Befognád, ​ha szépen kérlek? 61 csillagozás

Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Raymond Carver mindjárt az első megjelent novelláival új életet lehelt az amerikai prózába. Történetei a hétköznapi emberek örömének és sérülékenységének lenyomatai, felnőttek szeretik és bántják reménytelenül egymást, miközben gyermekeik napról napra, menthetetlenül veszítik el őket, a reményt, a naivitást – és velük a gyermekkort. Hogy felnőtté válva ők visszhangozzák a szülők kudarcait. Carver mondataiból tömény életszag párolog, alkohol, drog, kétségbeesett kapaszkodás a másik esendő testébe, pótlékok, nagy űrök és hosszú hallgatások. Húsba zárt lelkek, egy csepp romantika nélkül, akik számára talán az egyedüli elviselhető momentum a létezésben az egymásba gabalyodás vagy a másik bántása, hol szándéktalanul, hol meg pontosan azért, mert addig sem nekik fáj.

A Befognád, ha szépen kérlek? a háromkötetesre tervezett prózai életmű-sorozat második darabja.

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2011
280 oldal · ISBN: 9789631428513 · Fordította: Barabás András

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Elizabeth Barrett Browning


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Most, hogy már a teljes életmű talán kétharmada táján járok, fontosnak véltem kicsit jobban utánajárni a szerzőnek és a hazai életmű kiadásának. Roppant érdekes, hogy mitől vált Carver a minimalista amerikai próza ikonjává, aztán meg, hogy miért is nem minimalizmus az mások szerint, ahogyan és amit írt. Miért is tartják őt a munkásosztály krónikásaként számon, miközben az írások java nyugati parti kisvárosi miliőben, konszolidált polgári környezetben játszódik? Hogy kerül az írásokba ennyi pesszimizmus és hol kacsint be a dirty realism?
Hogy van az, hogy az ilyen történettelen elbeszéléskötet banális szövegegyszerűsége okán ennyire felértékelődik a magyar fordítás? Eléri-e a kívánt hatást Barabás András izgalmas (szlenges-magasirodalmi) technikájú, remekbe szabott fordítása (szerintem egyébként, igen)?

Van itt néhány érdekes cikk, amiket érdemes végigolvasni, hogy többet lássunk, többféle megközelítést fogadjunk be:
link
link
link

Az viszont vitathatatlan, hogy a szinte minden történést nélkülöző, emberi kapcsolatok mélységeiben, hétköznapok érzelmi kiüresedettségében vájkáló, a semmit végtelenül puritánul, ámde roppant részletesen feszegető egyszerű tőmondatok hetekre fájó sebet ütnek az olvasó hipotalamuszán.
Megmagyarázhatatlan, hogy mindezt mivel éri el, mégis így van.
Sajnos már csak egy kötet van hátra (fájó, hogy a szerző ennyire fiatalon ment el)…

7 hozzászólás
mbazsa P>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Carverben az a rendkívüli, hogy nincs benne semmi rendkívüli, mégis rendkívüli. Az amcsi író mégis csak megtalálja a szürke, unalmas hétköznapok legmélyén rejlő rendkívüliséget. Pedig nem csinál semmi rendkívülit, csak a legnagyobb szenvtelenséggel leírja azt, amit lát. Azonban a látszólagos szenvtelenség mögött mégiscsak valamiféle láthatatlan empátia lappang. És mindezt teszi úgy, hogy a legegyszerűbb szókészlettel és a legkevesebb szóhasználattal él. Hozzá képest még Hemingway is fecsegősnek, bőbeszédűnek tűnik. Ha valaki szeretné megtudni, hogy mi fán terem a novella, akkor olvasson Carvert. Elég minden nap csak egyet, ahogyan én is tettem, pofán fog rúgni rendesen. Sokan sokféle jelzővel illették. Az amcsi Csehov, A mocskos realista, A minimalista. Én csak egy egyenlőség jelet tennék hozzá. Carver = A novellista.

