A ​domb 115 csillagozás

Ray Rigby: A domb Ray Rigby: A domb Ray Rigby: A domb Ray Rigby: A domb

Színhely: ​a brit hadsereg katonai büntetõtábora egy észak-afrikai sivatag kellõs közepén. Idõ: a második világháború, az olaszországi partraszállás napjai. A tábor gyakorlóterén Wilson fõtörzsõrmester kõbõl és homokból dombot építtet a foglyokkal. A domb jelkép: a megaláztatás, az emberi akarat és egyéniség megtörésének szimbóluma. A tűző napon agyonhajszolt exkatonák sorsa: rabszolga módra tűrni az embertelen büntetést, kezes báránnyá, a parancsszóra gépiesen ugró bábuvá válni – vagy önnön értékük tudatában szembeszállni a „rendszerrel” életük kockáztatása árán is. A domb már áll, amikor újabb különítmény érkezik: McGrath, a skót fenegyerek, Bartlett, az örök lógós, Bokumbo, a csupa szív, csupa derű fekete és a rejtélyes múltú hajdani törzsőrmester: Roberts. S velük együtt lép szolgálatba – s éppen melléjük osztják be – az új smasszer: Williams is. Ennek az öt embernek tragikus sorsát eleveníti meg Rau Rigby regénye. A nagy dráma: a katonában, a fogolyban csak lélektelen eszközt… (tovább)

Eredeti cím: The Hill

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Partvonal, Budapest, 2009
264 oldal · ISBN: 9789639644564 · Fordította: Sz. Kiss Csaba
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
288 oldal · ISBN: 9635474490 · Fordította: Sz. Kiss Csaba
>!
Montázs, Budapest, 1992
228 oldal · ISBN: 9637821023 · Fordította: Sz. Kiss Csaba

2 további kiadás


Kedvencelte 18

Most olvassa 5

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Ray Rigby: A domb

Egy nagyon izgalmas lélektani dráma egy afrikai katonai büntetőtáborból. A keménykedő, bosszúszomjas smasszer – aki emberileg és fizikailag megsemmisítené áldozatát – és a lázadó hős konfliktusa. Emlékezetes volt korábbi olvasásból is. Ajánlom!

Ibanez P>!
Ray Rigby: A domb

Egy kevésbé használt második világháborús elem jelenik meg a könyvben, méghozzá a katonai büntetőtábor, ahová általában a kihágást elkövetett, de főként szökött katonákat viszik, megtanítani nekik, hogy legyenek igazi katonák, hogy aztán örömmel menjenek vissza a frontra meghalni. Ezt könnyen elérik, hiszen a tűző napon ott a domb, amit megépítenek a rabok csakis azért, hogy aztán föl-le futkossanak rajta. Nem is lenne nagy baj, csakhogy megérkezik az új felügyelő, Williams, aki börtönfelügyelőből jött, valószínűleg ez adja az alapot annak, hogy keményebben bánik a foglyokkal, teljesen le akarja alázni őket, mintha komoly bűnözők (akár halált is érdemelnek) s nem olyan emberek lennének, akikre még szükség lehet a fronton. A tábor orvosa hanyag, a tábor parancsnoka semmiről se tud, a tábort vezető főtörzs pedig elköveti a hibát, hogy az új felügyelőt segíti… A felügyelővel érkező új rabok mind külön egyéniségek, a humorizáló, de elsőként az igazság (Roberts) mellé álló feketétől kezdve a nyápic (gyorsan feladó) Stevensig, a mogorva skótig és a bólogató János Bartlett-ig, aki mindig a könnyebb utat választaná, nem az igazságost. Nem csoda, hogy az egész egy puskaporos hordóvá változik, az egyének pedig akár meg is változnak spoiler. Jó kis könyv, nagyszerű karakterábrázolással spoiler.

