A ​szingularitás küszöbén 31 csillagozás

Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

A szingularitás korában intelligenciánk egyre inkább nem biológiai alapokra kerül át, és billiószor hatékonyabb lesz, mint manapság. Új civilizáció hajnalán járunk, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk biológiai korlátainkat és megsokszorozzuk kreativitásunkat. Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója évtizedek óta a technológia jövőben játszott szerepének legnagyobb tisztelettel övezett és legprovokatívabb vizsgálója. Régóta hirdeti, hogy a számítógépek hamarosan elérik a legmagasabb emberi intelligencia szintjét, A szingularitás küszöbén című könyvében pedig szemlélteti a feltartóztathatatlan evolúciós folyamat következő lépését: az ember és a gép összeolvadását, ahol az agyunkba ágyazott tudás- és képességbázis az általunk létrehozott eszközök jóval nagyobb kapacitásával, sebességével és információmegosztó képességével ötvöződik.

>!
Ad Astra, Budapest, 2014
942 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229251
>!
Ad Astra, Budapest, 2013
puhatáblás · ISBN: 9786155229268
>!
Ad Astra, 2013
942 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229251

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 26

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Amadea
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Ez az a könyv, amelyet nem tudok objektíven értékelni (a többit se, de ez most lényegtelen). Vagyis anélkül, hogy ne jutna eszembe a hisztériával határos állapotot előidéző (ez csak rám vonatkozik) korrektúrázás és tárgymutatózás. Véres verejték itatja át a lapokat.
Amúgy majdnem teljesen síkhülye vagyok a könyvhöz, de ettől függetlenül nagyon röhögtem Kurzweilen. Ez az ember fél a haláltól – amivel semmi baj, mindenki fél tőle – de ő annyira, hogy képes lenne megváltoztatni az egész világegyetemet, csak ne öregedjen és ne haljon meg – addig, amíg el nem jő a Szingularitás, mert az maga lesz a földi Paradicsom. Még hogy az embernek kisujjában lesz a világegyetem…
Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy amíg késnek a vonatok, vannak felfutó szemű harisnyák és összeeső piskóta, addig nem lesz szingularitás.

37 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

„Az egysejtű állatok kémiai reakciók révén néhány másodpercen át képesek emlékezni az eseményekre. Az aggyal rendelkező állatok napokig. A kultúrával rendelkező főemlősök nemzedékeken át képesek továbbörökíteni az információt. A szóbeli történelemmel rendelkező korai emberi civilizációk évszázadokon át meg tudták őrizni a történeteiket. Az írás megjelenésével az információ maradandósága több ezer év lett.”

Az idei évemet avval töltöm, hogy olyan könyveket is kézbe veszek, amihez „kis pályás” vagyok tudásilag még.
Imádok tanulni és minden érdekel, amitől több lehetek, vagy szélesedik a látásom, tudásom.

Nos evvel a kötettel is sikerült egy nagyobb szintet lépnem, nem két perc volt, mire átrágtam magam rajta.

Az író hangulata nem a legfényesebb, és ez a nyomasztó szemlélet végig kísér az utolsó oldalig.
Nagyon sok érdekesség, és hatalmas ismeret anyag van e mögött.
Sokszor kellett utána olvasnom, néhol fogalom zavar is előlépett, amit ugyan orvosoltam, de akkor is azt mondom, ezt újra kell majd olvassam, még nem vagyok elég „érett” háttér tudásilag.

Viszont amit már most elmondhatok róla, az az, hogy szerintem rendkívüli és a maga nemében nagyon egyedi.

Ez a jövőkép elég félelmetes, de azért nem lehetetlen, sőt.

Úgy gondolom még egy párszor átfogom rágni magamat rajta, mert alapvetően nagyon beitta magát a lelkembe.

Igénylem ezt a „terhet”, kell a tudás, és ez a kötet valamiért akkor is kedvenc, ha nem írhatom azt 100% nekem szól.

Bárki olvassa, ne fogyassza el egyszerre, kényelmesen, meleg ital mellett, fantasztikus elmélkedési lehetőséggel ajánlom az olvasását!

Kedvenc!♥

>!
kvzs P
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Dobpergés, fanfárok, ünneplő tömeg! Legyőztem a mumust! :)
Négy éve várt a könyv a polcon, azóta gyűjtöttem az erőt, hogy elolvassam. Kellett is, mert nem volt egyszerű menet, szerintem nem is értettem meg, csak töredékét.
Kurzweil egy elképesztően nagy koponya, bámulatos víziókkal. Néha emlékeztetnem is kellett magam, hogy nem hard sci-fit olvasok, hanem folyamatban lévő, vagy lezárult kutatások témáit és eredményeit. Időnként csóváltam a fejem, hogy „ez az elképzelés bizony nagyon meredek” aztán emlékeztettem magam, hogy mekkorát fejlődött a világ gyerekkorom óta. Vagy nagymamám gyerekkora óta. És itt jött a legnagyobb félelmem: mama már nem érti a világot, pedig az ő életében nem volt akkora a fejlődés, mint amit nekünk ígér Kurzweil. Hogyan fogjuk mi, egyszerű emberek feldolgozni, ha tényleg eljön a szingularitás?

