Elkéstél, ​Terry! (Philip Marlowe 6.) 85 csillagozás

Raymond Chandler: Elkéstél, Terry! Raymond Chandler: Elkéstél, Terry! Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Philip ​Marlowe, a Los Angeles-i magándetektív – akinek cinikus magatartása mögött romantikus lélek lapul – egy kapatos hajnalon magatehetetlen részeget ment ki a rendőrség karmaiból. A forradásos arcú, harmincas évei ellenére hófehér hajú, az öntudatlanságig ittasan is tökéletes modorú idegen egyre jobban belopja magát Marlow szívébe -és egyre nagyobb kalamajkákba sodorja. Terry Lennox, a vörös hajú milliomoslány exférje a hollywoodi gazdagok világából Mexikóba menekül – talán mert ő volt a gyönyörű Sylvia brutális gyilkosa? És a lelkiismeret furdalás talán öngyilkosságba kergette? Vagy netán azonos azzal a fekete hajú, barna bőrű, kifogástalan spanyolsággal beszélő mexikói úriemberrel, akinek két ország rendőrsége szegődik a nyomába? És vajon mi köze lehet akár Terrynek, akár Marlowe-nak ahhoz, hogy Roger Wade, a zseniális ám súlyosan alkoholista író be tudja-e fejezni tizenharmadik regényét?
Megannyi kérdőjel, amelyre maga Marlowe sem tudja a választ – de valamennyire… (tovább)

Hosszú búcsú címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1996
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635483430 · Fordította: Papp Zoltán
>!
Fabula, Budapest, 1991
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 963788520X · Fordította: Papp Zoltán
>!
Magvető, Budapest, 1973
340 oldal · puhatáblás · Fordította: Papp Zoltán

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Philip Marlowe


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Ezt a mesteri krimit * most újra elolvastam, egyrészt sok év távlatából nem mindenre emlékszem, vagy nem jól emlékszem. A másik indíttatás az volt, hogy nemrég kezembe került két érdekes könyv, melyek a híres író életművének folytatásai.**
Benjamin Black, azaz John Banville könyve különösen tetszett, a Chandler Hagyaték kérésére, némi hátrahagyott jegyzet alapján nem csak jó regényt alkotott, hanem zseniálisan tovább szőtte ennek a műnek a történéseit. Szintén kapcsolódik ehhez Chandler félbemaradt írása, melyet Robert B. Parker fejezett be ***/ezt a két művet már röviden értékeltem nemrég/. Mind a három olvasható persze külön-külön is, de örömmel fedeztem föl, hogy végül is szinte trilógiát olvastam, bár én most nem sorrendben. Említenem kell a kiadásokat, fordításokat is. Szerencsére ma már a kiadók nem „nézik le” a műfajt/zsánert, kezdem átlátni, miért törekszenek arra, hogy új és modernebb fordítások is megjelenjenek. Ugyanis ez az általam olvasott változat/még nem is pont ez a kiadás/, igen elavult fordítással létezik, azt hiszem mint Hosszú búcsú már kapható új verzió is.
Ajánlom a krimit kedvelőknek az általam említett három könyvet olvasni, vagy esetleg a régebbi olvasást kiegészíteni valamelyikkel.

*Hosszú búcsú címmel is olvasható
** A fekete szemű szőke
*** Philip Marlowe a nevem

2 hozzászólás
regulat>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

„Ez a különbség a bűnözés és az üzlet között. Mert az üzlethez tőke kell. Néha arra gondolok, hogy ez az egyetlen különbség.”

