A ​gyöngy bajjal jár 42 csillagozás

Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

"… ​- Halljuk, mi van az igazgyöngyökkel. Szerepelt eddig az ügyben egy hulla, egy rejtélyes hölgy, egy veszett gyilkos, egy hősi életmentés, meg egy rendőrnyomozó, akit rávettem, hogy hamis jelentést írjon. Most színre lépnek az igazgyöngyök is. Rendben van… hadd halljam.
… – Stantől kaptam a gyöngysort. Egyszer megemlítette, hogy tizenötezer dollárba került. Fehér igazgyöngy, negyvenegy darab, úgy nyolc milliméter átmérőjű a legnagyobb… Nagyon szerettem azt a gyöngysor, Stan miatt. Szerettem Stant. Úgy, ahogyan csak egyszer szeret az ember életében…"
Az Amerikában született, Angliában nevelkedett és kalandos életpálya után világhírű krimiszerzőként 1959-ben Kaliforniában meghalt Raymond Chandlernek számos elbeszélésében bizony mindig bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mndig akad egy-egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e ki is húznia a bajból… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2010
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790277 · Fordította: Bart István, Borbás Mária, Lengyel Péter
>!
Európa, Budapest, 1989
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749122 · Fordította: Bart István, Borbás Mária, Lengyel Péter

Most olvassa 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Hogy mi minden tud történni csehszlovák gyöngysorokkal… vagy annyira nem is sok minden, de az számos csűrcsavar közbeiktatásával. Közreműködik még a Chandler-féle Kemény fiúk, puha lányok karaktercsapat, ami itt éppen ízlés és hangulat dolga, hogy mennyire esik jól.
A kötet amúgy nem egy kimondott Asszony a tóban , a négy elbeszélésből kettővel tudtam maradéktalanul (vagy majdnem) jóban lenni, a másik kettő meg kellett, hogy kijöjjön az oldalszám. A szerkesztőnek jár, ha nem is internetes pacsi, de egy vállvonogatással kombinált kézszorítás mindenképp: ha ebből az anyagból kell egy kötetnyi ívet kihozni, akkor ebből kell.
A következőt sikerült kihoznia:

Frontátvonulás (máshol, máskor Vörös szél) * * *

Az egyetlen Philip Marlowe-történet, de ha ezzel találkozom először, aligha kedvelem meg akár a karaktert, akár Chandler történetszövését. Kétségkívül a címe a leghangulatosabb benne, meg ha önálló karakternek számítjuk a mindenki idegein táncoló forró szelet, akkor az még be tud szállni egy döntetlenbe. Egyebekben a nyitójelenet viszi az összes izgalmat, a továbbiakban már csak azon gondolkozik az ember, hogy az idő járt el alaposan a történet vagy a nyelvezete vagy a romantika ilyetén felfogása felett, vagy egyszerűen csak Chandler írt már jobbat is, hangulatosabbat is és ez egyetlen regényre rúgó előismerettel is megállapítható.

Egy lány a Noon Streeten *

…aki nem érdekel senkit. spoiler Lapozzunk.

Nevada-gáz * * * *
Elég anakronisztikusra sikerült a címválasztás, de lehet, hogy a modernizálása kiölt volna valamit a hangulatból. Egyébként kifejezetten élvezetes és tán még izgalmas is spoiler , Chandlernek szerencsére minden közhelyes férfi és nőtípus jól áll. Ugyanitt: valamiért perverzül odavagyok a hotelszobákban nyomozgatós jelenetekért. Nem értem.

A gyöngy bajjal jár * * * * * ( + * * * * * * * * * * * …)
Aki ezen nem veszi észre, hogy egy mennyirenagyonzseniális önparódia, az:

– valószínűleg így is hiánytalanul felfedezi benne a hagyományosabb noir detektívtörténetek összes elemeit. Lopott ékszer, mindenre (majdnem) elszánt nyomozópáros (mármint, ha megitták, ami előttük van, akkor mindenre), szövet- és ellenségek, duplacsavar, még megoldás is. Csak érzi, érezheti, hogy valami nem elég, más meg túl sok… hogy ez az egész valahogy olyan… fura. spoiler

– valószínűleg nem számolta meg a cselekmény során kiürülő brandysüvegeket. Ekkora mennyiség után a komplett cselekményt eszméletlenül töltené bárki, még a noir detektívtörténetekben is.

