Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A cél: a Mount-Everest 18 csillagozás
Az elmúlt évtizedben Reinhold Messner, osztrák alpinista üstökösként tűnt fel: bravúrosnál bravúrosabb teljesítményeket ért el, mint hegymászó.
1978 tavaszán az első, 11 tagú osztrák Everest-expedíció résztvevőjeként – Peter Habelerrel külön csoportot alkotva – különleges módon érte el a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8848 méter magas Mount Everestet: a világon először oxikénpalack használata nélkül, sőt ezen túlmenően is igen kevés technikai segédeszköz igénybevételével.
Messner 34 éves volt akkor, igen tapasztalt, nagy sikereket elért alpinista: az előző években hat, 8000 méteren felüli csúcsot meghódított már. Ez az Everest-megmászás azonban példátlan és egyedülálló volt. Az expedícióról szóló könyv méltó a vállalkozáshoz; érdekfeszítő, jól megírt olvasmány.
A könyv függeléke sokrétű áttekintést nyújt az elmúlt 25 év Everest-expedícióról, és az „ősidőktől” napjainkig – számos csoportosításban – közli mindazt, amit a világ legmagasabb hegyéről tudni lehet és tudni érdemes.
Eredeti cím: Everest: Expedition zum Endpunkt
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat
Enciklopédia 4
Helyszínek népszerűség szerint
Himalája · Csomolungma / Mount Everest
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem az ilyen típusú könyveket, mert anélkül járhatom be a világot, hogy el kellene mozdulnom a kényelmes kanapéról.
Ugyanakkor ez most nem volt annyira izgalmas, mint amilyen a többi útleírás szokott lenni, de ez inkább az én hibám, mert soha nem értettem, hogy miért akarnak emberek ilyen rohadt magasra felmászni, csak azért, hogy fent legyenek, majd utána elmondhassák, hogy jártak ott és lefagyott 1-2 lábujjuk meg hóvakságot kaptak és hasonlók. Szóval nem értem ezt a vágyat, ami a hegymászókban van, így ez a történet sem tudott annyira lekötni.
Ráadásul szegény srác nem annyira rendelkezik írói vénával, vagy a vérhígítás során kiszállt belőle a múzsa, mert nem túl jó elbeszélő a szentem. Néhol őrjítően pontosan leírt egy-egy párbeszédet, de ez megint csak azoknak lehet érdekes, akik már jártak hasonló cipőben a hegyen, viszont több dolog nekem nagyon hiányzott belőle, mint például az érzések, a folyamatos figyelem fenntartás, a környezet visszaadása.
Reinhold Messner és Peter Habeler azt az akkoriban egyedülálló problémakört járja végig, hogy oxigénpótlás nélkül fel lehet-e jutni a világ tetejére, a 8848 méter magas Mount Everest hegy csúcsára.
Kalandjuk, kihívásuk, a megvalósítás, a körülmények, a létállapotok hihetetlenül izgalmasak, a leírások jól tükrözik azt a fanatizmust, ami a Himalája körül zsongó profi hegymászók sajátja.
A cél magasztos, különleges, emberfeletti, az olvasót nagyon bepörgeti. (Jó, nem fogok kedvet kapni egy ilyen hegyi túrához, nekem egyelőre a babakocsit feltolni egy meredekebb emelkedőn is lihegéssel jár.) :D De nagy öröm bepillantani ezeknek a különleges embereknek az életébe, motivációt kapunk a saját Everestjeink legyőzésére, hiszen ezek valódi megmérettetések, és nemcsak egy jól hangzó mondatokból álló motivációs könyv.
A kedvenc részeim voltak:
1. a csúcs elérésekor M. és H. eufóriája
2. a táborok kiépítése különböző magasságokban
Messner és Habeler 1978. május 8-án a Déli-nyereg útvonalán feljut a csúcsra. Történelmi mászás ez és a happy end: épségben haza is érnek.
Nah és a kalap vajon visszakerül eredeti gazdájához? Erre nem kaptam választ.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnék beleélni magukat egy életveszélyes küldetésbe, ami számunkra elképzelhetetlen időjárási és természeti viszonyok között zajlik.
