Boldogító ​lélegzet (Csak lélegezz! 3.) 560 csillagozás

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet-visszafojtva fogják olvasni.

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2015
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632615226 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Maxim, Szeged, 2015
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632615219 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Evan Mathews · Emma Thomas · Sara McKinley · Jared Mathews · Cole · Meg · Peyton · Serena


Kedvencelte 115

Most olvassa 23

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

P_C_Harris I>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Azt hiszem, mondhatom, hogy a sorozat rajongója lettem :-) A harmadik résznek kicsit döcögősen indult az eleje, de szépen lassan beindult. Kapkodtam a fejem, mert néha ennek a fiúnak drukkoltam, utána a másiknak, de hálistennek Emma jól választott. Imádtam, hogy Evan újra elkezd neki udvarolni, hogy nem adja fel a szerelmet még annyi szenvedés után sem. Tetszett, hogy az ő oldaláról is írt az írónő, így könyebben megismerhettünk pár részletet, ami mindenképp a mű javára vált. Nekem ami kicsit furcsa az az, hogy Evan először majdnem 18, most 20. Mégis a viselkedése, a bölcsessége közelebb áll egy 35 éveséhez. Ez a rész kicsit hiteltelen, de át tudtam felette siklani. Összességében tetszett mindhárom könyv. Nagyon lekötött.

kellyolvas P>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Tisztában vagyok vele, hogy egy sorozat harmadik részére igazából az kíváncsi, aki olvasta az előző részeket. Ha mégis ismeretlenül jársz erre, figyelmedbe ajánlom az első rész Elakadó lélegzet és a második rész Visszafojtott lélegzet értékelését. Utóbbira azért is érdemes kattintani, mert egy máshol nem található kimaradt részlet fordítását is tartalmazza.
Ez a sorozat magasan a kedvenceim közé tartozik, méghozzá azért, mert nagyon kedvelem ezt az irányzatot, amiben lelkileg sérült fiatalok szerepelnek, szétesnek, végigjárják a maguk poklát és lassan összeszedik magukat, a végén pedig boldogan élnek míg meg nem halnak. Ez a sorozat annyiban különleges, hogy itt extra lassú és fájdalmas minden, amikor már azt hiszed, minden rendben lesz, a főhős rosszul dönt és kezdődik egy még nagyobb szenvedés. Itt szó szerint kapkod a levegő után az olvasó is, hiszen Rebecca Donovan kétségtelenül az egyik legjobb – a bántalmazott fiatalokról író szerzők közül.
Közel két év telt el az előző rész óta, amikor Emma úgy döntött, hogy kisétál Evan életéből. Meggyőzte magát arról, hogy csak ez az út járható, csak így mentheti meg saját magától, mert körülötte minden tönkremegy, őt nem szeretheti senki és ő sem alkalmas rá, hogy bárkit szeressen, mert annak romba dönti az életét. Ugyanígy megszakítja a kapcsolatot Jonathannal is. A stanfordi egyetemre jár, ahol Sara mellett új barátok is körülveszik. Tengődik csendben, időnként mélyre zuhanva, mert felfedezi, hogy az alkohol némileg eltompítja a hangokat a fejében. Kialakul egy kapcsolatféleség egy új belépő karakterrel, Cole-al, egy helyes, kedves, törődő sráccal. Cole elfogadja, hogy most még nem avatja be a múltjába, nem kérdez, csupán egy alternatívát kínál neki.
Az olvasó is tudja, és Emma is, hogy ez egy halálra ítélt kapcsolat, annál is inkább, mert tragédia történik, és Emmának vissza kell utaznia Weslyn-be. A lány összeomlik, keményen iszik, de végre valahára találkozik Evan-el, és az olvasóban felcsillan a remény. Innen még nagyon kemény út vár kettejükre, mert meg kell birkózniuk minden titokkal, és el kell érniük a maximális bizalmat egymás iránt.
A második részben én nagy perspektívát láttam Jonathan karakterében. Kicsit haragszom a szerzőre, mert ezt a szálat nem úgy rendezte, ahogy szerettem volna, ezt sajnálom.
Másik szemöldökrángatás a könyv alkoholtartalma miatt volt. Én absztinens vagyok, úgyhogy a fiatalabb kollégákat kellett megkérdeznem, tényleg bír ennyit inni egy fiatal, és egyáltalán, isznak ennyit a fiatalok a bulikon? Biztosítottak, hogy igen és igen. Tehát ezt a kifogást visszavonom.
Azért viszont hatalmas dicséret jár részemről, hogy a szerző valami fantasztikusan oldotta meg a kettős nézőpontot. Nincsenek váltott nézőpontú fejezetek, hanem amikor újra találkoznak Emma és Evan, onnantól fejezeten belül is váltakozva veszik magukhoz a szót. Hogy könnyítsen a szerző, az egyikük gondolatai dőlt betűsek. Szerintem ez nagyon jól működött a könyvben.
Összességében nagyon meg voltam elégedve a befejező résszel, ahogy az egész sorozattal is. Egy érzelmi hullámvasút az egész, mélyen fájdalmas, de örökre emlékezetes.