cortinadampezzo P>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Életünk 90%-ában nem történik velünk semmi különösképpen érdekes, egyszerűen csak reggel felébredünk, napközben dolgozunk, az estét a családdal vagy a barátokkal töltjük, és már vége is a napnak. Az írók jellemzően a maradék 10%-ról szoktak írni, a sorsfordító, nagy eseményekről, az érzelmi viharokról, a nosztalgikus emlékezésről; de Raymond Carver nem! Ő bizony a (látszólag) unalmas hétköznapokat választja témájául, és hát valljuk be, mi érdekes van abban, hogy egy férj kövérnek látja a feleségét, hogy egy porszívóügynök el akarja adni cége új termékét, hogy egy házaspár megvacsorázik az új olasz étteremben? De mégis működik, Carver ugyanis annyira érzékletesen képes ábrázolni a semmit, hogy az írásai mégis mélyen átélhetők és átérezhetők.

Ugyanis minden történet mögött ott van valami mélyen húzódó fájdalom. Egy házasság kimúlása, egy szülő és egy gyermek elhidegülése, egy munkahely elvesztése drámai esemény, és Carver zsenialitása abban áll, hogy ezeket úgy ábrázolja, hogy szereplői hétköznapjaira milyen hatást gyakoroltak, akár évekkel a drámai esemény után. A címadó Befognád, ha szépen kérlek? például kettő évvel egy megcsalás után játszódik, és bár valószínűleg pár nagyon csúnya veszekedés után maradt együtt a főszereplő házaspár (erről egyébként nem tudunk meg sokat), a novella a felek tépelődéséről szól, hogy vajon jó döntéseket hoztak-e. Kiemelném még az elszegényedés miatt hozott elkeseredett lépésekről szóló Tényleg csak ennyit futott? és a saját gyermekétől rettegő anyáról szóló Miért, kisfiam? című írásokat a kötet legjobbjai közé.

Carver stílusa egyébként azért is szokatlan, mert nem elemzi túl a dolgokat. Nem néz bele a szereplői fejébe, inkább csak kívülről figyeli a mozdulataikat; nem érzésekről, gondolatokról, hanem kézremegésről, szemvillanásról, fejbiccentésről ír, szinte már-már tárgyilagosan. Ezek a mozdulatok mégis leleplezik a szereplőik lelkében dúló magányt, dühöt vagy szomorúságot, és végső soron erről is szólnak Carver írásai: az ember saját maga számára is takargatott, de ott lévő és lassan, nagyon lassan pusztító érzelmekről.

>!
Magvető, Budapest, 2011
280 oldal · ISBN: 9789631428513 · Fordította: Barabás András
2 hozzászólás
Chöpp>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Az élet meg nem élésének, a kapcsolatok devalválódásának, az ember lecsúszásának és gödör aljára érésének novellái ezek. Hogyisne lehetne átérezni őket, hiszen mindannyiunknak voltak már ezekhez hasonlatos élményeik. Ezeket nem választja az ember, csak elszenvedi. Valahogy túlnőnek rajta. Nem is egészen biztos, hogy a saját hibájából, rossz döntéseiből adódóan. Vannak, amiket egyetlen családi örökségként hordozunk és le sem teszünk egy pillanatra sem, vannak, amiket személyiségünk mélyeként eltaszítunk, vannak, amiket magunkra aggatunk út közben és viseljük nehéz sallangjait, vannak, amik a bőrünk alól vagy a lélegzetünkkel bújnak elő, és addig sejtelmünk sem volt létezésükről. De leginkább sértettek vagyunk, csalódottak, magunkra hagyottak és magányosak, akik zsigerből taszítják a boldogság ki sem csírázott magvait. Emberi ez is. Nagyon emberi.
KEDVENCEIM:
Az apa
A diák felesége
Képzelje magát az én helyembe
Jerry meg Molly meg Sam
Miért, kisfiam?
Bicikli, muszkli, cigi
Befognád, ha szépen kérlek?

