A ​szőke ciklon 629 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Jim Hogan, az életfogytiglanra ítélt dartmoori fegyenc végrendeletében egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémántot hagyományoz Miss Emily Westonra, az ifjú londoni bölcsészhallgatóra, aki egyetlen látogatója volt börtönévei során Emilynek „csupán” meg kell találnia a tizenöt évvel korábban készült Buddha-szobrocskát, amelyben a gyémánt rejtőzik. Nem lesz nehéz, alig pár darab készült belőle, és mind itt van valahol a Földön. A végrendelet tartalmát azonban mások is megismerték…

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Hungaroton, 2018
ISBN: 5991811436728 · Felolvasta: Kern András
>!
ISBN: 9789633872116
>!
Hermész Média, Budapest, 2015
192 oldal · ISBN: 9786155549168

15 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Evelyn Weston · Henry Bannister · Eddy Rancing · portás


Kedvencelte 89

Most olvassa 32

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Egy bizonyos szombat esti fantasztikus színielőadásnak köszönhetően vasárnap sürgősen újra kellett olvasni… :)
…és ismételten meggyőződni arról, amit régóta hiszek és vallok és hirdetek: hogy a világon a legveszélyesebb emberfajta – a bölcsész. :) Bocsánat minden más foglalkozásútól, akinek a lelkébe gázoltam. :)

A nagy Rejtő-rajongó korszakomban nem igazán szerettem ezt a könyvet, szerintem nem is olvastam, csak valami kétszer-háromszor. Most se kerül a kedvencek közé, csak egy csillaggal ment fel az ázsiója, na de Az ellopott futár vagy a Csontbrigád mögött elmaradni nem éppen a bukással egyenlő. :D
Aki egy Rejtő-regényben vidám kikapcsolódásnál egyebet nem keres (miért keresne, a világon semmi bajom az ilyen emberekkel :) ), az ne is olvassa tovább ezt az értékelést: nyugodjon meg, azt ettől a könyvtől megkapja, harmadik-negyedik alkalommal is jókat fog rajta vigyorogni. :) Aki úgy tartja, hogy a nevetés és nevettetés nem hordoz, nem is hordozhat mélyebb mondanivalót, illetve ha hordoz, akkor annak megtalálásához a humort, mint valami burkot, „le kell hántani” a szövegről (az ilyen emberekkel már annál több bajom van), azok szintén kerüljék el messzire a továbbiakat.
A többiek jöjjenek velem. ;)

Fordítsuk komolyra a szót: a könyv igenis Rejtő legjobb művei közé tartozik, még akkor is, ha (szerintem) másodvonalbeli. Azok közé a könyvek közé, amelyeket lehet úgy olvasni, hogy pusztán kikapcsolódást nyújtsanak, de úgy is, hogy ha jobban odafigyel az olvasó, átforgassák kissé az ő világát. :) Azok közé a könyvek közé, amelyekben „a jót nem a szilárd és megszokott dolgok világától kell várni, hanem a ’csodától’”, ahogy egy másik mester írja bölcsen.
Mert mit is művelnek ebben a regényben a szilárd és megszokott dolgok, a komoly és megfontolt emberek? Összeraknak egy kiinduló világot, amelyben ki finom külsejű nagystílű gazember, családok és becsületek tönkretevője, ki emberkerülő és keserű, ki meg éppen megtört, elárult, beteg ember a világ perifériáján. Rejtőien szomorú világ – mert van olyan, az összes jó könyvében van olyan, csak nem azt figyeli benne az ember, azért nehéz észrevenni. Amúgy egész jól elműködő, kényelmes világ, hozzá lehet szokni, ugye, még a kötélhez is az ember nyakán.
És mit művel a szokatlan, az ésszerűtlen, a kiszámíthatatlan, a nevető és mulatságos? Nyomhatja a szereplőket még mélyebbre a keserűségbe és szenvedésbe, ha egyúttal gonosz is,* de Rejtőnél leginkább ő a jó. Aki jelen esetben tulajdonképpen csak a családi örökségét szeretné megkapni, de ez sajnos a legjobb akarat mellett se megy a kificamodott világ helyrerántása nélkül. :) Aki a világért se hős, de ki tehet róla, ha pont akkor kerül pont oda, ahol és amikor lehetetlenség nem segíteni, és különben is ki az a hülye, aki ne segítene a kificamodott világon, ha az ebbéli tevékenység még az adrenalinszintet is jelentősen megemeli? Aki hátborzongatóan kétbalkezes, és szó szerint darabokra szedi, szétszaggatja és meghempergeti a sárban azt, aki a közelébe ér, de hát véletlenül éppen erre van szükség a boldog végkifejlethez. Ebben a történetben komoly és céltudatos munkával úgyis csak (jobb esetben) fenséges magányt, (rosszabb esetben) kényszermunkát lehet beszerezni.

