The ​October Country 7 csillagozás

Ray Bradbury: The October Country Ray Bradbury: The October Country Ray Bradbury: The October Country Ray Bradbury: The October Country Ray Bradbury: The October Country

The October Country is a 1955 collection of twenty macabre short stories by Ray Bradbury. It reprints fifteen of the twenty-seven stories of his 1947 collection Dark Carnival, and adds four more of his stories previously published elsewhere.

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tartalomjegyzék

>!
William Morrow, New York, 2013
356 oldal · ASIN: B00C4TJACE
>!
HarperCollins, London, 2011
352 oldal · ISBN: 0062079964
>!
Del Rey, New York, 1996
306 oldal · ISBN: 0345407857

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Szentinel>!
Ray Bradbury: The October Country

A Life Is Strange miatt olvastam el a könyvet. A játékban Max így beszél Bradburyről: „I didn’t realize Bradbury was such a poet.” („Eddig fel sem tűnt, hogy Bradbury mekkora költő volt.”) Ez kábé így igaz. Ahogy az is, hogy nem véletlenül került bele ez a könyv a játékba. Bradbury képzelete összeillik a francia fantasztikummal. Legalábbis ami a The October Country-t („Októbervidék”) illeti.

A viszonyom Bradbury műveivel elég érdekesnek mondható. Az Agave kiadásában megjelent könyvei közül mindet olvastam már, és nem mindegyik novelláskötete nyűgözött le. Azt viszont nem értettem, hogyan lehetséges, hogy épp az egyik leghíresebb válogatása nem jelent meg nálunk (max. pár novella belőle elvétve itt-ott). Mikor Velkei Zolival (Agave) beszélgettem a témáról, ő elárulta, hogy túlságosan öregnek tartja ezeket az írásokat. Ma már nem jelentenének annyit az olvasóknak, mint kb. hatvan évvel ezelőtt, mikor először kiadták a válogatást (1956). Így, befejezve a kötetet, csak megerősíteni tudom azt, amit mondott.

Stephen King bevallotta, hogy hatott rá Bradbury, ez a hatás pedig tagadhatatlan, ha átpörgetjük a kötetet. A hátsó borítón ez olvasható: „Bradbury saját túlvilága.” A The October Country novellái a macabre művészet szellemében íródtak, vagyis a halált teszik központi témává, melyet Bradbury a tőle elvárható szépirodalmi minőségben jár körbe, igencsak változatosan. Legyen szó eltűnt emberekről, kik a csatornákba járnak meghalni, egy befőttes üvegről, melyben mindenki saját halottait láthatja, vagy egy kisbabáról, ki tudtán kívül válik ördögi sorozatgyilkossá. A novellák mind nagyon szépen vannak megírva. A szöveg él és virul. Bradbury stílusát még mindig imádom. E novelláskötetből sem hiányzik az emberi szereplőábrázolás, amit a legjobban becsülök a mester munkáiban. Elképesztő életbölcsességét és az emberi lélek alapos ismeretét igazolják a karakterei és azok tettei. Ezen kívül a The October Country adta meg a választ a kérdésemre: pontosan mit is jelentenek nekem Bradbury munkái?

Ha példát kéne keresnem, akkor a régiségekhez hasonlítanám. Sokkal öregebb nálad, mégis becsben tartod, gyönyörködsz benne, de nem fogod másra használni. Ha van egy nagyon sokat érő vázád, nem abban tartod a virágodat, ahogy egy ókorból hátramaradt késsel sem fogsz kenyeret szelni. Ilyennek éreztem magát a The October Country-t. Ez a kötet öregebb, mint a saját szüleim. A nagyszüleim kamaszok voltak, mikor megjelent. Nekem nem adta ugyanazt az élményt, amit nekik adhatott volna. Belőlem nem csaltak elő borzongást, sem áhítatot. A jó történetekre felhúztam a szemöldököm, és elmosolyodtam, de ritkán voltam képes izgulni rajtuk. Ilyen novellákat ezzel a megközelítéssel és hangulattal ma már csak konzervatív amatőrök írnak. Az irodalom, mint minden művészeti ág, többször is megújult, így nem a kötet hibája, hogy megöregedett. Csak azt bánom, hogy nem éltem hatvan évvel ezelőtt Amerikában, hogy frissként olvashassam az akkor még borzongatónak számító írásokat.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, hisz megismerni az író prózáját eredeti nyelven felemelő érzés volt. Legközelebb viszont mindenképpen egy regényt szeretnék majd tőle elolvasni. Aki kedveli a klasszikus borzongatást, a macabre témáját vagy magát a szerzőt, és tud angolul, mindenképp tegyen vele egy próbát!

