A ​Néma Revolverek Városa 84% 331 csillagozás

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv. Számítani nem számítottam semmire, még a fülszöveget sem olvastam el, mielőtt kézbe vettem, csak reménykedtem, hogy Rejtő hozza a szokásost. Nem is kellett csalódnom, mert habár a klasszikus vonalat off elengedte és egy középkorú főhőst kaptunk, alapvetően hozta a színvonalat. A cselekmény pörgős, rengeteg a név, alig győztem kapkodni a fejem, hogy ki kicsoda, de magával ragadó és szerintem rendkívül jól felépített, jól átgondolt. Szellemes, érdekes, teljes mértékben komolytalan és végtelenül szórakoztató. Csak ajánlani tudom.

Egy klasszikus idézet Fülig Jimmy szájából, ami itt, ebben a regényben tényleg egy kérdés:
„Kavarja ez, vagy nem kavarja?”
Számomra az egyik legjobb Rejtő-történet, humoros, vicces, zavarosan összefüggéstelennek tűnő és kellőképpen őrült – avagy XIII. Pác megpróbáltatásai és kalandjai Fillipon látszatra és a valóságban is félcédulás és agybajos városában :)

Szeretem Rejtő könyveit! De ez nem lopta be magát a szívembe. Nem tudtam követni az eseményeket. Számomra nagy összekevert katyvasz volt. Úgy vagyok vele, ha elkezdek egy könyvet, nem akarom félbe hagyni, bármilyen is legyen.
Így most is végig olvastam. De ezt, soha többet. A szerző miatt kapta a plusz egy pontot, és voltak részek ami megnevettetett.

Szép kis felfordulás, jegyzi meg tűnődve Cödlinger úr, velem együtt.
Ez nyilván nemcsak az Elnémult Revolverek, hanem a furcsa hülyék városa is, gondolja Pencroft, én meg csak bólogatok egyetértően.
Nem hittem, hogy a végére kiderülnek a turpisságok, de a számtalan, dél-amerikai szappanoperás tévedések vígjátéka fordulat után egész jól helyreállt a történet. Én meg remekül szórakoztam a rejtős humoron, rögtön az első mondattól kezdve.

Majdnem bekerült a kedvenc Rejtők közé, mert nagyon jól indított, érdekes volt és kellően kusza az alaphelyzet. Két oldalanként röhögtem el magam az abszurd helyzeteken és párbeszédeken, és tényleg annyira szórakoztató volt, hogy nem mertem nyilvános helyen olvasni. Aztán azzal a vonatos résszel valami megtört és utána már csak azt éreztem, hogy nagyon el van nyújtva a regény. Bár eleinte nagyon tetszett az alaphelyzet, egy ponton túl már inkább idegesítő vált, hogy még mindig nem tudjuk mi áll a dolgok hátterében vagy hogy mi miért történik. A kuszaság és a bohózat tud nagyon szórakoztató is lenni, erre Rejtő nagyon sok könyve kiváló példa. Viszont itt egy idő után úgy éreztem, hogy egy helyben topog a történet. Kár érte, mert ha kicsit feszesebbre van húzva a történet és előbb kezdenek el értelmet nyerni a történések, akkor tökéletes lenne.

Ál/Arc paródia, félreértések vígjátéka, eszement kalamajka és Probatbicol. Dióhéjban erről szól a könyv.
A történet során itt-ott volt olyan érzésem, hogy úgy túl van tolva a bonyodalmak biciklije, hogy még a szerző sem tud ebből jól kijönni. Természetesen tévedtem, és mindeközben nagyon jól szórakoztam.

