Elakadó ​lélegzet (Csak lélegezz! 1.) 1181 csillagozás

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to Breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.

Eredeti mű: Rebecca Donovan: Reason to Breathe

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2013
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632612744 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Maxim, 2013
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612751 · Fordította: Vass Alexandra
>!
Maxim, 2013
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612751 · Fordította: Sóvágó Katalin

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Elakadó lélegzet

80 tag · 26 karc · Utolsó karc: 2019. január 30., 18:28 · Bővebben


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Evan Mathews · Emma Thomas · Sara McKinley


Kedvencelte 406

Most olvassa 124

Várólistára tette 615

Kívánságlistára tette 588

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Nehéz bármit is írni erről a könyvről, de mégis az első gondolatom az, hogy ezt mindenkinek olvasnia kell, kortól függetlenül, mert van mit tanulni belőle fiatal és idősebb szempontból nézve is.
Emma Thomas 16 éves lány, akinek meghalt az édesapja, anyja pedig alkoholista lett, nem képes gondoskodni róla, így apja testvérének családjához kerül. Nagybátyja felesége Carol az első pillanattól ellenségesen áll a lányhoz, és a saját családi életük megrontójának tartja. Szorosan beosztja az idejét, kiadja az elvégzendő házimunkákat és nagy kegyesen időnként elengedi a barátnőjéhez Sarához, de nyilvánvalóan csak azért, mert történetesen a helyi bíró lányáról van szó. Bármi apró hibáért megtorlás jár, a lelki terroron kívül tettleges bántalmazásra is rendszeresen sor kerül.
Emmát egyetlen dolog élteti, hogy egyszer eljön a nap, amikor itt hagyja ezt a földi poklot, és főiskolára mehet. Ezért mindent megtesz, szorgalmasan tanul, több sportágban is jeleskedik és az iskolai újságban is szerepet vállal szerkesztőként. Mindezt úgy teszi, hogy tökéletesen beleolvad a háttérbe, szinte kizárólag csak Sarával vált szót, aki viszont a legszebb és legnépszerűbb lány a suliban. Új diák tűnik fel, Evan Mathews, akivel Emma – tőle abszolút szokatlan módon –, már az első héten összetűzésbe kerül. A srác nem hagyja magát lerázni, meg akarja ismerni a lányt, nem érti miért húzódik vissza, miért gondolja kevesebbnek magát, mint amit valójában ér. A köztük kialakuló barátság, majd szerelem egészen fantasztikus ívű. Evan rendkívül kitartóan próbálja elnyerni a bizalmát, míg a lány úgy érzi, képtelen egy normális kapcsolatra, hiszen ahhoz egy normális élet is kéne.
A szerző valami egészen fantasztikus munkát végzett, felülteti az olvasót egy érzelmi hullámvasútra, és hagyja, hogy felemelkedjünk és lezuhanjunk a végsőkig ismétlődve. A könyv bántalmazós jelenetei durvák. Ezen nincs mit szépíteni, az olvasónak kinyílik a bicska a zsebében, én legalábbis legszívesebben beugrottam volna a lapok közé, hogy rendet tegyek. Nehezen viselem az erőszakot, különösen azt a fajtát, amikor a bántalmazott fél nem tud, vagy nem akar védekezni, visszaütni.
Nehezen, nagyon nehezen értettem meg, vagy inkább vettem tudomásul, hogy Emma miért nem kért segítséget. Akkor sem vallotta be, valójában mi történik vele, amikor az már teljesen nyilvánvaló volt. Sajnos a való életben is ezt tapasztaljuk, halljuk a hírekben, hogy az erőszak akár a legvégsőkig is elfajul, az áldozat mégsem mer semmit tenni ellene. Ezért kell odafigyelni minden apró jelre, mert a kívülállók segítsége életeket menthet.
Ami elviselhetővé teszi a könyv durvább részeit, az a gyönyörűen megírt szerelmi szál. Evan egy olyan pasi, aki egyre inkább kihalófélben van, udvarias, figyelmes, kedves, gondoskodó. Emma mégis sokáig ellenáll, próbálja a barátság szintjére korlátozni kettejük kapcsolatát. Miután Evan elutazik, a lány szembesül újra a magánnyal, nem kárpótolhatja másik srác, vagy óvatosan kilogisztikázott nagyobb szabadság. Szerencsére Evan nem tudja sokáig távol tartani magát a lánytól, így sok sok lélegzetelállítóan megírt gyengéd, szerelmes pillanatnak lehetünk tanúi. Kedvencem az a jelenet, amikor Emma megnézi Evan fotóalbumát. Utánozhatatlan ez a srác.
Nagyon szerettem a karaktereket a könyvben. Emma fejlődése kézzel fogható, igaz nagyon lassan alakul az önbizalma, de annyira tudtam örülni, hogy eljut odáig, hogy szembenézzen Carollal.
Sara remek egyéniség, igaz barát, és nagy szíve van, testvéreként szereti Emmát. Megérti őt, és a legőrültebb pillanatokban is mellette áll. Imádtam, ahogy Emmát öltöztette egy-egy buliba, alkalomra, ügyelt a hajára, de még a körmeire is.
Drew szerepét őszintén szólva nem egészen értettem, szerkesztőként egy laza mozdulattal kihúztam volna a történetből.
A nagybácsi amolyan struccpolitikát folytat, szerintem mindennel tisztában van, de nem mer a sarkára állni, mert ő is a gyerekeket nézi, ahogy Emma is. Carol meg egy pszichopata, nem lehet rá mást mondani. Borzongtam a lelki terrorja alatt, amikor Emma fejéhez vágta 100x, hogy mennyire értéktelen. Végül is számomra nem derült ki, hogy miért ennyire ellenséges, van e konkrét ok, vagy szimplán csak beteg.
A függővég gyilkos, de mivel sorozatról van szó, bízom benne, hogy nem a lehető legrosszabb fog történni.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, fiataloknak és szülőknek egyaránt. Olyan érzelmi hatása van, amit nem könnyű megemészteni, de nem szabad kihagyni. Az biztos, hogy én nem tudom és nem is akarom elfelejteni az élményt, amit a történet adott.

