T. ​S. Spivet különös utazása 31 csillagozás

Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Miután ​az isten háta mögötti tanyán élő tizenkét éves térképrajzoló zsenit, T. S. Spivetet váratlanul telefonon értesítik a Smithsonian Intézetből, hogy elnyerte a rangos Baird-díjat, a normális élet – már amennyiben a családi vacsoraasztalnál folytatott társalgás feltérképezését annak tekintjük – félbeszakad, és kezdetét veszi az egész országot átszelő bizarr utazás, amely a montanai tanyáról a washingtoni múzeum patinás termeibe röpíti a főhőst.
T. S. egyedül vág neki, virradat előtt azzal a tervvel indul el, hogy föllóg egy tehervonatra, és potyautasként jut el keletre. A szerelvénnyel együtt kalandjai is nekilódulnak, a fiú pedig aprólékos gonddal dokumentálja, feltérképezi, szemléltető ábrákba, grafikonokba foglalja élményeit, egyebek között a Közép – Nyugat legendás féregjáratait, a látszólag visszafelé forgó autókerekekkel és a McDonalds gyönyöreivel egyetemben.
Vajon az ember hogyan ábrázolja térképen a családjáról leszűrt bonyolult tanulságokat, miként… (tovább)

Eredeti mű: Reif Larsen: The Selected Works of T. S. Spivet

>!
Sanoma, Budapest, 2013
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410660 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 18


Kedvencelte 5

Most olvassa 8

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

O.K. Újratervezés:
Ennek a könyvnek a valódi címe A külön ös leges T.S.Spivet kellene, hogy legyen talán még utazása nélkül is.
Én magam odáig vagyok a nem mindennapi emberek nem mindennapi történeteiért (ugyanakkor a hétköznapi emberek szürke tengése-lengése is roppant mód le szokott kötni, amennyiben azt számomra élvezhető köntösben jelenítik meg), és Tecumseh Sparrow Spivet mindennek mondható, csak hétköznapi gyereknek nem.
Tehát csodás főhős kipipálva. T.S. ötös. Leülhet. (1)
A sztori fő vonulata (azt állítja a címadás) maga a megpróbáltatásokban nem túl gazdag, ugyanakkor egyáltalán nem 12 éves kisfiúnak való – nyugatról keletre történő – több ezer mérföldes utazás és az otthonától távol töltött celebritás vonulat.
Erre viszont nem adnék túl erős négyest. (2)
Ami viszont elragadó – mármint a csodás személyiségű gyermeken kívül –, az a számára olyannyira ismerős és kedves emberek leírása (mintegy valójuk T.S. Spivetes megragadása és megfejteni vágyása), és személyes történetük, nem ritkán tragédiáik, mely magában foglalja a felmenő természettudós ág megmagyarázhatatlan munkásságát és döntéseit egyaránt.
Na ezek miatt az egész felértékelve egy jeggyel jobbra. (3)
Összességében tehát: Ez a gyönyörű (tartalmilag és külső megjelenésében egyaránt) regény nem tűrte, hogy 2-3 km/h sebességnél magasabb fokozaton olvassam, és egy idő után már nem forszíroztam tovább. Spivetes sebességgel haladtunk nyugatról keletre spoiler, és közben boldog várakozással nyitottam ki újra és újra a könyvet, és azonnal be tudtam kapcsolódni a történet folyásába, mintha egy pillanat sem telt volna el azóta, hogy utoljára kézbe vettem.
Szeretek az ilyen könyvek előtt kalapot emelni. Szívesen is teszem.
A filmet meg – szokásomhoz híven – egy év múlva nézem meg. Tisztelgés ez egy jó regény előtt. (Ajánlom, hogy a film jó legyen!)

5 hozzászólás
>!
Hanna IP
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

(A film után végre összeszedtem magam és a gondolataimat, bár a könyvet még tavaly olvastam – és imádtam.)

A tavalyi év egyik legegyedibb könyve volt T. S. Spivet utazása, amely méltatlanul kevés figyelmet kapott (legalábbis számomra úgy tűnt). Pedig Reif Larsen illusztrált regénye minden, csak nem hétköznapi: főszereplője, T. S. Spivet 12 éves tudósgyerek, aki a Nagy Vízválasztón éldegél Montanában egy farmon örök cowboy, szűkszavú apjával, rovartudós anyjával, Dr. Clairrel és nővérével, Gracie-vel, akinek minden vágya, hogy a reflektorfénybe szökhessen nem normális családjából. T. S. mindenről pontos feljegyzést készít, ábrát rajzol, cikket ír, számára a kukoricacsuhé lehántásának művelete éppolyan izgalmas, mint megfigyelni, apja hány másodpercenként emeli szájához a whiskyspoharat. A könyvben a margón ezeket a történetet kiegészítő ábrákat találjuk, ablakokat a különleges kisfiú fejébe.

