A ​magas ablak (Philip Marlowe 3.) 79 csillagozás

Raymond Chandler: A magas ablak

Az amerikai Raymond Chandlert néhány művéből már ismeri a magyar olvasó. Ismeri könyveinek főszereplőjét, Marlowe magánynyomozót is, aki rendszerint szorongatott helyzetben levő megbízóit védi ellenfeleikkel szemben. Ezek az ellenfelek eszközeikben nem válogatósak, de Marlowe sem ragaszkodik mindig a törvény betűjéhez. A magas ablak talán legizgalmasabb regénye Chandlernek. Pedig egyszerű, hétköznapi ügyben kap megbízást Marlowe: egy ellopot, régi érmét kellene megtalálnia. Hamarosan kiderül, sokkal többről van szó. Gyilkosságok, és sokáig áttekinthetetlen bonyodalmak szorongató gyűrűjében, szinte reménytelennek tűnő helyzetben küzd Marlowe a rejtély megoldásáért, amíg végre sikerül áthatolnia a bonyolult bűnügyi szövevényen, és leleplezheti a magas ablak titkát.

Az emeleti ablak címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1942

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1969
326 oldal · puhatáblás · Fordította: Gy. Szentkláray Olga

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Philip Marlowe

Helyszínek népszerűség szerint

Cahuenga Building


Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Gregöria_Hill>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Chandler-sztorim banális: nekem is van egy Chandler-rajongó ismerősöm, akitől az elsőt ajándékba kaptam, és az után nem tukmált, csak amikor felhívtam, hogy volna-e esetleg még egy kölcsönbe, akkor másnap megjelent az ajtónkban egy stóccal. Mindet kölcsönadta.

Énszerintem meg Chandler felett nem járt el az idő, hadd ne említsem most Sexpírt, mert milyen lenne, pedig. Én se a múlt század elején születtem, én is igénylem a videoklipszerű vágást filmen, nem is nagyon szórakoztat a Derick meg a Kojak már mint rejtély. De nem lehet véletlen, hogy folyton újra felfedezik ezt a noirt, a stílusjegyeivel együtt és hát általában a maga lassúságával együtt, pont a stílusjegyeire építve.

Chandlert egy olyannak találom, akinek a kedvéért, a stílusa kedvéért, simán engedek a gyorsasági igényeimből. És mekkora jól ír Chandler ráadásul.

Máskülönben is nagyon bírom ezt a korszakot. Qrvára nem modern, de én bírom nagyon a pénzes telefont a bár végében, el is tudom képzelni, ellentétben a sárkánnyal meg a kalapokat is. Hogy abból azonosítanak embereket, hogy őzbarna kalapjuk volt, vidám sárga szalaggal.

Az éjszakai városról nem is beszélve. Szerintem imádom.
Ja, és a Magas ablak nagyon jó.

4 hozzászólás
regulat>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Marlowe ismét költői… ja, nem az Chandler.
Akkor Marlowe ismét egy Galahad… csak éppen nincs lova, nem ifjú, és nem Sir… no meg nem a grált keresi, hanem az igazságot, még akkor is, ha azt néha megtartja magának.

Maga a történet piti megbízásnak indul…csak valahogy gyűlni kezdenek a hullák, és egyre bonyolultabbá válik. Tegyük hozzá, hogy látszólag, mert a végén…

Szóval jól felépített rejtély, költői képek az összeomlófélben lévőnek tűnő civilizációról… néha cinikus aszfalt bölcseletek… az ember fülében Marlowe Bogart hangján narrál… miközben Bogart az ebből készült filmek egyikében sem játszott.

Szóval szokás szerint kitűnő krimi.

És, ha valakinek az első olvasáskor olyan érzése van, hogy mintha… akkor ne csodálkozzon ez is recycled mű. Ott van benne a Bay City Blues és az Asszony a tóban.

