Utak ​a nyelvhez 94% 19 csillagozás

Lingvisztika beadandó keretein belül olvastam el ezt a könyvet, ami szerintem mindenki számára nagyon hasznos dolgokat ír le. Könnyen olvasható, könnyen megérthető és rettenetesen érdekes könyv, mégsem adhatok rá 5 csillagot. Nyilván, ha nem célirányosan siketekre vonatkozó részeket kellett volna keresnem és jegyzetelnem olvasás közben, megkapta volna az 5 csillagot, ám ez a feladat pöppet rányomta az olvasási élményre a bélyegét… Ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy kis segítséget és megnyugvást is nyújthat a kismamák és fiatal anyukák számára. :))) egyébként a mek.oszk.hu-ról legálisan, ingyenesen letölthető a mű!

A tanulmánynak két nagy része van: az első rész elsősorban a gyermek nyelvelsajátításáról szól. Szerintem ez még könnyen érthető és olvasmányos egy laikus érdeklődő számára is, a második részben már konkrét megfigyelések leírását, elemzését olvashatjuk. Ezt már kevésbé ajánlom a gyanútlan érdeklődőknek, picit szárazabb, de ettől függetlenül érdekes és tanulságos is.
A könyv ingyenesen és legálisan letölthető e-könyvként az MTA oldaláról (illetve be is linkeltem).

A könyv legfontosabb mondanivalója az, hogy a kisbaba az anyanyelv elsajátításával nem csak az anyanyelvet sajátítja el – hanem a kultúrát, a közösségi elvárásokat is. A nyelv elsajátítása egyidőben történik a szocializációval.

Először bemutatásra kerül a „mi” modellünk (gyermekközpontú), aztán látunk még négy, egészen más modellt, és azt, hogy hogyan hatnak ezek a különbségek a későbbiekben. Az iskolában például. (Nem véletlen, hogy édesanyáknak vagy tanároknak ajánlják ezt a könyvet. Hirtelen könnyebb megérteni azokat a különbségeket, amiket lustaságnak, butaságnak, fogyatékosságnak könyvelünk el, ugyanis, spoiler: nem azok.)
A könyv második felében pont egy ilyen iskolai helyzetet + annak megoldását látjuk a gyakorlatban.

Nagyon-nagyon érdekes olvasmány egyébként! A könyv maga is nagyon pici, aranyos, és könnyen olvasható. És szerintem segíthet abban, hogy megismerjük a „másikat”, és ne a különbségek alapján ítéljünk (el).

A szociolingvisztika óra (egyik) csúcspontja volt ez a könyv. Valóban két nagyobb részből áll: az elsőben az anyanyelv-elsajátítás két modelljével ismerkedünk meg: a gyermek-, illetve a helyzetközpontú beszédtanítással (attól függően, hogy az anya vagy a gondozó nyelvi viselkedését a gyerek szintjéhez igazítja, és annak fejlődésével folyamatosan emeli ő is az elvárásait, illetve hogy a gyereknek magának kell megszereznie a beszéd jogát különböző szituációk keretében), több beszélőközösség példáján. A második rész a nyelvi hátrány kérdésével foglalkozik, vagyis azzal, hogy az iskolába kerülő gyerek sikertelenségét mennyiben, hogyan befolyásolja az otthonról hozott nyelvhasználat. Korábbi kutatási eredmények ismertetése, illetve elemzések után megoldási lehetőségeket is bemutat a könyv.

Nagyon érdekesnek találtam a könyvet, minthogy eddig számomra ismeretlen beszédtanítási módokat írt le, másrészről pedig be kell vallanom, hogy amióta ismerem Bernstein elméletét, egyfolytában azt fülelem a villamoson, hogy az anyukák hogy szólnak a gyerekeiknek, megmagyarázzák-e nekik, hogy miért nem szabad a koszos kapaszkodó után a szájukba nyúlni, stb. :D

Közérthető, hasznos, érzékenyítő. Jó tudatosítanunk magunkban, hogy a nyelvi szocializáció közel sem univerzális, nem minden közösségben ugyanúgy zajlik. Az iskolai oktatásban való helytállás így egyeseknek az otthon elindult tanulási folyamat természetes folytatója, míg másoktól az otthon tapasztaltaknak szöges ellentétét várják el a tanárok. Ha ezt tudatosítjuk, máris közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük azokat, akik nehezebben boldogulnak, és így talán szépen lassan felépítjük azt a bizonyos hidat, ami összeköti az otthoni és az iskolai nyelvhasználatot. Számomra ebben a felismerésben a könyvnek nagy szerepe volt.

Az a fajta kötelező, amit nem kellett teljesen elolvasni, de aztán – egy dolgot leszámítva* – olyan jó volt, hogy végigolvastam.

*az írónő rendkívüli szeretete a zárójelek iránt

Olvastatja magát. Nincs tele terminusokkal, közérthető. És még viszonylag élvezhető és tanulságos szöveg is. Az egyetemre kellett, és a többi szakszövegünk között ezt kimondottan felüdülés volt olvasni.