Pemberley-krónikák (Pemberley krónikák 1.) 65 csillagozás

Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

A ​menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket:
Elizabeth & Mr. Darcy
Jane & Mr. Bingley
Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek – személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el.

"Nagyszerű folytatása Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének. Austen elmosolyodna és áldását adná rá.”
– Beverly Wong

"Románc, intrika, tragédia – mindent megtalálhatunk, amit egy eredeti Austen-regényben, mindezt pedig mesterkéltség és torzítások nélkül, ami oly sok mai regényt elront.”
– Bookreporter

"Engem lenyűgözött Rebecca Ann Collins munkája. Új műfajt teremtett, valami olyasmit, mint a családregény-sorozat: Jane Austen szereplőinek sorsát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
I.P.C., Budapest, 2010
452 oldal · ISBN: 9789636353858 · Fordította: Fügedi Tímea

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Elizabeth Bennet · Mr. Bennet


Kedvencelte 5

Most olvassa 8

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Nem gondoltam volna, hogy egy 51%-osra értékelt Büszkeség és balítélet folytatásra azt fogom mondani, hogy tetszett, de az a nagy igazság, hogy a könyv második felét igenis élveztem. Ezért muszáj lesz két részre bontanom az értékelésemet.

Az első 200 oldal szörnyen vontatott volt. Nem szólt másról, mint a múlt felidézéséről, ide-oda utazgatásokról, testvéri és szülői vágyódásról, étkezésekről (részletesen leírva, hogy mit szolgáltak fel) és egymás személyiségének fényezéséről. Nagyon idegesítő volt, hogy Lizzy minden második oldalon, minden levélben és beszélgetésben Darcy jellemét dicsérte (micsoda remek, csodálatos, jóképű, szeretnivaló, nemes lelkű és tiszteletre méltó férfi), és folyton arról áradozott, hogy mennyire boldog a házasságuk. Emellett nehéz volt megszoknom a leíró, párbeszéd nélküli cselekményt és a nyakatekert mondatokat, és hiányoltam a csipkelődő, finom humort is, amit Ms. Austen regényeiben annyira szeretek. (1,5 csillag)

Aztán jött a könyv második fele, és mintha elpattant volna bennem valami, elkezdtem élvezni a történetet. A cselekmény beindult és felpörgött, a zavaró tényezők (lsd. fentiek) háttérbe szorultak, a fő karakterek mellé pedig az írónő testvéreket, unokatestvéreket, barátokat és ilyen-olyan rokonokat hozott be. Ennek köszönhetően ment minden a maga útján. Új szerelmek születtek és régiek tűntek el, gyermekek bújtak ki anyjuk hasából és családtagok haltak meg, politikai és társadalmi reformok jöttek és az élet sok tekintetben változás elé kényszerítette az embereket – így aztán volt helye boldogságnak és reménynek, szomorúságnak és fájdalomnak is ebben a részben. (4,5 csillag)

Összességében megértem és elfogadom, hogy a Büszkeség és balítélet rajongói miért értékelik ilyen kevésre ezt a könyvet, mert való igaz, hogy Ms. Austin stílusától, karaktereitől és történetvezetésétől nagyon messze van. Én mégis megszavazok a kötetnek 3 csillagot, mert ha elvonatkoztatok az alaptól, akkor a cselekmény második fele kifejezetten tetszett.

7 hozzászólás
>!
Reelka
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Minősíthetetlen. 50 oldalig jutottam. Szánalmas próbálkozás volt. Ez alatt az 50 oldal alatt, csak esznek, utaznak, zenélnek vagy táncolnak és merengenek a múlton. SEMMI nem történik. Az olvasó nem hülye, emlékszik az eredeti történetre, nem kell minden második oldalon lenyomni a torkán, hogy mi is volt. Eliza és Darcy nagyon boldog, Jane és Bingley szintúgy. Hurrá. De túlzás ezt harmincvalahány oldalon keresztül ecsetelni. Mellesleg mind a korszak, mind a történet szempontjából hiteltelen, a szereplők jelleme pedig túl sokat változott. Kedvenc idézetem a könyvből: „…, mikor pedig kettesben vacsoráztak otthon, elmerültek a szerelmes párok kedvenc időtöltésében: gratuláltak maguknak kiváló ízlésükhöz, amiért épp egymással házasodtak össze!” Csak annak örülök, hogy nem adtam ki érte pénzt, pedig eredetileg azt hittem, hogy ezt majd biztos meg kell vennem.