KBCsilla P>!
Ray Rigby: A domb

Azt kaptam – végre –, amit vártam.
Nem vagyok nagy híve ugyan a katonáskodásnak, és különösen utálom, amikor a felettes alázza a beosztottat.
De mindannyian tudjuk, hogy az a világ arról szól.
Mint ahogyan azt is tudjuk, hogy ezek a fiatal férfiak bizonyos szempontból bűnöztek, bizonyos szempontból csak az életüket próbálták túlélni, de mindenképpen megkapták méltó, szerintem méltatlan büntetésüket.
(Nem felejtendő: kíméletlenül katonaellenes vagyok!)
Egy-két embert felküldenék néha-néha arra a dombra!
Egyébként a könyv nagyon tetszett, már csak a filmre vágyom!

Youditta>!
Ray Rigby: A domb

Katonai büntetőtábor a helyszín, Afrikában. A fogoly dombot épít, majd jókat futkos rajta a 40-50 fokban, igazán baráti büntetés ez.
A foglyok és a smasszerek helye ez a sivatag, ahová új csapat fogoly jön és egy új fegyőr is, ez már mutatja az elkövetkező drámát. Be kell törni ezeket a foglyokat, meg kell nekik mutatni, hogy ők bizony úgy ugrálnak, ahogy az új fegyőr, Williams fütyül. Megaláztatás az osztályrész és minden ellenszegülés tiltott itt, ami nem is olyan meglepő egy ilyen témánál, helyen. Hogy eléri a célját, ami nem más, mint a teljes legyőzése a foglyoknak, mint mentálisan,mint fizikálisan, azt természetesen nem árulom el, hogy is tehetném? :)

Nem igazán rajongok a katonáskodásért illetve az ilyen könyvekért sem. Viszont ez más volt, mert tudott nevetésre késztetni még egy ilyen kegyetlen téma mellett is. A karaktereket is jól kitalálta az író, és maga a Domb is érdekes. Ami veszélyes a könyvben viszont, hogy nincsenek fejezetek, egyben van az egész, ezért könnyű elveszíteni a fonalat, ha több huzamban olvassa valaki.

>!
Partvonal, Budapest, 2009
264 oldal · ISBN: 9789639644564 · Fordította: Sz. Kiss Csaba
Dorqa P>!
Ray Rigby: A domb

Amikor nagyon rám telepszik a munkahelyi stressz, és jön egy-egy nehezebb időszak, akkor vagy Jane Austen könyveihez (és egyéb kosztümös regényekhez) fordulok, vagy a háborús regényekhez. Az utóbbiak erőt adnak, és perspektívát, hiszen bármilyen rossz is a helyzet „az irodában”, azért mégsem vagyok naponta életveszélyben, mint a regények hősei. És ha ők képesek túlélni, és épp ésszel megúszni a háború igen változatosan kreatív szörnyűségeit, akkor talán nekem is van esélyem hasonló módon túlélni egy-egy húzósabb ütközetet a munkahelyi nehézségekkel :)

Ray Rigby regénye is így került a kezembe. A könyvespolcos kihívás miatt haladni akartam az Európa Zsebkönyvek sorozattal, és azon belül ez felelt meg a rövid háborús regény kritériumnak. Mivel James Clavell A Patkánykirály c. könyve az egyik kedvenc háborúsom, óhatatlanul azzal hasonlítottam össze első pillanattól kezdve, és hát ebben a párhuzamban A domb nálam alulmaradt.

Nem ragadott magával az első oldalaknál, és nehezen haladtam vele, a karakterek különösebben nem nyűgöztek le, és csak az utolsó harmadánál fogott el az izgatottság és az érdeklődés, hogy megtudjam, végül hogyan alakul a sorsuk, és mi lesz a nagy fordulat.

Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi is az, ami úgy igazán hiányzott nekem mind a történetvezetést, mind a mondanivalóját tekintve, de tény, hogy hiányérzetem volt, és nem szólított meg annyira, mint mondjuk az Oroszlánkölykök, amiből folyton felolvastam részeket @ursus-nak, majd azokat jól átbeszéltük, átrágtuk még a film megnézése után is, és még sokáig foglalkoztatott az egész jóval azután, hogy a könyvet letettem, és már mást olvastam.

Ettől eltekintve a könyv tökéletesen elvégezte a feladatát: ha a srácok tűző napsütésben, teljes felszerelésben képesek voltak órákon át fel-le szaladgálni azon az átkozott dombon, és nem törtek meg, akkor nekem is muszáj méltósággal megmásznom holnap is, meg azután is a saját dombomat, vér-veríték nem számít… Hiszen végül is az csak egy átkozott domb :)

odivne P>!
Ray Rigby: A domb

Büntetőtábor a II. világháború angol dezertőr /vagy más miatt elítélt/ katonáknak a sivatagban, amire még dombot is építettek.
A smasszerek embertelen körülmények között akarják bebizonyítani: ők a legnagyobb hatalom megtestesítői, akik nemcsak a testet, a lelket kell megtörjék. S ezt meg is teszik. Hiszen katonák. Nekik engedelmes bábokra van szükségük, akik egyetlen szót ismernek: igenis!!
Kéjesen figyelik, ahogy egy-egy elítéltből meghunyászkodó, gondolat nélküli rabszolga lesz.
Csakhogy néha homokszem kerül az olajozottan működő szerkezetbe. Akad a felügyelők között is, aki nem szívesen vesz részt a „majdénmegmutatom” gyakorlatoztatásban. Néhány fogoly szól a brutalitás miatt. Van valaki, aki nem nézi el a gyilkosságot, és nem hajlandó szemet hunyni a szadista túlkapások felett. A többiek hol mellé állnak, hol elfordulnak tőle. De nem adja fel: a feletteseknek meg kell tudni, valójában mi folyik a táborokban.
Altiszt altiszt ellen, fogoly altiszt ellen, fogoly fogoly ellen folytat kegyetlen harcot. A konflitusok között hangsúlyos helyet kap a rasszizmus.
Ez volt háború idején. Gyanítom, nem sok minden változott azóta. Csak a helyi háborúkról, konfliktusoktról nem sok szó esik a médiában. A büntetőtáborokban /meg egyéb helyeken/ tovább folyik a testek, és főleg a lelkek megtörése.
Remek írásnak tartom. Azt sajnálom, hogy az írók nem fogynak ki a hasonló ötletekből. Ahogy mondani szokták: a téma az utcán hever. Sajnos.

Ditta P>!
Ray Rigby: A domb

Nagyon jó könyv. Katonai büntetőtábor, Afrika. Különböző sorsú és életfelfogású emberek, akikkel nap nap után értelmetlen, embert próbáló munkát végeztetnek azért, hogy betörjék őket.
A film is nagyon jól sikerült, mindenképpen érdemes azt is megnézni.

>!
Partvonal, Budapest, 2009
264 oldal · ISBN: 9789639644564 · Fordította: Sz. Kiss Csaba
2 hozzászólás
chhaya >!
Ray Rigby: A domb

Érdekes, elgondolkodtató könyv, az emberi lélek velejébe lát: kitűnő emberismerettel, rövid, ám velős belső monológokkal, tele feszültséggel és ki nem mondott igazságokkal. A cselekménye rövid, tömör, ám felér egy pszichológiai kísérlettel…

Tehát. Vegyünk egy katonai büntetőtábort a második világháború idején, kellemetlenül forró és homokos sivataggal, mondjuk Afrikában. Dugjunk ide mindenféle népséget (háborúkerülő lógóst, gyáva szökevényt, verekedős fenegyereket, parancsot megtagadó extisztet, fekete bőrű katonát)… Különböző sorsok, gyökeresen eltérő életfelfogás. Zárjuk őket össze, aztán szolgáltassuk ki őket egy szadista felügyelőtisztnek, akinek a feladata, hogy igazi katonákat faragjon ezekből az emberekből, hogy visszatérhessenek a szolgálatba. Dobjunk be egy konfliktust, komolyat, az ember igazságérzetét megbolygató, nyugodni nem hagyó dolgot. És várjunk, mi sül ki belőle.

