A ​magas ablak (Philip Marlowe 3.) 51 csillagozás

Raymond Chandler: A magas ablak

Az amerikai Raymond Chandlert néhány művéből már ismeri a magyar olvasó. Ismeri könyveinek főszereplőjét, Marlowe magánynyomozót is, aki rendszerint szorongatott helyzetben levő megbízóit védi ellenfeleikkel szemben. Ezek az ellenfelek eszközeikben nem válogatósak, de Marlowe sem ragaszkodik mindig a törvény betűjéhez. A magas ablak talán legizgalmasabb regénye Chandlernek. Pedig egyszerű, hétköznapi ügyben kap megbízást Marlowe: egy ellopot, régi érmét kellene megtalálnia. Hamarosan kiderül, sokkal többről van szó. Gyilkosságok, és sokáig áttekinthetetlen bonyodalmak szorongató gyűrűjében, szinte reménytelennek tűnő helyzetben küzd Marlowe a rejtély megoldásáért, amíg végre sikerül áthatolnia a bonyolult bűnügyi szövevényen, és leleplezheti a magas ablak titkát.

Az emeleti ablak címmel is megjelent.

Eredeti mű: Raymond Chandler: The High Window

Eredeti megjelenés éve: 1942

>!
Magvető, Budapest, 1969
326 oldal · puhatáblás · Fordította: Gy. Szentkláray Olga

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Philip Marlowe

Helyszínek népszerűség szerint

Cahuenga Building


Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Gregöria_Hill
Raymond Chandler: A magas ablak

Chandler-sztorim banális: nekem is van egy Chandler-rajongó ismerősöm, akitől az elsőt ajándékba kaptam, és az után nem tukmált, csak amikor felhívtam, hogy volna-e esetleg még egy kölcsönbe, akkor másnap megjelent az ajtónkban egy stóccal. Mindet kölcsönadta.

Énszerintem meg Chandler felett nem járt el az idő, hadd ne említsem most Sexpírt, mert milyen lenne, pedig. Én se a múlt század elején születtem, én is igénylem a videoklipszerű vágást filmen, nem is nagyon szórakoztat a Derick meg a Kojak már mint rejtély. De nem lehet véletlen, hogy folyton újra felfedezik ezt a noirt, a stílusjegyeivel együtt és hát általában a maga lassúságával együtt, pont a stílusjegyeire építve.

Chandlert egy olyannak találom, akinek a kedvéért, a stílusa kedvéért, simán engedek a gyorsasági igényeimből. És mekkora jól ír Chandler ráadásul.

Máskülönben is nagyon bírom ezt a korszakot. Qrvára nem modern, de én bírom nagyon a pénzes telefont a bár végében, el is tudom képzelni, ellentétben a sárkánnyal meg a kalapokat is. Hogy abból azonosítanak embereket, hogy őzbarna kalapjuk volt, vidám sárga szalaggal.

Az éjszakai városról nem is beszélve. Szerintem imádom.
Ja, és a Magas ablak nagyon jó.

3 hozzászólás
>!
regulat
Raymond Chandler: A magas ablak

Marlowe ismét költői… ja, nem az Chandler.
Akkor Marlowe ismét egy Galahad… csak éppen nincs lova, nem ifjú, és nem Sir… no meg nem a grált keresi, hanem az igazságot, még akkor is, ha azt néha megtartja magának.

Maga a történet piti megbízásnak indul…csak valahogy gyűlni kezdenek a hullák, és egyre bonyolultabbá válik. Tegyük hozzá, hogy látszólag, mert a végén…

Szóval jól felépített rejtély, költői képek az összeomlófélben lévőnek tűnő civilizációról… néha cinikus aszfalt bölcseletek… az ember fülében Marlowe Bogart hangján narrál… miközben Bogart az ebből készült filmek egyikében sem játszott.

Szóval szokás szerint kitűnő krimi.

És, ha valakinek az első olvasáskor olyan érzése van, hogy mintha… akkor ne csodálkozzon ez is recycled mű. Ott van benne a Bay City Blues és az Asszony a tóban.

