Ikárosz ​repül 25 csillagozás

Raymond Queneau: Ikárosz repül

Ikárosz ​egy finom, fanyar és divatos századvégi író regényhőse. A naiv fiatalember egy óvatlan pillanatban megszökik az őrizetlen kéziratból, és sápatag papír-életét valódival cseréli fel. Legelőször is megízleli az abszintot egy üzletszerű kéjelgésből élő, de később pályát változtató, kitűnő jellemű hölgy társaságában. Azután új sorsa szeszélye végigsodorja a korabeli Párizs díszletei közt: lát bicikliző divathölgyeket térdnadrágban, harminc kilométeres szédítő sebességgel száguldó automobilokat, irodalmi szalonokat, divatosan életunt dendi-írókkal vagy regénygyárosokkal. Bele is illeszkedik szépen a technicizálódó szecessziós Párizs életébe, de pályája mégis úgy végződik, ahogy írója elgondolta – ha ugyan igazat mond. A francia közönségnek ez a bámulatosan sokoldalú kedvence – hiszen lexikoncikket éppúgy tudott írni, mint burleszket – gyermeteg örömmel hancúrozik egyik utolsó regényének szófacsarásai, fortélyos szellemességei, vidám ötletei, gyöngéd csúfolódásai, finom… (tovább)

Eredeti cím: Le vol d'Icare

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1984
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630730200 · Fordította: Bognár Róbert · Illusztrálta: Bódi Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

Jó tanács szépíróknak: mielőtt elmennek alukálni egy körmöléssel töltött termékeny nap után, ne felejtsék el kéziratukat az asztalfiókba zárni, de legalább egy téglát rárakni a lapokra. (Akiknek a kézirat a word dokumentummal egyenértékű, természetesen ne hallgassák meg a tanácsomat. A tégla amúgy sem tesz jót a számítógépnek.) Hubert, a regényíró például elmulasztotta ezt, és mi történt? Főhőse, Ikárosz elszökött, és a párizsi forgatagba vetette magát, ami tudvalevőleg abszintot és temérdek nőügyet jelent. Hubert persze nem hagyhatta annyiban, úgyhogy magánnyomozót bérelt – és megkezdődött a haddelhadd.

Abszurd road movie arról, amikor a fikció meg a valóság összemosódik, és a párizsi kapualjakban jobb sorsra érdemes regényszereplők rejtőznek az őket kizsákmányoló írók elől. Van benne valami bájos esetlegesség – mintha Queneau csak úgy időtöltésből szöszölt volna el egy ötlettel, mindig arra kanyarogva, amerre kedve szottyant. Ami – mondjuk – nem árt meg neki. Azzal együtt, hogy bizonnyal izgalmas és mély értelmű regényt lehetett volna rittyenteni írók és írottak komplex, szinte misztikus egymásra utaltságáról, arról, hogy az író, mikor szereplőt teremt, tulajdonképpen Isten teremtő erejét bitorolja, és ez alkalmasint visszaüthet… és ami azt illeti, rémlik is, ezt a témát kifejtették már mások, máshol*. Queneau érzésem szerint nem tört efféle filozófiai babérokra – ő csak játszani akart, és közben mintegy mellékesen fityiszt mutatott saját írói státuszának. És amit az asztalra tesz, végső soron hálára ingerel: pár óra felhőtlen kikapcsolódás.

Amúgy meg szerencse, hogy nem valami Stephen King-szereplő szabadult ki a kéziratból. Bááár… arra is akadt már példa.

* O’Brien könyve például izgalmasabban oldja meg a kérdést, de Nabokovnál is visszatérő motívum (bár indirekt módon) az író mint teremtő problematikája.

5 hozzászólás
KleineKatze>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

DOKTOR
Á, kedves KK. Régen láttam. Rosszul néz ki. Miben segíthetek?

KK
Doktor úr, nem bírom már tovább… A karantén. Már egy éve… És nincs vége… Otthon egész nap… Hómofisz meg ezek… Összezárva… Nincs vakcina… Sosem szabadulok… Már az orchideáimmal beszélgetek!!!! Adjon valamit, valami dilibogyót, én már nem is tudom, mi segíthet.

DOKTOR
Kérem, nyugodjon meg. Jobb, ha egy kemény szer helyett valami enyhével, de annál hatásosabbal kezdenénk.

KK
Hát van olyan?

DOKTOR
Hogyne lenne. Ikárosznak hívják. Nem mai fejlesztés, de kevesen ismerik.

KK
Hallgatom, Doktor úr.

DOKTOR
250 oldalt írok fel magának, intenzív kúra, két napig szedje. De készüljön fel a mellékhatásokra; Elképzelhető, hogy sírni fog. A nevetéstől. A gyógyszer bevétele után is akár, néhány órával. Csak úgy felnevet, amivel az Ön körül élőkre a hideglelést hozza. Elképzelhető, hogy kívánni fogja az abszintot és a portóit, de ne engedjen a kísértésnek, az alkohol semmit sem old meg! Ha minden jól megy, a kezelés végén majd kicsattan!

(KK el, három nap múlva kontroll)

DOKTOR
Hogy érzi magát?

KK
Soha jobban, Doktor úr! Úgy érzem, REPÜLÖK!