10 hozzászólás
>!
P_C_Harris I
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Hihetetlen ez a könyv. Folyamatosan váltakoztak bennem az érzések. Volt, hogy eldöntöttem, ennek a könyvnek nem adok egy csillagot sem, mert milyen beteg érzésű tartalma van. Aztán: ez zseniális, végül: imádtam.
Teljesen magam alatt voltam bizonyos fejezeteknél, legszívesebben benyúltam volna a könyvbe, hogy közbe avatkozzak. Annyira jól van megírva, hogy régen jött már így egy történet. Rák jegyű vagyok, sokszor elsírom magam egy-egy könyv olvasása közben, de most zokogtam… Amikor befejeztem, csak néztem magam elé, hogy most mi lesz… Én mit tettem volna Emma helyében? A következő pillanatban, pedig meg is rendeltem a következő részt, aminek már a felénél járok. Talán Borsa Brown – Maffia ágyában c. könyv tudott még ennyire szélsőséges érzelmeket kiváltani belőlem. Elgondolkodtató könyv. Ajánlom!

>!
Lanore P
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Édes Istenem… ez a történet rendesen gyomron rúgott, és rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Családi erőszak… nem egy hálás téma, az biztos. De hogy ilyen mértékű dühöt, keserűséget, tehetetlenséget, csalódottságot, gyűlöletet váltson ki belőlem, azt nem gondoltam volna. Ilyesmire legutóbb Jack Ketchum: A szomszéd lány c. könyvénél volt példa, pedig az sokkal durvább volt. Egyszerűen hihetetlen… próbáltam megérteni Emmát, hogy miért hagyja, miért nem tesz semmit, miközben szorítottam neki, hogy végre egy kis boldogság, egy kis napfény költözzön az életébe Evan-nel. Próbáltam elfogadni, hogy a két kisebb gyereket akarja védeni, de nem ment… nem ment, mert én magam akkorát húztam volna be a kedves Carolnak és Georgenak egy óriási péklapáttal, hogy a fal adja a másikat… borzasztóan dühös voltam, és csalódott, és ezen pláne nem segített, hogy így lett vége… most komolyan? Hol a folytatás? Azonnal akarom! Emmát akarom, és Evant akarom, és Sarát akarom. Épen, egészségesen. Felhúztam magam… idő kell, míg kiheverem ezt az 5 csillagot.

20 hozzászólás
>!
Sippancs P
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Úgy vagyok ezzel a könyvvel, mint a töltött káposztával*. Évekig irtóztam tőle, mondván, hogy rossz, és úgysem fog ez nekem ízleni. Aztán amikor adódott egy kényszerhelyzet, ahol nem volt más választásom, leerőltettem a torkomon. Először fanyalogtam, hogy pocsék az íze, nem tetszik az állaga, stb., majd mikor eljutottam az ötödik falatig, egyre inkább kezdett tetszeni. Csak ettem, ettem és ettem, és már csak azt vettem észre, hogy üres a tányérom, és akarok még. Attól a naptól kezdve az egyik kedvenc ételem a töltött káposzta.