giggs85>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Carverrel egy fontos, majdnem kortárs novellista került be az irodalmi köztudatba. Ennyire életszagú novellákat ritkán olvasni.
A legtöbben nem történik szinte semmi, a többnyire szomorú sorsú, megtört szereplők csak szöszmötölnek, motyognak, majd egyszercsak vége lesz. Különösebb csattanó, sorsfordulat, vagy bármiféle ív nélkül.
Ez a történethiány sokakban minden bizonnyal csalódást kelt.
De ha őszintén belegondolunk az életnek van-e igazából menete? Amikor élünk tudjuk, hogy A pontban voltunk eddig, és holnaputánra átjutunk B-be?
Ugye hogy nem. Legfeljebb visszanézve rajzolódhat ki valami, ha egyáltalán.
De a történetek hiányát, azt hiszem nagyban kárpótólja a nyelvezet, a karakterek és a hangulat.

akire>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Carver írásaival a Robert Altman rendezte Rövidre vágva című film kapcsán találkoztam először. A kihagyhatatlan, többszólamú alkotás sajnos csak videón kölcsönözhető, de aki veszi a fáradtságot, és így is megnézi, arra garantáltan hatással lesznek a novellista „piszkos realista" stílusában megírt történetei.
Az írások főszereplői olyan kallódó emberek, akik a Semmivel találják szembe magukat a mindennapjaik során, de ezt is közönnyel fogadják. Egy pincérnő, akit fogyókúrára kényszerít a munkanélküli férje, hogy aztán a bárban próbálja lemérni „munkája" cseppet sem szívderítő eredményét. Egy fiú, akinek a családjához hasonlatos torz akad a horgára. A ki nem fizetett cukrász, aki a fiát elveszítő családon próbálja behajtani a már nem aktuális születésnapi torta árát. Altman filmjében a szálak összefutnak, és közös katasztrófát eredményeznek. Carver eredeti prózája még ennél is kilátástalanabb, hiszen az élet saját szakadékainkkal is megy tovább.
Magyarországon sokáig csak a Nem ők a te férjed című válogatáskötet biztosított hozzáférést az alkotó műveihez, de a Magvető Kiadó mostani sorozatából kiderül, hogy ez egy egykori szerkesztő által igencsak megcsonkított szöveg volt. Barabás András fordítása a minimalizmusukban is gazdag szövegeket új életre kelti.

puroszleo I>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Attól zseniális, hogy nagyon érzi azt a bizonyos minimumot, amivel a maximális hatást tudja elérni. Sok minden nyitva marad, és mégis: egy pillanatig sem alibi. Pontos, érzékeny, árad belőle az életszag és az emberismeret. Szinte mindegyik novella olyan, mint egy rövidfilm nagyon jó forgatókönyve. Kíváncsi leszek az Altman-filmre.

jeges_varga>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

Idegenek a szomszédból

Raymond Carver hősei hétköznapi emberek. Olyanok, mint mi. Nagy reményekkel vetik bele magukat az életbe, de előbb-utóbb elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor bizakodásuk alábbhagy. És akkor jön Carver…

Hőseit nem elemzi a pszichológusok módszerével, nem teszi őket mikroszkóp alá. Egyszerűen csak megfigyeli „áldozatait”, kommentár nélkül mesél róluk. Nem röhög szereplői képébe, nem ironizál rajtuk. Tárgyilagosan, szenvtelenül ír, nem szánakozik, de azért a szeretet, a megértés mégsem áll távol tőle.

Novellái naplószerű történetek. Erőszakos apákról, elhidegült feleségekről, magányos szeretőkről, utálatos munkahelyekről, nem kívánt élethelyzetekről szólnak, miközben a teret súlyos alkoholgőz és vastag cigarettafüst árasztja el. A helyszín Amerika nyugati partja, Kalifornia északi része, Oregon és Washington állam. Carver szereplői nem nagyvárosok lakói. Olyan helyeken járunk, ahol ugyan sokan élnek, de a túlsó sarokig mégsem lát el senki. A szomszédok szorongó, beszűkült élettérben élik mindennapjaikat.