Bevallom, hogy a leg, leg, leg… jelzős Chandler regény, ha csak krimiként olvasom, akkor bizony nem fog meg. Néha határozottan untam a köröket, ahogy Marlowe egyre közelít a megoldás felé.
De ez ugye nem egyszerűen krimi. Ez egy vallomás is. …az alkoholizmusról.
No meg tömény társadalomkritika. Az igazságszolgáltatásról, vagy inkább nevezzük jogszolgáltatásnak.
„Az igazságszolgáltatás nem egyenlő az igazsággal. Csupán egy nagyon tökéletlen mechanizmus. Ha pontosan a megfelelő gombot nyomja meg, és ráadásul szerencséje van, talán kipottyan a dobozból az igazság. A jogszolgáltatás mechanikus, mindig is az volt, soha nem is akart más lenni.”
A gazdagok világának csillogással álcázott mocskáról. A populizmusról… illetve annak álságos voltáról… a politikáról… még McCarthy szenátornak is oda szúr egyet, ami ’53-ban azért kockázatos volt…. úgy az egész szarról, ami körülvesz minket.
Igen, azt írtam, hogy minket, mert Chandlert olvasva, mintha nem igazán változott volna semmi, max a körítés. Ami azért, ha másnak nem is, de nekem mindenképp, ijesztő.
Marlowe, a magányos farkas [kéne valami jobb jelző, mert a farkas nem passzol a nagyvároshoz] barátkozik… persze, hogy rácseszik, mert valami olyasmibe keveredik, amit maga sem ért. Azt meg minden magánkopóról tudjuk, hogy, ha valamit nem ért, akkor kinyomozza… Mondjuk a noir krimikről azt is tudjuk, hogy a főhős tulajdonképpen nem is akarja az ügyet megoldani, de az ügy nem hagyja őt békén… Na, Marlowe is így jár.
Meg közben kap néhány pofont, talán ad is (erre most nem emlékszem), ölébe hull egy-két nő… néha él is lehetőséggel, és valójában nem keres egy qrva kanyit sem, részben, mert elvei vannak…
Valaki azt írta, hogy a The Long Good-Bye eszencia, vagy inkább esszencia. Igaza lehet így is – úgy is. Tömény, lustán csorduló, kivonata ez a krimiknek, amely egy egy egyébként gyenge minőségű (má'bocs) bűntényt tesz élvezetes olvasmánnyá, avagy benne van a xx. század szennyének (és úgy tűnik, hogy a xxi-é is) összessége…

Igen, három és fél csillagot adtam, mert bármennyire jó Papp Zoltán fordítása (megküzdött az argóval, és nyert, mert ma is olvasható, érthető, és nem mesterkélt), a történet annyira tömény, hogy én bizony nem élveztem. Ettől még a nagyszerűségét nem vonom kétségbe. Jogosan került be anno az 1001-be.

>!
Fabula, Budapest, 1991
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 963788520X · Fordította: Papp Zoltán
6 hozzászólás
altagi P>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Philip Marlowe-nál nincsen cinikusabb sehol a világon, és ez így van jól. A cselekménye nagyon lassú, de ettől csak jobb lett a regény, mert kell ahhoz ennyi idő, amíg egy ilyen történet kibontakozik. Plusz jó pont még, hogy nem mindig volt benne egyértelmű a karakterek szerepe a végkifejlet szempontjából, nem egyszer vitt be Chandler úgy a sűrűbe, hogy csak fogtam a fejemet, mert hiába is akartam volna okosabb lenni az okosoknál. Ugyanitt az egyetlen hibája a könyvnek; amikor már szinte érzi az olvasó, hogy több csavar nincsen, akkor még hátravan benne egy-két irgalmatlan pofon, minden értelemben, és az utolsóknál ez már feleslegesnek tűnt.
A vége még annál is szomorúbb, mint amire számítottam, ami lehetne hibátlan is, de tényleg nagyon megütött.

Scalard>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Micsoda értékelések vannak itt, egy meg két mondat, a krimi koronázatlan királyának legjobb regénye alatt. Ez igen! Nem tudom… ha valaki az Elkéstél Terryvel kezd ismerkedni Chandler-rel, akkor nem-e megijed a töménységétől, mert ez itt a koncentrált esszenciája mindannak, amit az emberi gyötrelem, cinizmus, és keserűség csak szülhet.

