Gonosz szél fúj Midkemiában. Sötét seregek gyülekeznek, hogy szétzúzzák a Szigetkirályság erőit, és félelmetes mágia rabláncára fűzzék lakóit. A Rend és a Káosz erői közötti végső küzdelem Sethanon városáért folyik.
Pugnak, a varázslómesternek, akit sokan Milamber néven ismernek, óriási és veszedelmes utat kell bejárnia az idők hajnaláig, hogy megküzdhessen az ôsi, szörnyűséges Ellenséggel több ezer világ sorsáért.
Eredeti megjelenés éve: 1986
A Résháború ciklus negyedik kötete a sorozat abszolút csúcspontját jelentette. A varázslás tudománya és a mágia használata itt hág a tetőfokára. Míg korábban jórészt elszórt jelenetekben mutatkozott meg a mágusok képessége, most Pug és Macros, valamint a többi mágus a világot visszahódítani kívánó hatalmas erejű lények ellen mutatja be tudását. Feist mesterien tárja elénk nemcsak a világ, hanem a teljes univerzum történetét röviden, csodálatos teremtés történetet tálalva az olvasó elé. Új világok ezrei nyílnak meg a szereplők előtt, az univerzum eddig sosem látott csodáit ismerik meg, míg Pug az ismert világok leghatalmasabb mágusává emelkedik.
A cselekmény ezúttal a megszokottnál lassabban csordogált, de ez nem vált a könyv rovására. A szerző remek ötletekkel színezi az eseményeket, mesteri fantáziája ebben a kötetben termi a legtöbb gyümölcsöt. Korábban elvarratlan szálak új értelmet nyernek, az új szereplők legnagyobb része kiválóan került beépítésre a történetbe. Midkemia őstörténetéről és Macros múltjáról is lehull a lepel.
A csatajelenetek rendkívül izgalmasak és jól megírtak. A nagyszerű képességekkel bíró generálisok brillíroznak. Az Ellenség kiléte számomra meglepetés volt, Feist jól vezette fel a korábbi események folyományaként.
Egyértelmű a maximális pontszám, a sorozat legszínvonalasabb darabja eddig. Kicsit félek a folytatástól, mivel gyakorlatilag egy lezárt történetet kaptunk, egyetlen nyitva hagyott kapuval, mely nem biztos, hogy megérte a folytatást. A Sethanon alkonya kétség kívül az egyik legjobb fantasy könyv, amit olvastam, nyilvánvaló hibái ellenére, az író ugyanis most sem vetkőzte le stílusának kitörölhetetlen jegyeit. De mint Robert Jordant az Idő Kerekéért, őt is ezért és ezekkel együtt szeretem.
Fantasy rajongóknak erősen ajánlott sorozat, bár kell hozzá kitartás, mint minden sorozathoz.
Az Ezüsttövis felvezetése volt ennek a történetnek és össze is tartoznak mint a mester és a tanítvány. Az előző kötetben alacsonyabbak voltak a tétek, itt már sokkal de sokkal nagyobbak. Ráadásul ennek a kötetnek nem csak a története és karakterei jók, hanem bemutatja és közben ki is színezi a világot. Kiderül, ki az ellenség és kiderül, mit akarnak a sötét tündék. Itt a csapatmozgásoknak nagy szerepük van. Konkrét seregek csapnak össze, valamint lesz részünk taktikában és várostromban is. Nekem nagyon tetszett, különösen az, ahogyan megformálta az író a világot.
Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
A Sethanon alkonyával Raymond E. Feist egy nem mindennapi, epikus, grandiózus zárást hozott össze a Résháború sorozathoz. (A vérbeli herceg és A király kalóza most már a Krondor fiai sorozat részei.) E kötetben több cselekményszálat is elvarr a szerző. Bővebb magyarázatokat kapunk az előző kötetekben leírtakhoz, az összefüggések jobb megvilágításba kerülnek. Az elkeseredett harcok mellett ki tudom emelni a varázslatok világának jelentőségét is. A mágia az előző kötetekhez képest még nagyobb szerepet kapott, sőt kifejezetten kozmikus volt a fontossága. Ilyen aspektusban ritkán lehet olvasni a mágiáról. (A Star Wars: A klónok háborúja Mortis szálához, illetve a Star Wars: Lázadók Világok Közti Világához tudnám hasonlítani.) A regény sűrített lett, főleg a második fele, ugyanis egy idő után minden oldalon történt valami jelentős. Számos szereplőt is mozgat az író. Szóval, érdemes figyelni az olvasás közben, mert az infók is egyre nagyobb mennyiségben áradnak a lapokról.
Az alapszituáció úgy tűnik egy kis ismétléssel indul. spoiler Szerencsére azért sikerült tekerni az eseményeken, méghozzá két érdekes történeti elemmel. spoiler E két csavarral sikerült változatossá tenni a cselekményt és nem lett önismétlő. spoiler spoiler A végső összecsapás grandiózus és epikus lett. spoiler A vége nagyon tetszett. Nagyrészt válaszokat kaptunk a kérdésekre. A panthatiánusokkal kapcsolatban még nem mindenre, velük lehet kezdeni valamit. Nagyon élveztem ezt a részt is. Az epikus, kalandos, mágiadús fantasyk egyik legjobb darabja. Ötös.
Jónak jó, de Feist nem tartozik a legeredetibb fantasy írók közé: Midkemiát JRR Tolkientől, Kelewant pedig MAR Barkertől gründolja
Bár tényleg az Ezüsttövisben elkezdett történet folytatódik, én még sem érzem azt, hogy az csupáncsak ehhez a könyvhöz egy bevezetés. Számomra a két kötet összetartozott, de külön-külön is élvezhető, magában is kerek egész történetek voltak.
A legjobban nekem azok a részek tetszettek, amik Pugról szóltak. Érdekes volt, ahogy kiderültek az összefüggések, előzmények, és a varázslásról is sok új dolog derült ki.
Imádtam Feist-nek ezt a könyvét is. Jó volt ismét Midkemia világán kalandozni. Kicsit lassabb a történetvezetés mint azt megszokhattuk, de nem bántam mert cserébe egy grandiózusan felépített kalandot kaptunk, amiben volt minden ami egy jó fantasy regénybe kell. Hősöket, árulókat, gyávákat, gonoszokat, orgyilkosokat, varázslókat, sárkányokat, isteni hatalmú lényeket, manókat, elfeket, sötételfeket, vadelfeket, törpéket. Nem tudom kihagytam e valamit, vagy valakit. A karakterek közül többen is a kedvenc fantasy szereplőim közt vannak, Arutha herceg, Sebes Jimmy- a tolvajból udvari apróddá avanzsált csibész-, vagy épp minden balhéban társa és cimborája, Locklear. Nem is szaporítom a szavakat tovább. Megérdemli Feist az ÖT csillagot.
 | A Résháború sorozat · Összehasonlítás |