Vagy te őrültél meg, vagy rajtad kívül egy komplett település. Utóbbi valószínűbb. Főhősünk egy személycsere során kerül a Néma Revolverek Városába, ahol olyan szövevényes történetbe csöppen, ami lehetetlen, hogy logikusan megmagyarázható. És miért néz rá mindenki szelíd, elsirató jelleggel? Miért mutogatja neki a lakáj szomorkásan a boáját? Miért oly természetellenes jelenség az élete, hogy többen is barátságos gesztusnak vélnék a lelövését? A furcsa, enyhén szürreális káoszba egyre több név és információ hullik be, képtelenség, hogy emögött értelmes történet húzódjon, Pencroft-Walter ennek ellenére a város élére áll, és vezeti őket… csak tudná, hogy hová. :)
– Felezünk?
– Nem létezik!
Mit vitatkozzon? Hogy felezhet el valamit, ami nincs neki? Inkább pukkadjon meg ez a csibész. Higgye azt, hogy felezhetne, de nem teszi. Úgyis jön nyomban Vandramas, a mellére csap és döf! Befejezett ügy. Addig ez itt jó dühös lesz, mert ő nem felez. Ha tudná, miről van szó, az egészet odaadná rögtön. Így azonban egy dekát sem.
– Idefigyelj, ha mi ketten összefogunk, elintézhetjük Vandramast, Vuperint, Prentint, sőt Montagezzát is!
– Na, ez túlzás… Mindent elhiszek, csak azt nem, hogy Montagezzát elintézzük. Ez egyszerűen hülyeség, olyan ember még nem született a világra. Montagezzát nem lehet elintézni.
Közben ezt gondolta magában: Vajon megtudom-e halálom előtt, hogy egyáltalán miről volt szó? Ezért érdemes volna élni még egy kicsit, sőt ezért érdemes volna meghalni is, olyan érdekes és különleges ez a história, amelyhez most Montagezzával is sújtotta a sorsa.
Kedvencem ez Rejtőtől, a fejetlenség sosem volt még ilyen szórakoztató. :) Bár többször olvastam már, én bizony mindig tökéletesen elfelejtem a mögöttes háttérinformációkat, így minden egyes alkalommal pont annyira elveszett vagyok a név és cselekménykáoszban, mint főhősünk.
Lassan már minden mozdítható érték a falu bolondjának a kunyhójában amortizálódik, ámde Pencroft-Walter is kezd meglehetősen elhasznált jelleget ölteni a kalandok közepette. Néha foglyul ejtik, néha egy lámpatestről függ, ámde utóbbiért legalább kap egy rúd szalámit.
És hogy kiderül-e, mi volt ez a lehetetlen káosz?
Csak egy szót mondok, ami mindenre választ ad:
Probatbicol. :D

– Hé! Halló! Nem hallottatok valami dörrenést?
– De igen!
– Mi lehetett? Talán ez a szegény Walter! Kétszer is mondta nekem délelőtt, hogy öngyilkos lesz!
Kóválygott a feje. Most belépett Sterbinszky.
– Bocsánat… nem tudtam, hogy még él.
Visszalépett és gyorsan becsukta az ajtót.
A helyzet komikus volt, de Pencroft érezte, hogy itt nagyon komolyra megy a játék. Elsősorban visszahúzódott az ablakból. De a meglepetéseknek csak nem lett vége. Most kinyílt a szekrényajtó, sovány emberke lépett a szobába, kis kutya is volt vele pórázon, becsukta az ajtót, megveregette a kutyát és mosolyogva csipegette hetyke bajuszát.
– No, Benjamin?
Ennek is legszívesebben kidugná a fejét a csukott ablakon keresztül az utcára!
– Mi az a „no, Benjamin”? Talán köszönne, ha kijön valahová egy szekrényből!

Jesszusom néha olyan zavaros volt, hogy most mi van…?! :) Csavar csavart követ a történetben, a végére már egy kicsit sok is lesz. Sok volt az abszurd, lehetetlen helyzet. De tulajdonképpen jól szórakoztam rajta.Mondjuk egy érdekes stílusa van szerintem nagyon kell hozzá a hangulat de ha megvan akkor jó kis kikapcsolódás lesz. Időnként hangosan fel nevettem. Jöhet a következő.

Az utóbbi időben tőbb Rejtő könyvet is olvastam. Megfogott a stílusa, bár koránt sem egyszerű, mert gyors, sokszor kapkodó, de mindig kiderül a végén az igazság, a szálak kibogozódna, a jó győz a gonoszok bűnhődnek.
Szeretem a különleges, ismeretlen szavakat kikeresgélni, megtanulni és később használni, őrületbe kergetve a családot.☺

A második Rejtő olvasásom volt. Újra elmerülhettem az író egyedi stílusában, humorában. Engem nem tudott még annyira magába szippantani a munkássága, bár megértem, hogy miért szeretik sokan. De még fogok próbálkozni vele.
A Néma Revolverek Városa egy olyan csavaros történet, amelybe az egyszeri mezei olvasó is kis híján belecsavarodik. A vége felé már nemcsak Pencroft érezte úgy, hogy gutát kap a sok névtől és információtól, hanem én is nagyon elveszettnek éreztem magam.
Egy újraolvasás segíteni fog abban, hogy jobban értékeljem a történetet, mivel nem leszek annyira értetlen.
A történetet már eleve bonyolítja a személycsere, Walter korábbi ügyei, és a múltbéli történések szinte teljesen átláthatatlanná teszik a cselekményt. Igazi tévedéseken alapuló vígjáték, plusz az abszurd helyzetek is a humor forrását jelentik. A kedvencem Pencroft vonatozása, dőltem a nevetéstől, míg olvastam.
Alapvetően érdekes, izgalmas, és humoros történet, de túl sok volt a csavarból ennyi oldalon.