Azt régebben valahogy sose vettem észre, ahhoz a színházi előadás kellett, hogy ez a regény nemcsak a szójátékaival és a jellegzetes rejtői figurákkal, hanem a képtelen fordulataival is hat. :) Hogy amikor Evelyn előadja az aktuális gyíkját (ékszert keres, üldözik, gyilkos van a kabinja előtt, egy vadidegen ember becsülete múlik azon, hogy demoströgtönazonnal mindenki Marokkóba menjen, aki él és mozog stb.), akkor, azon kívül, hogy speciel mindig igaza van, tényleg mennyi zöldséget kalandregénysablont hord össze, amitől bármilyen más szövegkörnyezetben ordítanék kínomban, itt meg egyszerre röhögök rajta, és komolyan veszem. Becsületszavamra, ezt a könyvet kizárólag azért lehet komolyan venni, mert vicces.**

Most először vettem észre azt is, hogy Evelyn és Prücsök tulajdonképpen nagyon hasonló figurák. :) Abban különböznek (ami miatt Prücsök jobban sikerült Evelynnél), hogy Evelyn a szilárd világrend egy kicsi, de jól körülhatárolt darabkájaként kezdi és végzi, csak a két végpont között kirándul a megfoghatatlanba, a kiszámíthatatlanba, az irracionálisba. Az ő története a végén szépen lekerekített: zárt. Prücsöké mindkét végén nyitott. Evelyn kalandregényhősnő, még ha formabontó is, Prücsök mitikus alak. Evelyn amatőr, Prücsök profi, aki életmódszerűen végzi azt a világfelforgatást, amivel Evelyn csak rövid ideig, hobbiból :) foglalkozik.
Ennek megfelelően ezennel őszinte elnézést kérek: értékelésem alaptézisét kénytelen vagyok megváltoztatni. A világon a legveszedelmesebb emberfajta NEM a bölcsész, hanem a világfelforgatást életmód szintjén űző, fürge, ravasz, bátor, kiszámíthatatlan és ésszerűtlen mitológiai alak (alias trickster). AMENNYIBEN ilyen lényekkel való ellátottságban hiány mutatkozik, NA, AKKOR szíveskedjenek bölcsészekhez fordulni. :)

* Ezt műveli a legtöbb megjelenése esetén, ld. a Batmanben a Jokert. :) Ebben a regényben talán Rainer hasonlít hozzá a leginkább (bár ő se túlzottan), a rablógyilkos, aki folyton éttermet keres, sakkozik, esetleg tevepata-ápolóval keni magát a szúnyogok ellen. Őszintén megvallva nem tartom valami jól sikerült figurának, nála sokkal jobban megalkotott – és humorosabb – Rejtő-gazemberek is vannak. Piszkos Frednek maximum a bakancsát fűzheti be.
** Dettó. :)

31 hozzászólás
>!
KönyvParfé
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Bár a regény 1939-ben íródott, a humora még mindig remek, mondhatni rá, hogy kortalan. Én rengeteget nevettem olvasás közben. Kedvenc részeim azok lettek, ahol felbukkan a ciklon és mindent a feje tetejére állít.
Bővebben: http://wmn.hu/2016/08/02/a-szoke-ciklon-esete-az-eheto-…

