Hosszú ​álom (Philip Marlowe 1.) 97 csillagozás

Raymond Chandler: Hosszú álom Raymond Chandler: Hosszú álom Raymond Chandler: Hosszú álom

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Különös ​társaság szerepel ebben a feszült, izgalmas regényben: az agg, béna tábornok, aki petróleumból gazdagodott meg, s csak üvegháza trópusi hőségében érzi jól magát; két szabad erkölcsű leánya, a szőke, kokainista Carmen s az éjfekete, szenvedélyes hazárdjátékos Vivian; veje, Rozsdás, a tiszta lelkű szeszcsempész, aki egy nap otthagy csapot-papot, milliókat és gyönyörű feleséget, és nyomtalanul eltűnik. Egy ilyen család körül, melynek ennyi pénze, bűne és rejtett botránya van, elkerülhetetlenül gengszterek, zsarolók s hasonló figurák nyüzsögnek. Ezért jelenik meg Marlowe, a kitartó és hajthatatlan magándetektív, hogy felvegye a harcot, megküzdjön velük. Megbízatása kezdetben csak egy zsarolási ügy megoldása lenne, az ügyből azonban csakhamar gyilkosságok sorozata bomlik elő. Marlowe hideg elszántsággal veti magát a bűnök nyomába, s munkája a legváratlanabb végkifejlethez vezet.
A regényből készült filmváltozat forgatókönyvének társszerzője William Faulkner, a világhírű,… (tovább)

Örök álom címmel is megjelent.

Eredeti mű: Raymond Chandler: The Big Sleep

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek

>!
Magvető, Budapest, 1991
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631418359 · Fordította: Lengyel Péter
>!
Magvető, Budapest, 1977
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632705793 · Fordította: Lengyel Péter
>!
Magvető, Budapest, 1967
286 oldal · puhatáblás · Fordította: Lengyel Péter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Philip Marlowe


Kedvencelte 10

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Raymond Chandler: Hosszú álom

Ez a most újraolvasott könyv volt az első, amelyet Chandlertől egykor olvastam. Azonnal Marlowe személyiségének varázsos hatása alá kerültem, amely rányomta bélyegét a kötetre. Az írás hangulata oly sajátos, hogy azóta minden Chandler regényt megszereztem már, s olvastam is. Ez tán nem a legjobb, de a miliő és Phil kiszólásai mindenért kárpótolnak. Szórakoztató bűnügyi történet, amelyben a magánnyomozó tisztába teszi a nagymultú gazdag család szennyesét!!

>!
Sapadtribizli P
Raymond Chandler: Hosszú álom

Ilyen az, amikor egyes szám első személyben van elmesélve a történet csak azért, hogy egyáltalán, vagy csak nagyon kicsit ismerhessem meg az elbeszélőt, annak a gondolatait, érzelmeit. Bevallom, éppen ezért néha olyan robotnak hatott a nyomozó, főleg, mert mindenre rájött (de, hogy honnan, az nem túl világos számomra)… Ugyanakkor, pont e miatt titokzatos és izgalmas is volt az elbeszélő; igazi kettő az egyben koktél! Maga a történet is fordulatos, és üdítően igyekszik sablonmentes lenni, elég csak az alaptörténetre gondolni. Itt aztán nincs olyan, hogy van egy halott, és keresni kell a gyilkost! spoiler Élvezet volt olvasni!

>!
bokrichard
Raymond Chandler: Hosszú álom

Régi olvasási élményemet felfrissítendő (meg az államvizsga tesztkérdésekbe esténként belefáradt elmémet pihentetendő) úgy döntöttem, hogy a márciusi merítés ihletére én is belevágok Philip Marlow történeteibe. Ha tetszik, ha nem, ez a krimik krémje, a klasszikusok klasszikusaihoz tartozik legalább annyira mint Agatha Christie hősei. Számomra azonban Raymond Chandler sokkal inkább bejön, mint a fent említett írónő. Itt világos, egyszerű felépítéssel, leírással dolgozik az író, igaz, akad egy-két ugrás a lemezen, de ez egyáltalán nem zavarja az összképet. A ’30-’40-es évek Amerikája fekete-fehér filmben- ilyen érzés, amikor olvasom a könyvet. A könyvet, amiben szemtelenül sokat isznak, és cigiznek, ahol Marlow pofátlanul nagyszerű, már-már idegesítően kitalál mindent, és a krimihez szervesen kötődik egyfajta finoman keserű, cinikus humor, ami még nagyszerűbbé teszi az egészet. Aki a krimi műfaj rajongója, annak alapmű, és csak az olvasását javaslom.

