Full ​Measures – Tiéd vagyok (Tiéd vagyok 1.) 90% 580 csillagozás

Már az első néhány fejezet után éreztem, hogy mennyire szeretni fogom ezt a könyvet. Így lett. Ez kitartott, egészen a könyv végéig, de még a köszönetnyilvánításig is, amit általában ki szoktam hagyni, mert a legtöbbje nem érdekel. Ez most érdekelt, mert beigazolódott a gyanúm, hogy az írónőnek személyes tapasztalata van a jégkoronggal és a katonai élettel kapcsolatban. Ezen kívül hihetetlen tehetsége volt ahhoz, hogy a sok-sok érzelmen keresztül jobban meg tudtam ismerni a szereplőket. A romantikus szál nagyon tetszett, mert szenvedélyes volt és izzó. Ráadásul évekre visszanyúló, plátóinak hitt.
Ez egyszerűen csodálatos volt. Kicsit össze is tört, de akkor is nagyon szerettem. Az Embert-t, mint becenevet szoknom kellett, mert néhány kontextusban olyan volt, mint amikor egy mucsaji megszólal; „Hééé ember!” – de a December, mint név nagyon szép és nem csak azért, mert a kedvenc hónapom. A nevén kívül csodáltam a lelki erejét, kitartását. Le a kalappal előtte. Pedig ő is utálta a háborút és a katonai létet, mert mindent és mindenkit elvett tőle, amit/akit szeretett. Nagyon szerettem őt.
Josh-t is. Nem is kicsit. Bár voltak fura húzásai, kifejezetten könyves álompasi. De most a hősnő sokkal nagyobbat nőtt szememben.
Volt, ami vele kapcsolatban kissé zavart, de nem volt befolyása a történetre. spoiler
Majd jött az, amire egyáltalán nem számítottam, pedig voltak egyértelmű jelek, utalások.
Bízom benne, hogy jönnek szépen sorban a folytatások, és nem kell rájuk olyan sokat várni, mert legszívesebben egy az egyben ledarálnám. Nagyon kíváncsi lettem Jagger történetére is, nem beszélve Deecember barátnőjéről és szobatársáról, Sam-ről, akit szintén nagyon bírtam.
Szóval a Hallowed Ground-ig még sokat kellene várni, hogy újra megtudjam hogyan alakul Ember és Josh közös jövője.

„Mindennap álmok törnek össze.”

Mitől mástól válna egy könyv szívhez szólóbbá és hitelesebbé, ha nem attól, hogy az író a saját életéből merít? Ez tökéletes volt. Aranyos, romantikus, kicsit pityergős.
Le sem tudom írni mekkora kedvenc lett. Még biztosan újraolvasom.

Mielőtt olvasni kezdtem a könyvet, azt hittem inkább az egyetemista, hokis vonal lesz erősebb, de sokkal inkább szól a gyászról. Az írónő maga is katonafeleség, ezért hitelesen ábrázolja, milyen egy hivatásos katona lányának vagy feleségének lenni. Ebben a történetben nincsenek bántalmazott személyek vagy kegyetlen szülők, mégis mély érzelmi húrokat penget. Megértem Decembert, a hősnőt ( micsoda rémes név!), hogy miért dönt úgy ahogy, nem akar több fájdalmat. Épp elég neki az apja elvesztése.
Joshua Walker személyében egy szimpatikus főhőst kaptunk, amolyan lányok álma kivitelben.
Alapvetően tetszett a könyv, egy-két bakitól eltekintve. Érdekelne a folytatás is Jaggerrel, remélem megkapjuk.

Nagyon tetszett, ez volt az első katonás könyvem. Szívszaggató történet. Már az elején tudtam, hogy nekem való.
December olyan jó testvér. Összetartotta a családot, amikor az anyának szüksége volt időre összeszednie magát.
Azonban többen is idegesítettek. Kezdjük Aprillel. Azt értem, hogy elvesztette az apját, de azért ilyen dolgokat nem kellene csinálni. Azt hittem, hogy 17 évesen már érettebb.
Még egy kicsit Decemberen is felidegeltem magam, már vártam, hogy mikor jön végre össze Joshsal. Amikor már örültem volna, akkor történt a csattanó, amire nem voltam felkészülve. Ott picit kikészültem, de szerintem jó fordulat volt.
Eleinte fura volt az Ember becenevet olvasni, de időközben hozzászoktam. :)

Ez számomra egy tökéletes könyv volt.
Ledaráltam egy délután alatt. Élveztem minden egyes percét az olvasásának.
❤❤❤

Újraolvasás után:
Mit mondhatnék?
Ami tökéletes, az tökéletes. :)
Megint elvarázsolt ez a könyv… ha lehetséges most még jobban, mint először.

