Henrietta ​Lacks örök élete 44 csillagozás

Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

„Halott ​nő többet még nem tett az élőkért. Szívszorító történet, fontos könyv.” The Guardian

„A való életből merített krimi, mely az orvosi kutatás faji és erkölcsi kérdéseit feszegeti.” Nature

„Szobám falán van egy fénykép egy nőről, akivel sohasem találkoztam. A kép szakadt jobb sarkát celluxszal ragasztották meg. A nő mosolyogva néz szembe a fényképezőgéppel, kezét a csípőjére teszi; ruhája gondosan vasalt, ajka erősen ki van rúzsozva. Nincs még harmincéves. A kép az 1940-es évek végén készült. A nő halványbarna bőre sima, szeme pajkos. Még nem tud a benne növekvő rosszindulatú daganatról, amely árvává teszi majd öt gyermekét, az orvostudomány jövőjét pedig döntően befolyásolja. A fénykép aláírása: „Henrietta Lacks, Helen Lane vagy Helen Larson”.
Nem tudni, ki készítette ezt a fotót, de több százszor megjelent már képes újságokban és tudományos könyvekben, blogokon és a laboratóriumok falán. A rajta szereplő nőt általában Helen Lane-ként említik, de… (tovább)

Eredeti mű: Rebecca Skloot: The Immortal Life of Henrietta Lacks

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Park, Budapest, 2012
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635309689 · Fordította: Árokszállásy Zoltán

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Chester Southam · Dr. George Gey

Helyszínek népszerűség szerint

laboratórium


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Sok mindent köszönhetünk neki.
Én egy örök elköteleződést a sejtbiológia iránt azon a bizonyos második laborgyakorlaton, a világ, nos, számtalan gyógymód, elmélet és terápia megszületését.
Bár nem volt tökéletes, az életrajzi rész néhol túl hatásvadászra sikerült, ám nem tudok rá haragudni. Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell, aki valaha is betett egy HeLa feliratú metszetet a mikroszkóp alá.
Nem csak névtelen minták azok. Voltak Valakik, itt jártak köztünk. Ezt sosem szabad elfelejteni.
S ugyan már 51 éve elhagyott minket, jeltelen sírban nyugszik, mégis örökké él. A szó legvalódibb és nem szentimentális értelmében.

>!
AnyAnonymous P
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Ez egy meglepő könyv. Az első két harmadán meglepődtem, mennyire érdekes, utána meg pedig azon, hogy a vége mennyire nem az. (Aztán az utószó megint az.) Ennek az az oka, hogy ez egy elég összetett könyv, olyan értelemben, hogy 3 különböző szál van összefonva benne.
Egyrészt, van benne egy remek kis korrajz, ahol megtudhatjuk, hogy az 1950-es évek Amerikájában milyen helyzete van egy rákos fekete nőnek, hogy élnek az emberek, illetve hogy viszonyulnak az orvosok az emberekhez és milyen „bevált” módszerekkel gyógyítanak, kísérleteznek. Plusz, megismerhetjük picit a történet főhősét, Henrietta Lacks-ot, akinek az orvostudomány rengeteget köszönhet. Ezt a részt elég érdekesnek tartottam, tele (ma már) megdöbbentő dologgal.
Másrészt, van egy orvostudományi szál, ami elmeséli a Henriettától származó sejtek sorsát, „tudományos pályafutását” a 2000-es évekig: milyen úttörő felfedezésekben volt kulcsszerepe, milyen sikereket és problémákat okozott az orvosoknak. Nekem ez is elég izgalmas volt, habár szerintem nem volt túl részletes, ennél sokkal többet is elbírt volna egy hozzám hasonló ember. Ugyanakkor, azt is megértem, hogy akinek nincs semmiféle természettudományos előképzettsége, illetve érdeklődése, ezt a részt talán unalmasnak tarthatta.
A harmadik szál pedig az írónő munkájával foglalkozik, hogy hogyan hajtotta fel az információkat, illetve legfőképpen azzal, hogy hogyan találta meg a közös hangot Henrietta családjával. Nos, számomra ez a rész volt a legrosszabb. Ami az első két részbe keveredett a családról, nekem annyi kb elég is lett volna, az még elég érdekes volt, de ez a harmadik rész kifejezetten untatott. Ami persze annak is köszönhető, hogy habár egy szintig meg tudom érteni a családtagok érzéseit, nekem kicsit túl szeszélyesek, paranoidok és kifejezetten idegesítőek voltak, az írónő helyében otthagytam volna őket igen hamar. De azt is látom az értékelések között, hogy az emberek felének meg főleg ezek az életrajzi vonatkozású részek tetszettek, és a tudományosak kevésbé.
Ha nincs bennem a könyv utolsó felén az az érzés, hogy „essünk már túl rajta”, akkor biztos izgalmasabbnak éltem volna meg az utószót, amiben némileg szárazon, de azért számomra még érdekesen boncolgatja az írónő az orvosetikai kérdéseket és a törvényi szabályoz(atlans)ásokat, sőt, még a „kivel mi történt azóta” rövid részek is érdekeltek.