>!
Magvető, Budapest, 1969
326 oldal · puhatáblás · Fordította: Gy. Szentkláray Olga
1 hozzászólás
>!
ponty
Raymond Chandler: A magas ablak

Imádtam benne az összes kelletlenül lefojtatott párbeszédet. Itt aztán tényleg senkinek sincs kedve egy jó kis dumcsihoz, aztán meg mégis mindenki sziporkázik. Marlowe mondjuk azért megérdemelt volna most legalább egy gyomrost vagy valamit, hisz igazán megdolgozott érte, de majd legközelebb. Volt persze megint egy halom szuper, karcos és unott mondat, aminek folytán arra gondoltam, hogy szívesen megnéznék egy Chandler regényt a Coen tesók feldolgozásában. No meg részletes lakberendezési jegyzetek, jelentések a divat világából, és egyáltalán, ennyi látszólag jelentéktelen információ mellett cseppet sem csodálkozom, hogy erős szeszre van szükség, hogy az igazán lényeges dolgok mindig a felszínen maradjanak. Ja, és akadtak gyilkosságok is, áldozatokkal és tettesekkel, de ez szinte mindegy is.

3 hozzászólás
>!
nyirog
Raymond Chandler: A magas ablak

Chandler a hardboiled krimiszerzők egyik legnagyobb (vagy talán A legnagyobb) alakja, és ennek megfelelően a Magas ablak is mestermű. Az író által megteremtett noir hangulat egészen magával ragadó, szinte odaképzelhetjük magunkat a lepukkant los angelesi hotelszobába, a hollywoodi nagymenők fényes ám bűnös lokáljaiba vagy a belvárosi kis ékszerész emeleti lakásába.
Philip Marlowe karaktere pedig hozza a tipikus magánnyomozótt: kiégett, a világtól megkeseredett, de azért saját erkölcsi normáihoz szorosan ragaszkodik. Bármennyire is tagadja Lawrence Block, azért a Matthew Scdudder előfutára egyértelműen Marlowe.
Az 1 csillag levonást azért adtam, mert a párbeszédek és a helyszínleírások néha túl dagályosak, és megakasztják a történet folyamatosságát.

>!
altagi P
Raymond Chandler: A magas ablak

Egyik abszolút kedvencem Chandler, nagyon sajnálom, hogy viszonylag kevés könyvet írt. Marlowe egyenesen fantasztikus, nála életszerűbb nyomozó nincs is, minden regényben hozza a saját, jól megszokott flegma és vagány stílusát.
Ebben a regényben a cselekmény és a csavaros megoldás nagyon szépen ki lett dolgozva, egy pillanatra sem akad el az olvasó azon gondolkodva, hogy pl. „ez most kinek a kije?” Ez vitathatatlanul nagy előny pörgős krimi esetén. :)
A többi szereplő is mind-mind egyéniség, nem a legkellemesebbek, de Marlowe már megszokta őket, sőt, mindig van rosszabb. :D

>!
modus_operandi
Raymond Chandler: A magas ablak

Hangulatában ez a könyv is méltán társa lehet a többi regénynek. Igazából csak egy bajom volt, hogy kicsit a szokottnál is lassúcskább volt a sztori és Marlowe, mintha kicsit belassult volna. De egyensúlyozta azzal, hogy drága nyomozónk igazi lovagként viselkedett a hölgyekkel, akik, ha nem is beleszerettek, de rendkívül csábos pillantásokat vetettek felé.
Én pedig bevallom: Humphrey Bogart a legszexibb Philip Marlowe és a képzeletemben nekem mindig ő lesz az „igazi”.

>!
Sheeana
Raymond Chandler: A magas ablak

Jó kis krimi nagyon jó stílusban megírva. Szeretem ezt a stílust, a karcos hangú férfiakat, a cigarettafüstös lokálokat, a mély hangú énekesnőket.

>!
Lovasanna
Raymond Chandler: A magas ablak

A régi igazi krimi : A magas ablak egy régi szerelem sokszor olvasom újra . Nagyon tetszik az az igényesség amit a környezet és jellem ábrázolásra fordít . Marlow régi magán kopó aki megpróbál a saját lelkiismeretében bízva az ügyfél érdekét szem előtt tartva nyomozni . Persze minden szálat felgöngyölít és olyan információ birtokába jut amit a megbízó nem szeretne az orrára kötni . De ez ilyen nincs megalkuvás csak a meztelen igazság

>!
ChEebor
Raymond Chandler: A magas ablak

Chandler az egyik kedvenc krimiíróm, hiszen művei nemcsak érdekes rejtélyeket, hanem szépirodalmi szófordulatokat is tartalmaznak. A Magas ablak is ilyen melankolikus, de nagyon erőteljes mű, amely tele van váratlan fordulatokkal és kiválóan megrajzolt karakterekkel.

>!
ViraMors P
Raymond Chandler: A magas ablak

Kellemesen csavaros krimi. Az a fajta, ami az eszével próbál lenyűgözni, nem pedig hullahegyekkel. Némi odafigyeléssel megoldható volt a rejtélyek nagyja, de szerencsére semmi sem kiabált túlzottan.