>!
Magvető, Budapest, 1969
326 oldal · puhatáblás · Fordította: Gy. Szentkláray Olga
1 hozzászólás
Maryse>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Kezdem azt gondolni, hogy nincs is olyan, hogy gyengébb Marlowe történet. Raymond Chandler ismét elbűvölt! Nemcsak a cselekmény ragad magával, annak ellenére, hogy időnként kicsit zűrzavaros, még követni is nehézkes, hanem a hangulat, a korrajz, és a szereplők karaktere, itt a mellékszereplők is micsoda izgalmas alakok. Van egy jó pár bűncselekmény: lopás, zsarolás, hamisítás és gyilkosság és ebben a keretben helyet kapnak a Chandler világában fontos motívumok, mint pl. az elidegenedés, az erkölcs hiánya, az önzőség és a korrupció, hát persze hogy csak whiskyvel bírja Marlowe is. Egyetlen kifogásom van csak a cinikus és kemény, de alapvetően tisztességes és nagylelkű Marlowe figurájával kapcsolatban, viszonya a nőkhöz. A stílus pedig utánozhatatlan, szellemes és okos.

nyirog>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Chandler a hardboiled krimiszerzők egyik legnagyobb (vagy talán A legnagyobb) alakja, és ennek megfelelően a Magas ablak is mestermű. Az író által megteremtett noir hangulat egészen magával ragadó, szinte odaképzelhetjük magunkat a lepukkant los angelesi hotelszobába, a hollywoodi nagymenők fényes ám bűnös lokáljaiba vagy a belvárosi kis ékszerész emeleti lakásába.
Philip Marlowe karaktere pedig hozza a tipikus magánnyomozótt: kiégett, a világtól megkeseredett, de azért saját erkölcsi normáihoz szorosan ragaszkodik. Bármennyire is tagadja Lawrence Block, azért a Matthew Scdudder előfutára egyértelműen Marlowe.
Az 1 csillag levonást azért adtam, mert a párbeszédek és a helyszínleírások néha túl dagályosak, és megakasztják a történet folyamatosságát.

altagi P>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Egyik abszolút kedvencem Chandler, nagyon sajnálom, hogy viszonylag kevés könyvet írt. Marlowe egyenesen fantasztikus, nála életszerűbb nyomozó nincs is, minden regényben hozza a saját, jól megszokott flegma és vagány stílusát.
Ebben a regényben a cselekmény és a csavaros megoldás nagyon szépen ki lett dolgozva, egy pillanatra sem akad el az olvasó azon gondolkodva, hogy pl. „ez most kinek a kije?” Ez vitathatatlanul nagy előny pörgős krimi esetén. :)
A többi szereplő is mind-mind egyéniség, nem a legkellemesebbek, de Marlowe már megszokta őket, sőt, mindig van rosszabb. :D

Scalard>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Azért e fél csillag levonás, mert ez az egyetlen Marlowe regény, amit csupán egyetlen egyszer olvastam (noha ez hamarosan változni fog) és már kevésbé emlékszem rá mint a többire. Ezért is lesz ezt értelme újra végigolvasni. (Felemeltem ötre az újraolvasás után, mert ez egyike a legjobb műveinek, több szempontból is formabontó.)

Sokan írják itt hogy lassú, hogy tele van leírással, de kérem, mit olvastak a többi regényben? Az egyetlen ami zavar Chandler stílusában amikor ilyen teljesen fölösleges dolgokat ír le: végigkocogtatta a fogsorát, szórakozottan nézte az ujját. Miközben egy beszélgetés kellő közepén vannak. Ki a tököm csinál ilyet? Az idegbeteg túlmozgásos szerencsétleneket leszámítva? A könyv feltehetően hemzseg az ilyenektől. Viszont most már végképp nem értem mit óbégat mindenki, hogy lassú lenne. Egyértelműen a legmozgalmasabb Chandler-regény, mindössze két nap alatt zajlanak benne az események. Kb. letehetetlen, egy leszakadt felső vezeték kis híján elérte, hogy egy ültő helyemben kivégezzem.

A másik amit hiányoltam, hogy Marlowenak soha sincsenek segítői, nagyon ritkán van az, hogy kétszer is felbukkanjon valaki két különböző regényben. Itt majdnem talál magának egy afféle Robint, ezt a szálat kifejezetten élveztem, hogy van valaki aki szintén szeretne magánszimat lenni, de taknyos zöldfülű Marlowehoz képest. Igazából ezt kicsit félreértelmeztem, valszeg mert ez megmaradt a regényből, míg a többit kimosta az agyam, de így legalább ismét a frissesség erejével hatott a nagy talány megfejtése a végén, melyből mindenki csak töredékeket tud, a nagy egészt csak az olvasó, és persze Marlowe láthatja át. Örültem neki, nagyon is.

Természetesen ebből is csináltak filmet, The Brasher Dobloon címmel 1947-ben (meg előtte még a megjelenés évében 1942--ben is) – Chandler nem csak jó érzékkel olvasztotta be novelláit regényekbe, de aztán a regényeit is előszeretettel konvertálta át forgatókönyvekké, biztos vagyok benne, hogy számítógépes kalandjátékokat is nagyon szívesen adaptált volna belőlük, ha megéri a 90-es éveket. Maga a pénzérme az első aranyérme amit az USA-ban vertek 1787-ben, Chandler életében szaros 690.000 dollárt ért csupán, jelenleg majdnem 8 millió dollár az értéke, ezzel a legdrágább érme, amit az USA területén vertek.

Amennyire én tudom, ez az egyik olyan regénye, amely önálló történettel rendelkezik, és nem használt fel egy vagy akár több novellát az alapozáshoz. Mi több, a mélyben lappangó titkok, melyek után értelmet nyer a cím, akár egy Hitchcock thrillernek is adhatnák az alapját. Ugyanakkor ez az egyik leghumorosabb írása Chandlernek, ami nem igazán jellemző rá, legalábbis az ennyire infantilis humor, erre ráerősítenek a szereplők is, amelyek mindegyike mintha csak egy-egy karikatúra lenne. Cserébe talán ebben van a legkevesebb idézhető beköpés.

Jegyzet, hogy mikre figyeljünk:

– hogy ekkoriban nem tudták, hogyan is fordítsák a Chasert
– hogy ki az a Cabablanca
– hogyan kell játszatni a Canfield passziánszt
– a kihallgatási ceremóniára, amelyből szintén sokat kapunk különböző regényekben
– a hullák megtalálásának lírai leírására
– hogy Chandler nem csajozik be/verik össze
– hogy mennyire jó ital a Four Rosé Whiskey
– A Cassidy-ügyre (15. fejezet), amely egy valós ügyön Edward Doheny olajmágnás fiának skandalumán alapszik
– és hogy miben tér el a gyilkos kiléte az összes többi Chandler regényétől :)

Mindezek mellett itt jelenik meg legjobban, hogy Chandler mennyire romantikus volt minden cinizmusa ellenére, hőse egy modern Galahad, nem Percifal, és főleg nem Lancelot, akinek ütött-kopott kocsija van, megmenti a bajba jutott hölgyet „damsell in distress” és még utalnak is rá, hogy egy grál lovag. Aki már megint egy fillért nem keresett az ügyön.

A hangulata pedig egészen parádés. Az a legjobb az egészben, hogy bármennyire lehet mocsok ez a világ, például megveszed a nehezen keresett pénzecskéden a drága vonatjegyet, hogy aztán még csak helyet se kapjál, és előveszel egy ilyen Chandler kötetet, és beszippant, és napfény lesz, meg pálmafák, meg néha selyembe bujtatott lábak visszatükröződése, és egy kis marihuána szag, meg az az édeskés levegő, ami mindig egy újabb gyilkosságot hivatott jelezni. Egyszóval Chandler ekkoriban írta a legjobb műveit. Ideális kezdésnek azok számára, akik csak most ismerkednek vele.

modus_operandi>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Hangulatában ez a könyv is méltán társa lehet a többi regénynek. Igazából csak egy bajom volt, hogy kicsit a szokottnál is lassúcskább volt a sztori és Marlowe, mintha kicsit belassult volna. De egyensúlyozta azzal, hogy drága nyomozónk igazi lovagként viselkedett a hölgyekkel, akik, ha nem is beleszerettek, de rendkívül csábos pillantásokat vetettek felé.
Én pedig bevallom: Humphrey Bogart a legszexibb Philip Marlowe és a képzeletemben nekem mindig ő lesz az „igazi”.

suzyfox>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Az első Philip Marlowe olvasmányom nem is volt olyan rossz. Kicsit depis volt, meg a női szereplők is hagytak némi kívánnivalót maguk után, de teljesen átjött a korszellem. Ha máshogy nem, a részletes leírásokban. Philip szimpatikus, kellően életunt és jól áll neki a kalap, meg a pipa. Szinte láttam magam előtt Humphrey Bogartot, amint a fejébe csapja a kalpagot :) Kicsit furcsállottam a címet az elején, de aztán minden helyrerázódott – némi kritikával egyetemben a korabeli rendőrség felé.

Sheeana>!
Raymond Chandler: A magas ablak

Jó kis krimi nagyon jó stílusban megírva. Szeretem ezt a stílust, a karcos hangú férfiakat, a cigarettafüstös lokálokat, a mély hangú énekesnőket.

johnjsherwood I>!
Raymond Chandler: A magas ablak

A póz, hangulat, macsóság megvan, a sztori is a tipikus, sok véletlen során Marlowe eljut a megoldáshoz, közben pedig veszélyesebbnél veszélyesebb hölgyekkel és urakkal találkozik. Bűnös élvezet. Néha csak ez kell. De pl. A kicsi nővér azért jobb volt.