Ebben a világban a család fontos társadalmi közeg lehetne, az élet mégsem működik benne. Carver figurái azonban a végletekig erőltetik a példás családi életet. Nem látják be, hogy a boldogulásuk nem valósulhat meg a választott partner mellett. Görcsösen ragaszkodnak vállalt helyzeteikhez, képtelenek a változtatásra, kudarcként élnék meg. Hogy mindez képmutatás lenne? Ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Mélyről jövő a vágy, hogy család vegyen körül bennünket. Carver tragikus hősei próbálkoznak, de sehogy sem megy nekik. Folyamatos feszültségben élnek. Elvesztették a kontrollt életük felett. Egy helyben topognak, nem bírnak tovább lépni jelenlegi helyzetükből.

Carver nem a levegőbe beszél, tudja, ismeri, amiről ír. A két kötet egyes novellái egyaránt ugyanarról az értékvesztett világról tanúskodnak, melynek lakóit lépésről lépésre közelíti meg. Egymástól elidegenedett, magányos emberek élnek egymás mellett. Nem értik, mi zajlik körülöttük, fogalmuk sincs, hogyan játsszák az életet. Történeteik lejegyzője sosem mesél arról, mi válthatta ki az emberekből az önsajnálatot, az önértékelési válságot, az elveszettség érzését. Nem magyarázza meg, hogyan csúszott ki a lábuk alól a talaj, csak a már vesztett helyzeteket mutatja.

Ezek a novellák nem kellemes történetek, a lesújtó téma ellenére mégsem riasztó a carveri próza. Miközben szavai keményen és őszintén koppannak az ember lelkében, csöndes együttérzés sugárzik belőlük. Nem alszik ki az utolsó szikra. Legjobb példa erre a Jól jön ilyenkor az a pár falat című novella, amely egy gyermeküket elvesztő középkorú házaspár és a gyermek születésnapi tortáját sütő cukrász gyötrelmet oldó találkozásával zárul. Hasonló még a Kezdők című kötet záró és egyben címadó műve is, amely nagyon emberi nyelven szól a szerelemről.

Carver nem rágja túl a szavakat, kerüli a cicomát, könnyedén és frappánsan fogalmaz. Az, hogy mindez a magyar nyelven is jól működik, köszönhető Barabás András lelkes és lelkiismeretes munkájának. Fordításában egyszerűen szólal meg a szöveg, mégsem válik banálissá.

Raymond Carver nevét a magyar olvasók nagy része korábban biztosan nem ismerte. Az egyik lehetséges múltbéli találkozási pont Robert Altman 1993-as filmje, a Rövidre vágva (Short Cuts) lehet. A Carver novelláiból összerakott mű ugyan nem a legismertebb, mégis talán a legjobb alkotása Hollywood hamisítatlan outsider rendezőjének. A Rövidre vágva sajnos az eltelt évek alatt gyakorlatilag a láthatatlan filmek kategóriájába került.

Carver novellái az író szerkesztője, Gordon Lish által alaposan megrövidített változatban váltak legendássá. Carver szövegeinek vágatlan (teljes) verziója jó húsz évvel a szerző halálát (1988) követően, Begginers címen látott napvilágot. A Magvető e könyv magyar nyelvű kiadásával (Kezdők) nyitotta meg sorozatát, melyet a Befognád, ha szépen kérlek?, majd az év végén a Cathedral követ.

Ma már Altman és Carver sincs köztünk. De súlyos életművet hagytak maguk mögött, amelyek sok megfontolandó üzenetet tartogatnak számunkra.

oszitzsa>!
Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

„Ralph megdermedt az érintésétől, aztán kissé ellazult.Könnyebb volt ellazulva.” A hétköznapi ember pszichológiai tanulmánya minden egyes novella.


Népszerű idézetek

Chöpp>!

Mihez kezdjen az életével? – ezt szerette volna tudni.
Harmincegy éves volt.

172. oldal Jerry meg Molly meg Sam

1 hozzászólás
Chöpp>!

Jó gyerek volt, leszámítva a dühkitöréseit, és azt, hogy nem bírta megmondani az igazat.

189. oldal Miért, kisfiam?

Cheril>!