Szóval, összességében ez egy érdekes/jó könyv, mert egyrészt emléket állít egy olyan nőnek és egy olyan sejtvonalnak, aki/ami abszolút megérdemli, hogy tudjunk róla, másrészt, rengeteg érdekes információt ad a most már öö..lassan 70 évvel ezelőtti amerikai orvoslásról és az akkori életkörülményekről, harmadrészt pedig manapság is aktuális, nagyon érdekes orvosetikai és jogi problémákat és kérdéseket is felvet. Tehát elgondolkodtató. Minden gyengesége mellett abszolút ajánlott.

>!
atalant I
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészről olyan volt, mint valamiféle tudományos bulvár, amolyan 400 oldalasra duzzasztott National Geographic-cikk. Néhol elég hatásvadásznak éreztem, és nem nagyon tudtam megbékélni azokkal a kitalált párbeszédekkel sem, amik elhangzottak a könyvben a szereplők között azokban az években, amikor az írónő még nem ismerkedett meg a Lacks családdal. Ezek számomra kicsit gagyivá tették ezeket a fejezeteket.
Ami viszont mellette szól, hogy ettől függetlenül ezeket a részeket is élveztem a könyvben, hiszen látszott, hogy a szerző mélyen beleásta magát a témába, és úgy tűnt, hogy tényleg megpróbál minden tőle telhetőt elmesélni arról az asszonyról, aki tudtán kívül oly sok mindent tett a tudomány fejlődéséért.
Személy szerint én sosem hallottam erről az egész bonyodalomról a könyv megismerése előtt. Azt sem tudtam, mi fán teremnek a HeLa-sejtek. Most már tudom, és örülök, hogy kicsit kiszélesedett a tájékozottságom mezeje. Bár az is tény, hogy nem bántam volna, ha a sejtek gyakorlati alkalmazásáról, tudományban betöltött szerepéről kicsit több és kevésbé általános szó esik. Azt, hogy a családot hogyan érinti a Henrietta körül kialakult érdeklődés, alaposan kivesézi a könyv, de esetleg a társadalmi visszhangokról olvastam volna kicsit többet, illetve kifejezetten érdekelt volna, hogy mind a tudományos, mind pedig a civil közösségek hogyan viszonyultak ahhoz a tényhez, hogy ez a redkvívüli fontosságúvá vált sejtvonal egy színesbőrű nőtől származik. Annál is inkább, hiszen akkoriban (egyes szélsőségeknél még ma is) ez meglehetősen kényes kérdésnek számíthatott.

>!
Miestas
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Azt írja a címlapon a The Guardian, hogy ez egy fontos könyv. Azt kell mondjam egyetértek ezzel az állítással, nekünk halandó, és az orvostudományhoz mit sem konyító olvasóknak is érthető, érdekes, és legfőképpen tanulságos írás.Rengeteg sok kérdés vetődött fel benne olvasás közben, amire talán soha nem is kapok választ, másokat Rebecca Skloot időközben megválaszolt. Végső következtetésként azt is levontam magamnak, hogy mégis csak jó ha hiszek Istenben, és a fájdalommentes túlvilágban mert jobb az nekem, mint a túlzott racionalitás. Azért köszönjük a sejtjeid Henrietta !

>!
aszor
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Néhány hónapja az egyetemista lányom mesélt Henrietta Lacksról és a HeLa-sejtekről. Akkor nekem mindez felfoghatatlannak tűnt, de éreztem, hogy ennek a fekete nőnek nagyon sokat köszönhetünk. Később megláttam az életéről írt könyvet, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom.
A könyvben három szál fut.
Az első, ami az 1950-es években Amerikában élő feketéket mutatja be, a kiszolgáltatottságukat. Henrietta családját, és az ő rövidke életét, küzdelmét a rákkal.
A második rész az orvostudománnyal foglalkozik, hogy jöttek rák, hogy Henriettából nyert sejtek „örök életűek” .Eleinte hogyan küldözgették a sejteket egyik államból a másikba.
Nekem ez elég hihetetlennek tűnt, néha elvesztem az orvosok, kutatók és a laboratóriumok között.
A harmadik rész pedig, hogy az írónő hogyan kereste fel a családtagokat, milyen nehezen tudott információhoz jutni. Mi történt Henrietta gyermekeivel.
Érdekes volt a könyv, köszönöm az írónőnek, hogy megírta Henrietta Lacks történetét.

>!
doresz93
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Hátöööö, én nem is tudom. Nem igazán azt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam. Azokat a részeket, amik a tudományos részleteket mutatták be, a kutatást, az eredményeket, azt rettentően élveztem. És a család bemutatása is jó lehetett volna, de az a tömény sajnáltatás, ami végigkíséri ezeket a fejezeteket, nagyon nem volt szimpatikus. Igen, a gyógyszergyárak tényleg hatalmas pénzeket kaszálnak, de a kutatót nem ez hajtja a mikroszkóp fölött, hanem hogy gyógymódot találjon…és nem hiszem, hogy az orvosok hibája lenne, hogy Henrietta családjának nincs pénze biztosításra, elvégre nem a kutatók juttaták börtönbe a család férfitagjait és hasonlók…jó, nem gonoszkodom. Persze jó tudni a történet emberi vonatkozásait, én is láttam HeLa-sejteket sejtbiosz gyakorlaton, és a könyv után azért biztos más szemmel nézném őket…egyszerűen csak nem kellett volna átesnie a ló túlsó oldalára az írónőnek, szerintem. (aki ha annyira tiszteli Henriettát, miért is írta egyszer, hogy „úgy szaporodnak a sejtjei, akár a dudva”?!)

>!
Ibanez MP
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Ez egy nagyon durva könyv. Akinek van (volt) rákban szenvedő ismerőse, barátja, az biztos olyan nehezen olvassa az első fejezeteket, mint én is. Valahogy még szerencse, hogy egész gyorsan „túljutunk” a rosszon és utána Henrietta „örökségével” kapcsolatos történések következnek.

>!
Hiranneth
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Nagyon érdekesnek találtam. Mi is tanultunk az egyetemen a HeLa sejtekről, de a mögöttük rejtőző nőról talán ha pár mondatot hallottunk. Itt legalább az emberi oldalát is olvashattam. Na és persze leporolhattam a régen használt szakszavakat :-D. Egyet-kettőt leszámítva. A legtöbb dolog még van magyarázva, így laikus olvasó sem fog agyvérzést kapni.
Érdekes problémákat vet fel, mind a faji megkülönböztetés, mind a kutatások területén.

1 hozzászólás
>!
Régi_Hédi
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Azt hiszem, ezt a történetet mindnyájunknak olvasni kéne. Tudni róla. Mindenféle aspektusát. Az emberit. Az orvosit. Hogy mit köszönhetünk neki. És hogy hogyan éltek, miken mentek keresztül emberek.

