A ​hugica (Philip Marlowe 5.) 84% 29 csillagozás

Én nagyon kedvelem ezt a Philip Marlowe magánnyomozó detektívet! Ez egy csudipofa, vicces, charme-os és hibátlan a logikája. Ő mindent kinyomoz, megold, nőket csábít el, de nem megy el a végletekig hisz Úriember marad, csak egy csók csattan illetve néha egy-két pofon is ha éppen valami vicceset mond és nem tetszik a hölgynek.
Ez a rész egy kissé kacifántosra sikeredett, mikor ki kivel miért, kérdések csak úgy röpködtek és az ötletek is, de a végére csak kisimult az egész történet.
Volt itt színésznő, testvér, maffiózó, orvos, gyilkos, fénykép, zsarolás, cigaretta szipkával és anélkül, szivar, füstös lebujok, csillogás, nyomor, füstölgő revolver és minden ami kell egy régi vágású jó kis krimihez. Csak azt tudom mondani ami a fejemben kavarog, még-még-még Philip Marlowe nyomozz és én olvasom!:)

Philip Marlowe, ha nem ő lenne Philip Marlowe, egy lúzer lenne. Magányos férfi, rosszul menő állással, barátok és állandó nő nélkül… De hát ő Philip Marlowe, úgyhogy ő a legmenőbb pasas a környéken. Kicsit olyan, mint egy Rejtő-hős (Van der Gullen Félix?). Döglenek utána a nők, de ő nem dől be nekik. Néha megpróbálják kicsit kinyírni, de persze ez sose sikerül. Szereti a whiskyt, és a jó cigarettát (Camelt szív, ha nem, akkor baj van). Jó a szövege. Sosem alszik. Nem hagyják. Van stílusa. Nem egy ijedős alkat. Nem drogozik (nem úgy, mint Sherlock Holmes, a kokainista). Őszinte ember, de nem hülye. Nem egy korlátolt elme (detektívben láttunk már ilyet?). Ha nő lennék, imádnám. Pasi vagyok. Így is imádom, csak másként.

Második találkozásom Philip Marlowe-val, és határozottan jobban sikerült, mint az első a Visszatekintésben. A megkeseredett, cinikus magánnyomozó karaktere egészen egyedi, de ezt nem állítanám, hogy Marlowe-val lehet szimpatizálni. 38 éves, nem túl jóképű (bár azért szeretik a nők), szeret pipázni és whisky-t inni. Viszont vannak elvei és egyfajta becsületkódexe, ami szerint dolgozik. Szóval tipikus hardboiled krimifigura.
Maga a bűnügy helyenként kicsit túlbonyolított, főleg a sok szereplő miatt. A cselekmény elég pörgősnek mondható a regény mindössze néhány nap eseményeit írja le. Közben sok szereplőről kiderül, hogy nem az akinek elsőre látszik (mint a címszereplő hugica), és az is, hogy a legtöbb bűncselekmény indítóoka a látszólagos bonyolultság ellenére rémesen egyszerű: a szerelem.

Chandler ezen könyve nálunk nem tartozik az ismertek közé, pedig nem marad el a többi mögött. Ahogy így visszarémlenek a korábbi olvasmányok A hugica mindenképpen a legviccesebb Marlow sztorik közé tartozik. No nem a cselekményt illetően, hanem a detektív szövege miatt. Bár néhol ez már átcsap némi erőltetett élcelődésbe, pl. a kimódolt hasonlatok esetében.
Amúgy minden a helyén van, bár a kötet második felében kicsit meglassul a tempó, lehetett volna itt húzni. A befejezés szerintem kicsit amolyan deus ex machina, de összességében jó kis krimi ez.

Elég nagy katyvasz az egész, de meglepően élvezetes stílusban elmesélve.
Azért a majomseggkék színre kíváncsi lennék, mert – többek között ez – elég nagy képzavart jelent nálam.

Chandler mindenek előtt! Számomra a krimi nagyatyja, nyelvezete, stílusa, precízsége és fantáziája egyaránt sokcsillagos.
Mindig van egy olyan szál, olyan mozzanat, amit a Gyilkos elmék 300 évadát végigböngészve sem tudsz előre látni, amíg be nem zárod a könyvet.
A hugica kitűnő látkép Hollywood csillagboltjának árnyalatosabbik sarkairól.

Nagyon lassú folyású volt krimihez képest, untam sokszor. A miliő meg taszított, nyomasztó volt nagyon. Csoda, hogy nem hagytam félbe, de vártam valami nagy fordulatot, ami miatt érdemes végigolvasni. Hát sajnos ez elmaradt…

Kedvelem Marlowe-t. Tetszik ez a keserédesség, ami árad belőle. Nem tudom máshogy megfogalmazni. Azt tudom, hogy a való életben is kedvelném.
A fél csillag levonást az agyonbonyolított sztori indokolja. Kevésbé kacifántosan is abszolút élvezhető sztori lett volna.

Avíttas… az első Chandlerem, de nem nyert meg magának. Végig olyan érzésem volt, mintha egy Jávor Pál-filmet néznék, olyan fekete-fehér, homályossá kopott, modoros, és a nők… mint megannyi rossz vicc. Aki szereti ezt a kort, az élvezni fogja a hangulatát.
Nálam Philip Marlow – Harry Angel: 0-1, még akkor is, ha Harry az utánérzés :)