A hegymászásról szóló könyvek mindig lenyűgöznek. Az alpinisták szememben igazi hősök, akik céljaiknak mindent alárendelve törnek a csúcsok. Reinhold Messner 1978 tavaszán olyasmire vállalkozott, ami előtte még senkinek sem sikerült, sőt, a legtöbb hegymászó lehetetlennek tartott. Oxigénpalack nélkül megmászni az Everestet. És vállalkozását siker koronázta. Erről az expedícióról számol be könyvében. Amit tett lenyűgöző, mondanám lélegzetelállító, de Ő bírta szuflával. Kivételes teljesítmény!
Nehéz egy szinte komplikációmentes expedícióról írni.
Ami tetszett: Történelmi előzmények az elején. Érdekes áttekintés a végén (sok új információ). Szinte természetesnek írja le ezt az emberfeletti teljesítményt.
Ami nem tetszett (ez nem a legjobb megfogalmazás): Érdekelt volna az előkészület (és azzal járó problémák) valamint a rekordot követő időszak (visszhang).
Nekem most kicsit vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Időnként nagyon izgalmas és olvasmányos volt, máskor lassú és körülményes. Sokszor elvesztem, hogy ki-kicsoda, mármint mikor ki próbálta meg a csúcsrohamot, kinek sikerült és kinek nem. Összességében egy útibeszámolónak megfelelő.
Népszerű idézetek
Nem azért mászom hegyet, hogy a csúcsait meghódítsam. Hogy akkor miért? Keresem a határhelyzeteket, hogy érezzem szorongásaimat, kételyeimet – és magasztos érzések töltsenek el.
9. oldal
A titokzatosság minden expedícióval egyre jobban összezsugorodott. Egy hegység gyorsan kimerül, ha az ember a technikai lehetőségek alkalmazásában nem tart mértéket, ha inkább a csúcs meghódítására, mint önmaga megismerésére vágyik. Az, aki hegymászás közben nem a saját erejére támaszkodik, hanem készülékeket és drogokat vesz igénybe, becsapja önmagát.
A helyet, ahol visszafordultam, később teodolittal bemértük. Ez 8572 méter magasan van. Attól kezdve, hogy Somervelltől elváltam, egy óra alatt vízszintesen 270, függőlegesen pedig 30 métert tettem meg. Hazard helyszínrajzilag kimutatta, hogy mintegy 7 méterrel maradtunk el a Kancsendzönga csúcsa alatt, amely a világ harmadik legmagasabb hegye.
Már közel jártam a végkimerüléshez, és túl lassan haladtam ahhoz, hogy a csúcsot elérjem. Természetesen nehéz megmondani, hogy azon a határon voltam-e, ahonnan oxigén nélkül nem lehet továbbjutni, vagy pedig a Rongbuk-gleccseren túlságosan elgyengültem a rossz időjárással küszködve. Az utóbbit tartom valószínűbbnek, és hiszem, hogy azok a hegymászók, akik nem gyengültek le, kedvező körülmények között oxigén nélkül is el tudnak jutni a csúcsra. Az utolsó 300 méteren nem tételezhető fel nagy légnyomáskülönbség.
A kilátásban csalódtunk. 7600 méteren még nagyon hatásos volt, amikor a csúcsok sokaságára, a hosszú gleccserekre és a morénákra letekintettünk. Most azonban magasan álltunk az összes hegycsúcs fölött, és a táj alattunk ellaposodott. Észak felé egymás mögött Tibet számtalan domblánca sorakozott. Az ember minden távolságérzékét elveszti, amíg egészen hátul nem lát felbukkanni néhány jégcsúcsot.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület 91% ·
Összehasonlítás - Lambrecht Kálmán: A Mount Everest ostroma ·
Összehasonlítás - Jamling Tenzing Norgay – Broughton Coburn: Apám lelkét megérintve 90% ·
Összehasonlítás - Josephine Scarr: Nők hatezres csúcsokon ·
Összehasonlítás - Thomas F. Hornbein: Everest: a nyugati-gerinc ·
Összehasonlítás - Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra 91% ·
Összehasonlítás - Erőss Zsolt: A Békási szorostól a Mount Everestig ·
Összehasonlítás - Joe Simpson: A végtelen érintése ·
Összehasonlítás - Rick Ridgeway: A Kilimandzsáró árnyéka ·
Összehasonlítás - Roberto Mantovani – Kurt Diemberger: Mount Everest ·
Összehasonlítás