>!
pevike 
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Nem szoktam tudományos ismeretterjesztő könyveket olvasni, és gőzöm sincs a sejtbiológiáról, ennek ellenére nagyon érdekesnek találtam ezt a könyvet. Inkább az életrajzi rész miatt vettem le a polcról, mint a tudományos rész miatt, és nem is csalódtam, mert előbbiből azért lényegesen több van benne, mint az utóbbiból. A könyv első felében három szálon fut a történet. Az egyik Henriettának és családjának az élete, egy nehéz sors és elég jó korrajz az 50-es évek Amerikájának egy másik oldaláról. A második szál a sejtek sorsa a kezdetektől a további tudományos kutatásokig. Eleinte ez is nagyon izgalmas volt, tetszett, ahogy leírja, milyen körülmények voltak az 50-es években a Gey-laborban, hogyan kezdték el szaporítani a sejteket. A későbbiekben viszont szépen lassan kezdtem elveszíteni a fonalat, és egy idő után már azt vettem észre, hogy nem is magyarázza meg a biológiai kifejezéseket, de nem is bántam, mert már régen nem is értem, hogy miről beszél. Szóval ezt a részt talán lehetett volna kicsit kevésbé szárazon, „felhasználóbarátabban” megírni. A harmadik szál a „nyomozás”, ahogy az írónő megkeresi és megismeri Henrietta rokonait, és összegyűjti az anyagot. A könyv első felében – szerintem indokolatlanul – belekeveredik ez a szál az első kettő közé, ami időbeli ugrabugrálást jelent, és ez engem az elején eléggé zavart. A könyv második felére viszont már csak ez az egy szál marad hangsúlyos, és nemcsak az írónő története lesz, hanem Deborah-é is. Megkedveltem őt a hangulatingadozásaival és a bizalmatlanságával együtt (kétségtelen, hogy nagyon nehéz lehetett őt elviselni hosszú távon), tetszett a kitartása és a szorgalma, ahogy az egyszerűségével beleássa magát a sejtbiológiába és próbálja megérteni, hogy mi történt az édesanyja sejtjeivel, és kideríteni a nővére történetét. Nagyon drukkoltam neki, az Elsie szál olyan regényesre sikerült a végén, mintha nem is valódi lenne. A faji és bioetikai kérdések is érdekesek ebben a könyvben, bár azért nem nagyon ment bele ennek részletezésébe, és engem megdöbbentett a végső konklúzió, hogy kutatási célra bárki sejtjeit fel lehet használni a beleegyezése nélkül. Összességében pozitív élmény volt, tanultam belőle ezt-azt.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Amikor megkérdik tőlem, márpedig mindig annyit zaklatnak, hogy sosem szabadulok meg tőle, én mindig megmondom, hogy igen, persze, az én anyám volt Henrietta Lacks, ő halt meg 1951-ben, a John Hopkins meg kivette a sejtjeit, amelyek még ma is élnek, még tovább szaporodnak, ha leveszik őket a jégről. A tudósok HeLa-nak hívják őt, és mindenfelé ott van az orvosoknál meg a számítógépeken, meg az interneten is mindenhol.
(…)
Azért mindig furcsának tartottam, hogy ha az anyánk sejtjei olyan sokat tettek az orvostudományért, akkor a családjának miért nincs sose pénze orvosra? Ez így sehogy se áll össze nekem. Az emberek meggazdagodtak anyámból, amikor még nem is tudtuk, hogy elvették a sejtjeit, mi meg nem láttunk abból egy petákot sem. Emiatt sokszor annyira felidegeltem magam, hogy egészen rosszul lettem, és tablettát kellett bevennem. De most már nem akarok hadakozni, csak azt szeretném tudni, ki volt az én anyám."

Deborah mondja (19. oldal)

>!
Algernon +SP

Szobám falán van egy fénykép egy nőről, akivel sohasem találkoztam. A kép szakadt jobb sarkát celluxszal ragasztották meg. A nő mosolyogva néz szembe a fényképezőgéppel, kezét a csípőjére teszi; ruhája gondosan vasalt, ajka erősen ki van rúzsozva. Nincs még harmincéves. A kép az 1940-es évek végén készült. A nő halványbarna bőre sima, szeme pajkos. Még nem tud a benne növekvő rosszindulatú daganatról, amely árvává teszi majd öt gyermekét, az orvostudomány jövőjét pedig döntően befolyásolja. A fénykép aláírása: „Henrietta Lacks, Helen Lane vagy Helen Larson”.
Nem tudni, ki készítette ezt a fotót, de több százszor megjelent már képes újságokban és tudományos könyvekben, blogokon és a laboratóriumok falán. A rajta szereplő nőt általában Helen Lane-ként említik, de sokszor nem is adnak neki nevet. Többnyire csak HeLaként emlegetik őt is, akárcsak az első halhatatlan emberi sejteket, melyeket az ő méhnyakából metszettek ki pár hónappal a halála előtt.
Valójában Henrietta Lacksnek hívták.

Előszó

>!
Algernon +SP

Szobám falán van egy fénykép egy nőről, akivel sohasem találkoztam.

