Járőr ​a Szaharában 81% 72 csillagozás

Vannak még feltalálásra váró dolgok, mint például az erős paprika – bár egy Dorset Naga bekebelezése után magam is elismertem, hogy az már szinte csípős – , vagy az értelmes ember. Utóbbiból ugyan már az ősidők óta biztató prototípusok születtek, ám ezek tömeges elterjesztése mindeddig kudarcot vallott, s a jövőre vonatkozó kilátások is meglehetősen kétségbeejtőek. Fel lehetne még találni az örök ifjúságot, s egy módszert mellyel az emberiség botfülű része – rajtam kívül mindenki más – képes lenne élvezni, vagy legalább elviselni ha éppen énekelni támad kedvem, s nem kellene olyan barbár megjegyzéseket hallanom, hogy ettől a fahangtól szálka ment a fülükbe.
Ellenben szükségtelen feltalálni a humorgyógyszert. Az emberiség történetében számtalan humorprofesszor ügyködött már sikeresen a felhőtlen kacagás érdekében. Közülük is kiemelkedik Rejtő Jenő, aki néha P. Howard, de sosem unalmas. Puskin Mária Gottfried (sőt néha Iván is), vagy a Szép Hopkins nem oly közismert figura, mint Piszkos Fred, vagy Fülig Jimmy, de nem kevésbé groteszk alakjai irodalmunknak. Bármikor fogyaszthatóak rosszkedv ellen, vagy a hangulat fokozása érdekében. Hatása azonnali. Mellékhatás: fetrengve röhögés.

A rövidebb Rejtőket valahogy jobban szeretem, mint a hosszabb regényeit. Rövid volt, de szórakoztató és vicces is és a vége is tetszett.

Járőr a Szaharában, avagy hogyan szerezz becsületrendet a légióban, hogy megszerezd az örökséged, még úgyis, ha vigyázzba állni sem vagy képes. Könnyed, humoros történet. A megszokott stílus, a Rejtő légiós könyvektől megszokott helyszín. A szereplők jellemvonása sem okozott túl sok meglepetést. A szerelmi szál pedig kb. két bekezdésnyi volt. Mindezek ellenére is vicces kisregény.

Nagyszerű alaphelyzetre épített Rejtő-kisregény (muszáj Becsületrendet adatni egy lúzernek), jönnek a szerző megszokott tróger figurái és helyzetei is. Kellően rövid, jól összefogott, nincs rejtősen túlkavarva. Kicsit hiányoltam a főszereplőt több jelenetből, ez a remekül megformált Puskin Mária sajnos a mű nagy részében slagrészegen fetreng egy vasúti kocsiból kialakított öröklakásban egy kecskével, miután megtanult vizespohárból pálinkát inni, és a sztorit inkább a haverjai viszik előre.

Viccesnek vicces volt, de azért nem sikerült olyan jól, mint az előzőleg olvasott kiseregények. Mondjuk Puskin Mária Gottfried (sőt: Iván) karaktere bármelyik nagyobb Rejtő-regényben is simán megállná a helyét!

Rövid, velős, vicces.
Nagyon tetszett Puskin Mária Gottfried (és mint később kiderült: Iván) Becsületrendért folytatott kalandja.
Remekül szórakoztam rajta.
MP3-ban a Magyar Elektronikus Könyvtárból is letölthető: https://mek.oszk.hu/12400/12419/

Nem is hallottam erről a kötetről, amíg egy értékelés fel nem hívta rá a figyelmememt az értékelésével. A regénynek élveztem a humorát, értékeltem a csavarokat a történetben és a szerelmi szálat. Nem lett kedvencem, mert azért nem összemérhető a „nagy” légiós könyvekkel, de nem hiszem, hogy utoljára olvastam.

Rövid és egyszerű legiós történet, egy elég idegesítő főszereplővel. Hangoskönyvként végig hallgatva jó volt a relaxációhoz, mert nem igazán történik benne hú de nagy dolog. Tipikus rejtő történet, amiből kiderül, hogy bárki szerezhet magának egy Becsületrendet, csak jókor kell lenni a jó helyen.

Szeretem Rejtő sivatagi történeteit, de ez most nekem kicsit erőltetett volt. Valószínűleg túl mélyen gyökerezik bennem, hogy az ember nevével nem viccelünk. Emiatt végig kicsit kényelmetlenül éreztem magam

Tipikus Rejtő! Rövid volt, de a megszokott stílus és humor. A karakterek is a Tőle megszokottak voltak. A szerelmi szál rövid volt és kidolgozatlan, csak meg volt említve.