8 hozzászólás
Karacsinta>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

Mikor azt hiszed a világon már mindent olvastál és nagy meglepetések nem érhetnek…Akkor jön Queneau és megröpteti regényhősét. Pure zseni… :D

Mandragoria>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

Egyedi az alapötlet, nem olvasok minden 5. regényben olyat, hogy a szereplők kiszállnak belőle és szabad életet (próbálnak) élnek. :D Ez már önmagában ad neki egy kis abszurd színezetet, és bár a fülszöveg azt ígéri, hogy tetteikkel ezt még inkább csak tovább viszik szürreális síkokra, én ezt nem igazán éreztem, ennek ellenére igen kellemes olvasmányélményt nyújtott.
Szerkezete és az illusztrációk miatt könnyen olvasható, de olykor folyó párbeszédeket (nem drámai szerkezetűt) is találtam benne, ami eléggé kiüt belőle.
Nem sejtettem, hogy a végére, mind a 4 író szereplő megküzd saját regénye harcával, ahogy az sem volt nyilvánvaló – annak ellenére sem, hogy a végébe szokás szerint belelapoztam és feketén-fehér állt a tény –, hogy a történet lezárásaként majdnem minden visszakerül az eredeti kerékvágásba.
Az idő gyorsan haladt, nem tudom eldönteni, hogy egyáltalán mennyi idő telt el, nyilván bőven sok, mert a szereplők hozzáállása, főleg Ikárosz és LN kapcsolata, ahogy már az elején is rögtön kialakult, a későbbiek során is igen gyorsan változott.
Tetszett a velocipédek és automobilok környezete, és egy kis utalás történt a légi közlekedésre is – ennél a résznél következik be a lezárás –, de jobban örültem volna, ha Ikárosz több butaságot, mármint bonyodalmat csinál ezen szerkezetek segítségével, ha már annyira hangsúlyosak voltak.
Lehetett volna simán hosszabb, érdekesebb és lehetetlenebb kalandokkal, de azért így is jót szórakoztam rajta. Jöhet az író többi regénye is!

Adriaticum>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

Helyenként kicsit fárasztó, de amúgy nagyon kedves, derűs, vidám könyv, a történet és a korszak a kedvencem – századforduló, Párizs, automobilok és velocipédek:)
Szóval nagyon tetszett! A drámai szerkezet volt az egyetlen, ami nem jött be annyira, fele ilyen hosszú lett volna a könyv a sok helyköz nélkül.

metahari P>!
Raymond Queneau: Ikárosz repül

Bűvész és sikerül a trükkje, Ikárosz repült.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

IKÁROSZ
(az ötödik pohár abszintot issza) Az abszintot leginkább a léghajóhoz hasonlítanám. Úgy felemeli a lelket, mint a léggömb a kosarat. Úgy röpíti a szellemet, mint léghajó az utasát. Úgy megsokszorozza a képzelet délibábjait, mint léghajó a földgolyóbis látható pontjait. Áramlat, mely sodorja az álmot, amiként a léghajót a szél. Igyunk hát, ússzunk a széthulló álomképek zöldes és opálos habjaiban, együtt a köröttem lévő törzsvendégekkel: az arcuk színtelen, de abszintos szívük ujjong, nem úgy, mint az obszcén abesszin absztinensek abszurd (esetleg absztrakt) obszidián szíve.

LN
(most érkezik) Tündér bogaram! Hányadiknál tartasz?

IKÁROSZ
A hetediknél.

LN
De hisz csak öt pohár van előtted.

IKÁROSZ
Előlegeztem a jövőt. Én avantgarde regényhős vagyok.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: abszint
2 hozzászólás
bekadizajn>!

IKÁROSZ
[…] És magának mi is a neve? Hélène, ugye?
LN
Nem, LN, így két betűvel. Keresztrejtvényfejtő családból származom.

28. oldal

Mareszkaresz P>!

PINCÉR
És LN kisasszony?

IKÁROSZ
LNgedtem vidékre.

128. oldal

Adriaticum>!

Berrier úr: Ez egy Panhard-Levassor. Óránként harminc kilométerrel megy. Talán még harmincötöt is ki lehet hozni belőle.
Ikárosz: Na és hol lehet vele ilyen sebességgel robogni? A Bois de Boulogne elviselhetetlen, tele van parkőrrel.
Berrier úr: Különleges utat kéne építeni, ahol csak automobilok közlekedhetnének. Autó-versenypályának lehetne nevezni.
Ikárosz: Micsoda álom! Robogás parkőrök nélkül!

192. oldal

Mareszkaresz P>!

DOKTOR
Hát pszichológus? Le Play tanítványa, és adatokat gyűjt?

SIR
Azért nem kell elvetni a sulykot. Tegyük fel, hogy senki vagyok.

DOKTOR
Mint Odüsszeusz. (félre) Hogy én milyen fantasztikusan művelt vagyok!

46. oldal

Mareszkaresz P>!

HUBERT
Köszönöm, doktor úr, de nagyon rossz kedélyállapotban vagyok.

DOKTOR
Mit csináljunk, ilyen az élet!

101. oldal

Mareszkaresz P>!

JEAN
[…] Lehet, hogy a művészetem nem bizonyul majd időállónak, de egyelőre bombasiker.

120. oldal

KleineKatze>!

MORCOL
(kilépve a hetedik Fehér utcai borozóból a hetedik abszint elfogyasztása után) Megint nesze semmi, fogd meg jól. Térdig koptatom a lábam, mégis üres az iszákom. A végén még felkopik a vállam. Pedig igazán vág az eszem, mint a fejsze, de hát… ahogy mondani szokás… minden fejsze sántít, és sánta fejsze nem éri utol a kutyát. Most mit csináljak? Menjek fejjel a halnak? Sírjak a markomba? Harapjam véresre a lábam? Bizony gyarló módszerek ezek egy probléma megoldására, és sohasem is éltem velük. El is fricskázom őket, és azzal kezdem, hogy megtisztítom az elmémet az ártó folyadéktól, melyet leeresztettem a torkomon.

Így is tesz.

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Louis de Bernières: Don Emmanuel háborúja
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Antoine Laurain: A piros notesz
Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak
Boris Vian – OuLiPo: Nem úszhatjuk meg