– valószínűleg sosem olvasta párban E. A. Poe Hogyan írjunk Blackwood-cikket? és Kutyaszorítóban című novelláit. Mivel a sírvaröhögés faktorát képtelenség visszaadni, maradjunk annyiban, hogy spoiler . Viszont valami rejtelmes okból egy sor magyar Poe-válogatásba csak a Kutyaszorítóban kerül be, így kis hazánkban a közönség tetemes része azt hiszi esetleg, hogy Poe komolyan gondolta azt az izét. Nem csoda, hogy annyi embernek az ópium jut elsőként eszébe a pasasról.
Hogy ennek mi köze a gyöngyhöz és a bajjal járáshoz? Hát ez az. Adott egy minden mértéken felül túlzó brandy- és horogütésmennyiség, egy szokatlanul okos és csúfondáros, ámde változatlanul kétségbeesett, ugyanakkortovábbá gyönyörűséges nőlény, meg egy olyan nyomozópáros, amelynek tagjai a beszéd-proaktív cselekvés arány két szélsőértékét jelenítik meg. (Már amikor nem isznak még egyet. Azaz ritkán.) spoiler Meg a cselekmény, úgy ahogy van. Ellenben nincs mellette, előtte vagy utána egy gramm eligazítás sem arra nézve, mennyire kell itten komolyan venni bárkit.
Márpedig ha kicsit is jó nyomon járok, akkor kötet ennyire nem könyörgött még legalább egy minimális elő-vagy utószóért. Csak amibe bele lehet csempészni (höhö), hogy mindenki nyugodjon meg, Chandlernek is elgurult néha a brandysüvege.

Egészében véve, aki Chandlert szereti, ugyanakkora eséllyel fogja minimum kedvelni ezt a kötetet, mint enyhe csalódással letenni. Aki viszont ismerkedne a műfajjal és a stílussal, az még tegye félre, olvasson regény hosszúságú Marlowe-kat, esetleg mást, de ez még ráér. Sokáig. Bármeddig. Kivéve a zsánerparódia-kedvelők. Ők az utolsót mindenképp abszolválják, és örvendezzenek vala neki.

>!
Gregöria_Hill
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Tényleg nem Chandler legjobbjai, kivéve talán a Frontátvonulást. Na de azért nem is rossz.
Legjobb a kötetnyitó Frontátvonulás, más fordításban a gyűjteményesben Vörös szél. A szél motívum miatt is remek, Bradburytől olvastam egy kissé hasonlót, de az rövidebb volt, ezen úgy végigfújt szellősen de felejthetetlenül, de itt is idegbeteg volt tőle mindenki természetesen.
Egy lány a Noon Streeten: néhai boxolóból lett magánhekus, kétszer be is bizonyítja, hogy boxolt, egyszer elméletileg és egyszer a gyakorlatban, azt, hogy jó magánhekus, annyira közben nem. A történetben nincsen szőke femme fatale. nem ettől, de közepesnek találtam.
Nevada-gáz: ez sem P Marlowe és magánhekus csak a végén tűnik fel, akkor viszont nagyon furfangos és nyomokban mókás. Helyette ezúttal egy (többszörösen) átvágott gambler nyomoz hotelszobákban és játékteremben, és van benne replika limuzin spoiler. Nem volt rossz, a gamblernek meg a nőcinek a kapcsolata nagyon khm dinamikus.
A gyöngy bajjal jár: ez is -hát- érdekes darab, van neki egy csehszlovák gyöngyös testvértörténete is (a Frontátvonulás/Vörös szél), de ebben egyáltalán nincs magánhekus. Igazából nagyon atipikus Chandler-mű, kisebb csetepatékkal és teljesen hulla nélkül (!), viszont a megszokottnak is a többszörös viszkimennyiségével. Helyenként olyan, mint egy kétszemélyes bohózat, Jane Austen is említtetik, a szőke nővel a háttérben. Van róla egy cikk is, hogy ezmiez, vagy mi lehet, itt: https://chandlerbiography.wordpress.com/2010/06/12/pear…

