The ​Martian Chronicles 21 csillagozás

Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Written in the age of the atom, when America and Europe optimistically viewed the discovery of life on Mars as inevitable, Bradbury's closely interwoven tales of a brutal, stark and unforgiving Martian landscape are both astonishing and insightful.

The Martian Chronicles tells the story of humanity's repeated attempts to colonize the red planet. The first men were few. Most succumbed to a disease called the Great Loneliness when they saw their home planet dwindle to the size of a fist. Those few who survived found no welcome on Mars. But more rockets arrived from Earth, and more. People brought their old prejudices with them – and their desires and fantasies and tainted dreams.

Eredeti megjelenés éve: 1950

Tartalomjegyzék

>!
William Morrow, New York, 2013
298 oldal · ASIN: B00CKOQC9C
>!
HarperCollins, New York, 2013
242 oldal · ISBN: 9780007496976
>!
Simon & Schuster, New York, 2012
242 oldal · ISBN: 9781451678192 · ASIN: 1451678193

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Első Bradbury olvasásom, és úgy egyébként is klasszikus, szóval nagy elvárásokkal ültem neki.

Olyan novellafüzér ez, amiben elvileg a Mars betelepítését követhetjük végig, de ezzel az illúzióval jobb, ha hamar leszámolunk. Bradbury nem ragaszkodik semmiféle tudományos alapokhoz, de még csak valamiféle belső logikához sem, ehelyett mindent alárendel a mondanivalónak. Így a helyszín a Mars, és a forma sci-fi, de valójában itt az emberekről, az emberiségről beszél nekünk az író.

Ebbe a nagyjából szabad formába elég sok minden belefér. Kezdésnek például egyből kapunk öt változatot az első kapcsolatfelvételre a marslakók és az emberek között. De a költői képeket is bármikor válthatják széles állkapcsú, bummbele „hősök”. Ebben a műfajban a szerzőnek 100%-ig biztosnak kell lennie magában, hiszen kihajítja a történeteket, a karaktereket, de még magát a sci-fit, mint populáris stílust az ablakon, hogy mindent a saját írói tudásával, a végletekig faragott, tökéletes mondatokkal pótoljon, és így bizonyos szemszögből tökéletesen letisztultan mondja el azt, amit szeretne.

Sajnos én úgy éreztem, hogy Bradbury csak a „kidobálós” részig jutott, maguk az írások nem győztek meg, és a mondanivaló is elcsépelt lett mára (bár talán akkor is az volt már), amin megintcsak egy perfekt írói stílus segíthetett volna. De Bradbury annyira nem jó. Lehet, hogy a fantasztikumon belül szépírónak számított, főleg a maga korában, de én néhány villanáson túl nem igazán fedeztem fel benne a zsenit.

A klasszikus mivoltán túl talán amiért érdemes lehet mindenkinek próbát tennie a kötettel, az az egészet belengő érdekes-melankolikus hangulat. Az a furcsa távolságtartás, amivel Bradbury az összes karaktert kezeli, egy egyedi atmoszférát teremt, ami sokakat megfoghat.

Stone>!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Hangoskönyv volt. Az első kis résznél megijedtem, hogy mi ez, fog ez nekem tetszeni, de aztán belelendültem. Sőt, rengeteget belsővigyorogtam a Mars meghódításán. Pontosabban a próbálkozásokon. Ekkora ötlet! Aztán érdekesen alakult a Föld-Mars viszony, belecsempészett mindenféle, a korára jellemző problémát is, amiről nem mondom, hogy ma már túlhaladott, mert az alapvető dolgok maradnak az emberiséggel, mindegy hol van, meg mikor, a belőle adódó konfliktusok meg szinte konstans jelenségek az idővonalunkon. Viszont biztos, hogy nem fogok tőle olvasni, ha csak szerelmes nem leszek és marhára ajánlja az illető, de ez a veszély nem fenyeget…

virezma >!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Ismételten hálával tartozom az OIK-nak. Mióta (újra) beiratkoztam, egy új világ nyílt meg előttem, és villámsebesen gyalulom le az évek alatt felgyűlt várólistámat. Erre a könyvre abszolút megérte várni, zseniális minden fejezete, minden agyament ötlete, a karakterek, a nagyon is amerikai gondolkodásmód (és végső soron az emberiség) kifigurázása.

ujhelyiz P>!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

A mars klasszikus sci-fi helyszín, van, hogy onnan érkeznek hódítók a földre, máskor az emberek érkeznek meg oda és találkoznak az őslakosokkal. És van Bradbury története, aki valami teljesen furcsát (és így 70 évvel később is egyedinek hangzót) tudott kihozni a témából.