Szívta a cigarettáját. A körülményeket figyelembe véve tulajdonképpen nagyon nyugodt volt. Nem fog itt maradni, ennyit már tudott, de most már nem izgatta magát miatta. Örült, hogy ilyen jól kiismeri saját egyéniségét. Elhatározta, hogy jól fogja érezni magát. Hiszen még csak harminckét éves. Nem kor. Egy pillanatig talán benne volt a slamasztikában, ezt elismerte. De hát, végül is, ilyen az élet, nem? Elnyomta a cigarettát. Kisvártatva rágyújtott egy másikra.

214. oldal (És ehhez mit szólsz?)

5 hozzászólás
Cheril>!

A legtöbb osztály bekattan, ha jön egy rövid Maupassant.

260. oldal (Befognád, ha szépen kérlek?)

Kapcsolódó szócikkek: Guy de Maupassant
3 hozzászólás
Chöpp>!

[…] az élet nagyon komoly dolog: olyan kihívás, amely erőt és céltudatosságot követel az önállósulás útjára lépő fiatalembertől; s hogy az élet nem piskóta, mint ezt mindenki tudja, ámde mégis megéri a fáradságot.

253. oldal Befognád, ha szépen kérlek?

Kapcsolódó szócikkek: élet
Cheril>!

Most pedig volt egy viszonya, az istenfáját, és nem tudta, mit kezdjen vele. Folytatni nem akarta, de szakítani sem akart – viharos időben sem hajigálunk ki mindent a hajóból. Al csak sodródott az eseményekkel, és tudta is magáról, hogy sodródik, de hogy hová vezet majd ez az egész, arról fogalma sem volt. Annyit mindenesetre máris érzett, hogy fokozatosan minden kicsúszik a kezéből. Minden. Az is nemrég történt, hogy rajtakapta magát, amint az öregkorról gondolkodik – előtte pár napig székrekedése volt, és ezt a nyavalyát mindig az öregséghez kapcsolta. Aztán ott volt még az a kis kopaszodó folt a fején, és már foglalkozott a gondolattal, hogy más irányba kellene fésülni a haját. Mihez kezdjen az életével? – ezt szerette volna tudni.
Harmincegy éves volt.

172. oldal (Jerry meg Molly meg Sam)

7 hozzászólás
Chöpp>!

Emlékezett rá, hogy a férje akkor éjjel is felolvasott neki: Elizabeth Browningot, meg néhány verset a Rubáijátból.

140. oldal A diák felesége

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Barrett Browning
Cheril>!

Este azt mondta, nem is tudja, hogy lehet úgy munkába járni, ha az embert már „nem izgatja az egész”.

52. oldal (Senki sem szólt egy szót sem)

csobi P>!

– Ha valaki az én ablakomon kukucskál – mondtam –, azt elvitetem a rendőrséggel. Talán csak Cary Grant kivétel.

24. oldal (Az ötlet)

Kapcsolódó szócikkek: Cary Grant
1 hozzászólás
Cheril>!

A diák Rilkéből olvasott fel – csodálta ezt a költőt – , amikor a felesége elaludt, feje a diák párnáján. Szeretett felolvasni, jól is csinálta: érces, magabiztos hang, hol mélyen, hol komolyan és ünnepélyesen szólt, hol felszárnyalt, hol meg izgalomba hozta a hallgatót. Soha nem emelte fel a szemét a könyvről, amíg felolvasott, és szüneteket is csak akkor tartott, ha elvett egy cigarettát az éjjeliszekrényről. Dús hangja álomba ringatta a feleségét, aki karavánokat látott, melyek épp most indultak el egy fallal körülvett városból, meg szakállas embereket köpenyben. Néhány percig hallgatta a férjét, azután behunyta a szemét, és elszenderedett.

137. oldal (A diák felesége)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Az informátorok
Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai
Bret Easton Ellis: Glamoráma
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Stephen King: A remény rabjai
Isaac Asimov: Én, a robot
Stephen King: Éjszakai műszak
Philip K. Dick: Különvélemény
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Stephen King: Atlantisz gyermekei