Sippancs P>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Mielőtt nekiálltam volna értékelést írni a könyvről, átfutottam néhány korábbi, 2-3 csillagos értékelést, már csak azért is, hogy kiderüljön számomra, miért áll ez a rész ilyen alacsony értékelési százalékon a korábbi két részhez képest. Kivétel nélkül szinte mindenki Emmát okolta a csalódásért – mert hogy hisztizett, idegesítő volt és feleslegesen szenvedett; mert egy buta liba, aki nem érdemel pátyolgatást; mert hogy aki ilyen mélyre süllyed az önsajnálatban, az miért nem gyilkolja inkább meg magát; és még sorolhatnám. Hát… én nagyon más véleményen vagyok.

Aláírom, hogy az első 160-170 oldal nem volt egy fáklyásmenet. Engem is kiakasztott Emma a viselkedésével, főleg az spoiler résszel, és nekem is spoiler, de ettől függetlenül nem éreztem azt, hogy unatkoznék vagy hogy falhoz szeretném csapni a könyvet. Ahogy kinyitottam, szinte azonnal magával rántott a történet és a borús, depresszív hangulat, és bárki bármit mond, én ugyanazt kaptam tőle – ugyanannyi szenvedést, őrlődést, érzelmet, vidám és szomorú perceket, rengeteg lelki fájdalmat és egy csodálatos szerelmet –, mint amit a korábbi kötetek is nyújtani tudtak.

Ami a karaktereket illeti, új mellékszereplőkben nem volt hiány, ennek ellenére én csak egy személyt emelnék ki, ez pedig Evan Mathews. Már az első két kötet értékelése során is áradoztam róla, de ebben a részben végleg és örökre beleszerettem. Imádtam, hogy az írónő a történet 2/3-ában a váltott szemszög mellett döntött, és Emma mellett megismerhettem az ő gondolatait és érzéseit is, mert ennek a fiúnak nem csak a teste, hanem a lelke is szép.

Ritka az olyan trilógia, aminek mind a három részére 5 csillagot tudok adni, de a Csak lélegezz! maximálisan megérdemli.
Olvassátok!

22 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

„Én nem élhetek nélküled. És te nem élhetsz nélkülem. Egymás nélkül nem élünk igazán.”

Nagyon tetszett! Fura volt, hogy Evan olyan sokáig nem lépett színre, de aztán bepótolt mindent. Imádtam, hogy annyi megpróbáltatás, fájdalom, keserűség ellenére is képesek voltak ismét egymásra találni. Kedvencem lett a sorozat, különösen Evan. ♥

7 hozzászólás
Bitten>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Érzelmi és önismereti hullámvasút…..
Ön/bizalom, kétségek, merészség…. sokáig sorolhatnám….
Amikor vki pánikrohamot kap, az első ami nincs az a levegő…. de az agyad tudja,hogy kell – a szíved is tudja , de te nem találod a hozzá vezető utat…..
A végén újfent hiányzó oldalakat kutattam…. a barátok szálát miért nem lehetett levezetni….
Sokat filozik az ember, ha problémája van elmondja e vkinek – terhelheti-e vele?! Azt hiszem erre használja a köznyelv a „nyígás” szót – valóban az ha megosztom a gondom mással / meg merjem osztani vele / meg tud vele bírkózni – tud segíteni nekem ? akar segíteni nekem?
Hmm ….. jártam már úgy, hogy elmondtam és várt válasz helyett egy bólintást kaptam – eredménye következetes szelektáció …… hogy mit akarok ezzel mondani?! Bizalom ott és akkor sérül, ahol nem is gondolnád és elég egy bolhányi seb, hogy következményei legyenek…..

