Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hosszú álom (Philip Marlowe 1.) 152 csillagozás
Különös társaság szerepel ebben a feszült, izgalmas regényben: az agg, béna tábornok, aki petróleumból gazdagodott meg, s csak üvegháza trópusi hőségében érzi jól magát; két szabad erkölcsű leánya, a szőke, kokainista Carmen s az éjfekete, szenvedélyes hazárdjátékos Vivian; veje, Rozsdás, a tiszta lelkű szeszcsempész, aki egy nap otthagy csapot-papot, milliókat és gyönyörű feleséget, és nyomtalanul eltűnik. Egy ilyen család körül, melynek ennyi pénze, bűne és rejtett botránya van, elkerülhetetlenül gengszterek, zsarolók s hasonló figurák nyüzsögnek. Ezért jelenik meg Marlowe, a kitartó és hajthatatlan magándetektív, hogy felvegye a harcot, megküzdjön velük. Megbízatása kezdetben csak egy zsarolási ügy megoldása lenne, az ügyből azonban csakhamar gyilkosságok sorozata bomlik elő. Marlowe hideg elszántsággal veti magát a bűnök nyomába, s munkája a legváratlanabb végkifejlethez vezet.
A regényből készült filmváltozat forgatókönyvének társszerzője William Faulkner, a világhírű,… (tovább)
Örök álom címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1939
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Philip Marlowe · Carmen Sternwood · Sternwood tábornok · Vivian Sternwood Regan
Kedvencelte 11
Most olvassa 2
Várólistára tette 88
Kívánságlistára tette 30
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez a most újraolvasott könyv volt az első, amelyet Chandlertől egykor olvastam. Azonnal Marlowe személyiségének varázsos hatása alá kerültem, amely rányomta bélyegét a kötetre. Az írás hangulata oly sajátos, hogy azóta minden Chandler regényt megszereztem már, s olvastam is. Ez tán nem a legjobb, de a miliő és Phil kiszólásai mindenért kárpótolnak. Szórakoztató bűnügyi történet, amelyben a magánnyomozó tisztába teszi a nagymultú gazdag család szennyesét!!
35 évvel ezelőtt holtbiztos, hogy olvastam. :) De már abszolút semmire se emlékszem belőle.
Még arra se emlékeztem, milyen jó humora van Marlowe-nak. Pedig most azt mondanám: felejthetetlen – de ki tudja…
Sok volt a csavar, és nagyon jól szórakoztam. Érdemes volt elolvasni. Lehet, hogy 35 év múlva újraolvasom.
2021/17. 45/122 korábbi értékelés
Nem gondoltam, hogy ilyen jól ír a szerző. Az ismerkedéshez szándékosan az első regényét választottam, és jól tettem. Még ha összevetem a frissen olvasott Hammettel, akkor is feltűnően gördülékenyen ír, józanul (általában) a realitás talaján maradva. Jó történet, jó stílusban megírva.
Kicsit aggódom is a „szerzőért”, első regényként igen magasra tette a mércét. Persze látom, van még néhány 1001-es regény a tarsolyában, pedig nem is írt sokat, és 51 évesen kezdte a „komoly” krimiket.
Hát igen, „finoman megmunkált a prózája”.
Ilyen az, amikor egyes szám első személyben van elmesélve a történet csak azért, hogy egyáltalán, vagy csak nagyon kicsit ismerhessem meg az elbeszélőt, annak a gondolatait, érzelmeit. Bevallom, éppen ezért néha olyan robotnak hatott a nyomozó, főleg, mert mindenre rájött (de, hogy honnan, az nem túl világos számomra)… Ugyanakkor, pont e miatt titokzatos és izgalmas is volt az elbeszélő; igazi kettő az egyben koktél! Maga a történet is fordulatos, és üdítően igyekszik sablonmentes lenni, elég csak az alaptörténetre gondolni. Itt aztán nincs olyan, hogy van egy halott, és keresni kell a gyilkost! spoiler Élvezet volt olvasni!
Nekem ez most kicsit kusza volt. Talán a kezdetektől túl sok szereplő között nem tudtam eligazdoni, talán a történetmesélés volt kicsit vontatott. Mivel ez a könyv eredetileg 1939-ben íródott valószínűleg a „tempó” is ezért tűnt lassúnak. Nagyon szerettem Marlowe nyomozó humorát, jókat nevetgéltem egy-egy poénján. Időutazás volt egy régi gengszterekkel, szeszcsempészekkel teli időszakba.