Szívszaggató és gyönyörű, a várakozásaimnak pontosan megfelelő, érzelemdús történet volt. Nem tudtam nem megkönnyezni a Howard család veszteségét. A szomorúságomat hamar düh váltotta fel. Hogy képes egy anya így viselkedni? És miféle barát az ilyen? Meg kell hagyni, az írónő nem kímélte szegény Embert, szívből sajnáltam őt és aggódtam érte. Josh ellensúlyozta a haragomat, érte csak rajongani tudtam. Kicsit soknak éreztem azokat a részeket, melyek Josh tökéletes, szexi és nyálcsorgató külsejét taglalták, de ettől még nem tetszett kevésbé a történet. Érződött, hogy Rebecca Yarros első kézből ismerte a katonacsaládok életét. Szerzett egy új rajongót magának. Folytatni fogom a sorozatot.

“– Az élők feladata az, hogy tovább éljenek.”

Az újraolvasás alkalmával ugyanúgy levett a lábamról, mint első alkalommal. Rebecca nagyon jól ért a mély érzelmek kifejezéséhez, a gyász fázisaihoz, illetve pontosan tudja, mi kell egy összetört léleknek. Ember és családja élete fenekestül felfordul, miután katonák kopognak be hozzájuk. Attól a pillanattól kezdve minden megváltozik, minden máshogy lesz. Kicsit utáltam az egészet és haragudtam mindenkire, pláne Ember anyjára és húgára. Tudom, hogy mindenki máshogy dolgozza fel egy szerettük elvesztését, mégis itt két szélsőséges eset lett bemutatva, amitől a hajam téptem volna. Leginkább úgy lehet kifejezni, hogy Ember magára maradt a sötétben, miközben irányítania kellett egy családot, egyben tartva a saját külön életét is. Majd a legmélyebb pontnál megjelent Josh, a régi szerelem, az ismerős arc, aki fényes láng lett a borús időben. Ember pedig kinyílt, rájött, hogy az élet nemcsak fájdalom és veszteség, hanem sokkal több annál.
Szívszorító történet, mégis imádom, mert hatalmas fejlődést tartogat magában és sok igazságot az életről és a szerelemről. Nem minden fekete és fehér, nem minden jó vagy rossz. Vannak kötelességek, harcok, amiknek eleget kell tenni, amiket meg kell vívni és ez mindig sokkal jobb, ha a lelki társunk elkísér az úton. Josh és Ember magasra tette a lécet számomra ebben a nyitó kötetben.

Azt leszámítva, hogy az elején nagyon kiszámíthatónak tartottam, hogy az első fejezetet és a végét is megkönnyeztem, nekem tetszett.
Riley-t már az első sms-nél egy kis spoiler gondoltam és igazam lett.
Számomra izgalmas volt végig, voltak benne váratlan fordulatok, mert például Josh jövőbeli tervei nagyon megleptek.
De minden jó, ha a vége jó :)

Én is hivatásos katona lányaként nőttem fel, persze még a múlt században, de tudnék ezt azt mesélni. Megértettem a gyászfeldolgozás bemutatását, lépéseit, ez a része rendben is lenne, bár az anyuka kiakasztott, de elismerem, hogy vannak ilyen szélsőséges esetek. Ember és Josh kapcsolatának szép íve volt, tetszett, ahogy lassan építgették, ez tényleg egy szép szerelem. Számomra nem volt nagy meglepetés Josh titka, örültem, hogy a végén Ember elfogadta őt ezzel együtt is. Ami nem tetszett, az April, annyira bosszantott, bár később az anya magához tért és lerendezte őt, de addig a hajam téptem miatta.
Mindenképp olvasom majd a következő részt is.

„Nem vagyok tökéletes. De a tiéd vagyok.”

Jól megírt, intenzív regény. Ötvözi két nagy kedvencemet: a mondandóval rendelkező new adult műfajt és a katona családok életének bemutatását. A történet pedig nagyszerű; egyszerre szívszaggató és csodálatos. Az a fajta románc, ahol teljesen érthető a szereplők őrlődése, de pont ezért szeretnénk mindennél jobban, hogy megleljék a boldogságot.

Bővebben: https://angelikablogja.blogspot.com/2017/12/rebecca-yar…