6 hozzászólás
>!
mokus33
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Nem szoktam ennyire sokáig olvasni egy könyvet, közel egy hónap alatt rágtam át magam a cukormáz-tengeren :) Rájöttem, hogy csak úgy tudom végigolvasni, ha kis adagokban fogyasztom, mert egyébként rém unalmas lenne. Igazi krónika volt valóban, beszámoló a Büszkeség és balítélet szereplőinek további életéről, de nem volt mélysége a történetnek, nem lehetett rajta elgondolkodni, hiányoztak az igazi párbeszédek, a fordulatok, egyszerűen nem volt sava-borsa ennek a könyvnek. Egyszerűen ledaráltunk 20 évet, de közben csak egy száraz beszámolót kaptunk, igazi érzelmek, cselekmények és háttértörténet nélkül. Persze, hogy azért vettem a kezembe ezt a könyvet, mert a Büszkeség és balítélet nagy kedvenc, mégis szerettem volna, ha eltekinthettem volna ettől és fel tudtam volna fogni ezt a regényt egy új történetnek a megszokott szereplőkkel, ha kaptam volna valami újat, valami frisset, de ezt az írónő talán nem is akarta. Ha szeretett volna kiszabadulni az előzményregény „fogságából” és szeretett volna valami szárnyalóbbat, akkor nem utalgatott volna folyamatosan vissza a régmúlt időkre, hogy még csak véletlenül se legyen egyedibb és frissebb ez a regény. Nem tudom, hogy a számtalan folytatásban sikerül-e ezt megtennie, mindenesetre én nem érzek jelenleg késztetést arra, hogy ezt kinyomozzam.

>!
Csfanni99
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Eléggé meglepett, hogy sok embernek nem tetszett ez a könyv..
Szerintem nem olyan rossz. Persze, hogy Jane A. sokkal jobban megtudta volna írni a büszkeség es balítélet folytatasat, de ez sem volt szörnyű. Kellemes volt számomra az olvasása.

>!
cherryd
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Nem, nem, nem, nem, nem és nem.

Ez valami kataszrófa. Kb harminc oldalt futottam át (mert csak így bírtam), de tovább nem bírtam. Borzalom.

4 hozzászólás
>!
gabica420
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Mikor megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, rögtön kikölcsönöztem. Majd a molyon megtekintve nem igazán értettem meg, miért ilyen rossz a százaléka. De most már teljesen megértem.
Maga az alapkoncepció nem rossz, de amiket az írónő művelt a könyvben, hát az kissé felháborító. Először is egy olyan témát választott a regényéhez, (folytatott egy igazi klasszikus művet) hogy sejtenie kellett volna, hogy az olvasói ismerik az alapanyagot. Amennyi utalás volt benne a BB-re unalmassá tette. Másodszor az elején úgy ömlött, hogy Mr. és Mrs. Darcy majd Mr. és Mrs. Bingley milyen boldogok. Nem kell mondanom ezt is untam. Nagyjából ennyi a könyv első része.
Az sem igazán tetszett, hogy ha egy karakter elmegy Pemberley-kastély közeléből, arról semmilyen információt nem fogunk kapni a regény további részében. A másik nagy problémám, azaz idő volt. Olyan gyorsan teltek el az évek, hogy egyszerűen nem tudtam nyomon követni. Azt is sajnáltam, hogy mikor megjelenik az új generáció, semmilyen információt nem kapunk róla. Én nagyon kíváncsi lettem volna, hogy ki hogyan éli meg. Hogy Mrs. Darcy hogyan neveli fel őket, de semmilyen információt nem kaptunk a gyerekei fiatalabb, tényleges gyerekkoráról. Ezek semmilyen csínyt nem követtek el?? Az sem tetszett, hogy mindenki olyan makkegészséges. Természetesen volt egy két kivétel, de komolyan, egyiküknek sem sikerült meghűlnie a történet folyamán.
A regény vége sem tetszett. Tudtam, hogy lesz majd egy nagyobb? fordulat, de ez sem sikerült túl jóra.
Ez az első regény teljesen elvette a kedvemet, hogy folytassam a még megmaradt szálakat.