13 hozzászólás
>!
Stone
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Rengeteg hiba van a szedésben. Nem szerettem azt a milliószor előforduló mondatot sem, h a későbbi fejezetekben kitérek rá, megmagyarázom, beszélek róla. Azt meg nagyon nem szerettem, h nincs az író jelen és nem tudok visszakérdezni. Én ezt mind elhiszem, h ilyen lesz, csak az apróka dolgok, mint például az ember maga és a gondolkodása nem fog tudni ilyen hamar idomulni az ő felgyorsult változásaihoz. Fogunk, de nem ilyen gyorsan. Amit én legnagyobb szakadéknak érzek, arról talán pár oldalt beszélt, mármint kindle viszonylatban, a könyvben valószínűleg ez még kevesebbnek tűnik.
Amúgy meg, ha már most tudunk egy x percig funkcionáló májat nyomtatni 3D nyomtatóval, akkor az általa felvázolt jövőt én nem érzem nem megvalósíthatónak. Egyedül az a bajom vele, hogy megmarad a szakadék. Melyik? A meg tudom fizetni és a nem tudom megfizetni szakadék. Épp az Elysium mutat be egy ilyen példát. Amit még éreztem, hogy ez az ember egy buborékban él. Viszont mindennek ellenére mintha eléggé INTJ típus volna, így volt valami közösségérzetem vele. A buborékot meg arra értem, amihez ő most hozzáfér már, gondolok itt az életét meghosszabbító akármilyen dolgokra, azt például a magyar egészségügy, hogy tudná produkálni nekünk, amikor egy egyszerű november elején kért reumatológiai időpont első lehetséges ideje áprilisra esett? Vagyis a kiválasztottak megint jól fognak járni, a hangyaboly többi tagja meg szorgalmasan megdöglik és csak olvas a fene nagy vívmányokról a technika terén.
Én? Én Shiva oldalán állok, sose legyen az ujjam egy tömegpusztító fegyver gombja felett…

1 hozzászólás
>!
ppayter
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

„Génmanipuláció, mesterséges intelligencia, nanotechnológia – csupa olyan kifejezés, amivel napi rendszerességgel találkozhatunk. Van, akinek ez csak a science fiction regények lapjairól és a különféle hírportálok "tech” rovataiból ismerősek, Ray Kurzweil szerint viszont ez az emberiség három eszköze, hogy túllépje a biológiai evolúció korlátait. (…)

Ha valaki azt mondja, hogy lehetőségünk van az örök életre, a lehető legritkább esetben vesszük komolyan. Az illető nyilvánvalóan valami vallási irányzat vagy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt követője, viccel, esetleg simán bolond. Van azonban még egy lehetőség: az illető feltaláló és jövőkutató, Ray Kurzweilnek hívják és a technológiai fejlődés trendjei és az elérhető lehetőségek vizsgálatával egyre biztosabb benne, hogy valamikor a 2030-as évek elején bekövetkezik a technológiai szingularitásnak nevezett jelenség. Az emberinél erősebb mesterséges intelligencia okozta technológiai és társadalmi változások ugyan természetükből kifolyólag előre nem láthatóak (innen az elnevezés, a gravitációs szingularitás mintájára), azonban nem szükséges mélyen eseményhorizont mögé pillantani ahhoz, hogy a szingularitás pillanatáig és a nem sokkal utána várható hatásokat felmérhessük."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/09/ray-kurzweil-szin…

9 hozzászólás
>!
Andicskóka
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

HA Kurzweilnek igaza lesz, akkor talán ez az első pillanat az emberiség történetében, amikor az evolúciót nem utólag próbáljuk felfejteni, hanem magunk előtt látjuk kibontakozni. Lenyűgöző könyv, egészen új szemléletet ad, félelmet is kelt, de talán reményt is ébreszt. Aki elolvassa, jobban érti, hogy mi is történik mostanában a robotok, a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia terén. Elkezdődött.
:D :O

>!
anubys P
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Egyszerre biztató és rémisztő jövőkép. És a legijesztőbb az egészben, hogy van annyira meggyőző a szerző, hogy elhiszem, az általa jósoltak nagy része a közeljövőben meg fog valósulni…

>!
qper
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

picit redundáns, és a túlzottan „transzcendens” (isten stb.) dolgokat is kihagytam volna belőle, de ha a szigorúan vett trendkutatással összefüggő dolgokat nézzük akkor nagyon ott van…
Kurzweilre is igaz, amit a jövőkutatókkal kapcsolatban állít: rövid távon túlbecsülnek, hosszú távon pedig alul… :-)

>!
Video 
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Sajnos a hossza abból adódik, hogy Kurzweil egyes dolgokat 10-20x elmond, ez pedig helyenként igen unalmassá teszi, de a könyv ennek ellenére igazán szemléletformáló, mindenképpen érdemes elolvasni.