>!
smetalin
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Kedves leendő Raymond Chandler olvasók! Semmi esetre se ezzel a könyvvel kezdjétek meg ismeretségeteket az íróval. Abszolút nem adja vissza az izgalmas, néhol mélabús írásait. Ebben a könyvben 4 kisregény található, amiből az első és az utolsó ami említésre méltó, a többi……nekem olyan tessék-lássék gyorsan írok valamit, amiben tépett szemöldökű lányok, és vicces fiúk szerepelnek akiknél mindig akad egy nagy mordály és egy-két poén a mellényzsebben. Sajnos maradandó emléket nem hagy egyik sem, gyorsan olvasok is egy másik könyvét ami nem kisregénnyel van tele.

>!
regulat
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Dicséretes szerkesztői munka, ahogy a két gyöngyös történet közbezárja, a két másikat, mégsem öt csillag… Talán ha megfordította a volna, és a címadó történettel kezd, és a Frontátvonulással zárja. Mert a Frontátvonulás után a bármennyire is jó az Egy lány a Noon streetről a Nevada-gáz, vagy éppen az A gyöngy bajjal jár, valahogy mégis gyengének tűnnek.

John Dalmas, Pete Anglich, Johnny De Ruse, vagy Walter Gage… nos egyikük sem egy Philip Marlowe, illetve Dalmas, már majdnem olyan… ő egy igazi „magányos lovas”… benne megvan a költő. A Frontátvonulás pont úgy zárul, ahogy egy chandleri lezárást vár az olvasó… de legalábbis én. Ha ez lett volna az utolsó elbeszélés, hát legalább másfél csillaggal többet adok.

>!
Európa, Budapest, 1989
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749122 · Fordította: Bart István, Borbás Mária, Lengyel Péter
>!
OlvasóMókus
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Ez volt az első Raymond Chandler könyvem és elsőnek megint sikerült egy olyat választanom, amiben 4 elbeszélés van. Kicsit nehezen rágtam át rajtuk magamat. Mindegyik túlságosan egy kaptafára készült, nagyjából csak a szereplőket hívták máshogy. És azt hiszem ez az amerikai gengsztervilág sem jön be nekem. A kötetnek az volt a szerencséje, hogy az utolsó elbeszélés, A gyöngy bajjal jár nagyon nagyon tetszett, így ez kicsit megdobta a csillagaim számát.
Valamikor a távoli jövőben lehet, hogy fogok még Chandlert olvasni…

>!
modus_operandi
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Egy hozzám hasonló elszánt, hasonszőrű Raymond Chandler rajongónak nem okoz sem meglepetést, sem csalódást ez a rövidke kötet. Ugyanúgy Chandler-re jellemző hangulatos írásokat kapunk, amelyek csak úgy árasztják magukból a noir hangulatot.. ugyanakkor kisebb dózisban könnyebben emészthető, optimistább (mert azért lássuk be: a regények olykor igen-igen durva jelenetekben bővelkednek). A novellák hangulata is változatosak voltak, ami kifejezetten ínyencség volt számomra, és másodsorban változatosan jelentek meg szereplők is mind a törvénytisztelő, mind az alvilági rétegből: itt van ismét a mi legkedvesebb bűnügyi szimatunk, P. Marlowe, egy beépített zsaru, egy hamiskártyás és csupa bajba került nő, akit meg kell menteni. És rengeteg dirr-durr, piff-paff.

>!
Miestas
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Retro téma, a lapok a könyvben kissé már megsárgulva, kellemes méretű betűkkel, jól olvashatóan, épp kézre álló méretben!
A téma pedig az 50-es évek amerikája, gengszterek, nagymenők, öltönyös rossz fiúk.
Mindig csak udvariasan ütnek, majd hogy nem elnézést kérve, de a colt az villámgyorsan kerül elő a zsebekből. Így csinálják a nagy fiúk. A nők pedig akik mellettük vannak tipp-topp szépségek, nem baj, ha buták kicsit. Így kell ezt csinálni az 50-es évek alvilágában.
Igazi retro érzés…

>!
Tiger205
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

hm… Chandler kis novellái..
Jók jók, de…
a nagyobb műveit jobban szeretem.
Azért aki kér egy kis koktélszerű hamisítatlan ízelítőt a szeszcsempészés korának Amerikájából, annak is a magándetektíves világából – annak tökéletes választás…
A „Chandler” koktél alapanyagai:
– Kemény öklű éles eszű nagy piás magándetektív
– Ártatlannak tűnő, vagy annak sem tetsző, de mindenképpen gyönyörű nő(k) aki (k) oda van(nak) érte,
– Egy két revolver, ami persze el-el dördül
– Kemény (de néha buta) zsaruk…
– Egy-két hulla művenként.
Jó olvasást!

>!
virezma P
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Olvastam már egy Marlowe-regényét, és egyet kell értenem azokkal, akik gyenge eresztésnek tartják ezt a kötetet. Az első sztori bejött, gondoltam is magamban, hogy az idők végezetéig tudnám olvasgatni a szövegeit, aztán a másodiknál már kezdtem úgy érezni, hogy ja, mégsem. Egyrészt azért, mert egy sémára dolgozik: kemény fickó, femme fatale, nagy szemű baba, hollywoodi szépfiú, alvilági nagykutya.
Ezek persze a műfaj sajátosságai, de egymás után négyszer annyira már nem izgi. Kompozíció szempontjából kár volt rögtön az első helyen ellőni a Marlowe-kalandot. A négy kisregényből kettőnek tetszett a sztorija. A címadó, amit utoljára helyeztek el, az volt számomra a leggyengébb. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e Borbás Mária fordítása: néhol kilógtak nekem a kifejezések, erőltetettnek tűntek. Bár igazság szerint fogalmam sincs, hogy beszéltek az alvilágban akkoriban, amikor ezek a történetek játszódnak.

>!
Csabi P
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Aki Philip Marlow újabb kalandjaira vágyik, az csalódni fog. Ebben a négy novellában különböző karakterek fejtik meg a rejtélyt.
Úgy vélem ezek a szösszenetek nem tartoznak Chandler legjobb munkái közé, a címadó művet eléggé kínosnak tartom.


Népszerű idézetek

>!
dr_Eminens

Sivatagi szél fújt aznap este. Az a forró, száraz szél, amely a hegyi szorosokon át ereszkedik a városra, felborzolja az ember haját és az idegeit, s viszketni kezd tőle a tenyér. Az ilyen éjszakákon minden italos vendégség verekedéssel végződik. Szelíd kis feleségek a húsvágó kés élét tapogatják, s a férjük nyakát méregetik. Minden megtörténhet. Még az is, hogy teli pohár sörhöz jut az ember egy koktélbárban.

Frontátvonulás

>!
virezma P

Összecsukódtam, két kézzel belekapaszkodtam a szobába, és megpördítettem. Amikor már szépen pörgött, jól meglódítottam, mire a padló beverte magát a fejembe.

232. oldal

>!
Klementina

Semmivel nem volt izgatottabb, mint egy napon sütkérező levelibéka.

>!
virezma P

A fiú arca körülbelül olyan kifejező volt, mint egy borjúkaraj, s nagyjából ugyanolyan színű is.

10. oldal

>!
Klementina

Régi gyakorlatom van abban, hogy azt tegyem, amit nem kellene.

>!
Klementina

Magának jobb feje van, mint ránézésre gondolná az ember.

>!
hahota

Ez a Mattick nem sokat beszél, azt is fölöslegesen.

Nevada gáz


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A remény rabjai
Al Frederic: Gyilkosság a farmon
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai / A Morgue utczai gyilkosság
Dan Wells: Nem akarlak megölni
J. D. Robb: Halálos híresség
Nalini Singh: Vonzódás
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Michael Connelly: Angyaljárat