DarknessAngel>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Akárhányszor Emmáról olvasok, az életéről, a gondolatairól, mindig át tudom érezni azt a sok fájdalmat, amit magával hordoz. Rebecca Donovan szavai mindig a lelkemig hatolnak, és a szereplőket is annyi élettel ruházza fel, hogy belátni a lelkükig.
A könyv elején nem igazán voltam megbékülve a történtekkel, haragudtam Emmára. Haragudtam, hogy mennyire elhagyja magát, hogy a pusztítás útjára lépett, ami nem csak őt teszi tönkre, hanem azokat is, akik szeretik, és akik tényleg törődnek vele. Utáltam Colet, pedig nem az ő hibája volt. Nem engedhettem, hogy megszeressem, mivel úgyis tudtam, hogy Emma számára nem ő az igazi. Csak egy pótlék. Ezért is haragudtam Emmára, hogy Colet közel engedi, miközben Evant eltaszította.
De, aztán megértettem. Megértettem, hogy Emma mit miért tett, hogy bévül mennyire üres és haldoklik.
Szegény lány, egy csomó hibát követett el, még akkor is ha ezzel másokat akart védeni, maga az élet is annyira meggyötörte… szóval, ki hibázatná? Ki hibáztatná, ha azt mondaná, hogy „elég”, hogy „feladom”?
Szerintem Emma hihetetlenül erős. Az a sok szerencsétlenség, amin kersztülment talán megtörte, de ő sosem adta fel. Lett volna rá lehetősége, de ő harcolt. Próbált túlélni és boldogobb lenni… egy jobb ember. Csakúgy mint Evan, én is ezért szeretem ennyire Emmát.
Nagyon örültem, hogy Evan szemszögéből is olvashatunk, így sokkal többet megtudva arról, ő mindezt hogyan élte meg, mire gondolt, mi gyöterte és miért küzdött. Továbbra is szívem csücske ez a srác, akiben annyi megbocsátás van és szeretet.
A Csak lélegezz! trilógia már annyira a szívemhez nőtt, nehéz elengedni. De tudva, hogy mostantól már mind a két főszereplő a helyes úton van, boldogan fellélegezhetek.

2 hozzászólás
perpetua P>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Csalódás volt nekem is ez a rész, de azért nem olyan hatalmas, mint ahogy más értékelések felkészítettek rá. :)
Emma döntését már az előző rész végén se tudtam elfogadni, mert nehezen tudtam elfogadni, hogy képes eldobni a szerelmet. Eltelt két év (aminek örültem, mert nem úgy egyszerűen hipp-hopp újra visszatér a "boldogság") és ez az idő alatt a lány, visszasüllyedt a korábbi állapotába. Illetve nem teljesen ugyanoda, sok szempontból megváltozott, de még mindig érezhető, hogy mennyire megtört a lelke. Már az első részben is szerettem, hogy milyen könnyen lehet azonosulni az érzéseivel, az írónő nagyon jól tálalja, és ez még itt is érezhető. Nem tudom, hogy lehet elviselni ennyi fájdalmat, mint amennyit Emmának kellett. Ebben a könyvben, azt látjuk, hogy folyamatosan az összeomlás szélén egyensúlyozik. A döntéseivel én se voltam teljesen megbékélve, mert sok butaságot csinált, de nem tudhatjuk, hogy hasonló helyzetben, mi miként cselekednénk. Úgyhogy ha nem is tetszettek, de nagyrészt megértem, ezt a kicsapongó stílusát. És most is nagyon élveztem a folyamatot, ahogy újra találkozik Evan-el és próbálják együtt feldolgozni a múlt sérelmeit.
Érdekes újítás az eddigiekhez képest a váltott szemszög módja, hogy ilyen sűrűn váltunk nézőpontot. De a teljességhez nagyon meg kellett most Evan gondolatait is ismernünk. :)
Tehát a négy csillag igazából nem Emma miatt van, hanem a történet miatt. Sokkal kevesebb drámai fordulatot kaptunk, és lényegesen lassabban zajlottak az események. A csavarok, amik mégis feltűntek, meg kicsit le voltak egyszerűsítve. Bejött a képbe Cole, ez is igazi vita forrást biztosított, aztán meg spoiler Másik: Jonathan is nem egyszer szóba kerül, és tudjuk, hogy a srác Evan egyik gyenge pontja. Végig homályos utalásokat kaptunk, hogy mi is van éppen vele és amikor végre, történhetne valami, akkor az pár oldalban le van rendezve. Én ott is hosszabb kifejtésre vártam volna. :( Még a végével kapcsolatban is így érzek. Ahogy lezáródik a trilógia az tetszik, de én mindig kicsit hosszabb kifejtést szeretnék. :(
Összességében én senkit nem szeretnék elriasztani ettől a könyvtől se, de készüljetek fel, hogy nagyon más lehet, mint amire számíthatnánk.