Magáról a történetről, azon kívül, hogy teljesen letaglózott, három dolgot emelnék csak ki:
1. Carol. Nincs és soha nem is lesz mentség arra, hogy egy „szülő” így bánjon a gyermekével. Az ilyen ember nem ember, nem állat, hanem annál valami sokkal rosszabb. Bárhol is kössön ki a továbbiakban, remélem, hogy ezerszeresen visszakapja azt a fájdalmat, amit Emmának testileg és lelkileg okozott!
2. Evan. Nincsen annyi ♥ a molyon, amennyit adni tudnék neki. Az egyik legédesebb, legszerethetőbb, legnormálisabb fiú, akivel ifjúsági könyvben találkoztam.
3. Befejezés. WTF???

*Igaz történet alapján.
Akit megbotránkoztat, hogy egy könyvet a töltött káposztához hasonlítok, attól előre is elnézést kérek.

24 hozzászólás
>!
Bitten 
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Azt hiszem hiányzik pár oldal a könyvem végéről!!!!!
Mi ez a pároldalas végkifejlett?????
Láttatok már bántalmazott embert? Talán ez kell hozzá, hogy értsd a folyamatot. Értsd a félelmet, a dühöt, a néma kétségbeesést és az elfogadást. Olyan jól megfogta a tényeket, az érzéseket és megfogott engem olvasót is – mint írtam 8 oldal után tudtam, hogy kemény menet lesz…. az volt….. képtelen voltam egyhuzamban olvasni, hiába akartam, mert érdekelt.
Azt hiszem ezt is előléptetném kötelező olvasmánynak – bele-bele olvastam értékelésekbe csak úgy kiváncsiságból kiből mit váltott ki – mennyi ember választja a vakságot a látás helyet…. hát igen…..

Most komolyan így lett vége vagy engem loptak meg?????

4 hozzászólás
>!
vmonika_
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Hm…három órán keresztül próbáltam megfogalmazni magamban, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem mondom, hogy teljesen sikerült is, de megpróbálom.
Az első reakcióm az rá, hogy megdöbbentő. Elszomorító. Bánt, hogy ilyen dolgok is vannak a világon. Még csak 14 (mindjárt 15) éves vagyok, csak ismerkedem még ezzel a nagy világgal, a szép dolgaival, és ugyanígy az árnyoldalaival is, de úgy gondolom, és úgy is érzem, hogy én nagyon szerencsés vagyok. Hogy van egy édes, aranyos anyukám, aki mindent(!) tud rólam, egy vicces apukám, akivel ki tudja meddig el tudnék hülyéskedni, és egy öcsikém, aki már ovisan megtanult olvasni, mert hogy mindig könyvvel a kezében látja a nővérét. :-) Szerencsés, hogy mindig szeretet vesz körül, hogy öleléseket kapok, simogatást, vigasztalást ha szomorú vagyok, támogatást. Igen, akaratlanul is összehasonlítottam a helyzetem Emmáéval. És megdöbbentő. És elszomorító.
Aztán ott van az, hogy ez a könyv hiába olyan reális, mégsem az. Mert úgy gondolom, de cáfolja meg valaki, ha nem így van, az ilyen bántalmazott gyerekek zömének nincsen se Saraja, se Evanje, és talán nem is akarnak kitűnni úgy semmiben, ahogyan azért Emma kitűnt a jó teljesítményével, és a könyv vége felé már mással is, amit hozzátennék, nagyon nem preferáltam, mert nekem nagyon nem jön be az ilyen stílus. Ezért kicsit ellentmondásosnak is éreztem ezt a regényt. Mintha a közepe felé már romantikus regény lett volna, nem pedig egy családon belüli erőszakról szóló, holott, bármennyire is fájtak és felzaklattak azok a részek, én mégis azzal indultam neki ennek a könyvnek, hogy erről akarok olvasni, és sajnos a könyv közepén ez már csak egy mellékszál volt.
Aztán jött egy fordulópont, onnantól pedig megint ugyanúgy tetszett, és ugyanúgy elborzasztott, elszomorított, mint az elején.
Összességében egyszer mindenkinek érdemes lehet elolvasni ezt a regényt, mert az említett hibákon kívül bepillantást enged az élet árnyoldalaira is, túl azon a csukott ajtón.