A romantika olyan szintű lábbal tiprása, amit ha manapság írnának meg, két oldalról vennék össztűz alá a vérző szívű liberálisok és a feminizmus élharcosai (ez utóbbiak elég hamar szívinfarktust kapnának amúgy). Kétszer olvastam el eddig, de mindig belebonyolódok a logikájába, egyszer valamikor még egyetem alatt 21-22 éves korom körül, aztán majdnem tíz évvel később, szóval érik egy harmadik kör is. Szerencsére a logika megbocsátható a fantasztikus leírásoknak, és a hihetetlen hasonlatoknak amelyekből a könyvben rengeteget találhatunk. Chandler az a fajta, akit egy délután elolvas az ember, annyira fantasztikusan bánt a szavakkal, mégis gyakran kényszerítettem magam az olvasás megszakítására, hogy napokig tartson az élvezet. Mindösszesen hét regényt írt, nem szabad mindet lenyelni egyszerre.

Tradicionálisan az Elkéstél Terryt tartják a Chandleri életmű ékkövének, éppen azért, mert nagyon tömény, és lerántja a leplet, amúgy gyomrosan, húsba vágón, ebben közre játszik, Chandler magánélete, amely mindig kihatott a műveire (milyen meglepő), az írása közben nézhette végig tehetetlenül rajongásig szeretett felesége haldoklását, ami után olyan alkoholmámorba fojtotta bánatát, amilyet a világ nem látott. Folyton arról beszélt, hogy megöli magát, egyszer meg is próbálta. Lényegében ezután már nem írt semmit, csak a Visszajátszást, azt is évekkel később, és azt meg ugye a leggyengébb művének tartják.

A regényben két szereplőt is önmagáról mintázott, a nálunk címszereplő Terry Lennoxot, és a szintén alkoholista, önmaga írásaiban kételkedő Roger Wade-t. Chandler mindig is önmagával volt a legkritikusabb, pedig életműve mégis teljes, ha valaki száz regényt ír, és ontja magából a történeteket akkor bizony óhatatlanul is lesznek elképesztően rossz fércmunkái (lásd Verne apót), de Chandlernél ez csupán azt jelenti, hogy pár paraszthajszál választja el a műveit egymástól. És nagyon jól tette, hogy kételkedett önmagában, ezért nem követte el azt a hibát, hogy beleszeretett volna olyan mondatokba, amelyek már csak neki tetszenek.

Hogy a The Long Goodbye mennyire megihlette a popkultúrát arról elég sokat mond, hogy Frank Miller első története a Sin Cityből, a Hard Goodbye címet viseli, hogy a Max Payne 2-ben a Poets of the Fall a Late Goodbye-et énekli a stáblista alatt, és még Star Trekék is készítettek egy részt The Big Goodbye címmel.

A könyvnek adaptációi is születtek, 1954-ben Dick Powellal (aki személy szerint sokkal jobb Philip Marlowe alakítást nyújtott mint Bogart, de nálunk teljesen ismeretlen) és 1973-ban Robert Altman is filmre vitte. Chandler önmaga is ezt a művét tartotta a legjobbnak, 1955-ben ezt aláhúzta az is, hogy Edgar Allan Poe díjat kapott.

Rajongok a fordítás ízes soraiért, – Albatrosz/Fabula – a szocializmusban így elkapni és visszaadni az amerikai szlenget iszonyatos bravúr, – pláne úgy, hogy ez maradandó élvezetet nyújt 2000 után is –
hiszen ez még a 90-es években is problémát jelentett. Én mégis legjobban a magyar címet szeretem, mert bár elsőre totál érthetetlen, és egy kicsit infantilis is, a regény végére értelmet nyer. Egész egyszerűen van úgy, hogy ha valamit lekésünk, az nem tér vissza soha, helyre hozni nem tudjuk, és egy életen át rágódhatunk, hogy valamit, valahol elképesztően elszúrtunk.