>!
Morzsa
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Minden benne van, ami az egyébként bájos Jane Austin könyvekben mára megmosolyogtató, csak ezerszer felerősítve, és ugye mivel kortárs írónő kortárs műve, ezért a megmosolyogtató avittá, művivé és nevetségessé válik.
Körbe-körbe ismétli magát az írónő, mindenki szörnyen udvarias, de nagyon hepi. Öröm és bódottá, aztán gyorsan valami kis történésszerű akármi.
A szereplők abszolút egysíkúakká váltak: a Büszkeség és Balítélet pozitív szereplői szeplőtelen kiválóságok, szentek, minden, ami jó volt bennük, mára ezerszeres, a kis hibáikat kinőtték. A többiek, a nem pozitív szereplők (Kitty kivételével) meg mintha önmaguk karikatúrái lennének. Mintha a sorozat zárójelenetéből kimerevített volna egy képet, erről lelesett egy tulajdonságot, és ilyen lett a szereplő ebben a könyvben. De ez még hagyján, de fejezetenként negyvenhétszer le is írja, és el is ismétli. A karakterek nem tartanak sehonnan sehová, a múló időt hihetetlen nehéz érzékelni, mert Elizabeth még a házasságuk huszadik évében is úgy beszél Darcyval, mint az elsőben, és oldalakon keresztül ömleng, hogy milyen szerencsések, hogy egymásra találtak, Jane és Elizabeth párbeszédeit mintha a Büszkeség és balítéletből emelte volna át, akkor is, amikor a gyerekeik már szinte felnőttek.
Az avittság és utánérzés ráadásul furán keveredik a mai ember nézeteivel: gyerekmunka, profit hajhászás elítélése, környezetvédelem, ráadásul úgy megjelenítve, ahogy kizártnak tartom, hogy a kor embere erre gondolhatott.
Az alapos háttérmunka, amit a fülszöveg említ nyilván megvolt, mert igyekszik beleszőni a géprombolásoktól kezdve az európai forradalmakig minden valós eseményt, de kb. úgy, mintha valami iskolai dolgozat lenne.
Az írónő a fülszöveg szerint irodalomtanár, és ebből pontosan látszik, hogy azért, mert valaki szereti az irodalmat, szeret olvasni, nem biztos, hogy tud írni. És az „írás” nem annyit jelent, hogy választékos szókinccsel megfogalmazott, nyelvtanilag helyes mondatokat írunk egymás után, mert abból nem lesz élvezhető könyv, novella vagy színdarab (nem szükségszerűen szépirodalom, lehet ponyva is, de ez a stílus: kínszenvedés)
Borzasztó.
De tényleg.
Ha szereted Jane Austint, a kezedbe ne vedd.
Ne várd, amit én vártam, aki akárhányszor el tudja olvasni Jane Austin könyveit, és megnézni a belőlük készült filmet.
Ha nem szereted vagy nem ismered Jane Austin könyveit, pláne!
Én meg utoljára ugrottam be fülszövegnek, hiszen az ott taglalt Jane Austin remake-eket még ügyesen elkerültem, de valamiért elhittem, hogy ha azok hibáit látja, ez tényleg más lesz.
Nos, végül is lehet, hogy azok mások, azokat nem olvastam, de ezt biztos nem ajánlom senkinek.