T. S. egy napon telefonhívást kap a neves Smithsonian Intézetből, hogy egy tudományos ábráját felterjesztették a Baird-díjra, és egy hét múlva várják Washingtonba a díjátadóra. Az intézetnél senki nem tudja azonban, hogy T. S. csupán egy kisfiú, ezért a gyerek lemondja a részvételt. Nem lenne azonban kaland, ha így alakulnának a dolgok. T. S. végül mégis úgy dönt, hogy elindul Washingtonba – titokban és egyedül, egy hatalmas bőrönddel felszerelkezve, amelyben a szükséges holmikon (szextáns, távcső, váltás ruha, jegyzetfüzet, barométer, zsebkés stb.) kívül az anyja dolgozószobájából elemelt napló is elfér… És így veszi kezdetét a különös utazás, amelynek első szakaszán egy tehervonat szállítja T. S.-t – pontosabban egy tehervonaton álló lakókocsi.

Az utazás során T. S. különös emberekkel találkozik, akik mind emlékezetes figurák, különösen a pályaudvari csöves, és miközben anyja naplóját olvasva megismeri egyik őse történetét, mi is megtudjuk, mi történt egy éve a montanai tanya pajtájában, amikor Layton, T. S. öccse egy baleset következtében meghalt.

A történet egyszerre több utazást is elmesél – T. S. szökését Washingtonba, az ottani hajcihőt és médiafelhajtást, amit csapnak körülötte, mikor kiderül, hogy zseni; de Dr. Clair nagyanyjának útját is a Vadnyugatra, valamint sétát tehetünk T. S. családjában és eljuthatunk Layton halálával kapcsolatos bűntudata legmélyére.

Az egyszerre elgondolkodtató, megható és különleges történet formátuma szokatlan: a margón – akárcsak egy tudományos könyvnél (mint pl. Az amatőr természetbúvár volt) , térképek, ábrák, grafikonok szerepelnek, melyek mind T. S. munkái, és rengeteg pluszt adnak hozzá a sztorihoz.

A könyvet nem tudom eléggé ajánlani mindenkinek, aki még emlékszik, milyen volt gyerekként rácsodálkozni egy-egy virág felépítésére, a csillagképekre éjszaka, vagy a tökéletes V-re, amit a libák húznak az égen.

9 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Hát ez valami zseniális! Imádom az ilyen kis okos, érzékeny gyerekeket, mint T.S. Nagyon inspiráló a személyisége, rádöbbent, hogy mennyire érdekes is a világ, és mennyi felfedezni(feltérképezni)való van benne.

8 hozzászólás
>!
Uzsonna 
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Különös!
A könyv, a főszereplő, az utazás.
Elgondolkodtató!
A könyv, a főszereplő, az utazás.
Csodálatos!
A könyv, a főszereplő, az utazás.

Feltérképezése a világnak, világunknak.
Ezekkel a térképekkel ki lehet lépni a platóni barlangok sötétségéből a fényre, át lehet lépni gyermekkorból a felnőttlétbe. (Ami nem a korral jár…)

Olvassátok, térképezzetek!

Elgondolkoztam azon, hogy gyermekkönyv-e avagy sem ez a történet? Faggatóztam anyukáknál: egyikük mondta, hogy a 12 éves lánya élvezettel végig olvasta…

>!
Juci P
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Az elejét nagyon szerettem, aztán vett egy fordulatot a történet, és attól kezdve olyan érzésem volt, mintha egy összeesküvéselmélet-hívő sugdosta volna Larsen fülébe az ötleteket a cselekmény továbbszövéséhez. Kár.

>!
kriszet_Paulinusz P
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Ajjjhhhhh, hogy ez milyen jó könyv!

„A jó regény szórakoztat, a kiváló olyan, akár az égi adomány azoknak az olvasóknak, akik elég szerencsések, hogy rájuk leljenek. Ez a könyv kincs.” – Stephen King ajánlja a hátlapon és meglepődtem, mert én valóban "rátaláltam” erre a könyvre. És mellesleg teljesen igaza van.

Álldogáltam a postán, időm tengeréből tekintgettem ide-oda, és egyszer csak megakadt a szemem ezen a vastag csodán a gyerek részlegnél. Belelapoztam és szerelem volt első lapozásra. 1. Imádom a vastag könyveket. 2. Ez egy igazi jó illatú könyv. 3. Imádom a formabontó alakú könyveket.

