A ​Csillagvándor 66% 18 csillagozás

Gyönyörű szép mese az igazán fontos dolgokról: a mellettünk levő emberek megismeréséről, arról, hogy az élet értelmét mindenki másban fogalmazza meg, de ugyanabban lakozik, a szeretetben. „A szeretetet nekünk kell létrehoznunk. Nekünk kell sugároznunk magunkból, ahogyan a csillagok sugározzák meleg fényüket.”
A szépen megírt történet egyetlen aprócska hibája – de csak nálam –, hogy túl hosszúnak találtam a történet leírását addig, amíg a kisfiú találkozik a Csillagvándorral. Talán az olvasó gyerekek számára is nehéz kicsit átjutni ezen a „bevezető” részen. Olyan szívesen olvastam volna még a beszélgetéseiket és a Csillagvándor meséit! Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, ki Ő valójában spoiler. Köszönöm szépen, hogy újra találkozhattam Vele!
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép barátságokról és az élet értékes, igazán meghatározó dolgairól szóló megható történeteket!

Mindig Le Clézio A láz című kötete volt számomra az első és legerőteljesebb alkotás, amely a betegség és láz okozta önkívületi állapotot úgy volt képes megeleveníteni, hogy abba már szinte én is belebetegedtem, láttam a képzeteket, éreztem a szagokat. Azóta gyakran eszembe jut ez az érzés, ha hasonló táptalajon éledezik egy történet. Ilyen volt ez a gyermekregény is, melyet leginkább 10 év körüli gyerekeknek tudnám ajánlani.
Főszereplő kisfiúnk egyedül érzi magát a családban, hiába van neki apukája, anyukája és egy nagyon kamasz nővére. Szinte csak az elutasító reakciókat veszi észre a család felől érkező jelekből.
Feleslegesnek és láthatatlan érzi önmagát. Ha valami baja van, azt sem veszik komolyan.
Nincs ez másként azon a reggel sem, amikor nagy betegen ébred. Mindenki azt hiszi, hogy csak szimulál, egészen addig, amíg állapota egyre rosszabb nem lesz, és már a doktor bácsi is a helyzet súlyosságára hívj fel a család figyelmét. A magas láz miatt el-elveszti az eszméletét. Egy ilyen delíriumos állapotban elhatározza, hogy meglép a halál elől, és megszökik otthonról. Az erdőben császkálva összetalálkozik valakivel, aki csillagnak mondja magát, egy Csillagvándornak. A Csillagvándor egy csillagról érkezett és személyes élményeit meséli el a beteg kisfiúnak. Arra keresi a választ, hogy mi az emberi élet értelme. Utazása során sokféle emberrel találkozik, és legnagyobb meglepetésére mindenki másként válaszol, sőt a legkülönfélébb feleletet adják neki. A csillagvándor és a kisfiú is egyazon köröket jár be.
Az egész történet olyan, mintha a Kisherceg inverz változata lenne, csak épp nem bolygókon utaznánk, hanem a Földön. Ez a történet viszont nem tudta magát belopni a szívembe, kicsit olyan bölcselkedős színezetű volt a hangvétele. Azt lehet érezni, hogy Regös István bátran bánik a tollal, bármerre képes lett volna elvezetni az eseményeket, talán most csak a koncepció nem feküdt nekem. Ettől függetlenül, el tudom képzelni, hogy egy gyereknek kellemes ez a hangszín. Természetesen minden rossz jóra fordul, és az eseményeknek egy gyerek számára is feldolgozható lesz a kimenetele.
A kötet borítója, ahogy azt már mások is megjegyezték, nagyon ízléses, jó ránézni.

„Furcsa dolog a gyerekkor. Amíg tart, úgy érezzük, sohasem akar véget érni. Sosem akar elfogyni. Mint amikor túl sok ételt teszünk a tányérra, és az első falat előtt már sejtjük, hogy nem fogjuk tudni megenni az egészet. Hát, a gyerekkor valami hasonló módon nem akar soha elmúlni, míg aztán egyszer csak mégis véget ér, és akkor meg különösmód azt kívánjuk, bárcsak visszatérne. De nem tér vissza soha többet.”