8 hozzászólás
>!
Levandra P
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Garantáltan a Te lélegzeted is el fog akadni, miközben ezt a könyvet olvasod. Többször is. Fájdalmas és valóságszerű, ahogy a tizenhat éves Emma Thomas napjait mutatja be. A családon belüli erőszak nagyon is aktuális téma napjainkban. Ha valaki azt mondaná a könyvbe beleolvasva, hogy ilyen nincs, higgye el, igen is van. Emma bárki lehet a szomszédodból, a lány az utcán, valaki a baráti körödből, vagy éppen te magad is. A regény megtörtént eseményeket dolgoz fel, ezért csak akkor olvasd el, ha elég erősnek érzed magad az efféle brutalitások átélésére.

Akkor is ajánlom a könyvet, ha az írónő stílusa idegesítően csapnivaló. A téma az, ami megragad és nem enged el. Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell!
Karakterek:
Igazából csak Sara megformálásával kapcsolatban vannak fenntartásaim. Nem érzem túl jónak a kidolgozottságát. Szellemszerűen halvány.

Szerelmi szál:
Ez az a tipikus Disney-érzés, mesébe illő szerelem. Ilyen pasi nincs, mint Evan! Vagy mégis?

Ami néha idegesített, az a mérhetetlen gazdagság, amiben Sara és Evan családja lubickolt. Zavaró és hatalmas kontrasztot állít Emmával szemben. Olyan igazságtalannak éreztem, hogy bezzeg nekik mennyivel egyszerűbb az életük.

Emma harca példaértékű, hányszor esik el, hányszor áll fel és megy tovább! Egy brutális nagynéni, egy nagybácsi, aki mindent lát, de nem tesz semmit, és egy alkoholista anya terhe. Vajon hányan lennének képesek ezt végigcsinálni? A sok brutalitás ellenére tervei vannak, amiket fogalma sincs, hogyan valósít meg, de győzni akar, még ha sokszor úgy is tűnhet, feladja. Valami mindig viszi előre. Emmában győz a túlélési ösztön, dacára a sok szenvedésnek. Ez egy olyan könyv, aminek az utolsó elolvasott sora után felkiáltasz: Ugye van folytatása?

Erőssége: Családon belüli erőszak, testi és lelki terror, mint téma feszegetése. Kedvenc lett a könyv.

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek:4/5
Írói stílus: 3/5
Leírások: 4/5

Ajánlom: 5/5

Újraolvasnám: IGEN

4 hozzászólás
>!
zsiina
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

A szerelem segített, hogy ne csak átvészeljem, de éljem az életemet.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit is írhatnék. Annyi érzelem dúl bennem, azt sem tudom mit írjak. Veszettül dühös vagyok. Hogy létezhez ilyen ember -elnézését, nem érdemli meg ezt a szót. Egyszerűen egy szörny- a Földön? Hogy tehetett ilyen szegény lánnyal, aki nem tehetett semmiről? Sőt, ő vesztette el a szüleit -az anyukájára is így lehet tekinteni-, a nagyszüleit és árva maradt, tele szomorúsággal. Erre egy olyan helyre kerül ahol testileg-lelkileg bántalmazzák. Annyira de annyira dühös vagyok.
Emma élete egyáltalán nem könnyű, de van mellette egy olyan személy akire bármikor számíthat. Sarat nagyon szerettem amiért mindig mellette állt, védte őt és testvéreként szerette. Aztán becsöppent az életébe Evan, aminek nagyon örültem. Ő -és persze Sara- tartották benne az életet, mégha néha voltak nehéz pillanataik.
Evan szerelme Emma iránt annyira üdítő volt. Igaz, hogy nem „jártak” mégis mindenki érezte a közöttük lévő kapcsolatot. Nem volt nyálasan szerelmes, aminek igazán örültem. Even tisztelettudó volt, mégis minden alkalmat megragadott, hogy Emma mellett lehessen.
Néha Emmát nem tudtam megérteni. spoiler És ez az állandó „elakadt a lélegzetem” dolog. Eléggé idegesítő volt, hogy szinte minden harmadik mondat így kezdődött. Evan ránézett? Elakadt a lélegzete.
Kérdeztek tőle valamit? Elakadt a lélegzete.
Evett? Elakadt a lélegzete. Oké kicsit túlzás, de tényleg sok volt, csodálom, hogy nem fulladt meg.
Ezek ellenére alig várom, hogy olvashassam a folytatást.