Népszerű idézetek

>!
regulat

A minőség olyan dolog, amit könnyen old az alkohol.

224. oldal (Magvető, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: alkohol
>!
regulat

Az arckifejezéséből hiányzott valami. Egykor ezt a valamit gyerekszobának nevezték, manapság nem tudom, minek.

22. oldal (Magvető, 1969)

>!
regulat

Ahogy a dolog áll, feltehetőleg egyike lesz azoknak a savanyú képű szüzeknek, akik közkönyvtárakban kicsiny asztaluk mögött ülnek, és dátumokat pecsételnek a könyvekbe.

316. oldal (Magvető, 1969)

>!
LNB 

– Neve?
– Marlowe.
– Marlowe. Iszik valamit, amíg amíg vár?
– Egy martinit kérek.
– Egy martinit. Szárazon. Nagyon-nagyon szárazon.
– Oké.
– Kanállal óhajtja fogyasztani, vagy késsel és villával?
– Vágja csíkokba – mondtam. – Majd elmajszolgatom iskolába menet.
– Az olívát stanicliba tegyem?
– Vágja a pofámba, ha úgy tetszik.
– Köszönöm, uram – mondta. – Egy dry martinit.
Három lépést távolodott tőlem, aztán visszajött, áthajolt a bárpulton, és így szólt:
– Rosszul kevertem az italt. Erről beszélt az úr.
– Hallottam.
– Úgy beszélt a dologról velem, ahogy urak szoktak egymás között. Ahogy nagymenő igazgatók rámutatnak apró tévedéseinkre. Hallotta őt.
– Eegen – hagytam rá, azon elmélkedve, vajon meddig folytatja még.
– Hallatta magát, hallatta magát az úr. Aztán idejövök magához, és megsértem.
– Értem – mondtam.
Felemelte az egyik ujját, és elgondolkodva nézte.
– Csak úgy. Egy idegent.
– A nagy, barna szemem teszi – nyugtatgattam. – Szelíd a tekintetem.
– Kösz, haverom – mondta csendesen, és elment.
Láttam, ahogy a bár másik végénél telefonál. Aztán láttam, ahogy a shakert rázza. Mire visszajött az italommal, már teljesen rendben volt.

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
>!
LNB 

Lakószoba rekamiéval, minden szigorúan előírásszerű, egészen a papír lámpaernyőig és az üveg hamutartóig. Ezt a szobát tojássárga színűre festették. Csupán néhány kövér, fekete pók hiányzott a sárgából, és kész az eperoham.

>!
Riru

Azt mondta, George derék gyerek volt, talán túl derék is ahhoz, hogy jó hekus legyen, még ha lett volna is esze. George elvégezte, amit mondtak neki, és elég tisztességesen, feltéve, ha megmondták, melyik lábával lépjen először, hány lépést tegyen, merre menjen és egyéb apróságokat.

392. oldal

>!
Riru

Ott ült Mrs. Elisabeth Bright Murdock, ugyanazon a nádsezlonon, és mikor beléptem, éppen egy ujjnyit töltött magának valamiből, ami olyan volt, mint az előző napi portóiboros-üveg, noha annak már valószínűleg csak az unokája volt.

410. oldal

>!
Sheeana

Egy nő énekelt. Gazdag, valahol a boka körül vibráló mély, alt hangját kellemes volt hallgatni. A „Sötét szem” című dalt énekelte, a zenekar a háttérben mintha elaludt volna.

>!
Sheeana

A folyosón a dohányáruslány közeledett. Hajában kócsagtoll, testén annyi ruha, amit egy fogpiszkáló mögé még el lehet rejteni, szép lábai közül az egyiket ezüstre, a másikat aranyra festette. Megvetően nézett bele a világba, mint az olyan hölgy, akinél csak hosszú távra lehet randevút kapni.

>!
_ada

A ház előtti hűvös tornácon öreg emberek üldögélnek, vásott cipőiket kidugják a napra, az arcaik veszett csatákat idéznek.


A sorozat következő kötete

Philip Marlowe sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

James Ellroy: Szigorúan bizalmas
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék
James Ellroy: Perfídia
Erle Stanley Gardner: A sánta kanári esete
Erle Stanley Gardner: A baglyok nem pislognak
Ross Macdonald: A Wycherly család
Ross Macdonald: Búcsúpillantás
Ross Macdonald: Áldozat kerestetik
Ross Macdonald: Csipkerózsika