Hát, nem is tudom. Annyira más a könyv első és második fele, hatalmas a közötte lévő hangulat és talán az, hogy míg az első felét inkább nagyobbak, a második felét akár kisebbek is olvashatnák. Bár az ott lévő bölcsességek miatt (is) inkább a nagyobbacskáknak való ez már, akármennyire is meseszerű az egész. Csillagvándor megjelenésekor (külső) na persze, hogy egyből nekem is a kis herceg (kisfiú) jutott eszembe, aztán mikor jöttek a történetek (pláne), sőt, mikor a Szahara és a pilóta, a mondom, már csak Exupéry hiányzik… erre pár sorral később kiderül, hogy ő a pilóta. Szóval vagy korábban játszódik jóval a történet, mint gondoltam, vagy ugye jó régen itt van már Csillagvándor. A történetek aranyosak voltak, de javarészt követték a kisherceges sémát, mármint azt akarom ezzel mondani, hogy aki azt a történetet olvasta, semmivel sem lesz okosabb, ha elolvassa ezt. Talán annyiban jobb, hogy mesésebb (unikornis, stb.) és egyszerűbb, gyerekeknek valóbb a magyarázat és a rávilágítás, ki hogyan gondolja az élet értelmét és miért. Az első fele viszont nem igazán értem, hogy miért kellett, miért kellett ennyire csúnya családot megalkotni, ennyire negatív környezetet létrehozni, hogy aztán a végén egycsapásra ráöntsünk egy vödör cukormázat és minden rendben. Tudjátok, hogy lett volna ez a könyv baromi jó? Úgy, hogy spoiler Ez egy teljesen hihető dolog lett volna, hogy az álomszerű részekben a kisfiú együtt keresi a választ a kérdésre, hiszen ő addig az élettől nem sok olyat kapott, aminek nagyon értelme lett volna spoiler.

Ui: a fülszöveg hibás… nem is kalácsot fon, hanem kiflit :-D felhőkiflifonó :-D

A magyar Kis herceg.

Nem tökéletes könyv és az elején kételkedtem is abban, hogy egyáltalán nekünk való lesz-e. (A kislányomnak olvastam fel belőle esténként) Viszont mégsem tudom 5 csillagnál kevesebbre értékelni, hiszen megtörtént a csoda. Csoda, mert hiszem, hogy nekem felnőttként legalább annyi értékkel szolgált, mint az én kis Zoémnak. És csoda, mert mi lehet csodálatosabb annál, mint együtt könnyezni a gyermekeddel egy ilyen megható történeten.

Hiányzott, hogy a Kis Hercegnél kicsit többet kapjak ettől a könyvtől. Van benne egy csomó bölcsesség, de nem tudom, hogy a korosztály mit is tudna ezzel kezdeni. A szereplők pedig már zavarba ejtően nem tudták belopni magukat a szívembe. spoiler

Nem hibátlan, mégis tökéletes történet. Szívfájdító és lélekmelengető egyben. A Kis Herceg hatás egyértelműen érezhető, de nem baj, ezt sokkal inkább nevezném folytatásnak, mint amit ezen cím alatt nemrég olvastam. De ez önmagában is megállja a helyét.

Tetszett is, meg nem is. Az eddig született értékelésekben pro/kontra benne van minden a könyvvel kapcsolatosan. Lehetett volna ez a magyar Kis herceg vagyis egy kedves hangulatú, élet értelmét kereső, gyereknek és felnőttnek is tartalmat hordozó könyv, de pont a Kis herceggel való -akaratlan- összehasonlítás hozza elő leginkább a hibáit.
A Csillagvándor nekem valamiért nem lett szimpatikus…olyan túlfelnőttes volt…
A borítója viszont valóban nagyon szép.

Jól indult, de aztán rájöttem, hogy ezt a könyvet egyszer már megírták. Hát akkor mi értelme volt még egyszer? Az alapötlet jó, de a tény, amit előttem annyian lelkesen üdvözöltek, hogy gyakorlatilag A kis herceget kaptuk meg ismét, nekem nagyon nem tetszett.
Az is fura volt, hogy amíg beteg, addig abszolút gyerekként gondolkodik, ólom katonákkal játszik és még erdőben sem járt sohasem a főszereplőnk, de amint találkozik a Csillagvándorral, egy csettintésre filozófikus kérdéseken gondolkodik és adja meg rájuk a választ.
Úgyhogy úgy érzem, mind az intertextualitás, mind pedig a tanító jelleg „túl lett tolva”.

Hát bajban vagyok az értékeléssel. Egyrészt mert egy gyönyörű mese a szeretetről, másrészt mert amikor megláttam rajta a több erőszak címkét is, akkor valahogy másra számítottam. Ahhoz képest „nagyon” mesét kaptam, de ez persze nem hiba, csak másra készültem. spoiler
Sokan írják, hogy Kis herceg áthallása van. A kis herceget már régen olvastam, talán azért nem tapasztalok a kettő között erős párhuzamot.
Minden esetre egy szép történet. Mivel megjelenik benne a halál egy gyermek szemszögéből, ezért mindenképpen szülővel átbeszélősnek gondolom.