>!
mezei P
Raymond Chandler: Hosszú álom

Ez a könyv már legalább 30-35 éve vár arra, hogy kiolvassam. Egy lakásban laktunk, de a sok Agatha Christie mellett valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. És bizonyos szempontból nem bánom, hogy csak most olvastam el. Mert gyerekfejjel nem biztos, hogy tudtam volna annyira értékelni, mint most. Mert maga a krimi szál nem annyira izgalmas, nem rágtam le a körmeimet. Viszont hihetetlen hangulata van. Chandler remek atmoszférát tudott teremteni. A regényt 1939-ben írta meg, a történet a szesztilalom idején játszódik. A leírásai annyira szuggesztívek, hogy az egészet filmszerűen láttam magam előtt, természetesen fekete-fehérben. Tetszett, ahogy minden második oldalon rágyújt valaki, még a könyvesboltokban is; hogy fél liter whiskyt is meg lehetett inni vezetés közben, ellenben a bárban nem, mert szesztilalom volt; tetszett, hogy a tetthelyeket nem „űrruhában” vizsgálták át, bár az ujjlenyomatokra odafigyeltek. De legjobban Philip Marlowe tetszett, a cinikus magándetektív, aki kitartó, hajthatatlan és végtelenül lojális a megbízójával szemben. Hű az elveihez, és még a legszebb nők sem tudják céljaik érdekében elcsábítani. És ahogy az egész könyvet áthatja egyfajta mélabú, úgy a vége is elég melankólikusra sikeredett. Nem bántam, hogy így, érettebb fejjel olvastam el.

1 hozzászólás
>!
kaporszakall
Raymond Chandler: Hosszú álom

Kamaszkoromban, ha olyan vagány válaszokat tudok adni, mint Philip Marlowe ebben a regényben, valószínűleg kirepedek a büszkeségtől. Ám azóta eltelt pár év, s idestova négyszer annyi idősen már nem hatnak rám annyira a jódumák, ugyanakkor jobban szembetűnnek e regény – Chandler első Philip Marlowe-története – gyengeségei.

Az első rögtön a szükségtelen vagánykodás: hősünk gyakran teljesen fölöslegesen nehezíti a maga dolgát azzal, hogy foghegyről beszél másokkal – például a rendőrség vagy az ügyészség embereivel. Némi diplomatikus manírral sokkal többre mehetne. Ebben az értelemben maga is egy nagyra nőtt kamasz. A regény egyebekben tisztességes-becsületes ponyva, annak legtöbb közhelyével, fekete-fehér figuráival. Ami legelszomorítóbb, az a nők ábrázolása: ezek a felfújható gumibabákat imitáló, egybites processzorral, továbbá beépített szeszély- és hisztigenerátorral felszerelt szexegyenirányítós biorobotok nemigen alkalmasak arra, hogy ellensúlyt képezzenek a harmincas évek los angelesi macsóbirodalmában.*

A krimiszál megfejtése is kétes értékű: a regény első felében lebonyolódnak az ’olcsóbb’ ügyek, a fő attrakciónak szánt befejező leleplezés viszont kissé erőltetetten, ’derült égből a gumibot’-jelleggel pottyan az ölünkbe.

Chandlertől van egy-két kedvenc kötetem is, az Asszony a tóban és az Elkéstél, Terry kifejezetten tetszenek, ez a darabja viszont kifejezetten nem.

* Vajon mit szólt e regényhez Chandler imádott felesége, Cissy, akivel harminc évig éltek boldog házasságban? Feltételezem: e nőalakjait nem róla mintázta.