6 hozzászólás
>!
eme P
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak. És ezek az előzmények a regényírás bizonyos, részint unalmas, részint sablonos fajtái, melyeket a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főznek ki. Na de kérem, ha Rejtő a főszakács, akkor bármilyen unalmas és sablonos összetevőkből olyan fogás kerekedik, hogy hasfájós bolygónk finnyás lakója mind a tíz ujját megnyalhatja utána. Mert vannak bizonyos titkos és kevésbé titkos összetevők, amelyek feldobják az étket, igazi kulináris élvezetekben részesítve annak fogyasztóját.
De beszéljünk már a regényről is: tele rejtőibbnél rejtőibb, tipikus, mégis egyedi, rendkívül kedvelhető karakterrel. Középpontban Miss Evelyn Weston, a balladák fordításával foglalkozó bölcsészkisasszony, a szőke ciklon, aki természeti jelenségek erejével viharzik be Lord Bannister életébe, hogy alaposan felkavarja az állóvizeket. Ez a megzabolázhatatlan (és mellesleg ugyancsak sajátos módon vezető) szőkeség azonban a ciklonoktól kissé eltérő módon működik, nemcsak szétszór és felbolygat mindent maga körül, végigsöpörve Európa és Afrika egy részén, hanem a regény végére szépen rendet is teremt – hiszen happy enddel szép az élet.
Másik főhősünk, Lord Bannister apró rituáléinak nyugodt egyhangúságába burkolózó tudós, aki az álomkór gyógyítása körül szerzett érdemeiért a Nobel-díj állítólagos várományosa. Igazi angol gentleman, zárkózótt és kissé félénk, akinek élete határozottan nem átjáróház… Persze bajba jutott szőke ciklonok gyakori fellépése esetén nincs mese, áldozatot kell hozni. Lord Bannisternek nemegyszer keserűen kell megállapítania, hogy humanizmusa miatt más emberek becsületéért megint csak megy, megy és szenved.
Merthogy a számos kalanddal, félreértésekkel, vak véletlenekkel meg fergetegesen humoros jelenetekkel és beköpésekkel tarkított történet fókuszában ezúttal is komoly kérdések kerülnek, úgysmint: gyémánt vagy becsület. Mert ez itt a kérdés. Vagyont érő drágakő, titkos katonai okiratok és miegymás szegül szembe az emberi jóság drágakövével. Korrupció és hozományvadászat a humánummal és a becsület védelmével.
Közben meg tevegelünk Afrikában, fohászkodunk, hogy Lord Bannistert legalább egy napocskáig fél milliméteres szakállal láthassuk, Álmodó Buddhákról álmodozunk, ki álomkórt gyógyítva, ki álmatlanságban szenvedve… Közben becsületvédésbe szélvészként rohanó szegény üldözöttet védelmezünk – nem kell hozzá sok, csak néha fel kell ébrednünk, hogy ő elaludhasson. Ehhez persze követnünk kell, és mindig mellette lennünk. Van bonyodalom elég.
És… fene gondolta volna, hogy ebben a tényleg rengeteg klisét megmozgató, parodisztikus regényben ráadásul ennyi érdekes kincsre lel az ember. Mint például az alvás-álom motívumának mesteri szétszórása, vagy épp a két főalak egymást kiegészítő karaktere. Tudomány és bölcsészet az emberség védelmében. És ez csak most tűnt fel nekem, az értékelés írása közben. Ejsze nem ártana még egy nekifutással csöppet figyelmesebben újraolvasni.

2 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Beismerem: életem első Rejtője.
Szégyellem, mert apám örök nagy kedvence és mindig ajánlgatta, nekem meg simán kimaradt.
Rég vigyorogtam ennyit egy kis sztorin, a tipikus, régi angol komédiákra hasonlítottam végig, amiket imádok.
Lassan pótolgatnom kell a Rejtő- hiányosságokat is, úgy érzem.

5 hozzászólás
>!
tgorsy
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Nővel vitatkozni, annyi, mint azt mondani a forgószélnek: foglaljon helyet!
:))

2 hozzászólás
>!
Timcsibaba77
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Nem ez volt a legjobb fogásom az írótól, a dicséretek ellenére, amiket hallottam a könyvvel kapcsolatban, ahhoz képest, hogy nálunk is elkezdték játszani a Katona József Színházban, nagy csalódás volt. De persze a színdarabra azért kíváncsi leszek. Lehet fordítva kellett volna lejátszani ezt a remek irományt. Előbb megnézni a színpadi változatot, és utána „vetemedni” az olvasásra.
Nem igazán jöttek át a poénok, néha-néha elvesztettem a fonalat. Lehet, ha egy ültömre „befalom” talán többet mondott volna. Kicsit nekem az érződött ebből a műből, mintha meg lenne keseredve az író, egyféle életuntság jelenik meg a sorok között.
Találó és figyelemfelkeltő volt maga a cím, szó se róla. Próbáltam elfogulatlanul nekifogni, de azért győzött a kíváncsiságom, és a véleményeket átfutottam. Nem tudom, ki hogy van vele, de úgy a könyv feléig élvezhető is volt a történet, aztán ezerfelé szakadtak a szálak.
Így nem lesz kedvező a kritikám, lehet nem is kerülök fel majd a toplistára a legjobb vélemények közé, ha csak a pozitív vélemény az ami számít. Szeretek kitűnni ezzel is, szerintem mindenkinek kell, hogy legyen önálló véleménye, ami a maga módján, de megállja a helyét.
Összességében jó volt a könyv, sőt, a sziporkák miatt „veszélyes” volt társaságban olvasni.