T. S. Spivet olyan kisfiú aki szorong, mert nem érzi, hogy szeretik, és ebben a hitében senki nem ingatja meg. Bámulatosan „letervez” mindent, a térképei szólnak hozzá nap mint nap, velük beszélget, általuk érinti meg az eget. Spivet a létra, a valóság és az elérhetetlen között. Nem érti a felnőtteket, de mit is érthetne rajtuk. Ott az apja akivel sosem találta meg a hangot, anyja akivel csak a tudomány szőrmentéjén futnak össze néha nap, tesója aki csak „disco és pop” nyelven beszél és folyton kesereg…
a titok, ami teljesen véletlenül talál rá…
aztán ott az utazás, eszement tévelygő képzelet, kalandok tucatja, hullámvasút le-föl, megváltó gondolatok, csuda emberkék, tudományos értekezések, és a félelem. Tele közbeszúrt emlékekkel, szürke felhőkből leömlő esővel és fájdalommal átitatott múlttal. A köztes időben magas röptű végkövetkeztetéseket olvashatunk néhol humorral, néhol szomorúsággal megöntözve.
Annyira tökéletesen szép volt ez a történet, hogy nem is hittem el. Kincs a javából. Felnőtt és gyermekkézbe való. Miközben olvassuk engedjük meg magunknak, hogy előbújjon belőlünk a gyerkőc, aki valaha voltunk. Csodálatos emlékek és élmények fognak újra ránk találni.

2 hozzászólás
>!
RandomSky 
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Írok ide valamit, amíg friss az élmény, amúgy aludni kell rá párat. Utálom, hogy vége… :)
Kavarognak a gondolatok.
Például: mikor először megláttam, az általános iskolai fizika könyvek jutottak eszembe, az ábrák és a tördelés miatt. Azokat utáltam, ezt meg imádtam. De különben tudtam, az első pillanattól, hogy szeretni fogom.
Azt viszont nem tudom, ezt minek szánták, gyerekkönyvnek-e, ahogy mondjuk a borító (februárban jön a film, Jeunet rendezte, biztos jó lesz!) alapján gondolhatnánk, mert nagyon sok minden van benne, amire ma azt mondanánk, nem gyereknek való. De teszem azt 10 éves korom körül olvastam Mark Twain Tom Sawyer és Huckleberry Finn könyveit, és igazán nem hiszem, hogy az akkor lelki sérülést okozott (s persze azok sem voltak gyerekkönyvek) – de ha ez gyerekkönyv, akkor egyszerűen csak arról van szó, hogy Reif Larsen szerint a gyerekek értelmes emberek.
Csuda egy utazás, miriádnyi különféle dolog van benne, és sok csavar és izgalom, és egy halom makkant baromság: minden csupán nézőpont kérdése.
Ami a térképezést illeti, az jutott eszembe, hogy igen, alighanem mindenki így van ezzel gyerekként: próbálja megérteni, feldolgozni a világot a rendelkezésére álló információ-morzsákból, eljutni valahogyan, lehetőleg biztonságban az ittből az ottba, és T.S. történetesen a maga sajátos módján teszi ezt. Nem hagy nyugodni az érzés, hogy neki jobb térképei vannak, mint a legtöbbünknek. Mindenesetre önmagában azokért az elképesztő meglátásokért is érdemes elolvasni, amiket T.S. a felnőttek kapcsán tesz. Minden pátosz nélkül – mert mikor azt kezdtem érezni, hogy na, tessék, Larsen is csak azt tudja pufogtatni, hogy mert a gyerekek még így meg úgy, bezzeg a felnőttek amúgy, és milyen hazug a felnőttek világa, blabla, akkor nyomban tekert egyet a sztorin, és…
Azt nem mondanám, hogy mindent értek, vagy minden a helyére került. Ennyi apró részletből, ugyan már. Viszont azt mondanám, hogy a lényeg igen. Az meg elég jó, nem? Mármint, hogy van egy könyvben a lényegből is. :)
Bővebben, máshogy: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-12…

>!
fezer
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Az első felét a könyvnek nagyon szerettem, kérdés nélkül öt csillagos. Cuki, ötletes, eredeti és nagyon vicces, szóval úgy az egész nagyon egyben volt. Sajnos a második fele tipikus amerikaivá, meg nagyszabásúba futott ki, miközben ugye a felnőttek hülyén viselkednek, és minden olyan, mint egy karikatúra, na ott számomra túl lett tolva, de ennek ellenére is azt mondom, hogy szuper könyv minden hibájával együtt, és még az olvasási válságból is kihúzott.

11 hozzászólás
>!
akire MP
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Spivet feltérképez. Embert, családot, környezetet, külvilágot. A természettudósok és az autisták közös módszere ez. Ám néha torzul a rács, az átmásoláskor szubjektívvé válik az amúgy objektív alapossággal megfigyelt tárgy. Spivet megpróbálja feltérképezni az érzelmek relativitását is. Áll a kisember (még csak tizenéves), és máris átesik a hálón.
Reif Larsen legalább nem hazudik a gyerekeknek.
A környezetemben sok az ilyen furcsa gyerek. Szerencsére vonzzák egymást.

5 hozzászólás
>!
Kedves_Könyvek I
Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Ez a könyv valami elképesztő volt. Egyszerre találtam benne izgalmat, nevetést és életörömöt. Az ilyen könyvekért megéri élni!


Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

Egy polcrendszer bensőséges dolog, olyan, akár egy szoba ujjlenyomata.

150. oldal

>!
RandomSky 

A butte-i történésztársulat egyik tagjától hallottam egyszer, hogy az ember nem élhet a múltban. Furcsállottam, hogy egy történész ilyesmit mond, de majdnem biztosra veszem, hogy be volt rúgva.

79. oldal

>!
Chöpp 

Ha valaha is egy nagy intézménynél helyezkedsz el, ne feledd, hogy azok mind disznók, ez a lényegükből fakad. A hivatali rend minden szinten kiöli a jóságot.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: intézmény · jóság
>!
cassiesdream

Apám terhes feladatnak tekintette a társalgást, olyannak mint a lópatkolást: nem élvezetből végzi az ember, hanem megteszi, amikor meg kell tennie.

17. oldal (széljegyzet)

>!
Izolda +SP

Máskor azon kaptam magamat, hogy negyed órája ugyanazt a mondatot olvasom, mint egy lemezjátszó, amit a másik szobában hagytak, és mindig ugyanott elakad a tű.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
RandomSky 

…nem szeretnék úgy meghalni, hogy meg sem próbálom kispekulálni, hogyan áll össze ez az egész…

305. oldal

>!
Chöpp 

– Mi ez az AIDS-mánia, Layton? – nézett föl Dr. Clair.
– Nem tudom – mondta az öcsém. – Csak nem szeretném elkapni. Angela Ashforth szerint ronda, és valószínűleg már el is kaptam.
    Dr. Clair a mankalaköveket szorongatva nézte a fiát.
– Ha Angela Ashforth még egyszer ilyet merészel mondani, mondd meg neki: pusztán azért, mert elbizonytalanítja, hogy kislány egy olyan társadalomban, ahol mértéktelen nyomás nehezedik a kislányokra, hogy megfeleljenek bizonyos testi, érzelmi és ideológiai követelményeknek, amelyek sok esetben szemérmetlenek, egészségtelenek és öncélúak, ez még nem jelenti azt, hogy téves önutálatát egy magadfajta kedves fiún kell kiélnie. Még ha eredendően részese vagy a problémának, abból sem következik, hogy ne volnál kedves, jó modorú fiú, és végképp nem jelenti azt, hogy AIDS-es vagy.
– Nem biztos, hogy ezt mind meg tudom jegyezni – mondta Layton.
– Jó, akkor csak mondd meg Angelának, hogy az anyukája egy utolsó butte-i szeszkazán.
– Rendben – mondta Layton.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: AIDS
>!
Futóhomok P

Elmosolyodott, de a szemében ottmaradt a harag nyoma. Láttam, hogy közvetlenül a felszín alatt lappang. A szemét figyelve hirtelen fogalmat alkothattam arról, hogyan képesek a felnőttek igen huzamos időn át ragaszkodni egy érzelemhez, jóval az esemény befejeződése után, jóval a félreértések tisztázása után, a bocsánatkérések után, azután, hogy mindenki más már továbblépett. A felnőttek régi, haszontalan érzelmeket spájzolnak be.

296. oldal

>!
Chöpp 

„Hic sunt dracones. Itt sárkányok vannak” – írták a hajdani kartográfusok a tollukkal megrajzolható területek peremén túl üresen, kifürkészetlenül tátongó vidékre.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: térkép
2 hozzászólás
>!
Mandula8

A felnőttek régi, haszontalan érzelmeket spejzolnak be.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzelem

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cormac McCarthy: Átkelés
John Green: Csillagainkban a hiba
Marie Lu: Champion – Bajnok
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Sarah Dessen: Figyelj rám!
Joyce Carol Oates: A földi gyönyörök kertje
Philip Roth: Ellenélet
John Green: Alaska nyomában
Philip Roth: Amerikai pasztorál