A ​tao hallgat 27 csillagozás

Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

„A keresztényeknek – kerül, amibe kerül – mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateisták – kerül, amibe kerül – mindenképpen meg kell, hogy győzzék a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak, míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor vagy néhány ecset és paletta társaságában. Átadja magát a Tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e a Tao. A bölcsnek semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa a Tao létezését, teljesen leköti annak élvezete.”

Raymond Smullyan egy személyben kiváló matematikus és logikus, sikeres zongorista, hivatásos bűvész, humorista és filozófus, akinek mindenről eszébe jut egy (vagy több) anekdota, vicc vagy rejtvény.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A logika világa

>!
Typotex, Budapest, 2009
260 oldal · ISBN: 9789632790817 · Fordította: György Katalin
>!
Typotex, Budapest, 2005
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639548642 · Fordította: György Katalin

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Némiképp paradoxonnak érzem, hogy egy nyugati matematikus-logikus a saját eszköztárával próbálja megvilágítani a tao természetét.
Bár gyanítom, ha valóban megértettem volna a tao természetét, nem érezném ezt paradoxonnak.
Persze, ha érteném a tao természetét, nem olvasnám ezt a könyvet.
Ami nagy kár lenne, mert ebből a könyvből szerintem csak az érti meg a tao természetét, aki már eleve ismeri.
Azért kellemes olvasmány volt. Még kitalálom, átképezzem-e magam vén taoista bölcsnek. Bár persze lehet, hogy már az vagyok.

8 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Nem lettem bölcsebb és érettebb. Ám kiemelnék kettő dolgot:

1. Miért segítesz embertársaidon? fejezet
„ Ha egy hitvány ember tesz valami jót, előbb-utóbb az is hitvánnyá válik.”- kínai mondás, de nem én nem így látom.

Miként lehetne egy bűnős elítélt, pozítiv munkáját így kezelni. Példa az elítélt ültett egy fát és ez a fa évek múltán árnyékot ad a pihenni vágyóknak, miként válik így hitvánnyá a munkája. Ám vizsgáljuk tovább, a már megnőtt fa kidől egy viharban és kárt okoz. Akkor már hitvánnyá vált a fa?
Erről a TAO hallgat.

2. Taoista -e Isten?
A fejezet olyan szépen tárgyalja, a „szabadakarat”-ot. Amennyiben lehetséges lenne, én kérném a teológus hallgatókat, ezen fejezet elolvasására.

2 hozzászólás
>!
Novbert
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

A taóval még épp csak ismerkedő ember számára (mint jómagam) az egyik legfőbb problémát az jelentheti, hogy hogyan is fogjon hozzá az egészhez. A klasszikus szövegek többsége a mai ember számára nehezen olvasható, vagy akár teljesen élvezhetetlen.
Smullyan könyve rendkívül szellemesen indítja el az olvasót a nyugati gondolkodástól a keleti miszticizmusig vezető úton, stílusa élvezetes, közvetlen, példái, gondolatkísérletei szemléletesek. Az egyetlen hibája a kötetnek hogy túl rövid (de remek bibliográfiát is tartalmaz). A taó iránt érdeklődőknek csak ajánlani tudom.

>!
milegyenanevem
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Elolvastam, tetszett, nem lettem taoista! Érdekes és izgalmas olvasmány volt egy matematikus logikai érvelését olvasni a misztikumról. Kimondottan tetszettek a fiktív dialógusok egyes vallások képviselői között. Élvezettel olvastam a logikai levezetéseket az egyes vallások által lefektetett dogmákról (ne erről szó a könyv, csak érintőlegesen foglalkozik vele). Egy valamiben megerősített: a vallás mellett vagy ellen nem lehet érvelni. Az ember vagy elfogadja, befogadja, vagy még nem érett meg rá! :)

>!
borga
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Érdekes szemszögű elemezgetés. Egy teljesen ösztönös, kifejezetten nem az elmének szánt filozófiai irány szétcincálása és sok oldalú körbenézegetése a még a nyugati racionális agynak is olykor nehezen követhető logikai oldal felől.
A szerző maga is egyfajta kettősségben létezik, alapelveiben és valamelyest megközelítésben a keleti oldalt vallja, és próbálja összepárosítani a betonkemény logikával, ütközteti a többféle felfogással, pl. metafizikával, freudizmussal, moralizmussal.
Csak akkor javaslom, ha az olvasó mindkét oldalban otthon van valamelyest. Abban biztos vagyok, ha innen hallottam volna először a taoizmusról, nem lett volna különösebben vonzó, mert az érzetét, lényegét annyira nem ebből az irányból lehet megsejteni, hanem sokkal inkább a test, az érzetek felől, de legalábbis az elemzés legalább részleges mellőzésével. Mert a tao inkább életérzés, mint szabálygyűjtemény, és semmiképpen sem szinte matematikaian steril filozófia.
Jópár fejezetben voltak igen jó megvillanások, de amikor nekiállt vitát konstruálni többféle ágazat között, sokszor a taoizmus oldalát fellengzősnek, lehengerlőnek, szinte dogmatikusnak éreztem. Ez nem volt szimpatikus.

>!
poggi IP
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Innen kellett megtudnom, hogy van valami érzékem a tao iránt, már feltéve, hogy sikerült felfognom ebből a könyvből, hogy mi is az a tao.

Akármi legyen is, Smullyannek nagyon kedves, okos stílusa van, és egész idő alatt – márpedig elég hosszú ideig olvastam – az az érzésem volt, mintha ülne velem a buszon, és magyarázna nekem, úgy négyszemközt, személyesen. De azért az Emlékek, történetek, paradoxonokat azt gondolom, hogy mindig jobban fogom szeretni tőle.

Hogy mi a tao, vagy hogy miről szól ez a könyv? Fogalmam sincs. De a tao nem kérdez, mint megtudtam, és még kevésbé válaszol.

>!
tengshilun IP
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Van benne némi eredetiség, de fenntartásokkal olvasandó. A szerző jó néhány helyütt egyszerűsít, olyan helyeken is, ahol nem feltétlenül kéne… és hát igen, elég arrogáns stílusa van Smullyan úrnak. Nem aggresszív, de el kell nézni a stílus mögött lévő egot és azt a tényt, hogy azt hiszi magáról, hogy mester. Nos, ám legyen. De én azért óvatosan bánnék vele.

>!
pokolpetu
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

Szenvedtem vele helyenként, viszont ami mindig újabb lendületet adott a folytatáshoz, azok az irodalmi, filmes és közéleti példák, amelyekkel igazolta az állításait.

>!
kiszeko
Raymond M. Smullyan: A tao hallgat

A taóról írt könyvek, versek, tanulmányok mindegyike közel áll az értelmetlenhez (hisz' a tao hallgat úgyis).. De Smullyan legalább vicces. Mérsékelten. Néha.


Népszerű idézetek

>!
PannaNyúl

Valaki megkérdezi egy zen mestertől: „Mi a végső valóság?” "Kérdezd meg az ott álló póznától" – feleli a mester. „Mester, én ezt nem értem!” – válaszolta a kérdező. „Én sem” – szólt a mester.

227. oldal 42. fejezet: Miért értjük félre néha egymást?

>!
csillavirág

Az az erőfeszités, hogy rideg módszerekkel jóságra neveljünk ugyanolyan mintha háborút inditanánk az örök békéért

105. oldal

1 hozzászólás
>!
csillavirág

Az egyik oldalon ott az ösztönlény mint vad, kegyetlen veszélyes állat, a másikon pedig a superego mint rettenthetelen hős, aki féken tartja az előbbit. Ha valaha arra kényszerülnék, hogy ezekben a freudi terminusokban gondolkodjam (amit általában igyekszem elkerülni) , akkor az általam lefestett kép egész más lenne. Én a szegény ördögi ösztönlényt úgy látom, mint egy alapjában véve kedves és szeretni való figurát. A superego azonban addig gyötri és kinozza, mig válaszul az ösztönlény elvadul, ellenséges lesz és néha valóban erőszakos tettekre vetemedik. Akkor aztán a superego diadalmasan felnevet: Ime az ösztönlény igazi arca! Egy elvetemült szörnyeteg!. Most aztán a saját szemetekkel is meggyőződhettek arról, miért kell őt kordéban tartani. Csak gondoljátok el, mi történne, micsoda károkat okozna ha szabadon engedném!
A helyzet ugyanaz, mint amikor valaki olyannira nem bizik a kutyájában, hogy folyton láncra verve tartja. Az állandó megláncolás a kutyát nyilván megvaditja, az ember aztán joggal állitja: Látják micsoda egy fenevad ez, hogy ninc smit tenni, láncon kell tartani!

97. oldal

>!
pokolpetu

Volt valami homályos, elmosódott
Mielőtt ég és föld keletkezett
Milyen homályos! Milyen elmosódott!
Mégis formák rejlenek benne
Milyen halovány! Milyen zavaros!
Nyugodt, mégis örökké tevékeny
Semmit nem tesz, mégis minden általa lesz
Alkotásaira nem tart igényt
Szeret és táplál minden dolgot,
De nem uralkodik felettük
Nem tudom a nevét
Én taónak nevezem.

A tao

>!
PannaNyúl

ISTEN: Értem. Mindig örülök, ha tanulhatok a hibáimból.

113. oldal, Taoista-e Isten?

>!
csillavirág

A hattyúnak nem kell mindennap megfürödnie azért, hogy fehér maradhasson.

134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Róka Sándor: Hány éves a kapitány?
John Farndon: A feltalálók futama
Alex Bellos: Tudod a megoldást?
Claudia Zaslavsky: Etnomatek 2.
Róka Sándor: Számkeresztrejtvények
Hortobágyi László: Szudoku 2
Bizám György – Herczeg János: Játék és logika 85 feladatban
Tsai Chih Chung: Beszélő Zen
Lao-ce: Tao Te King
Lao-ce: Az út és erény könyve