>!
Adryenne1991
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Az elsők között volt ez a könyv, amit a molyok hatására vettem meg. Csak jót hallottam róla, és tartalom alapján is tipikusan az a könyv, amit nekem találtak ki. Ilyenkor mégis húzom-halasztom az olvasását, hogy a lehető legjobb pillanatban kezdjem el az olvasását.
Anyukám már mind a három kötetet kiolvasta, és azóta sem tudok olyan könyvet adni neki, ami annyira tetszene neki, mint ez.
Na ezek után kezdtem neki én is az olvasásnak.

Nagyon tetszett, érdekes és drámai volt egyben. Mégis azt gondolom, hogy ezt lehetett volna még fokozni. spoiler

A vége nagyon durva volt, erre nem számítottam azok után, hogy a könyv nem volt olyan kegyetlen, mint amire számítottam. A végén tényleg kitett magáért az írónő.

Vannak dolgok, amiket én másképpen csináltam volna az írónő helyében, ezért gondban voltam a csillagozás tekintetében, de mivel kényszert éreztem az első kötet utána, hogy rögtön belevágjak a következőbe, ezért megérdemli az ötöt.
(Csak ne lennének azok a fene nagy elvárásaim a könyvekkel kapcsolatban. Akkor talán mindet jobban tudnám élvezni.)

>!
Ferger_Jolcsi P
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Nekem nagyon tetszett ez a nyitó kötet. Az írónő hűen visszaadja a bántalmazott gyermek jellemvonásait. Nem értem, egy ember hogyan képes bántani így egy gyereket/fiatalt. Vagy akár bárki mást is… Az oké, hogy nem a saját gyermeke, s nem kérte, hogy a nyakába szakadjon a más gondja, de akkor sem kellene így bánnia vele. Főleg, hogy Emma tényleg igyekszik mindenben segíteni és a két kisgyerekkel is nagyon jól kijön. Ezt mért nem lehet látni, figyelembe venni. Ha utálja is, a gyermekeiért megtehetné, hogy legalább eltűri őt…
Evan egyszerűen csodálatos. Nagyon aranyosan viszonyul a lányhoz, s bár látja, hogy valami nincs rendben, nem hagyja őt cserben.


Népszerű idézetek

>!
krisztin1 P

A szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy tudjak… lélegezni.

492. oldal

>!
Sheila_7

Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt.

261. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evan Mathews
>!
Sheila_7

Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény?

329. oldal

>!
MFKata

– Szeretlek.
Szívem hangosan dobolt. Ezt a szót még soha, senki nem mondta nekem.

381. oldal

>!
Annie04

– Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult.

Kapcsolódó szócikkek: Emma Thomas · Evan Mathews
>!
Dyus33 P

     – Újabb rózsaszín pulóver, hm? Te meg akarsz ölni.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Evan Mathews
>!
Sheila_7

– Mi volt ez? – kérdezte. – Az anyja szó szerint odáig van érted! Arról nem is szólva, hogy Evan úgy fogja a kezedet, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Felejtsük el a randizást – netán esküvő volt, amire elfelejtettél meghívni?

264. oldal

>!
perpetua P

Életem billegő mérlegén volt szerelem és volt veszteség, olyan sok veszteség, amennyiről sose hittem volna, hogy elviselhetem. Ám a szerelemre nem számítottam, és majdnem el is szalasztottam, mert túlságosan rémült és bizonytalan voltam, hogy adjak neki egy esélyt.

Utószó

Kapcsolódó szócikkek: Emma Thomas
>!
perpetua P

Fekete-fehér felvétel volt, félprofilban. A lány puha arca majdnem teljesen kitöltötte a képet, sápadt bőre drámai ellentétben állt a sötét háttérrel. Kissé szétnyílt, duzzadt ajkára egy vastag, vizes hajfürt tapadt. Vízgyöngyök ültek sima bőrén, gördültek le az orrán. Űzött tekintetű mandulaszeme körül elmázolódott a fekete festék. Valamit bámult, ami nagyon távol esett a képtől.
– Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.

20. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Emma Thomas · Evan Mathews
1 hozzászólás
>!
Faythe P

– Jó éjt – dünnyögtem mosolyogva, félálomban. Abban a pillanatban tudtam meg, hogy soha életemben senkit sem fogok szeretni annyira, mint Evan Mathewst.

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Csak lélegezz! sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Deirdre Riordan Hall: Sugar
Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
David Almond: A vadóc
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?
Francesca H. Nielk: Daniel
John Green: Alaska nyomában
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc