A ​Láthatatlan Légió 536 csillagozás

Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

„…A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok… Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és – szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!” Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó „kísértetlégió”, és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye.

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő Alexandra · Albatrosz könyvek Magvető · Rejtő-sorozat Alexandra · A Nova kalandos regényei · A Nova kalandos regényei · Vidám Könyvek · A ponyva gyöngyszemei PairDime, Csengőkert, Alexandra

>!
Albatrosz, Budapest, 2021
266 oldal · puhatáblás
>!
Adamo Books, 2020
206 oldal · ISBN: 9789633872031
>!
Adamo Books, 2020
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634534433

20 további kiadás


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Guatemala


Kedvencelte 55

Most olvassa 15

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Könyed és szórakoztató kaland regény. Kikapcsolódás a köbön !
Még mindig imádom Rejtő humorát.
Azt hiszem a jövőben már csak csillagokkal jelzem a tetszésemet, mert a szöveges értékelésem lényege úgyis mindig ennyi lenne: „ … az eddigi legjobb.. , …szeretem a humorát…,…fergeteges…, … mindenkinek csak ajánlani tudom .”

Timár_Krisztina I>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Színház az egész Szahara.

Száz ember, egymástól függetlenül, a legkülönbözőbb okokból úgy dönt, hogy eljátssza a többiek előtt, hogy ő katona. (Egyéb szerepekről, ld. szélhámos, rabló, sivatagi vezető, nem is beszélve.) Száz ember, akik egyenként a legkevésbé sem felelnek meg semmiféle katonai eszménynek, összeverődik egy csapatba, miközben szinte senki nem az, akinek látszik, és lészen káosz, kétségbeesés és nevetés.

Ha jól számolom, összesen két ember van a könyvben, aki nem hazudik: az egyik a különc gróf, akinek úri kedvéért (és pénzéért) az egész akció elindul, a másik a bérkocsis. Két ember, aki minden körülmények között megőrzi és komolyan veszi önmagát. No, ők meg pont ettől lesznek komikusak.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/10/11/szinhaz_az…

>!
Magvető, Budapest, 1968
242 oldal · puhatáblás
11 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Kétségkívül az egyik legremekebb Rejtő könyv, amiben minden rá jellemző stíluselem a lehető legkerekebb, legerőteljesebb formában jelenik meg. A hagyományos erősségek (helyzetkomikum és nyelvi humor, karakteralkotás, miliőfestés, spoiler) mellett kidomborodik itt néhány olyan képesség is, ami alapesetben nem tűnik fel minden művében: például a történetszövés kiegyensúlyozottsága, rejtős csavarossága mellett sem sérülő olvasóbarát mivolta.

És valóban remek húzása A láthatatlan légiónak, hogy az utolsó utáni pillanatban is megcsavart története végig következetes marad önmagához. Nem igazán szorul utólagos magyarázkodásra, kevés a célegyenesben, tét nélkül lerántott lepel és bevallott igazság, illetve a fordulatok sincsenek idő előtt ellőve (lásd. A megkerült cirkáló). A cselekmény amúgy is szép ívben épül fel: megismerjük az alapkonfliktust, pár lényeges szereplőt, bejön a képbe a főhős, majd a főhősnő, megszerveződik a légió, majd útra kél a légió, és mindvégig halad is előre a maga jól kitalált útján, míg a végkifejlet felé haladva az egész folyamat le nem lassul. Yolland spoiler mellett ekkor már mi is szinte tehetetlenül szemléljük a maguk medrében folyó eseményeket – ez pedig maximálisan kielégítő így. Kerek, tudatosan megszerkesztett sztorit kapunk tehát, érzésem szerint vagy jobban kitaláltat, vagy jobban megvalósítottat, mint a legtöbb egyéb Rejtő munka esetében általában.
Az egyetlen érdekes megbicsaklás talán csak a regény első fejezetecskéje, a misztikumba hajló láthatatlan légióról szóló legendárium: engem itt a szöveg – mondjuk volt körülöttem nem kevés zavaró tényező is – sorról sorra ki akart dobni, mintha kicsit túl lett volna cifrázva az egész, azzal együtt is, hogy maga az előadott misztérium kiváló volt.
Stilisztikai érdekesség lehet, hogy amikor Yolland spoiler megérkezik a felépülési helyéül kijelölt oázishoz, egy egészen nem-rejtői, mégsem szövegidegen helyszínleírásba botlunk, amit észre sem akarunk venni a történet sodró lendülete miatt, mégis ott van, és határozottan szép.

Remekmű, tulajdonképpen afféle Rejtő-esszenciának is nevezhetnénk.