>!
Kalim_Pál
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Nagyon vártam ezt a könyvet, és végig is küzdöttem magam rajta, de nyugodt szívvel nem adhatok rá 4 csillagnál többet, mert helyenként kissé vontatott.


Népszerű idézetek

>!
Amadea

A számítógépes eszközök mérete és súlya kezdi közelíteni a könyvekét, de még mindig nehezebbek, mint egy puhakötésű könyv. És a papírkönyvek akkumulátora soha nem merül le.

94. oldal

>!
Amadea

»Ha a mondás igaz, csak a halálban és az adókban lehetünk biztosak – de a halálban ne legyünk túl biztosak!«
(Joseph Strout, idegtudós)

469. oldal

4 hozzászólás
>!
Amadea

»Nem tudom, uram, de akármi is lesz belőlük, biztosra veszem, hogy meg fogja adóztatni.«
(Michael Faraday válasza a Brit Királyi Kincstár hivatalnokának arra a kérdésére, hogy milyen gyakorlati haszna lehet az elektromágnesesség bebizonyításának)

469. oldal

>!
Bori_L P

Gertrude Stein rózsájával ellentétben nem az a helyzet, hogy egy tranzisztor az egy tranzisztor, ami egy tranzisztor.

99. oldal

>!
Amadea

A mi varázsigéink a modern világ mágiája mögött rejlő képletek és algoritmusok.

27. oldal

>!
Amadea

A közelgő szingularitás mögött rejlő kulcsgondolat az, hogy az ember alkotta technológia változásainak üteme gyorsul, a képességei pedig exponenciálisan nőnek. Az exponenciális növekedés csalóka dolog. Szinte észrevétlenül kezdődik, majd váratlan dühvel kirobban – mármint akkor váratlan, ha az ember nem figyel a pontos pályájára (lásd: A lineáris és az exponenciális növekedés ábrát később).
Gondoljuk végig a következő példát: egy tó gazdája otthon akar maradni, hogy gondozza a tóban élő halakat, és gondoskodjon róla, hogy a víz felszínét ne borítsák be a tavirózsák levelei, melyekről azt mondják, néhány naponként megduplázódik a számuk. Hónapokon át türelmesen várakozik, ám mindig csak kis liliomfoltokat lát, amelyek látszólag nem terjednek észrevehetően. Mivel a tavirózsa csak a tó felszínének egy százalékát borítja be, a tulajdonos úgy gondolja, nyugodtan elmehet nyaralni a családjával. Ám amikor néhány hét múlva hazatér, megdöbbenve látja, hogy a vízililomok levelei az egész tavat befedték, és az összes hala elpusztult. Mivel a növény néhány naponként megduplázta levelei számát, az utolsó egy hét terjeszkedése elég volt ahhoz, hogy az egész tavat befedje. (Hét duplázással 128-szorosára nőtt a kiterjedése.) Ilyen az exponenciális növekedés.

30-31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: technológiai szingularitás
>!
Amadea

Az egysejtű állatok kémiai reakciók révén néhány másodpercen át képesek emlékezni az eseményekre. Az aggyal rendelkező állatok napokig. A kultúrával rendelkező főemlősök nemzedékeken át képesek továbbörökíteni az információt. A szóbeli történelemmel rendelkező korai emberi civilizációk évszázadokon át meg tudták őrizni a történeteiket. Az írás megjelenésével az információ maradandósága több ezer év lett.

87. oldal

>!
Amadea

Fontos rámutatni, hogy az orsósejtek nem végeznek racionális problémamegoldást, és ezért nincs racionális kontrollunk a zenére adott reakcióink vagy a szerelem fölött. Az agy többi része viszont keményen igyekszik értelmet találni rejtélyes magas szintű érzelmeinkben.

>!
Amadea

Az evolúciós folyamat nem zárt rendszerekben működik, az evolúció egy nagyobb rendszer káoszából merít, onnan veszi a diverzitásra való lehetőségeit.

76. oldal

>!
Stone

A komplexitás természetének jobb megértéséhez vizsgáljuk meg egy kő komplexitását. […] A követ tehát gyakorlati célokra elég sokkal kevesebb információval, az alakjával és az anyagával jellemeznünk. Ennél fogva joggal tekinthetjük egy közönséges kő komplexitását sokkal kisebbnek, mint egy emberét, noha elméletileg a kő rengeteg információt tartalmaz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Damage: Damage Report
Martin Ford: Robotok kora
Nick Bostrom: Szuperintelligencia
Kánai András: Holnap történt
Francis Fukuyama: Poszthumán jövendőnk
Tim O'Reilly: WTF?
Ashlee Vance: Elon Musk
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Joan Slonczewski: Agypestis
Richard Dawkins: Az önző gén