Adryenne1991>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Nem is értem, hogy hogyan maradhatott el a könyv értékelése. Pedig még tavaly nyáron (vagy ősszel?) olvastam, és közben végig is gondoltam, hogy mit szeretnék leírni.
Azóta kicsit megkopott az emlék, de a történetre emlékszem, ami jó jel, hiszen sokszor elolvasás után már nem is tudom, hogy miről szól egy-egy könyv.
Ez a kötet kapta a legkevesebb %-ot, amit igazából megértek. Az első és a harmadik kötet nekem holtversenyben a második, a második kötete kiemelkedően a legjobb a soozat kötetei közül.
Voltak benne idegesítő részek, sokszor túlzottan húzta, halasztotta az írónő a dolgokat, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. spoiler
Sokszor kicsit túlzónak éreztem a történéseket.
Szeretem, amikor a főszereplők utóéletéről is megtudunk valamit. Erre jó volt ez a második és harmadik rész.
A sorozat nem lett kedvencem, ahogy sokatoknak, de szerettem.

Dariaa>!
Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Gondoltam, hogy ez a rész sem lesz lélek kímélő de arra nem számítottam, hogy egy ennyire önpusztító, depresszív Emmát kapunk..
Néhányszor előfordult, hogy le kellett tennem a könyvet és rá kellett pihennem egy kicsit mert annyira szomorú volt, hogy szó szerint nehéz volt olvasnom.
Mint minden részben itt is nyilvánvalóvá vált, hogy Evan fantasztikus és páratlan. Jól esik ilyenekről olvasni mert ugye azt tudjuk, hogy a valóságban nem létezik ilyen férfi! :D
Imádom Rebecca Donovan stílusát. Egy percre sem hagyja pihenni az olvasót. Mindig történik valami, mindig van miért izgulni.
Hatalmas kedvenc lett a sorozat és az írónő! ❤

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

MFKata>!

– Ha múltad hibáiban élsz, csak azt éred el, hogy tönkreteszed a jövődet.

347. oldal, 30. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Evan Mathews · jövő · múlt
MFKata>!

Az életet választottam. A szerelmet választottam. Azt, hogy levegőt veszek.

MFKata>!

Én nem élhetek nélküled. És te nem élhetsz nélkülem. Egymás nélkül nem élünk igazán.

DarknessAngel>!

– Minden lélegzetem miattad van. – Szeme megrebbent, még mindig a szemembe nézett. – Amikor nem voltál mellettem, hogy megments… akkor is miattad vettem mégis levegőt. És ezért mindig szeretni foglak. Mindig.

462. oldal - 39. Nincs több titok

Kapcsolódó szócikkek: Emma Thomas · lélegzés
MFKata>!

Sosem leszel képes elengedni. Azért vagy itt… mert hozzá tartozol.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sara McKinley
DarknessAngel>!

Mert akármi is történjék az életünkben, amit irántad érzek, túlél mindent.

469. oldal - 40. Ami a tiéd

DarknessAngel>!

Úgy csókolt, mintha az érintésével meggyógyíthatna. És abban a pillanatban meg voltam győződve arról, hogy ez történt.

460. oldal - 39. Nincs több titok

Kapcsolódó szócikkek: Emma Thomas
MFKata>!

…bármi is legyen az, amit még elhallgatsz előlem, amiért azt hiszed, hogy gyűlölni foglak, azt akarom, hogy tudd elmondani nekem és tudd, hogy bármennyire is fog fájni nekem, nem megyek sehová; melletted maradok.

DarknessAngel>!

Szeretem ezt a fát, mindig is szerettem, gondoltam, amikor láttam, hogy ujjait végighúzza a törzsön. Felnézett, hogy az egészet lássa. Ő is mindig vonzódott a fához, ezért volt ez a tökéletes helyszín, hogy felszereljem neki a hintát.
A hintát, amitől azt reméltem, hogy vissza-visszatér miatta. Hozzám.

186. oldal - 16. Tegnap

Kapcsolódó szócikkek: Evan Mathews

Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Penelope Douglas: Szívatás
L. J. Shen: Scandalous – A Néma
L. J. Shen: Vagány
Rachel Van Dyken: Egyetlen
Vi Keeland: Órákon át kívánlak
Kim Holden: Bright Side
Tracey Garvis Graves: Az a régi lány
Emma Chase: Taníts meg szeretni!
B. B. Easton: A rocksztár