>!
Youditta
Raymond Chandler: Hosszú álom

Marlowe hekuson szétkuncogtam magam, zseniális fazon.
A sztori az csűrve van rendesen, fülszöveg leírja az alaphelyzetet jól. Egy kis bevezetés után, ahol felvázolja nekünk Chandler mi a gubanc, mit kell Marlowenak megoldani, jöhet a gyilkolások/eltűnések hada, csak győzd követni, hogy ki kit ölt meg. A történet annyira nem fogott meg, mert a nyomozónk karaktere nyert a felgöngyölítendő ügy vs Marlowe harcban. Megesik ez is.
Nem gondoltam na, hogy ezen ilyen jót fogok nevetgélni, most már meg tudom mondani ki 2015 kedvenc karaktere, a hekus itt ebben a könyvben.

>!
Gudmundur P
Raymond Chandler: Hosszú álom

Stramm fiú ez a Philip Marlowe. Mindig nagyon adta magát, és hiába próbálkoztak, a jasszok és a brávók nem tudtak kifogni rajta. Sőt, egyik-másik apaccsal egész jól megtalálta a közös hangot, egy italra pedig a gengszterek és hekusok is jók voltak nála. Na, és hát ő nem az az ember, akinek akármelyik csodababa csak úgy elcsavarja a fejét.
Tetszett. Találkozunk még, Mr. Marlowe.

>!
Haarkon
Raymond Chandler: Hosszú álom

Klasszikus krimihez van szerencséje annak aki ezt a remek könyvet a kezébe veszi. A történet izgalmas és kellőképpen csavaros, a dumák zseniálisak, – különösen Marlowe – nincs egy cseppnyi üresjárat sem. A filmfeldolgozást láttam ugyan néhány évvel ezelőtt, de „szerencsére” nem maradt meg sok minden a sztoriból, viszont így a fejemben is a zseniális Bogart-Bacall páros játszott amit egyáltalán nem bántam.
A látszólag könnyed stílus és laza történetvezetés ellenére úgy éreztem hogy Chandler valahogy mégis nagyon mély igazságokig hatol, ebben Sir Terry Pratchett stílusára emlékeztetett (Kisistenek stb.), az utolsó néhány oldal hangulata pedig egészen zseniális. Ezt részben remek metaforák és hasonlatok egész garmadájának regénybe zsúfolásával éri el, úgy örültem mindegyiknek mint amikor a gyöngyhalász zsákmányra lel a lagúna mélyén.
Összességében elmondhatom hogy egy remek olvasmányélménnyel gazdagodtam, ha több időm lett volna egy hosszú délután alatt végzek vele. Talán mégis érdemes este a kezünkbe venni a könyvet ahogy én is tettem, és egy jó whiskyt avagy whiskeyt kortyolgatva alámerülni a harmincas évek Hollywoodjának sötét világába.

>!
dokijano
Raymond Chandler: Hosszú álom

Lehet, hogy nem a megfelelő hangulatban talált meg ez a krimi-klasszikus, de nem találtam annyira átütőnek, mint amit vártam tőle. Na persze, nem olyan pörgős, mint a mai krimik, hanem amolyan lassan csordogáló cselekményű, amelyben csak néha villan fel a torkolattűz. Abban a korban járunk, amikor még faltól-falig szőnyegnek hívják a padlószőnyeget, és (többek között) arany cirádás automata liftek is jelzik az előkelőség (vagy inkább urizálás?)szintjét. Dől a whiskey és a brandy, és nem csak a vagányok szája sarkában füstölög állandóan a cigaretta.
Az első fele még izgalmas volt, aztán ott valahogy ellankadt a figyelmem, többet bóbiskoltam, mint lapoztam. A vége megint izgalmassá vált. Vagy lehet, hogy kialudtam magam addigra? :-)
Olvasás közben végig Humphrey Bogart ballonkabátos, kalapos képe lebegett a szemem előtt. Aztán rákerestem a neten, tényleg ő alakította a cinikus magánhekust, Phil Marlowe-t az 1946-os film noir-ban. Ennek a magánnyomozónak még vannak jó kapcsolatai a rendőrség és az ügyészség megfelelő embereivel, akik kirángatják a csávából, ha szükséges. Szilárd az erkölcse, csakis az elvégzett munkáért járó pénzt fogadja el, és nem használja ki a csinos hölgyek elgyengülését sem. Egymást ritkítják az alvilági üzletelők, ő csak be-besegít a sorsnak, esetleg önvédelemből használja a fegyverét.
Csakis az igazi klasszikus krimik kedvelőinek merem ajánlani.