>!
Alíz_Simon
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Sajnos nagyon gyenge volt, pedig milyen jó is lehetett volna egy Austen folytatás! Amennyire kíváncsian vettem kézbe, olyan nehezen vergődtem rajta keresztül, sok helyen csak átlósan olvastam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Feleslegesnek éreztem az állandó visszautalgatásokat a főműre, hamisnak és ömlengőnek találtam a párbeszédeket, a szövevényes utódhálózat pedig kifejezetten idegesített :(

1 hozzászólás
>!
Amilgade
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Azt hiszem a túlzott szeretet és kölcsönös tisztelet kimutatása ütötte ki nálam a biztosítékot. Na meg még az, hogy állandóan visszaemlékeznek miként ismerkedtek meg, és mennyire nagyszerű a férjeik a lányoknak. Pedig olyan jó lett volna visszarepülni Lizzyékhez!!!!!!

1 hozzászólás
>!
Mielmiel
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Valószínűleg túl sokat vártam az egésztől, mert olvasás előtt gyorsan újraolvastam a Büszkeség és balítéletet – mint kiderült, nem kellett volna.
Ez a mű az összes J.A. folytatáshoz képest is nagyon gyenge: mind történetszerkesztésében, mind a jellemeket illetően. Az olvasó szó szerint retardáltnak érzi magát attól, hogy a főhősök kétoldalanként hol csodálatosnál is csodálatosabb érzelmeikre, hol a Büszkeség…-ben már jól ismert eseményekre utalnak vissza. Itt-ott ugyan kicsillan némi ötlet is, de sajnos az utóbbi idők legszenvedtetőbb olvasmánya volt számomra.
J. A.-rajongók még véletlenül se olvassák el!


Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

– Meg kell vallanom, Lizzy, hogy Mr. Darcy sokkal vidámabbnak és nyugodtabbnak látszik. A házasság igen jót tett neki, és ez nyilván a te kiváló munkád eredménye, hm?
– De hát mire gondol, papa? – kérdezte Lizzy, aki úgy tett, mintha nem értené a másik célozgatását.
– Ugyan, Lizzy, sosem láttam Mr. Darcyt ennyit mosolyogni, nagyon boldognak tűnik. Úgy hallottam, mintha még egy viccet is megeresztett volna (…)."

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Mr. Bennet
>!
Sippancs P

(…) a rokonság nem biztosíték az egyes emberek személyisége közötti hasonlóságokra.

265. oldal

>!
Kitti_Szatmari

Nem mindig titkoljuk olyan jól érzéseinket, ahogy mi hisszük.

248. oldal

>!
Sippancs P

Semmi sem lehet túl nagy fáradság, ha egy szegény családot vagy beteg gyermeket megvigasztalhatnak.

272. oldal

>!
Sippancs P

Mindig azt vallottam, hogy nem építhetünk erős nemzetet, ha a legnehezebb munkát végzők: földművesek, bányászok, munkások és a többiek rossz körülmények között élnek (…).

358. oldal

>!
Sippancs P

Valami különös kötelék volt közöttük. Nem „egyenlőtlen házasságban” éltek, amitől apja óvta Elizabethet: olyan kapcsolatban, amelyben az egyik félnek nehezére esik tisztelni a másikat, olyan egyesülésben, ami – szavak nélkül is tudták – a Bennet szülők között létezett. Lizzy egész életében rettegett egy ilyen házasságtól. Ő és Jane gyakran megfogadták, hogy inkább vénlányok lesznek, de nem teszik ki magukat ennek a végtelen lealacsonyításnak. Elizabeth tudta, hogy Darcy mellett szíve szerinti házasságban élhet; fenntartás nélkül kijelenthette, hogy szerelmüket a közös megbecsülés erősíti.

41. oldal

>!
Sippancs P

Nincs rosszabb annál, mint ha hagyjuk, hogy a jelenlegi helyzet mélabúja elfedje előlünk a holnap lehetőségeit.

172. oldal

>!
gabica420

-Jóságos ég, Lizzy, mit mond majd anyátok, ha rájön, hogy kiházasítottam Kittyt, míg ő Newcastle-ben volt?

>!
Sippancs P

A menyegzőknek vége, mindent rózsaszirmok borítanak.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Pemberley krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
A. O. Esther: Megbocsátás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: Valahol
Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban
Tiffany Reisz: A szent
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek