Zazie ​a metrón 78 csillagozás

Raymond Queneau: Zazie a metrón Raymond Queneau: Zazie a metrón

– ​Igazán bűbájosak a bakfisok – mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a vértanúságot.
Ha nem szereti a gyermekeket – szólt közbe az özvegy –, miért vállalja a nevelésüket?
– Ez meglehetősen hosszú történet – mondotta Gabriel.
– Mesélje el – nógatta a hölgy.
– Köszönöm – hárította el a mesét Zazie –, már hallottam.
– De én nem – szögezte le a hölgy.
Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a válasz?
– Mondtam már, hogy nem, nem és nem.
– Eléggé következetes a gondolkodásmódja – jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami eredetit mondott.
Milyen makacs, valóságos kis öszvér – állapította meg elérzékenyülten Gabriel.
Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé találó megjegyzéssel rukkolt elő:
– Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait.
A „jótulajdonságait” szót idézőjelek között gügyögte.
– A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1973
230 oldal · Fordította: Klumák István
>!
148 oldal · ISBN: 963005390x

Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Nem tudni, hogy a francia művészek körében egykor divatos abszint túlzott bevitele, vagy csak a korszellem hatása-e az ehhez hasonló művek születése. Pedig jobban megvizsgálva a szöveget nem is történik semmi szürreális, lehetetlen, csupa hétköznapi dolog sorakozik egymás mellett, mégis az az ember érzése, hogy valami tébolyult történetet olvas. Maga a történet csupán annyi, hogy Zazie-t anyja Gabriel nagybácsira bízza a hétvégére, aki amúgy olyan transzizé, nem tudom a pontos terminust, elnézést, de nincs semmi rendellenes a gatyájában, csupán női ruhába öltözve táncol, és szórakoztatja a közönséget, ez, akkor Párizsban talán már nem is volt rendkívüli, ma már nálunk is teljesen decens foglalkozás. Zazie metrózni szeretne leginkább, de a sztrájk miatt erre nem kerülhet sor, ezért megszökik, de egy fura alak hazaviszi, aki később több alakban is feltűnik, majd az egész társaság turisták hálójába gabalyodik, és végül Gábriel bácsi előadásán kötnek ki, és egy gasztronómiai csavarral zárul a sztori. Pontosabban még van egy utolsó fejezet, amiből akár arra is következtethet a rutinos olvasó, hogy mindezt az egészet csak Zazie anyja álmodta, de végül is mindegy.
Ami nem mindegy, hogy az egész könyvet Queneau humora viszi a hátán, nem is az, hogy nagy poénokat agyal ki, de úgy tudja szőni a párbeszédeket, hogy abból mindig valami eszement kerekedik ki. Queneau nem vesz semmit komolyan, kivéve az irodalmat, mert ez nem csak egy odavetett szöveg, ritmusa van, lendülete, majd’ azt mondtam, értelme is. Persze, ha valaki akarja, akkor nyugodtan beleérthet valami mondanivalót is, a szöveg ennek sem áll ellent. Na, csak azért mondom, mert nemrég olvastam a Tökfilkók szövetségét, ami hasonló dolgot próbál megvalósítani, de a kettő ég és föld, és ez elsősorban írói minőség kérdése szerintem.

5 hozzászólás
SteelCurtain >!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Egyfajta sajátságos elvarázsolt kastély ez a regény, ahol a feledékeny lakberendezők normál és görbe tükröket is elhelyeztek a falakon. Csak úgy véletlenszerűen. Így aztán egyszerre mutatkozik meg mindennek a hétköznapi és a torz alakja is. Ugyanakkor többnyire elsikkadó, de mégis lényeges kérdés, hogy mi a hétköznapi és mi a torz? Sokkal képlékenyebb formák ezek, semhogy időtlen válaszokat adhatnánk rá. A gömb alakú Föld képzete például egykor a torz gondolkodás kirívó esetének minősült, ma meg unalmas közhelynek. Queneau úgy mutatja be a világot, amilyen az valójában. Abszurdnak tűnik, mert a valóságban is az. Szemetet gyártunk, hogy védhessük a környezetet. Békéről beszélünk, hogy háborúzhassunk. Demokratikusan szavazunk arról, hogy ki legyen a diktátorunk. Bizony ott van ez a szolid heteroszexuális férfi világa mellett, aki egy homoszexuális bárban táncosnőként keresi kenyerét, vagy a folytonos személyiségcseréjű ember, aki olyan álrendőrnek álcázza magát, ki álszatírként keveredik gyanúba, hogy álarcai mögött senki se sejtse rendőrénjét. Úgy vélem, mindez csak töménységében abszurd, részleteiben maximálisan realista. Queneau nyilván leszámolt már az illúziókkal, számomra legalábbis ezt szimbolizálja, hogy Zaziet kizárólag csak a metró érdekelné egész Párizsban, ám rövid ott tartózkodása alatt egy sztrájk miatt esélye sincs megismerkedni vele. Sose kaphatod meg amit a legjobban szeretnél. És hát az a konzekvencia is megfontolás tárgyát képezheti, amit Zöldike, a papagáj harsog a regényben:
„Jártatod a pofád, jártatod a pofád, egyebet se tucc.”

Márta_Péterffy P>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Volt egy régi olvasás, szerintem diákként, emlékezetből jelöltem nemrég.
Új olvasás: Mostani énemnek már csak 3 csillag, nem állta ki az idő próbáját. Néha untam is, nem
találtam elég viccesnek, ezerszer jobban tetszett Az élet vasárnapja.
Utólag: Többen ajánlották a filmet, megkeresem.

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Elképesztően szórakozató könyv. Nem véletlenül az egyik kedvencem.

Újra kellett olvasnom, hogy fölfedezzem, tényleg jó könyv. A jó könyv próbája az újraolvasás. Bevált. 5 csillag maradt.

Mindennek lehet mondani a könyvet, csak visszafogottnak nem. „Visszafogott a seggem lyuka”, mondaná Zazie. Persze első pillantásra egyszerű burleszk, amit végignevet az ember, és nem is több. De Karinthy óta tudjuk (jaj azoknak, kik e nevet nem ismerik!), hogy a humor legnagyobb igazság.

Zazie-t hétvégére a nagybátyjánál spejzolják be, hogy addig a muterja kihentereghesse magát az új palijával. De a kiscsajt se ejtették a fejére. Elsősorban metrózni akar – de autóbusz és metrólibusz-sztrájk van. A hétvége alatt Zazie bejárja a várost (Paris), á la Ulysses, avagy magyarosan Odüsszeusz. Ennyi minden senkivel nem történik egy hétvége alatt. Persze ez regény, és a 20. század közepén szerencsére újra rájöttek az írók, hogy a regénynek nem kell utánoznia a valóságot, bőven elég az is, ha a valóság utánozza a regényt. (Kafkát utánozta is.)

Minden szereplő fontos, kezdve a nagyjából mindent lefitymáló Zazie-val (aki megnyilvánulásai alapján nem hisz semmiféle magasztos eszmében – hát persze, hogy ő a kedvencem, anarchista kiscsaj, aki azért szereti a kakokalót, akármi is legyen az) – aztán Zöldike, a papagáj, akinek szavajárása, hogy „Jártatod a pofád, egyebet se tucc”, ami már-már a regény ars poeticája, ott Trouscaillon, aki először magát álhekusnak álcázó álszatírként tűnik fel, aki valójában hekus, később mint önmagát nem találó emberként (nem emlékszik a saját nevére, mert nem tanulta meg kívülről), később igazi rendőrként, még később pedig éjszakai amorózóként, legvégül meg katonaként. Itt van még Marceline, akinek minden megnyilvánulása „nyájas” (vajon tudja valaki még, mit jelent ez a szó?, ó, nyájas olvasó?), aki a szextáncosnő Gabriel(la) felesége, aki se nem bruzi, se nem hormoszekszális, csupán művész, aki szeret elfilozofálgatni a zélet dolgairól. A többieket nem is említem, de ők is csuda figurák.

Mi történt velem, míg olvastam? Öregebb lettem.

16 hozzászólás
Citrompor>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Ez a könyv feladta a leckét abban a tekintetben, hogy alig tudom, mit is gondoljak róla, nem hogy még meg is próbáljam fogalmazni. Mégis megpróbálom…
Mintha Zazie forgatag képében jól megpörgetett volna a tengelyem körül, és egyensúlyomat visszanyerni próbálván azt se tudnám, hová nézzek. Á, de mégis, mondjuk a város (Párizs) messziről kiszúrható micsodájára*, amiben fel-le járkálnak a turisták és nem turisták, tesznek és vesznek, elvonulnak, majd meghalnak. Hát ennyi volna az élet?