Régi olvasási élményemet felfrissítendő (meg az államvizsga tesztkérdésekbe esténként belefáradt elmémet pihentetendő) úgy döntöttem, hogy a márciusi merítés ihletére én is belevágok Philip Marlow történeteibe. Ha tetszik, ha nem, ez a krimik krémje, a klasszikusok klasszikusaihoz tartozik legalább annyira mint Agatha Christie hősei. Számomra azonban Raymond Chandler sokkal inkább bejön, mint a fent említett írónő. Itt világos, egyszerű felépítéssel, leírással dolgozik az író, igaz, akad egy-két ugrás a lemezen, de ez egyáltalán nem zavarja az összképet. A ’30-’40-es évek Amerikája fekete-fehér filmben- ilyen érzés, amikor olvasom a könyvet. A könyvet, amiben szemtelenül sokat isznak, és cigiznek, ahol Marlow pofátlanul nagyszerű, már-már idegesítően kitalál mindent, és a krimihez szervesen kötődik egyfajta finoman keserű, cinikus humor, ami még nagyszerűbbé teszi az egészet. Aki a krimi műfaj rajongója, annak alapmű, és csak az olvasását javaslom.
Ez a könyv már legalább 30-35 éve vár arra, hogy kiolvassam. Egy lakásban laktunk, de a sok Agatha Christie mellett valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. És bizonyos szempontból nem bánom, hogy csak most olvastam el. Mert gyerekfejjel nem biztos, hogy tudtam volna annyira értékelni, mint most. Mert maga a krimi szál nem annyira izgalmas, nem rágtam le a körmeimet. Viszont hihetetlen hangulata van. Chandler remek atmoszférát tudott teremteni. A regényt 1939-ben írta meg, a történet a szesztilalom idején játszódik. A leírásai annyira szuggesztívek, hogy az egészet filmszerűen láttam magam előtt, természetesen fekete-fehérben. Tetszett, ahogy minden második oldalon rágyújt valaki, még a könyvesboltokban is; hogy fél liter whiskyt is meg lehetett inni vezetés közben, ellenben a bárban nem, mert szesztilalom volt; tetszett, hogy a tetthelyeket nem „űrruhában” vizsgálták át, bár az ujjlenyomatokra odafigyeltek. De legjobban Philip Marlowe tetszett, a cinikus magándetektív, aki kitartó, hajthatatlan és végtelenül lojális a megbízójával szemben. Hű az elveihez, és még a legszebb nők sem tudják céljaik érdekében elcsábítani. És ahogy az egész könyvet áthatja egyfajta mélabú, úgy a vége is elég melankólikusra sikeredett. Nem bántam, hogy így, érettebb fejjel olvastam el.
Marlowe hekuson szétkuncogtam magam, zseniális fazon.
A sztori az csűrve van rendesen, fülszöveg leírja az alaphelyzetet jól. Egy kis bevezetés után, ahol felvázolja nekünk Chandler mi a gubanc, mit kell Marlowenak megoldani, jöhet a gyilkolások/eltűnések hada, csak győzd követni, hogy ki kit ölt meg. A történet annyira nem fogott meg, mert a nyomozónk karaktere nyert a felgöngyölítendő ügy vs Marlowe harcban. Megesik ez is.
Nem gondoltam na, hogy ezen ilyen jót fogok nevetgélni, most már meg tudom mondani ki 2015 kedvenc karaktere, a hekus itt ebben a könyvben.
Philip Marlowe, a fanyar humorú magánhekus milliomos szép lányok, zsaroló levelek, rejtélyes telefonok és menetrendszerű gyilkosságok ízlés szerint kevert közegében bűnt üldöz. Szórakoztató.
(A regény egy gyilkos jelenetét leíró oldalát még egy akaratlan, de passzoló absztrakt illusztrációval is sikerült színesítenem, amikor a lapszél felsértette az ujjam.)
Zseniális. Hírnevére méltán rászolgáló klasszikus noir regény. Tökéletes szórakozást nyújtó nonstop akció-thriller, ami az 1930-as években, Los Angelesben játszódik. Utánozhatatlan stílusban megírt történet gyorsan pergő eseményekkel, egyszerű zsarolási ügynek induló majd bonyolulttá váló cselekménnyel, rejtélyes eltűnéssel, gyilkoságokkal és természetesen a felülmúlhatatlan Marlowe, aki miatt átrendeződött a kedvenc nyomozóim sorrendje is.