Miyako71 P>!
Ray Rigby: A domb

Újabb példa arra, hogy a háború nem csak a frontokon zajlik, hanem a hátországban is. A főszereplő főtörzs szerint a lényeg: a parancs végrehajtása, gondolkodás nélkül, bármi áron. Ezt próbálja belenevelni a büntetőtáborba került katonákba. Roberts, az egyik új fogoly, ennek pont az ellentéte: értelmetlen, öngyilkos parancsot nem hajt végre. Kinek van igaza? És ki az, aki ezt be is tudja bizonyítani? Ekörül forog a történet, körítésnek pedig ott van egy könyörtelen környezet, a sivatag.
Kegyetlen történet, kegyetlen szereplőkkel. A tartalom ellenére könnyen lehet haladni vele, olvasmányos stílusa van. A szerző nem pazarol időt hosszas leírásokra, inkább a szereplői szájába ad minden fontosat, vagy a gondolataikat osztja meg velünk. Így is tökéletes képet rajzol mindenkiről.

Tiger205>!
Ray Rigby: A domb

Imádom, 14 évesen olvastam, s nagy hatással volt rám.
Igazi jó történet – hogyan maradjunk emberek embertelen körülmények között.
S amitől féltem nem igazolódott be.- a film szinte olyan jó mint a könyv: Sean Connery nagyot alakít benne.
Nekem a régi (első kép) valahogy eltűnt, s megvettem az újat (második kép) s olyan jó a borítója – tudjátok, ami simogatja az ember kezét…már csak ezért is…
Mindenkinek ajánlom, lányoknak is, mert ez egy olyan „háborús” könyv, amiben nincs háború – mármint a II. VH . Van persze emberek közötti!

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

odivne P>!

– Ha már megásta a síromat a táborban, felügyelő, garantálom, hogy maga előbb kerül bele, az istenit neki.
Williams vigyorgott. – Nekem nem kell a hullája, csak a gerincét akarom eltörni. Hátra arc! Futás!

odivne P>!

– Ne hergelje bele magát, Jacko. Mindenki lehet gazember függetlenül attól, hogy milyen a bőre színe. Senki se született smasszernek, de van, aki szereti, és könnyen megtanulja a mesterséget…
– Mindenhol meg lehet találni ezt a fajtát. Bármelyik iskolai sportpályáról ki lehet emelni őket, de csak akkor bújik ki belőlük a szörnyeteg, ha egy átkozott idióta valami értelmetlen munkát talált ki számukra, ami hatalommal ruházza fel őket az emberek fölött. Akkor aztán kimutatják a foguk fehérjét.

Diosz P>!

– Ejha! Nehézségei támadtak, felügyelő?
– Nekem? Dehogy! A foglyoknak – berzenkedett Williams. – Még nem értik a dolgot. Azt hiszik, ez valami verseny. Köztem és köztük. Azt hiszik, valami személyes kérdés. Vagy ők nyernek, vagy én. Még nem tudják, hogy ez teljesen reménytelen dolog. Ők egész egyszerűen a rendszerrel állnak szemben, és a rendszert senki sem győzheti le.
– Szóval ez teljesen személytelen dolog, felügyelő? – kérdezte a főtörzs.
– Számomra nem jelentenek semmit – vigyorgott gúnyosan Williams. – Foglyok egyenruhában. Foglyok civilben. – Vállat vont. – Büntetésüket töltő számok: számok, akiknek meg kell tanulniok az engedelmességet. Számomra nem jelentenek semmit.
– És mire tanítja meg őket, felügyelő?
– Hogy sose térjenek vissza.
– Aha! – A főtörzs bólintott. – Ha ezt megtanulták, végeztünk a nevelésükkel. Egy ponton van köztünk különbség, felügyelő. Szerintem nem számok. Hanem katonák.
– Ha a háborúnak vége lesz uram, a civil börtönökben, ahol dolgozni fogok, számok lesznek.

