorsan ment.
Talán Rejtő egyik legismertebb, de szerintem, messze nem legjobb műve.
Ráadásul felfedeztem, hogy a regényeinek van egy visszatérő íve, a bonyodalom mindig valami távoli földkincs okán történik, és mindig kitör valamilyen szerelem.
No. de, itt a vége, fuss el véle, az a jó, ha jó a vége!
Korcsmáros meg egy zseni volt.
De ezt tudjuk.

danlin>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

Tavaly olvastam a regényt, és kíváncsi voltam, hogy milyen képregény lett belőle. Az alaptörténetre emlékeztem, és így jobban is esett az olvasás. A humor, a romantika és a kaland megmaradt, ráadásul a grafika is illett a történethez. Ez az a történet, amihez jól illik a műfaj, mert a humort növeli azzal, hogy megmutatja, hogyan néztek ki a Légió katonái.

Aurora_Michaelis P>!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A Láthatatlan Légió

Ez a történet nem tetszett annyira. Kissé zavaros volt, ki kicsoda és mit akar. Kalandos volt, mégsem kötött le annyira. Az a része viszont tetszett, ahogy a gróf és Anna a végére egymásra találtak. :) A rajzok persze kiválóak, ez nem kétséges.


Hasonló könyvek címkék alapján

Heltai Jenő – Zórád Ernő: Family Hotel / VII. Emánuel
Bill Watterson: Kázmér és Huba
Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens: Rajzolt történelem – Az emberiség születése
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 3.
Pilcz Roland: Kalyber Joe – Eső
Marjane Satrapi: Persepolis
Merényi Dániel: Napirajz 2. – Még tovább súlyosbítva a mindent
Gróf Balázs: Képregények
Charles M. Schulz: Kutya egy élet ez, Snoopy
Lakatos István: Rájás gerbaud