Nem mondom, néhol igen jól szórakoztam. Néhol meg már igencsak irritált spoiler, amitől nekem nem lesz metszőbb, vagy nagy „aha-élményt” nyújtó a Zazie szájába bújtatott társadalomkritika. Sok mindent nem kell komolyan venni ebben a könyvben – ahogy ebben az értékelésben sem. A filmmel is teszek még egy próbát. Aztán, ha az sem jön be annyira, akkor inkább papizok egy kis hagymalevest. Mivel a hagymaleves elringat, és vigasztalást nyújt.**

*http://moly.hu/karcok/686707
**http://moly.hu/idezetek/626172

2 hozzászólás
sztimi53>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Kicsit szófacsarásos, enyhén szófosásos, nyomokban trágár, igazán szabad, elvétve nevetős, meglehetősen tetszetős. Én meg olvasás után? Öregebb lettem.

enigmapanda>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

azoknak az összegubancolódott emberkéknek, akik hozzám hasonlóan hajlamosak un. túlbonyolítani az életük rájuk eső felét, azoknak nagy kincs ez a könyv; mert leegyszerűsíti a dolgokat, mondhatni egészen a seggem lyukáig. olyan mint ahogy egy jó francia szeretőt képzelek; folyamatosan kacsingat rád, nagyon jól szórakozol, de állandóan ott van a levegőben hogy itt aztán semmit nem lehet komolyan venni, egész az elválásig, amikor aztán kiderül hogy a maga módján mégiscsak komoly dolog volt ez $@!%. aki az élet mélységeit bonyolult körmondatokban taglaló, illedelmes hűtőmágnes igényű bölcsességekkel tűzdelt könyvélményt vár, az lehet ez esetben jobban jár coelhóval, cserébe mindenki más gurulni fog a nevetéstől. főleg a metrón működik, természetesen, nevetsz mint a tejbetök, egy pillanatra kinézel a könyvedből két megálló között, látod hogy mindenki szürkén kapaszkodik, az ég világon semmi értelme nincs abbahagyni az olvasást, tehát vissza a könyvbe, és máris vigyorogsz megint mint a tejbe, bár ez esetben stílszerűbb lenne a mint a seggem lyuka hasonlat, ugye. vian szabad gyeplős pillanataihoz hasonlít, de egy szerelvényen utazik karinthyvel éppúgy, mint mondjuk romhányival, nyelvileg meg leginkább ajarral rokon – a fordítás itt is zseniális, díj esőt az ilyeneknek! – de könnyen csalódhat, aki az előttem az élet mélységeit várja ebből is; míg momó inkább alulról, akkor, ha így nézzük, zazi meg inkább felülről közelíti meg ugyanazt a metróállomást. zöldikének meg sokunkkal, legalábbis velem kapcsolatban mindenképpen igaza van, amikor azt mondja hogy csak 'járatod a pofád, járatod a pofád, egyebetsetuccc'

1 hozzászólás
Arianrhod>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Tavaly a HVG-ben megjelent Rulez-interjúval kapcsolatban írtam erről a könyvről itt:
http://cathedralofbooks.blogspot.com/2013/09/konyvkated…

" Ifjúkorom feledhetetlen olvasmányai voltak Boris Vian és Raymond Queneau könyvei, utóbbitól a Zazie a metrón, a Ruleztől hallott népszerű dal erre a könyvre utal. Soha nem találkoztam Gabi barátnőmön kívül senkivel, aki olvasta volna, és már majdnem el is feledkeztem a műről, amikor először hallottam Ruleztől a slágert. Megdöbbentett, megnevettetett, elsírtam magam a meghatottságtól, és elővettem a könyvet, hogy újra elolvassam. Majd megszereztem az 1960-ban Louis Malle által rendezett, a műből készült filmet is. (A film nagyon jó, de persze köszönő viszonyban sincs a könyvvel! Filmen soha nem lehetett volna a történet csattanóját úgy visszaadni, ahogy a regény teszi.)