148. oldal

SteelCurtain >!

– Valami azt súgja nekem, hogy ezek felmennek arra a dombra. Szeretne felmenni velük arra a dombra, Bokumbo?
– Ez a rohadt domb nem fog megtörni engem, uram.
– Kár, hogy nem láthatom. Nem gyakorlatozhat velük. Maga fekete.
Bokumbo megdermedt, aztán váratlanul fölnevetett. – Erről az anyám tehet, uram. Elfelejtett napernyőt rakni fölém.

SDániel P>!

– […] Mindent el fogok követni, hogy meggyőzzem: a frontvonalon milliószor könnyebb, mint idebent.

38. oldal

SteelCurtain >!

– Melegük van, mi? Fogadok, szívesen innának egyet. De nem kapnak! – Az égre hunyorgott, aztán ismét a foglyokra nézett. – Egyre nagyobb a forróság, de ezt fölösleges is mondanom. Lehet vagy ötven fok árnyékban. Csakhogy mi nem szolgálhatunk árnyékkal. Hé… maga, a második ott a sorban… Mit forgolódik és meresztgeti a szemét? Mi az? Nem tudnak számolni? A feketéhez beszélek, a többi álljon vigyázzban. Fekete, idegesítik a legyek? Joguk van inni, nem? Bár mi az istennek akarják épp magát leszopogatni… Ne fintorogjon, mint egy szűz lány, aki nem tudja rászánni magát a dologra. Jól van, tudom, hogy gyilkosság vigyázzt vezényelni futás után. Tegyék le a zsákjukat, és pihenj!

SteelCurtain >!

– Három üveg whiskyt lopott a tiszti kantinból. Nem volt valami ügyes, mi?
– Nem bizony, uram. – Bokumbo igyekezett türtőztetni magát, nehogy hangosan felnevessen.
– Biztosan részeg volt.
– Elcsíptek, mielőtt még jól leszophattam volna magam, uram.
– Szóval nemcsak lop, hanem még hülye is! Bokumbo most már nem tudta visszatartani a nevetését. – Peches vagyok, uram – vihogott.
– Itt csak nekem szabad tréfálni – mondta a főtörzs. – Mindjárt tudok is egy jó viccet: ha letöltötte a lopásért kapott büntetését, letartóztatják a kapunál, és újból lecsukják, mert négy pornográf képet találtunk magánál. Most röhöghet.
Bokumbo torka szakadtából hahotázott.

SteelCurtain >!

Nekem eszem ágában sem volt verekedni – mentegetőzött magában McGrath. – Hát talán nem másztam be a bárpult mögé beönteni néhány kupicával, s nem hagytam-e, hadd tomboljanak a bolondok? Aztán a vörös sapkások megrohanták a lebujt, mire én ügyesen kislisszoltam, s kinn látom, hogy három csendőr mindenáron arra akar rábeszélni egy cingár fickót, hogy szálljon be a riadókocsiba; a srác meg üvöltözik, hogy ő nem csinált semmit. A vak is láthatta, hogy skót. A rohadt vörös sapkásoknak nem kellett volna olyan durván bánniuk vele. A lelkére beszélni egy fickónak, az még csak hagyján, de gumibottal ütni-verni a lábszárát, mert nem akarja, hogy beemeljék a riadókocsiba, az egészen más dolog, és amikor tiltakoztam, csak jól szájon vágtak a fáradozásomért. Erre akcióba léptem, és rekordidő alatt felökleltem három vörös sapkás csibészt a fejemmel, mielőtt a többiek rám vethették volna magukat. Hát igen. Ha ez nem jogtalan letartóztatás, akkor mi a kénköves istennyila? És ez a vén hülye még képes azt hinni, hogy nekem be kell rúgnom ahhoz, hogy akcióba lépjek."