>!
gybarbii
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Egy újabb zseniális Rejtő!! A jó hangulat és az izgalom garantált, a könyv letehetetlen, A szőke ciklon meg úgy is magával ragad Londontól Párizson át, egészen Marokkóig! :) Ahogy Rejtőtől már megszokhattuk, több cselekményszálon, több szereplővel fut a történet, persze mindez zseniálisan. A szőke ciklon nem csak a Buddhára lel rá spoiler, de egy hazaárulási ügy végére is pontot tesz, ezzel visszaadva egy férfi becsületét… De persze közben még rengeteg kalamajkában vesz részt, képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe kerül… Még szerencse, hogy ott van neki Lord Henry, aki amúgy egy igazán szeretni való figura, az egyik kedvenc Rejtő-szereplőm lett, egyszerűen imádom! :D
Újra bebizonyosodott, hogy Rejtő mindig jó választás, bármikor meg tud nevettetni! :)

>!
Csengőkert, Debrecen, 2014
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155237812
1 hozzászólás
>!
Habók P
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Rövidke könyv, néhány óra alatt elolvasható. De ez a néhány óra izgalommal és nevetéssel lesz teli. Rejtő nyelvi humora utolérhetetlen – többedik olvasásra sem fárad el.

4 hozzászólás
>!
PandaSára P
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Egyik legkalandosabb Rejtő könyv. Bejárjuk a fél világot kincskeresés közben, vicces, szórakoztató, sodró lendületű. Olyan mint egy kalandfilm, mint például a A smaragd románca vagy a Nílus gyöngye. Van benne egy csipetnyi románc is, úgyhogy igazán jó kikapcsolódást nyújt.
Annak idején képregényben olvastam, de az természetesen a nyomába sem jöhet a könyvnek.

>!
Magvető / Tatran, Budapest, 1968
224 oldal
>!
Stone P
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Életem első Rejtő könyve. Rám dudált már egyszer, valamikor 10 éve a tizennégy karátnyi autó, de akkor valami beleköpött bimbózó szerelmünk levesébe és biztos, hogy nem egy légy a sok közül. Hanem a hang ulat. Gondolom.
De most, hála @bozs karácsonyi duplázásának, az ismerkedés az első tágra nyitott fülektől, a bizalmasan felröffenő röhögésig terjedően bejárta a szobámat. Ez a túl fiatalon és korán eltávozott író, humorban gazdag volt és jól el is árulta ezt a gazdagságot. Ennyi agyament mondatot én még életemben nem hallottam és mégis volt értelme az egésznek. Jenőkénk sokat utazott és sokat látott a világból, és ismerve néhány regényéből készült filmet, ezt jól bele is szőtte a történeteibe.

Többi a blogon:
http://beingstoned.freeblog.hu/archives/2010/12/28/Rejt…

23 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cz_z

– Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.

Utolsó mondat

5 hozzászólás
>!
cz_z

– Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.

Tizedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: nők
3 hozzászólás
>!
cz_z

(…) bölcsész létére véletlenül egy praktikus ötlete támadt!

6 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre.

6. oldal

>!
sztimi53 P

Később egyre szorosabban tapadt a falhoz, és legszívesebben a másik fülét is odaszorította volna, ha a természet, a hallgatózó emberek nagy bosszúságára, nem osztja be olyképpen füleinket, hogy azok két párhuzamos sík irányában nőjenek ki arcunkból.

Első fejezet

>!
Tündérmaci

Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.

>!
cz_z

– Aki soká tétovázik, az hamarabb szab el egy ruhát, mint aki bátran vág bele a szövetbe.

>!
gybarbii

„Miért nem üti el az ilyen embert gyermekkorában egy villamos?” – gondolta a tanár (…)

115. oldal (Csengőkert Könyvkiadó, 2014)

2 hozzászólás
>!
sztimi53 P

– De hát, végre is… egy gentleman élete nem átjáróház.

Harmadik fejezet

>!
sztimi53 P

Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.

A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: „Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak.”

Előszó


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan – Peter Lerangis – Gordon Korman – Jude Watson: A Vesperek támadása
Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Ross Thomas: Hittérítőragu
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Vavyan Fable: Halkirálynő
Vavyan Fable: A pokol is elnyeli
Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam
Vavyan Fable: Vakvágta
John Knittel: Marokkói kaland
Dan Brown: A Da Vinci-kód