„A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet.” Ez azért mindent elmond, ugye, amit én soha nem tudnék egy mondatban?…

… Queneau könyve, a Zazie a metrón az 1950-es évek Párizsában játszódik, és egy tizenéves kislány meséli el a történetet, aki vidékről kerül a fővárosba, és egyetlen célja, hogy utazhasson a metrón. Ez az általános közlekedési sztrájk miatt végül nem sikerül neki, de a Párizsban eltöltött idő alatt megismerkedik a környezetében élő francia kisemberekkel, a periférián élőket is belesorolva, a másságot sem elítélve, akik ténykedéseit a maga ifjú szemével igen élesen, néha cinikusan, és soha nem naívan látja. Fergeteges élmény olvasni, és azóta sem változott semmit a világ, talán csak jobban elidegenedtek az emberek egymástól, de az alapproblémák nem változtak. Aki ma olvassa, sem fogja azt gondolni, hogy idejét múlta a mondanivaló. És van neki mondanivalója!"

Tarja_Kauppinen IP>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Engem a Venyigeszú és a planktonra emlékeztetett, csak ez viccesebb. Valamivel kevesebb illetlenség jót tett volna neki, főleg a vége felé úgy éreztem, ellaposodik a dolog. Az irodalmi értékéhez nem fér kétség – abszurd humor, irónia, meg mittomén –, és az első háromnegyedén kacarásztam is, mert ott még valahogy jobban jöttek a spontán szellemes fordulatok, a nyelvi lelemények meg a stílusbravúr. Aztán valahogy elfogyott a szufla, apránként leeresztett. A végén már picikét ismétli önmagát és csikorogni meg zörögni kezd, mint a régi metrószerelvény, az a kék szocreál cucc. Ezért az utolsó nemtomhány oldalon letornászta magát apránként 4 csillagra. Sajnos.

vargarockzsolt>!
Raymond Queneau: Zazie a metrón

Franciás könnyedségű karikatúra a párizsi kispolgárokról, 1959-ből. Ha ráérzel a stílusára, jól szórakozhatsz, mert vicces, de már kicsit poros.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Citrompor>!

Na, jöjjön, papizzon velünk hagymalevest. A hagymaleves elringat, és vigasztalást nyújt.

213. oldal (Magvető, 1973)

8 hozzászólás
Frank_Waters I>!

– Mi az, hogy hormoszekszális? – kérdezte Zazie.
– Az olyan férfi, amelyik farmert hord – világosította fel nyájasan Marceline.

83. oldal

2 hozzászólás
bekadizajn>!

Gabriel Marceline-hez fordult, aki mosolygott:
– Látod, máris milyen okosan érvel egy ilyen kis fruska? Az ember azon töri a fejét, minek is őket iskolába járatni.
– Én hatvanöt éves koromig akarok iskolába járni – jelentette ki Zazie.
– Hatvanötiiig? – sziszegte ámulva Gabriel.
– Igen – mondta Zazie –, tanítónő akarok lenni.
– Nem rossz pálya – mondta nyájasan Marceline. – Nyugdíjjal jár.
Ezt csak úgy gépiesen fűzte hozzá, mert kitűnően tudott franciául.
– Nyugdíj a seggem lyuka – mondta Zazie. – Én nem a nyugdíjért akarok tanítónő lenni.
– Hát persze hogy persze – mondta Gabriel –, sejtjük.
– Hát akkor miért? – kérdezte Zazie. – Te majd megmagyarázod.
– Magadtól nem találod ki, mi?
– Azért csuda öntudatos a mai ifjúság – fordult Marceline felé Gabriel.
Aztán Zazie felé:
– Hát akkor miért akarsz az lenni? Mármint tanítónő.
– Hogy jól megfingassam a kölyköket – válaszolta Zazie. – Akik tíz év múlva, húsz év múlva, ötven év múlva, száz év múlva, ezer év múlva lesznek annyi idősek, mint én most. Agyonszekírozom a pisiseket.
– Ejnye – mondta Gabriel.
– Komiszul elbánok az egész csürhével. Felnyalatom velük a parkettet. Megzabáltatom velük a táblatörlő szivacsot. A fenekükbe szúrom a körző hegyét. Csizmával farba rugdosom őket. Mert csizmát viselek majd. Télen. Ilyen magas szárút, ni! (mutatja). Nagy sarkantyúkkal, hogy jól összeszurkálja a húsos ülepüket.
– Tudod-e – mondta Gabriel nyugodtan –, hogy az újságok szerint egyáltalán nem ebben az irányban halad a korszerű nevelés? Sőt, mondhatni, az ellenkező irányba. A gyöngédség, a megértés, a kedvesség felé. Ugyebár, Marceline, azt írja az újság?
– Igen – válaszolta nyájasan Marceline. – Ugye, Zazie, veled nagyon durván bántak az iskolában?
– Próbálták csak volna!
– Húsz év múlva különben sem lesznek már tanítónők – jósolta Gabriel. – A mozi, a tévé, az elektronika meg a kompjúterek meg mindenféle hasonló izé lép a helyükbe. Benne volt valamelyik nap az újságban. Ugye, Marceline?
– Igen – válaszolta nyájasan Marceline. Zazie egy pillanatig fontolóra vette a jövendőt. – Akkor űrhajós leszek – jelentette ki.
– Hát igen – hagyta rá helyeslőleg Gabriel. – Hát igen, haladni kell a korral.
– Hát igen – fűzte tovább mondókáját Zazie –, űrhajós leszek, hogy jól agyonmaceráljam a marslakókat…