Népszerű idézetek

regulat>!

Az arckifejezéséből hiányzott valami. Egykor ezt a valamit gyerekszobának nevezték, manapság nem tudom, minek.

22. oldal (Magvető, 1969)

regulat>!

A minőség olyan dolog, amit könnyen old az alkohol.

224. oldal (Magvető, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: alkohol
regulat>!

Ahogy a dolog áll, feltehetőleg egyike lesz azoknak a savanyú képű szüzeknek, akik közkönyvtárakban kicsiny asztaluk mögött ülnek, és dátumokat pecsételnek a könyvekbe.

316. oldal (Magvető, 1969)

NB14>!

– Neve?
– Marlowe.
– Marlowe. Iszik valamit, amíg amíg vár?
– Egy martinit kérek.
– Egy martinit. Szárazon. Nagyon-nagyon szárazon.
– Oké.
– Kanállal óhajtja fogyasztani, vagy késsel és villával?
– Vágja csíkokba – mondtam. – Majd elmajszolgatom iskolába menet.
– Az olívát stanicliba tegyem?
– Vágja a pofámba, ha úgy tetszik.
– Köszönöm, uram – mondta. – Egy dry martinit.
Három lépést távolodott tőlem, aztán visszajött, áthajolt a bárpulton, és így szólt:
– Rosszul kevertem az italt. Erről beszélt az úr.
– Hallottam.
– Úgy beszélt a dologról velem, ahogy urak szoktak egymás között. Ahogy nagymenő igazgatók rámutatnak apró tévedéseinkre. Hallotta őt.
– Eegen – hagytam rá, azon elmélkedve, vajon meddig folytatja még.
– Hallatta magát, hallatta magát az úr. Aztán idejövök magához, és megsértem.
– Értem – mondtam.
Felemelte az egyik ujját, és elgondolkodva nézte.
– Csak úgy. Egy idegent.
– A nagy, barna szemem teszi – nyugtatgattam. – Szelíd a tekintetem.
– Kösz, haverom – mondta csendesen, és elment.
Láttam, ahogy a bár másik végénél telefonál. Aztán láttam, ahogy a shakert rázza. Mire visszajött az italommal, már teljesen rendben volt.

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
Maryse>!

Azt hittem, valami gondolat motoszkál a fejében, de ha így is volt, nem bújt elő.

NB14>!

Lakószoba rekamiéval, minden szigorúan előírásszerű, egészen a papír lámpaernyőig és az üveg hamutartóig. Ezt a szobát tojássárga színűre festették. Csupán néhány kövér, fekete pók hiányzott a sárgából, és kész az eperoham.

Sheeana>!

Egy nő énekelt. Gazdag, valahol a boka körül vibráló mély, alt hangját kellemes volt hallgatni. A „Sötét szem” című dalt énekelte, a zenekar a háttérben mintha elaludt volna.

Maryse>!

Mrs. Mornyval akarok beszélni.– Nincs itthon.– Ezt nem tudta, mikor odaadtam a névjegyemet? Kinyitotta az ujjait, és hagyta, hogy a névjegy a földre essen. Vigyorgott, olcsó műfogait mutatva.– Akkor tudom csak, amikor ő megmondja nekem.

Riru>!

Azt mondta, George derék gyerek volt, talán túl derék is ahhoz, hogy jó hekus legyen, még ha lett volna is esze. George elvégezte, amit mondtak neki, és elég tisztességesen, feltéve, ha megmondták, melyik lábával lépjen először, hány lépést tegyen, merre menjen és egyéb apróságokat.

392. oldal

Riru>!

Ott ült Mrs. Elisabeth Bright Murdock, ugyanazon a nádsezlonon, és mikor beléptem, éppen egy ujjnyit töltött magának valamiből, ami olyan volt, mint az előző napi portóiboros-üveg, noha annak már valószínűleg csak az unokája volt.

410. oldal


A sorozat következő kötete

Philip Marlowe sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Auster: New York trilógia
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Amy Harmon: Az ismeretlen kedves
James M. Cain: Dupla vagy semmi
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
James Ellroy: A nagy sehol
Agatha Christie: Zátonyok közt
Darynda Jones: Második sírhant
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Erle Stanley Gardner: Harmadik emelet 321