Úgyhogy mire vársz? Ha nem olvastad volna azonnal szerezd be, – szigorúan az első fordítást – 500-1000 Huf bármely antikváriumban…

lilaköd P>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Alkoholmámorban úszó kuncsaftok, gazdag feleségek, akik szívesen omlanak detektívünk karjaiba, gengszterek és némi csihi-puhi.
Ez egy klasszikus krimi, klasszikus detektívvel, és fordulatos eseményekkel

Henna88>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Első könyvesként nem nyerte el maradéktalanul Raymond Chandler a tetszésemet. Krimiként nem tetszett a könyv, unalmas volt, lassú, és igen korán rájöttem, hogyan alakul a végkifejlet.
A szereplők tulajdonságai kiszámíthatóan beleillenek az aktuális kor leírásába, illetve kritikájába. Gyakran éreztem azt hogy ez a könyv nem is a krimi szál körül mozog, hanem a krimi szálat mozgatja a társadalomkritika és korrajz körül.
És ami nagyon ijesztő, hogy szóról szóra ugyanazt írta le a politikáról, a gazdasági érdek kapcsolatokról, a felső 10000 élet stílusáról ( függőség, szex, esztelen költekezés stb.) vagy az igazságszolgáltatás mivoltáról mint amit ma is tapasztalhatunk. Félelmetes.Sok vicces beszólás, örök igazság születhet ebből a könyvből, a hasonlatok, amiket használnak igen gazdagok, főleg a színleírások tekintetében.
A könyv maximálisan megállja a helyét a 1001-es listán, sok szempontból ajánlom elolvasni, kivéve annak, aki jó krimit vár.

alaurent P>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

A klasszikus krimik minden kelléke benne van a regényben. Marlowe igyekszik kívülről nézni a világot, de szemlélődése közben – talán a romantikus szíve, vagy a mindenen átlátó cinizmusa miatt – rájön az összefüggésekre. Kemény a szíve, határozott az ökle, és rendíthetetlen az igazságérzete, még ha falnak rohanni sem akar vele.
Különös világ volt az a gengszterek uralta kor, amelyben Marlowe magándetektívnek minden lehetősége megvolt arra, hogy a rendőrség előtt járva irányítsa a sorsot, megmentsen embereket, tisztázzon a gyanú alól olyanokat, akiknek a bűnösségét csak felületi dolognak tartja, és mást ott hagyjon a rendőrségnek, akit a velejéig romlottnak, erkölcstelennek és gátlástalannak tart.
Talán ezért, talán a cinizmussal leplezett együttérzésre képes lelkéért, talán a flegmatikus magabiztosságáért szeretem a Chandler-krimiket, nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy mindegyiknek van hangulata.

Párduc50>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Öt csillag. De csak azért, mert nem lehet többet adni. Philip Marlowe karaktere örök szerelem számomra. Csak az a baj, hogy Chandler ilyen kevés történetet írt belőle. A két kezemen meg tudom számolni. Mint Beethoven szimfóniái… Nem is a sztorik, a karakter, a környezet, amibe helyezi, és szöveg…. Ez kapja meg az embert. És persze a magánkopó karaktere. Ilyen nincs több és nem is lesz. Szentimentalizmus, barátság, keménység, és persze a Kíberek utálata. E könyvbe is ez köszön vissza. Terry Lennox--szal kötött nem túl mély barátsága után igazán komoly kellemetlenségeket vállal érte. Hosszú a búcsú, míg végül Terry túl későn érkezik, foglalhatnánk össze a történetet a két címverzió elegyítésével. Köszönöm Raymond! Mellesleg 1001 könyv lista és Edgar Allan Poe-díj.

masque>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Egy évtizeddel ezelőtt jobban szerettem mint most. De egy évtizeddel ezelőtt a világ is lassabban működött. Viszont Chanler még mindig egy király.

Habók P>!
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

A cinikusnak tűnő ám érző lelkű detektív minden rejtélyt megold. Szerettem. Újraolvasni nem merem.


Népszerű idézetek

regulat>!