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

– Mivel látom, hogy ínyencekkel van dolgom – folytatta az üzletvezető –, melegen ajánlom a marhahúskonzervünket. Teljesen friss, önök előtt nyitom fel a dobozt.

166. oldal

SteelCurtain >!

– Szereti a spenótot?
– Pirított kenyérdarabkákkal beleaprítva lenyelem valahogyan, de azért nem követnék el őrültségeket, hogy hozzá jussak.

csgabi P>!

Turandot újra teletöltötte a poharat és visszarakta az üveget a polcra. Ide-oda nézelődött, és még valamit felfedezett.
– Fenyővizem is van – közölte.
– Az már kiment a divatból. Manapság atomvízre van szükség.
Ez az utalás a világtörténelmi fejleményekre mindenkit röhögésre ingerelt.

50-51. oldal

csgabi P>!

– Így tehát – szólalt meg újból az alak –, így tehát maga a kislányok prostitúciójából él?
Gabriel úgy tett, mintha tiltakozása jeléül színpadias gesztussal kiegyenesedne, de aztán legott összehúzta magát.
– Én, uram? – méltatlankodott.
– Maga! – vágta rá a pacák – igen, maga! Csak nem állítja az ellenkezőjét?
– De igen, uram.
– Van pofája?! Tettenérés után! Ez a kis pocok a zsibvásáron strichelt. Remélem, hogy legalább az araboknak nem árulja.
– Soha, soha, uram.
– Lengyeleknek sem?
– Azoknak sem, uram.
– Csak franciáknak és gazdag turistáknak?
– Senkinek se, senkinek!
A szörp hatni kezdett. Gabriel összeszedte magát.
– Egyszóval tagad? – így a hapsi.
– Mi az hogy!

45-46. oldal

Frank_Waters I>!

Ez az álhekust megjátszó alak nem szatír, hanem egy valóságos hekus, aki úgy tesz, mintha önmagát valóságos hekusnak kiadó álszatír volna.

76. oldal

Momo>!

– Mejixagosijenszörnyen- háborgott magában Gabriel.

(első mondat)

Zigó_Attila>!

– Hát akkor miért akarsz az lenni? Mármint tanítónő.
– Hogy jól megfingassam a kölyköket – válaszolta Zazie. – Akik tíz év múlva, húsz év múlva, ötven év múlva, száz év múlva, ezer év múlva lesznek annyi idősek, mint én most. Agyonszekírozom a pisiseket.
– Ejnye – mondta Gabriel.
– Komiszul elbánok az egész csürhével. Felnyalatom velük a parkettet. Megzabáltatom velük a táblatörlő szivacsot. A fenekükbe szúrom a körző hegyét. Csizmával farba rugdosom őket. Mert csizmát viselek majd. Télen. Ilyen magas szárút, ni! (mutatja). Nagy sarkantyúkkal, hogy jól összeszurkálja a húsos ülepüket.
– Tudod-e – mondta Gabriel nyugodtan –, hogy az újságok szerint egyáltalán nem ebben az irányban halad a korszerű nevelés? Sőt, mondhatni, az ellenkező irányba. A gyöngédség, a megértés, a kedvesség felé. Ugyebár, Marceline, azt írja az újság?
– Igen – válaszolta nyájasan Marceline.

Kapcsolódó szócikkek: tanár

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben
Garai Imre: Sláger
Antoine Laurain: A piros notesz
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Boris Vian – OuLiPo: Nem úszhatjuk meg
Christian Oster: Az én nagy lakásom