Sokszor éreztem, hogy a regény hangulata, légköre, a karakterek és a nyelvezet, (zsargon és metaforák) a párbeszédek sokkal többet érnek, mint maga a cselekmény. Az értelmezésben van néhány hiányosságom, de majd „kerek” lesz ez is 1) a cselekmény követésében itt ott hiányzik egy láncszem, de túl lehet lépni rajta…2) a lovag és az időjárás, az üvegház és az orchideák motívumokat csak részben fejtettem meg…3) van lehetőség filozofálgatni is, mert kritikát sugall az 1930 – as évek Amerikájáról, arról, hogy a haszonszerzés és a pénz van a középpontban, aminek aztán következménye a korrupció és a kiábrándultság, a cinizmus a jövő kilátásaival kapcsolatban. Igy Marlowe saját cinizmusa, fásultsága talán erkölcsi válaszként jelenik meg a kontrolálatlan és erkölcstelen önzésre, eszköz az állandó tülekedésben a túléléshez. Jól látszik az is, hogy ez a világ erőszakos önvédelmet tesz szükségessé…Hol van a felelősség a családtagokkal és a társadalommal szemben és nekem egyértelmű az utalás arra, hogy elszámoltathatóság nélkül – családok, az újságírók, a rendőrség és tágabb értelemben a kormány vonatkozásában egyaránt – a társadalom hajlamos az erkölcsi korrupcióra és az értékvesztésre.
Philip Marlowe személyiségének mindig újabb és újabb jellemzői kerülnek előtérbe. Látom a célját a konkrét ügy kapcsán, de hogy igazából, mélyen mi mozgatja és mik az indítékai azt csak sejteti az író. Cinikus és kemény magánnyomozó, vagy nagyon okos vagy kibírhatatlanul bunkó, múltjáról semmit se tudunk meg, fanyar humora van, gúnyos megfigyelések mestere, sokszor kifejezetten komor, kiábrándult. Nemcsak a gyilkosságokat vonzza, hanem a nőket is, néha romantikus és tudja a nőket kezelni máskor pedig nagyon nem, halálosan komolyan képvisel értékeket, a bátorság és az elszántság keményen ivó embere. Az egyetlen szereplő, akit nem a személyes haszon motivál a történetben.
A főszereplőn kívül micsoda karakterek alakítják az akciódús jeleneteket, máskor ugyancsak ők csupán passzív interakciók részesei, felvonulnak itt különböző és érdekes női alakok, kétes figurák, bűnözök, rendőrség, alvilági alakok.
Lenyűgöztek a részletgazdag leírások az időszakról, Los Angelesről, a társadalmi rétegekről, pl. Sternwood tábornok és családjának életmódja, pornográfia és (tiltott) szerencsejáték, maffiózók és femme-fatale – ok, adósságok, zsarolás, a homoszexualitással és a nőkkel kapcsolatos maradi nézetek, ivászat stb.
Nem tudom milyen a többi Marlowe regény, de azon leszek, hogy ezt kiderítsem.
Népszerű idézetek
– Marlowe a nevem, én vagyok az a tag, akit már két nap óta igyekszik nyomon követni.
– Én senkit nem követek nyomon, mester.
– Ez a tragacs viszont azt teszi. Előfordulhat, hogy maga nem bír vele. Ahogy óhajtja. Most reggelizni megyek a túloldali kávézóba: narancslét, szalonnás rántottát, pirítóst, mézet, három-négy csésze kávét meg egy fogpiszkálót. Aztán felmegyek az irodámba, amely a szemközti épület hetedik emeletén található. Ha bármilyen problémája van, s annyira aggasztaná, hogy már nem bírja elviselni, ugorjon föl és megtárgyalhatjuk. Én épp a géppuskámat fogom zsírozni.
Ugyan mit tesz az, gondoltam, hogy hol fekszik az ember, ha egyszer meghalt? Egy szennyes akna mélyén vagy márványobeliszk alatt, a hegytetőn? Halott már; örök álomra hajtotta a fejét, s túl van minden effélén. Olaj és víz, szél és levegő; mind egyre megy. Örök álmát alussza már, s nem bántja, hogy milyen mocskos módon halt meg, és hogy hová zuhant a teste.
238. oldal
Október közepe volt, délelőtt tizenegy óra, felhők takarták el a napot, és a dombok felől nehéz, sűrű esőt jósolt az áttetsző levegő.
(első mondat)
– A szíve mélyén tehát gyilkos maga is, mint minden kopó.
– Ugyan, ostobaság.
– Maga is azok közül a sötét, halálosan nyugodt férfiak közül való, akikben éppannyi érzés van, mint egy körúti hentessegédben. Tudtam, az első pillanattól, amikor megláttam magát.
– Épp elég gyanús, félvilági barátja van, tudhatná, hogy ez nem igaz.
– Magához képest mind lekvár.
– Köszönöm, asszonyom. Maga sem valami pacal természet.
A sorozat következő kötete
Philip Marlowe sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
- Bánki Éva: Telihold Velencében
- Cserna-Szabó András: Puszibolt
- Gazda Albert: Leningrád
- Jonathan Lethem: Árva Brooklyn
- Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
- Stephen King: Az írásról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: A hívás 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A ferde ház 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Hercule Poirot ismét munkában 94% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Az ismeretlen kedves 90% ·
Összehasonlítás - Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt 86% ·
Összehasonlítás - Paul Auster: New York trilógia 84% ·
Összehasonlítás