A pénz hatalmát egyre nehezebb kordában tartani. Az ember megvásárolható. A népszaporulat, a hatalmas háborús költségek, a rabló adórendszer szüntelen nyomása – mindezek még megvásárolhatóbbá teszik. Az átlagember fáradt és fél, a fáradt és félelme szorította ember pedig nem engedheti meg magának az eszmények fényűzését. El kell tartani a családját. Korunkban szemmel kísérhetjük az egyéni és a közerkölcs felháborító hanyatlását. Nem várhat emberséget olyanoktól, akiknek az életéből is hiányzik.

237. oldal (Fabula, 1991)

6 hozzászólás
dr_Eminens>!

– Mondjon néhány szót magáról, Mr. Marlowe. Ha nem talál a kérésemen kivetnivalót.
– Mit mondjak? Engedélyezett magánnyomozó vagyok, és már elég régen. Magányos farkas, nőtlen, lassan középkorú leszek, de gazdag még mindig nem.Voltam már lakat alatt, nem is egyszer, és válásügyet nem vállalok. Szeretem az italt, a nőket, a sakkot és még néhány dolgot. A kiberek nem túlságosan kedvelnek, de ismerek közülük néhányat, akikkel egész jól kijövök. Bennszülött vagyok, Santa Rosából, mindkét szülőm halott, se testvérem, se nővérem, és ha egy sötét utcán egyszer kinyírnak – és az én szakmámban ez bárkivel megeshet, és meg is esik elég sok emberrel, akár van szakmája, akár nincs –, szóval ha ez történik, senki sem fog sírni miattam.

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
regulat>!

Demokráciában élünk – Legalábbis névlegesen –, a többség uralma alatt. Pompás eszme, ha meg lehet valósítani. A nép választ, de a megválasztandókat a pártmechanizmus jelöli ki, és hogy eredményes legyen, sok pénzre van szükség. Valakitől, egyéntől, tőkés csoporttól vagy szakszervezettől pénzt kell kapniuk, és a viszontszolgálat elkerülhetetlen.

237. oldal (Fabula, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · politika
regulat>!

Az amerikaiak mindent megesznek, ami meg van pirítva, néhány fogpiszkálóval össze van tűzve, és a szélein saláta lóg ki, ez akkor a legjobb, ha fonnyadt.

336. oldal (Fabula, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: szendvics
regulat>!

Szabad sajtóról rikácsolnak szüntelenül, s ezen – néhány tisztes kivételtől eltekintve – azt értik, hogy szabad legyen botrányt-bűnt, szexet-szenzációt, rágalmat-gyűlöletet szétkiabálni, pénzügyi és politikai propagandát folytatniuk. Az újság üzlet, amely a hirdetések jövedelmezőségéből csinál pénzt. Ez a példányszámtól függ, és maga igazán tudja, mitől függ a példányszám.

237. oldal (Fabula, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: szabad sajtó
regulat>!

Ez a különbség a bűnözés és az üzlet között. Mert az üzlethez tőke kell. Néha arra gondolok, hogy ez az egyetlen különbség.

192. oldal (Fabula, 1991)

LNB>!

Az igazságszolgáltatás nem egyenlő az igazsággal. Csupán egy nagyon tökéletlen mechanizmus. Ha pontosan a megfelelő gombot nyomja meg, és ráadásul szerencséje van, talán kipottyan a dobozból az igazság. A jogszolgáltatás mechanikus, mindig is az volt, soha nem is akart más lenni.

regulat>!

A franciáknak van rá kifejezésük. Ezeknek a szarháziaknak mindenre van kifejezésük, és milyen találóak.

370. oldal (Fabula, 1991)

rosa_canina>!

Különben is ki tud megkülönböztetni egy kábítószerüzért egy vegetáriánus könyvkereskedőtől.

127. oldal

regulat>!

Mi csomagolunk a legszebben, Mr. Marlowe, de amit csomagolunk, az többnyire szemét.

238. oldal (Fabula, 1991)


A sorozat következő kötete

Philip Marlowe sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Paul Auster: New York trilógia
Stephen King: Mr. Mercedes
Ross Macdonald: A barbár part
Mario Puzo: A Keresztapa
James Ellroy: Fekete Dália
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Poirot mester bravurja
Mickey Spillane: Egy magányos éjszaka