ujhelyiz P>!
Ray Bradbury: The October Country

Látszik, hogy Bradbury munkásságát nem ismerem eléggé mélyen, ugyanis nem horror-, hanem sci-fi válogatásra számítottam előzetesen. Ez persze nem von le a kötet értékéből, ugyanis a 19 novella kifejezetten erős hangulatot áraszt. Tagadhatatlan, hogy egy több, mint 50 éves történetcsokorról van szó, amely alatt annyira megváltozott a hétköznapi életünk, hogy az is finomodott, hogy pontosan mitől is félünk. Ugyanakkor a kötetnek becsületére szóljon, hogy ezek mellett a nem annyira jól öregedett sztorik mellett bizony vannak olyanok, amik a mai napig is dermesztően tudnak hatni.

És nehéz a szokásos kiemelésem is megtenni, egyrészt, tényleg sok jól sikerült, érdekes történetet kaptunk, másrészt viszont tényleg eléggé különböznek. Visszatérő elem az, ahogy a betegségről vagy a halálról gondolkozik – és ez az, ahol érdemes szem előtt tartani, hogy erről mikor beszélt az író, ugyanis az itt leírt élmények manapság már szerencsétlen kevesek mindennapjainak adják a részét, mi már sokan úgy tudtunk felnőni, hogy ezek a problémák kevésbé jöttek elő – mint például a betegség miatt nagyon hosszú időre ágyhoz kötött gyermek viszonyát a külvilággal a The Emissary című történetben link, vagy éppen a szobában egyéb elfoglaltság híján az esőt hallgató lányok képzelődése (legalábbis manapság már jó eséllyel valamilyen képernyőt bámulnának) a The Cistern link esetén.

Más esetekben viszont tényleg időtlen problémákat feszeget a könyv, mint a furcsa anya-gyermek viszonyt elemző The Small Assassin link, netán az autóbaleseteket bámuló tömeggel foglalkozó The Crowd link. De éppen a Homecoming link kifordított szemszöge is érdekesen borzongató élményt jelentett.

Két történet pedig kicsit az olvasó kontextusában volt érdekes számomra: a The Scythe link esetén például a Korongvilág Halál karakterének egy korábbi, inkább rémisztő inkarnációját érzem, míg a The Wonderful Death of Dudley Stone link esetén az író és a siker viszonya adja a kereteket.

Több történetet nem emelnék ki a kötetben, ha az egyes novellákhoz tartozó gondolataimat a részolvasásaimnál azért meg lehet találni link. De ez nem azért történet, mert a többiek észrevehetően rosszabbak lennének, hanem mert nem tudok kellően igazságos módon beszélni róluk, így inkább Bradbury-t olvasson helyettem az, akinek felkeltettem az érdeklődését.

2 hozzászólás
ChEebor>!
Ray Bradbury: The October Country

Bradbury novelláskönyve a halálról szól. Minden részében a halál jelenik meg központi elemként, mégpedig általában groteszk, különös vagy épp ijesztően ismerős módon. Ennek megfelelően pedig maga a mű is nyomasztó. Tulajdonképp ami nagyon megfogott benne, hogy Bradbury mestere a szavaknak, a legtöbb leírása majdnem versszerűen lírai, igaz, prózába öntve. Voltaképp a szép tájak és érzelmek, események leírása ellensúlyozza, de egyszersmind ki is egészíti a történetek sötét, taszító hangulatát, miközben arról is gondoskodnak, hogy ne váljon monotonná a könyv. Ugyanis igenis van egyfajta torz, de mégis érezhető ritmus a történetekben, ami lassan ránk telepszik, és addig nem is enged, amíg nem olvastuk végig az épp aktuális művet.


Népszerű idézetek

thuringwethil P>!

It seemed to Charlie that Tom Carmody was forever installed under porches in shadow, or under trees in shadow, or if in a room, then in the farthest niche shining his eyes out at you from the dark. You never knew what his face was doing, and his eyes were always funning you. And every time they looked at you they laughed a different way.

The Jar

thuringwethil P>!

She was the color of fine, fresh milk. The pink color of the bath was gone. Her heart had sucked it all down to some hidden vacuum in her.

The Next in Line


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Night Shift
Edgar Allan Poe: The Pit and the Pendulum
H. P. Lovecraft: The Shadow Over Innsmouth
Edgar Allan Poe: Selected Tales and Poems of Edgar Allan Poe
Clark Ashton Smith: The Averoigne Chronicles
Edgar Allan Poe: The Complete Stories
Stefan Grabiński: The Dark Domain
H. P. Lovecraft: The Dream-Quest of Unknown Kadath
William Hope Hodgson: Carnacki the Ghost-Finder
H. P. Lovecraft: At the Mountains of Madness