>!
morin5
Raymond Chandler: Hosszú álom

Philip Marlowe, a fanyar humorú magánhekus milliomos szép lányok, zsaroló levelek, rejtélyes telefonok és menetrendszerű gyilkosságok ízlés szerint kevert közegében bűnt üldöz. Szórakoztató.

(A regény egy gyilkos jelenetét leíró oldalát még egy akaratlan, de passzoló absztrakt illusztrációval is sikerült színesítenem, amikor a lapszél felsértette az ujjam.)


Népszerű idézetek

>!
Youditta

– Marlowe a nevem, én vagyok az a tag, akit már két nap óta igyekszik nyomon követni.
– Én senkit nem követek nyomon, mester.
– Ez a tragacs viszont azt teszi. Előfordulhat, hogy maga nem bír vele. Ahogy óhajtja. Most reggelizni megyek a túloldali kávézóba: narancslét, szalonnás rántottát, pirítóst, mézet, három-négy csésze kávét meg egy fogpiszkálót. Aztán felmegyek az irodámba, amely a szemközti épület hetedik emeletén található. Ha bármilyen problémája van, s annyira aggasztaná, hogy már nem bírja elviselni, ugorjon föl és megtárgyalhatjuk. Én épp a géppuskámat fogom zsírozni.

>!
Hush_Campo

A kertek magányosak voltak. A napsütés olyan üres, mint egy főpincér mosolya.

>!
Annette87

Ugyan mit tesz az, gondoltam, hogy hol fekszik az ember, ha egyszer meghalt? Egy szennyes akna mélyén vagy márványobeliszk alatt, a hegytetőn? Halott már; örök álomra hajtotta a fejét, s túl van minden effélén. Olaj és víz, szél és levegő; mind egyre megy. Örök álmát alussza már, s nem bántja, hogy milyen mocskos módon halt meg, és hogy hová zuhant a teste.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
mezei P

A rendőrfeleségeket ki nem állhatom, így nőtlen vagyok.

>!
mezei P

A halott emberek többnyire súlyosabbak, mint a megtört szívek.

>!
mezei P

Épp annyi élet volt bennem, mint egy jobb madárijesztő kabátzsebében.

>!
Hush_Campo

– A szíve mélyén tehát gyilkos maga is, mint minden kopó.
– Ugyan, ostobaság.
– Maga is azok közül a sötét, halálosan nyugodt férfiak közül való, akikben éppannyi érzés van, mint egy körúti hentessegédben. Tudtam, az első pillanattól, amikor megláttam magát.
– Épp elég gyanús, félvilági barátja van, tudhatná, hogy ez nem igaz.
– Magához képest mind lekvár.
– Köszönöm, asszonyom. Maga sem valami pacal természet.

>!
Bla IP

Üvegszeme fényesen csillogott rám, s messze ez volt rajta a legéletszerűbb.

45. oldal

>!
mezei P

Nem zavar, ha nem tetszik magának a modorom. Tudom, hogy meglehetősen faragatlan. Sokat emésztem magamat miatta magányos téli estéken.

>!
mezei P

Tiszta reggel volt, s a levegő éppolyan friss, hogy egyszerűnek és szépnek látsszon tőle az élet, ha valakinek éppen nincs túl sok töprengenivalója. Énnekem volt.


A sorozat következő kötete

Philip Marlowe sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

James M. Cain: Dupla vagy semmi
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Mario Puzo: A Keresztapa
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Kelly Oram: Örökkön-örökké
Lee Child: Éjféli szállítmány
Robert Galbraith: Kakukkszó
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Thomas Pynchon: Beépített hiba