SteelCurtain >!

– De hogy állunk Stevensszel, he? Ez az ócska mész-trükk elkerülte a figyelmét, mi?
Williams várta a kérdést, és nem is próbált mentegetőzni. – Csakugyan, uram, elkerülte a figyelmemet.
A főtörzs bólintott, tetszett neki Williams őszintesége.
– Lefogadom, nem nézte ki Stevensből, hogy ilyesmivel fog jönni, he?
– Nem, uram.
– De Stevens nem is jönne, felügyelő, sokkal pipogyább annál. Valaki felbiztatta.
– Igen, uram – helyeselt Williams. – Csakis így történhetett.
– Mit gondol, ki volt?
– Hát, Bartlett nagyon dörzsölt.
– Bartlett? – A főtörzs az állát vakarta. – Nem tudom elképzelni róla, hogy bárkin is segítsen.
– Nem. De el tudom képzelni, hogy beköp valakit. Egymásra néztek teljes egyetértésben. Két szakember, aki a mesterség minden csínját-bínját ismeri. A mészepizódnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak, és nem akartak könnyedén elsiklani felette. Meg kell találni, és meg kell büntetni az igazi bűnöst.

SteelCurtain >!

Minden smasszer olyan állati komikus. Vegyük például Williamst. Stevens teljesen kitikkadt, és Williams nem tud mást, csak ezeket az elcsépelt marhaságokat: hátra arc, balra át, futólépés!
Stevens keze lehullott az ablakrácsról, hátraarcot csinált, és menetelni kezdett.
Bartlett rábámult. – Hát ez bedilizett, a teremtésit.
– Stevens! – kiáltotta Roberts. Bartlett fölugrott. – Hátra arc!
Stevens végrehajtotta a parancsot, McGrath pedig nevetni kezdett, és Roberts meg Bokumbo együtt nevetett vele. Volt valami nagyon komikus abban, ahogy Stevens fel-alá masírozott a cellában az éjszaka kellős közepén.
– Ez az! – heherészett Bartlett. – Hátra arc! McGrath az oldalát fogta, szúrt az oldala a nevetéstől.
– Azt akarja, hogy mint hülyét leszereljék, a mindenségit
– fuldoklott.
– Fektessék le – nevetett Roberts –, különben egész éjszaka csinálja majd a parádét.
Bartlett most Stevens mellett lépkedett széles vigyorral a képén, bohóckodott. – Kakukk, kakukk! – Majd a foglyokhoz: – Az anyját, kíváncsi vagyok, ki tudna-e költeni egy csomag Players cigit az egyik szál csikkemből. Vágja oda keményen, fiú, fix, hogy leszerelik, haha! Hátra arc! Stevens ismét végrehajtotta a parancsot, és visszafordult.
– Elég volt, Stevens! Roberts hirtelen ideges lett.
– Pompás! – röhögött Bartlett. – Keresztben állnak a szemei. így könnyebben beutalnak a diliházba, pajtás!
– Stevens, azt mondtam, elég! – Roberts a karjánál fogva maga felé fordította Stevenst. A fiú értetlenül bámult rá. – Jöjjön már, feküdjön le!
Stevens bambán meredt Robertsra, aztán szemébe visszatért az értelem fénye, és egy pillanatig úgy látszott, tudja, hol van, és mi folyik körülötte. – Ugyan, Joe! Miért? – Aztán megbicsaklott a térde, és elvágódott a padlón.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a Hold / Szerelem csütörtök
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
George Orwell: Légszomj
Graham Greene: A kezdet és a vég
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Jeffrey Archer: Apám bűne
David Benioff: Tolvajok tele
Walter Lord: Hihetetlen győzelem