>!
Csengőkert, Dabas, 2014
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155476693
2 hozzászólás
eme P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Hát ez valami fenomenális volt. Remekebbnél remekebb karakterek, jól felépített történet, fergeteges humor, egy csipetnyi romantika, egy kis légiós becsület – minden, ami egy jó kis szórakozáshoz szükséges.
A titkozatos, borzongató Láthatatlan Légió legendából élő valósággá változik, hús-vér emberekből álló csapattá. Azt viszont meg kell adni, eléggé bogarasnak tűnik itt mindenki, az összkép pedig nem kissé szürreális. Ezüsttrombita és harmonika hangjára, Aida-indulóra és mondén slágerekre menetelő század, a kézben lakk utazótáska, szem előtt napszemüveg. Sir Yolland egy konflisban, a bakon a bécsi akcentussal felejthetetlen beszólásokat produkáló Strudl úr, aki nem mellesleg a regény egyik legemlékezetesebb alakja. És ne feledkezzünk meg a menetelő légió útját minduntalan keresztező alakokról sem, elsősorban a világ legszebb nőjéről, az ezernevű Anna/Anette-ről, aki hihetetlen őszinteséggel tud hazudni.
Lassan fény derül arra is, hogy egy kis kölcsön hadsereg híján miért verbuválódott össze ez a kies társaság, hogyan lett a bolhából elefánt – két jó barát, az etikettből jottányit sem engedő Sir Yolland és a kis-híján-kalandor Livingstone jóvoltából.
Hihetetlen, rekeszizmot kifárasztó kalandokon át vezet az út az ügy tisztázásáig, közben Rejtő finoman komolyabb témákat is belesző a mulatságba – avagy: milyen következményei vannak a visszavonultság miatt teljes tájékozatlanságba és elavult szokásrenbe való merülésnek, főként ha magas körökben mozgó illető az ember; vagy hogyan kényszerül kerülő utakra a magánember, aki törvényes jogainak próbál érvényt szerezni; vagy milyen kacifántos útjai lehetnek a felszerelés beszerzésének, főleg ha egy Mr. Wilkie-re van bízva az akció; vagy mennyi szomorú sorsú, szegénység elől menekülő alak lézenghet a világon, ha ezt a légiót pillanatok alatt sikerül összehozni…
És mégis, ezernyi baki, csetlés-botlás, hozzánemértés ellenére, lassan működni kezd a csapat, szinte megnemesedik, és a végére igazi légióvá növi ki magát.
Minden jó, ha a vége jó.
Főként, ha az olvasó még napok után is azon veszi észre magát, hogy vigyorog, ha eszébe jut a könyv.

4 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

„Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem?”
Akkor tessék ezt a könyvet mihamarabb kézbe venni! Ennyi! :)
A történet Reviczky Gábor előadásában pedig csak növeli az élményt, ajánlom nagyon!

4 hozzászólás
Hoacin>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

A sivatagban napszemüveges légionisták vonulnak derékig feketében, talpig ibolyaszínben, jobb kezükben kicsiny lakktáskával. Indulójuk és takarodójuk harmonikán vagy ezüstkürtön szól, esélyesen egy opera valamelyik közismert részlete. A sereget konflis kíséri cilinderes kocsissal, illetve van velük egy páncélautó, amiben például hűtött italok találhatóak. A regimentet monoklis tűzoltótiszt vezeti. A főhadnagyon portássapka. Renoir, a finom kis tiszt „zavartan tépdeste egy nagy kitüntetését, amelyről később kiderült, hogy visszatérésre jogosítja fel a Piccadilly cirkusz látogatóit.” Hát a százados? „Arany vállrózsával ellátott, gyönyörű vörös zubbonyához nyúlt, és tétován, lassan előhúzott a zsebéből egy piskótatekercset.”
Ebből a felvezetésből már nyilvánvaló, hogy egy ízig-vérig rejtői kompánia masírozik diadalmasan a könyv lapjain, a fergeteges kalamajka és a maximális káosz pedig ezúttal is garancia egy csillagos ötös regényhez.
A bizarr brancs kalandjaiban persze minden okkal történik, legalábbis eleinte. Sir Yolland hadsereget óhajt, de álmában sem sejti, micsoda galeri rekrutálódik ezáltal. Csatlakozik hozzá természetesen egy szép hölgy is, aki nonstop hazudik, és gyakrabban cserél álnevet, mint ahányszor kudarcközelbe sodródik a díszes banda. Márpedig a malőrök sűrűbben hullanak, mint a részeg pofonok a brigádban. Ráadásul felbérelték ellenük Szokoloffot, a híres rablót, aki vörös autójával minduntalan mellettük kocsikázik, mellesleg senkinek sincs lövése se, hol is vannak tulajdonképpen. „Ön e pillanatban a világ legszörnyűbb sivatagának kis híján a közepén áll, egy csomó gyanús alakkal. És egy nincs az emberei között, akinek sejtelme lenne arról, hogy mi az a sivatag, menetelés, merre kell menni.” Jut eszembe, kártyás kifejezések jók lesznek csatakiáltásnak?
Még Rejtő szinten is különösen parádés történet ez, az író legjobbjainak egyike. Kedvenc figurám vitathatatlanul Renoir főhadnagy, aki a kardját kirántva sosem átall katonás parancsokat osztogatni: „Halló! Álljunk meg! Vezényeltem, kérem! Na mi lesz? Hé, ne hajtsa rám azt a szekeret!”
Vajon eléri a sereg az úti célját kétszáz gumikesztyűvel, negyven teniszütővel, egy darab iránytű nélkül, de legalább kárpitossal és karmesterrel?
Mellékes tanulság: sörhajót is el lehet kártyázni.

"(..)Talán csak meghatároznak nélkülem egy útirányt?!
Szerintem… Szóval… azt hiszem, dobjunk fel egy pénzdarabot – vélte Polchon –, és ha fej, akkor erre megyünk, ha írás, erre.
Ez sem rosszjegyezte meg bátortalanul Renoir, és Durienre nézett."

Niki P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Az első könyv volt Rejtő Jenőtől, és egyenlőre az utolsó is. Nem volt rossz, voltak benne érdekes részek, jó poénok, de nem annyira az én stílusom. Lehet, hogy makd próbálkozok meg Rejtő könyveivel, de nem most lesz.

6 hozzászólás
SignoraSchneider IP>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Z.S.E.N.I.Á.L.I.S!

Fenomenális gegsiló, mire feleszméltem, elvonult a Láthatatlan Légió. L'amour infinite!

spoiler

Méltakép. ^.^

Nefi P>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Ha eddig nem lett volna tudatos, akkor mostanra azzá vált. Nekem ez egyik kedvenc Rejtő könyvem. Megunhatatlan :) Letehetetlen :)

Gunray>!
Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió

Rejtőtől szégyen nem szégyen első könyvem volt tőle.
Nagyon jó történet volt, egyszerű kis történet.
Poénok is voltak benne nagyon jók, elképzeltem némelyiket amikor a szereplők mondják végig fapofájuk van, akkor nevettem jókat :D
Mivel első könyvem volt tőle, nagyon még nem hangolódtam rá, de ami megvan többi könyve, azokat is elszeretném olvasni . :)


Népszerű idézetek

Aurorblade P>!

– Andreas! Csomagolj! Megyünk! – mondta a gróf.
– Hová?
– Hódítani.

4 hozzászólás
farkas_medve>!

És most az dobja rám az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom!

184. oldal, Albatrosz könyvek

Tintapatrónus P>!

– (…) Mit számított volna Julius Caesarnak, ha megkérik, hogy menjen fel egy szőlődombra, amikor ő az Alpokon is átkelt.
– Az Hannibál volt.
– Mindegy. A fő, hogy angol és férfi.
A lord kimerülten suttogta:
– Nem volt angol… könyörgöm…
– De férfi volt!

Aurorblade P>!

– Én pedig – szólalt most meg Brison – egészen másutt, messze délen tapasztaltam őket. A szahariánoknál szolgáltam… Adj egy pohár vörösét, Kvörens, de ne tisztán, hígítsd valamivel.
Kvörens hátraszólt:
– Két deci vörösbort, három deci rummal hígítva.

Manni>!

– Kérem – mondta nyíltan –, a múltkor… Nem volt igazam… Sőt, még sajnálatosabb esemény történt: önnek volt igaza.

Negyedik fejezet

padamak >!

Pénzzel mindent lehet. Csak szégyent vallani nem.

280. oldal - Harmadik fejezet (Magvető Könyvkiadó, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: pénz
Aurorblade P>!

Afrikában mínusz nyolc és plusz negyvenöt fok között ingadozik a hőmérséklet, valamint az emberek kedélyállapota.

adrica P>!

Guatemala kis állam, de kiterjed a szélrózsa minden irányába, és éghajlata igen számottevő.

180. oldal, Tizenkettedik fejezet, 1. (Magvető, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Guatemala
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alex H. Ash: Leszámolás a légióban
Kockás Pierre: A falrafestett ördög
Charles Lorre: Kockás Pierre bosszút áll
Rapcsányi László (szerk.): Járőr a Szaharában és más légiós történetek
Charles Balonge: Muskátli Olivér a közlegény
Charles Lamar: Zendülés Ghadamesben
L. Leathy: Szép Fred a légióban
Charles Datambré: Az eltünt halottak
Tonio Cammia: A légióba hajszolva
Charles Lamar: Négyen a sivatagban