Elvégre hogyan tudnám másképp leírni azt, ahogy újabb és újabb emberek érkeznek a bolygóra, akik az előzőekről gyakran semmit sem tudnak, de mégis az örökségüket viszik tovább. Amely örökség gyakran véres, és ezen részek egymás után illesztése teszi tragikussá. Vagy talán nagyon is emberivé – elvégre nehéz nem meglátni az európaiak kolonizációs törekvéseit a történetvezetésbe, és ezáltal a visszatekintésre és lehetőség szerint elszámolásra felszólítást?

És nehezen tudom nem pozitívan értékelni, hogy évtizedek távlatából sem tűnik túl idősnek a történet, ma is, amikor kissé más klisékre építjük az űrutazásra épülő történeteinket, továbbra is értékes és tanulságos maradt. Ez azért keveseknek sikerül.

Holdranéző>!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Még nem volt olyan, hogy engem egy könyv ennyire szépségesen, aprólékosan felépítve, hangulatosan, néha félelmetesen, máskor lenyűgözően, vagy fájdalmasan és elkeserítően, halált, tragédiát, háborút és magányt összefonva, pesszimizmussal finoman meghintve, néha talán kissé szájbarágósan, de egyébként nagyon elegánsan, precízen és módszeresen üssön agyon egy szeneslapáttal. És még hálás is voltam érte.

flamepetals >!
Ray Bradbury: The Martian Chronicles

Tudtam én, hogy szeretni fogom Bradbury-t! Minden történetében volt valami váratlan vagy abszurd, és egyáltalán nem ilyen végkifejletre számítottam. Azért valamennyire látszik rajta, hogy nem sokkal a második világháború után íródott, de a legtöbb története még mindig aktuális kérdéseket vagy érzéseket boncolgat. Ezután kíváncsi vagyok a többi művére is.


Népszerű idézetek

virezma >!

Don't interrupt a man in the midst of being ironic. It's not polite.

154. oldal (Simon & Schuster, 2012)

infinitedreams IP>!

Marriage made people old and familiar, while still young.

Kapcsolódó szócikkek: házasság
infinitedreams IP>!

They blended religion and art and science because, at base, science is no more than an investigation of a miracle we can never explain, and art is an interpretation of that miracle.

infinitedreams IP>!

An Earth Man thinks: ‘In that picture, color does not exist, really. A scientist can prove that color is only the way the cells are placed in a certain material to reflect light. Therefore, color is not really an actual part of things I happen to see.’ A Martian, far cleverer, would say: “This is a fine picture. It came from the hand and the mind of a man inspired. Its idea and its color are from life. This thing is good.’

virezma >!

There were so many things a tree could do: add color, provide shade, drop fruit, or become a children's playground, a whole sky universe to climb and hang from; an architecture of food and pleasure, that was a tree.

97. oldal (Simon & Schuster, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: fa
infinitedreams IP>!

“Ask me, then, if I believe in the spirit of the things as they were used, and I’ll say yes. They’re all here. All the things which had uses. All the mountains which had names. And we’ll never be able to use them without feeling uncomfortable. And somehow the mountains will never sound right to us; we’ll give them new names, but the old names are there, somewhere in time, and the mountains were shaped and seen under those names. The names we’ll give to the canals and mountains and cities will fall like so much water on the back of a mallard. No matter how we touch Mars, we’ll never touch it. And then we’ll get mad at it, and you know what we’ll do? We’ll rip it up, rip the skin off, and change it to fit ourselves.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: The Martians
Edgar Rice Burroughs: John Carter of Mars
Isaac Asimov: The Complete Robot
Ilona Andrews: Silver Shark
Robin Hobb – Megan Lindholm: The Inheritance and Other Stories
Ursula K. Le Guin: The Ones Who Walk Away from Omelas
Dan Wells: Isolation
James S. A. Corey: Memory's Legion
William Gibson: Burning Chrome
P. Djèlí Clark: A Dead Djinn in Cairo