(első mondat)

3 hozzászólás
>!
Algernon +SP

„Egyetlen emberre sem tekinthetünk elvont fogalomként. Ehelyett minden emberben egy egész világot kell látnunk a maga titkaival, a maga kincseivel, a maga gyötrelmeinek forrásaival és apró diadalaival.”
ELI WIESEL

Részlet a The Nazi Doctors and the Nuremberg Code (A náci orvosok és a nürnbergi kódex) című könyvből

>!
AnyAnonymous P

Ám az újságok efféle címekkel tudósítottak az esetről:

PÁCIENSEKET RÁKSEJTEKKEL OLTOTTAK BE A TUDTUK NÉLKÜL… TUDOMÁNYOS SZAKÉRTŐK ERKÖLCSI KIFOGÁSAI RÁKINJEKCIÓK ELLEN

Kijelentették, hogy a nürnbergi kódex a jelek szerint az Egyesült Államokban nem érvényes, és a kísérleti alanyok semmilyen törvényes védelmet nem kapnak. A Science magazin szerint „ez volt a legélesebb nyilvános vita az orvosi etikáról a nürnbergi per óta”, s hozzátette: „A jelenlegi helyzet minden érintett számára veszélyesnek tűnik.” A folyóirat egyik riportere megkérdezte Southamet: ha az oltások annyira veszélytelenek, mint állítja, miért nem önmagán kezdte a kísérletezést?
– Őszintén szólva elég kevés képzett rákkutató van, ezért ostobaságnak tűnt volna vállalni azt a kevés kockázatot is – felelte.

146. oldal (Park könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Chester Southam · etika · kutatás · orvostudomány · rák
>!
Miestas

A Reader's Digest hozott le olyan cikket Carreltől, amelyben arra intette a nőket, hogy „a nemileg túlfűtött feleségnek nem helyes nemi érintkezésre csábítania a férjét”, mivel az sorvasztja az agyat.

71. oldal

>!
AnyAnonymous P

Amikor a 19. század végén fölfedezték a rádiumot, az újságok országszerte szétkürtölték, hogy „helyettesíti a gázt és az elektromosságot, és minden betegséget meggyógyít”. Az órások ezt adagolták a festékhez, hogy a számlapok világítsanak, az orvosok por alakban ezt adták a betegeknek a tengeribetegségtől a fülfájásig mindenre. Igen ám, csakhogy a rádium minden útjába eső sejtet elpusztít, és azok a betegek, akiket kisebb panaszok miatt kezeltek vele, sorra meghaltak.

42. oldal (Park Könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: gyógyítás · orvostudomány · radioaktivitás
>!
Algernon +SP

– Most már tudom, hogy egy szellem rontotta meg Henriettát, vagy egy orvos – mondta, de a rákja nem volt közönséges rák, mert az nem nő tovább az ember halála után.

93. oldal

>!
AnyAnonymous P

Arra semmilyen törvény, sem etikai kódex nem kötelezte az orvosokat, hogy engedélyt kérjenek a szövetmintavételre élő betegektől, a halottak esetében azonban ugyanez törvénybe ütközött. (1951, USA)

101. oldal (Park könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: orvosi etika
>!
AnyAnonymous P

A termet első pillantásra akár nagyüzemi konyhának is nézhette volna az ember. Voltak benne négyliteres kávésdobozok tele üvegekkel és mindenféle eszközökkel; tejpor, cukor, kanalak, üdítősüvegek az asztalon; az egyik fal mentén nagy, fém hűtőszekrények; mély mosogatótálcák, amelyeket Gey maga alakított ki a közeli kőfejtőből hozott kövekből. A teáskanna mellett azonban ott állt egy Bunsen-égő is, a hűtőkben pedig nem élelmiszert tároltak, hanem vért, méhlepényt, daganatos szövetmintákat meg egértetemeket (valamint egy döglött kacsát, amelyet Gey több mint húsz éve lőtt egy vadászat alkalmával, és azóta itt tartotta, mert otthon nem fért a hűtőbe).

44. oldal (Park könyvkiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Dr. George Gey · kutatás · laboratórium

Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Édes Pólim!
Daniel Florion: Hogyan haltak meg?
Gerald Durrell: Életem értelme
Göndör Ádám – Szobota István (szerk.): Határtalan magyarok 2. – 100 jó arc, akit nem árt, ha ismersz (a második 25)
Philipp Vandenberg: Nofretete
G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Gerald Durrell: A susogó táj
Germán Arciniegas: A Karibi világ életrajza
Gerald Durrell: Istenek kertje
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben