A ​test ördöge 77% 41 csillagozás

Egyrészt jó, ahogy egy kamaszfiú szemén keresztül belelátunk az első szerelem (tegyük hozzá, beteljesült, viszonzott szerelem) kialakulásába és lefolyásába, annak minden pozitív és negatív részével. A fő problémám az volt, hogy nem tudtam őket megkedvelni :-D Főleg azután, hogy ez a „nagyon szerelmes” kamaszfiú többszörösen elkezdni bizonyítani azt, hogy spoiler. Marthe-t valahol sajnáltam, már azzal is, hogy spoiler…

Érdekes volt. Nem sokszor olvasni ilyen regényt. Bár mai szemmel nézve nem megbotránkoztató, értem, hogy anno miért volt az. Kár hogy nem tudta befejezni az életművét. Szívesebben olvastam volna hosszabban is, mivel kellemes, könnyed olvasmány volt.

Cím alapján sokkal érdekesebbnek gondoltam. Az írónak utánaolvastam és tudtam mit várjak, de ettől függetlenül a cím vett meg, nem a róla összeírtak.
Rég olvastam már olyan művet, amiben hasonló szerelmi szálak, kamasz szerelem, erős féltékenység van jelen.
Reggeli utazások mellé el-elolvasgattam, de nem mondanám kiemelkedő élménynek.

Az első kisregény, A test ördöge a nagyon ön- és céltudatos kamasz mindenen átgázoló, a következményekkel nem számoló testiségének balladája. Az önző, csak magával törődő, és mindig az élet boldogabbik oldalán álló fiatalé, aki közben életeket tesz tönkre, sorsokat szakít el. Mindez remekül megírva, valahogy erőszakosan sőt, agresszívan (- mitől agresszív egy szöveg?). Nem szimpatikus, nem vonzó, mégis letehetetlen, ahogy az érzelmek és magyarázataik gördülnek. A vége fura megoldással vágja el a történet fonalát.
Az Orgel gróf bálja szerintem gyengébb, az ígéret ígéret maradt, kár, hogy a szerző nem alkothatta meg a 'nagy' művét…

és az orgel gróf bálja is jó

Többet vártam a cím alapján, valószínűleg túl buja a képzeletem. Radiguet egyértelműen Proust előfutára, legalábbis a technika, ahogy hömpölygeti az emberi érzelmeket, kapcsolatokat. A két kisregény közül szerintem A test ördöge az érdekesebb, az Orgel gróf bálja mintha túlságosan is Laclose hatása alatt íródott volna, de messze nem annyira rafinált, ugyanakkor mindkét kisregény vége meghökkentő és szabálytalan.

Az 1001 könyv lista miatt olvastam el, érdekes, hogy helyet kapott rajta.
A történet két érzelmileg éretlen, határozatlan fiatal se veled, se nélküled, húzd meg-ereszd meg kapcsolata, amit az elbeszélő (a fiú) később, érettebb fejjel mesél el, ezért bölcs megállapításokat tesz az ilyen kapcsolatok természetéről, dinamikájáról. Érdekes kis könyv, jó stílusban, de engem néha a sok „drámázásnak” már olvasása is fárasztott.

Ki tudja hányan írhatnának hasonló történetet tizenéves korukról? – Ha tudnának irodalmat írni. Szerencsére csak Radiguet írta meg a „test ördögét”, ez éppen elég. Milyen jó cím! Szinte ördögi, ahogy ezt a korérett, különös fiút magával ragadja a nyers, először átélt szenvedély, és muszáj csodálni bátorságát, ahogy mindennel szembeszáll, és ha ébred is benne kétség azt illetően, tehetne-e másképpen, meg sem próbálja, nem lenne ereje hozzá.
A főhős nem utolsósorban tehetségével érdemelte ki bámulatomat, ennek biztos tudata adja neki irigyelt magabiztosságát, ahogyan útját járja, elképesztő, koraérett önálóságát. Nem fél az élettől, egyfelől, mert a szenvedély minden mással szemben vakká teszi, másrészt meg nincs kétsége, hogy képességei segítségével bármi módon is, de meg fogja állni a helyét a világban, akkor is ha kimarad az iskolából, vagy ha szülei nem támogatnák majd. Vannak pillanatok azonban, amikor feleszmél: „Halálra fárasztott a rengeteg ellentmondás korom és a felnőtt férfihoz illő kaland között.”
Vajon igazi szerelem-e, amit érez, vagy ahhoz még fiatal, tapasztaltalan? – Igaz szerelem, de saját korosztályának megfelelő, aminek minden apróbb-nagyobb eseményéből, fordulatából sugárzik a forró testiség – de nem sokkal több. A fiú és Marthe kapcsolatából hiányzik az őszinteség, a bizalom. Erre utalnak azok a kicsinyes „játszmák”, amelyekkel egymást gyötrik.
Talán furcsa, de Radiguet tehetségét tekintve talán jobban jártunk volna, ha ez a szenvedély nem ragadja el, és boldog gyermek- vagy ifjúkoráról írt volna regényt.

A társadalom szempontjából pedig milyen szerencse, hogy az ilyen történetek ritkák, azok voltak és maradtak, noha ma már nem egészen ugyanolyan okokból. Szerencse, mert ahogy a végkifejlet bizonyítja, az ilyen szerelem romboló hatással van a környezetére, a családra, s végső soron a társadalomra.

Nagyon jó kis szerelmes regény a férjét kamaszfiúval megcsaló nő témakörében.

A magyar fordításban kifejezetten zavar, hogy a főszereplő nevét (Marthe) a fordító nem fordítja le (Márta). Magyarul mindig a magyar szabályoknak megfelelően fonetikusan olvasom a neveket és megakaszt pl. a Marthe-val forma, mivel én Marthe-velt mondanék. (Pedig ismerem a francia kiejtést, de csak francia szövegkörnyezetben olvasok franciásan ejtve egy nem közismert nevet).