A ​három testőr Afrikában (Csülök 2.) 93% 800 csillagozás

A fijjugba nem. Lehet tsallódni. Mindik gituddják kapcsolni .? a. zembert. Sszeretet! re méltó társag, Én. szívesen el. fogadnám Őket 3test őrnek. Főlek Tsülök a. kedvencc mert! vele lehett könnyvekröl művelten. beszélgetni ni. Például :? erről is meg kérdezném. mit gondol?

Rejtőt olvasni jó, szórakoztató, kifejezetten NEM emberek előtti tevékenység, kivéve ha vállaljuk a hangos röhögés miatt furcsa pillantásokat. De hogy én pár héttel az olvasás után a cselekményt csak nehezen tudom elmondani, az is tuti.

Itt adott 3 jómadár, akik végigmennek/másznak/utaznak fél Afrikán és visznek valamit, ami nincs is náluk, vagy mégis náluk van, mert duplán lopták el ők és tőlük.
Aztán adott valaki, aki segíteni akar nekik, de úgy, hogy közben akadályozza őket. Meg van még egy bizonyos Yvonne, aki nő, de néha férfinak adja ki magát és néha belehal a kalandba, de aztán inkább továbbél, és van neki egy spoiler, akik hol feltűnnek, hol eltűnnek a regényben. Ja és persze, ott van Levin, akiről folyton az Anna Kareninás névrokona jutott eszembe, és aki igazából közismert bizonyos körökben. És bizony eleinte az olvasó nincs benne a körben, emiatt elképelhető, hogy a haját kezdi tépni – hogy derülne már ki, kit kísérgetünk ide-oda a könyv lapjain.
A cselekmény röviden annyi, hogy egy levelet kell kézbesíteni, hogy ki kés kinek és hogyan, na AZ a művészet!

Az első részt nem olvastan annak ellenére se, hogy egy olyan kiadást olvastam, amiben konkrétan a könyv feléhez kellett lapoznom, hogy azt kihagyjam, de mindegy is. Majd azt is elolvasom valamikor, csak az kell a 24+2 könyv kihíváshoz, így ezzel gyorsan végezni akartam. Sikerült is, hiszen ez egy Rejtő könyv, nem voltak kétségeim.
Izgalmas, fordulatos és rendkívül humoros. Az a fajta, amin az elejétől a végéig szakadsz. Már a legelején! „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” (Újabban imádom az orosz hússalátát, szóval lehet, hogy ezzel a mondattal szemben kicsit elfogult vagyok.) A szereplők szerethetőek.
A Török Szultán nagy arc, de az biztos, hogy egyszer belehal abba, ha nem tud elég gyorsan magyarázni :D.
Csülök, szemszögnek szuper. Ha nem betörésről, tervről van szó, akkor határozottan nem egy IQ bajnok.
Senki Alfonz a legkonszolidáltabb a csapatból.
Történet egy Rejtő kalandregényhez méltóan valóságtól elrugaszkodott és meredek.
Minden össze függ mindennel, a végén minden összefut, amikor minden jó, ha a vége jó.
Letehetetlen, könnyen olvasható, szórakoztató, elmés és bugyuta és vicces. Minden, amit egy Rejtő könyvtől várhatunk.
Olvassatok Rejtő Jenőtől könyveket! Kötelező! Ha nem lennének benne erősen múltszázadra utaló tárgyak, senki meg nem mondaná, hogy ez még a II. Világháború előtt íródott. Ezt csakis dícséretnek szánom. :D

„Kongótól Timbakig jönni! Lefegyverezni egy osztagot! Kézitusában… Becsapni fél Afrikát!” Laza kis program ez a három légionistának, akik közül csak kettő az, mert egy civil, de ezt egyelőre nehéz bizonyítani. Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és Csülök nemeslelkű testőrként masírozik végig a fél Szaharán, amitől a környezetük megbízhatóan amortizálódik le, ám a harcképtelenné tett ellenfelek számával egyenesen arányosan nő a küldetésük lehetetlensége is. Legalábbis látszatra, mert természetesen szimpatikusan hülyére vesznek mindenkit, és oly magától értetődően akasztanak le újabb és újabb hecceket a tarsolyukból, ahogy Tuskó Hopkins sajátítja ki a szereplőgárda egyes ingóságait. Bár a vizük néha elfogy, és párszor tűző napon menetelnek a semmiben, de igazán stramm legények ezek, még Yvonne is, aki pedig hölgy. Csak jó lenne tudni, hogy most melyikükért is van oda. Ennél már csak az a nagyobb rejtély, kicsoda Levin, akit senki se ismer, ami udvariatlanság. Mint az, ha Leila, az arab démon táncolni kezd békés pipázás helyett. Az legalább biztos, hogy a folyami rák Worchester-szósz nélkül ízetlen, és hogy az igazi úriember nem rakja a burgonyát arra a tányérra, amelyből a húst eszi.
Tobzódnak a bizarr incidensek, de hát „egy oázis nem arra való, hogy minden mozzanatában megfeleljen valamiféle okszerűségnek.” Jól tudjuk, hogy egy Kongó-vasút építésénél nem történhet elég visszaélés. És hogy rettenthetetlen hőseink számára nincs kivitelezhetetlen akció. „Bekopogtunk a bakterhez, azután szépen elhelyeztük megkötözve egy sarokban.”
Kalandos, mosolygós, tipikus Rejtős. :)

– „(…) Loptam én? Csaltam? Raboltam?
– Igen! – feleltük egyszerre ketten.
– Na jó… De ők azt nem tudják, az nem a Kongónál volt, hanem még magánzó koromban.”

Hogy én milyen régóta tologatom már ezt a könyvet magam előtt! Milyen kár volt! Nagyon jól szórakoztam. Még nem olvastam Rejtő légiós történetei közül ezelőtt – de ez határozottan tetszett. Olvasás közben többször hangosan felnevettem. Azon kívül, hogy vicces volt, néhol határozottan izgalmas is, sőt, fordulatos; voltak benne csavarok; váratlan események.
Adva van 3 idétlen jómadár akik légiósként tengetik kissé unalmas napjaikat a Szaharában. Míg egyszer váratlanul kezükbe kerül egy fiatal hölgy által írt levél amiben segítséget kér elveszett fivére felkutatására. A 3 szélhámos a szive mélyén igazi úriember – így természetesen mindent elkövetnek, hogy segítségére siessenek, különösen azután hogy kiderül, hogy a hölgy rendkívül csinos (és gazdag). Mindenféle viccesebbnél vicesebb kalamajkába keverednek – átkelnek a sivatagon; szembenéznek rengeteg veszéllyel; embert próbáló hőséggel.
Mindezt Csülök (az egyike a három barátnak) meséli el nekünk aki igazan tehetséges író(nak képzeli magát).

Eldöntöttem, hogy ezentúl gyakrabban fogok Rejtőtől olvasni. Igazi könnyed kikapcsolódás!

Egy amerikai, egy angol és egy francia katona egy orosz hússaláta mellett próbálják kifundálni hogyan szökjenek meg, majd azt választják, hogy hárman háromfelé mennek, de egyiküknek se sikerül a szökés. Évekkel később a jól ismert Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz a francia katona lányának levelét kapja meg, hogy kutassák fel az apját. A három csirkefogó direkt a katoni börtönbe viteti magát, ahol furcsa módon a rabok luxuskörülmények között élnek. Majd bejutnak a kórházba, ahol a már jól ismert Kvasztics doktor kezeli a franciát, aki meghal, de a három csirkefogóra bíz egy levelet. Illetve nem az övét, hanem az apjáét, akiről kiderül, hogy magas rangú tiszt. A három csirkefogó a tiszt lányával, az állandóan kajáról beszélő Levinnel és Kvaszticcsal az őserdőn és a Szaharán át viszi a nagy titkot, közben a velük folyton kibabráló Török Szultán üldözi őket. A francia tiszt lánya pedig már Dumas Három testőréhez hasonlítja őket, amit csak az író Csülök ért meg.
Rejtő remek regényében ismét a humoré és a kalandé a főszerep, de a szereplőit se kíméli, mert folyton akcióban vannak és kevésbé ússzák meg épp bőrrel ezt a kalandot. A három főszereplő mellett az egyik mellékszereplő, Levin magaslik ki az állandó éhségérzetével, meg azzal, hogy sokan nála tanulták a szakcsámesterséget. Szokásos rejtői elemek nem hiányoznak a könyvből, mint a vicces megfogalmazású kezdés és a parázs párbeszédek. Olykor pedig azt is átérezzük, hogy mi is hőseinkkel menetelünk a Szaharában vagy az őserdőben.. Letehetetlen könyv, amely magával ragadja az olvasót, ajánlható minden Rejtő-rajongónak!

Bővebben a blogon: https://robinowrightly.wordpress.com/2021/12/01/ezt-olv…

Rejtő Jenő könyveit nem lehet nem szeretni. Nálam legalább is alap. Nagyon imádom a történetvezetését, a sok humort, a kalandot. Kikapcsolnak a sztorijai, és másrészről teljesen bele tudom élni magam. Olyan szálak bontakoznak ki a történet során, amire képtelenség számítani. A párbeszédek gördülékenyek és fordulatosak.
Tökéletes választás egy szabad délutánra ;)

Legelőször nagyon féltem Rejtőt olvasni, de mára már abszolút komfortzónás íróvá vált számomra. Tudom, hogy mire számíthatok nála, és szeretem azt, amit kapok tőle.

Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins újabb története ismét rendkívül akciódús és kalandos volt, tele rengeteg humorral és tanulsággal.

Nem mellékesen kimondottan szeretem ezeket az új, képregényszerű borítókat, és az illusztrált kivitelt (nekem remekül kézre áll). Remélem van még ott, ahonnan ezek jöttek!

Bővebben itt írtam a kötetről:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2021/12/rejto-je…

A történetből készített filmet még gyerekkoromban láttam, és szerintem akkoriban nem feltétlenül értettem mindent, egyszerűen csak tetszett a humor és a kaland.
Most már nincs olyan gondom, hogy ne tudnám, miről van szó, és az előbbiek miatt továbbra is szeretem ezt a könyvet, de nem ezt tartom a legjobban sikerült (légiós) regénynek. Érdekelt, de sokszor leül a cselekmény, jobban kedvelem a pörgősebb dolgokat, mert a sok részletben néha elkalandozik az ember figyelme.
Senki Alfonz már korábban is bizonyította, hogy több esze van, mint a többieknek együttvéve, és a Török Szultán állhat a képzeletbeli dobogó második fokára, a látszat ellenére (vagy épp azért).
Jó volt, szórakoztató volt, „velünk volt”.