Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Martian Chronicles 16 csillagozás
Written in the age of the atom, when America and Europe optimistically viewed the discovery of life on Mars as inevitable, Bradbury's closely interwoven tales of a brutal, stark and unforgiving Martian landscape are both astonishing and insightful.
The Martian Chronicles tells the story of humanity's repeated attempts to colonize the red planet. Thefirst men were few. Most succumbed to a disease called the Great Loneliness when they saw their home planet dwindle to the size of a fist. Those few who survived found no welcome on Mars. But more rockets arrived from Earth, and more. People brought their old prejudoces with them – and their desires and fantasies and tainted dreams.
Eredeti megjelenés éve: 1950
Kedvencelte 3
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Marcus>!
Első Bradbury olvasásom, és úgy egyébként is klasszikus, szóval nagy elvárásokkal ültem neki.
Olyan novellafüzér ez, amiben elvileg a Mars betelepítését követhetjük végig, de ezzel az illúzióval jobb, ha hamar leszámolunk. Bradbury nem ragaszkodik semmiféle tudományos alapokhoz, de még csak valamiféle belső logikához sem, ehelyett mindent alárendel a mondanivalónak. Így a helyszín a Mars, és a forma sci-fi, de valójában itt az emberekről, az emberiségről beszél nekünk az író.
Ebbe a nagyjából szabad formába elég sok minden belefér. Kezdésnek például egyből kapunk öt változatot az első kapcsolatfelvételre a marslakók és az emberek között. De a költői képeket is bármikor válthatják széles állkapcsú, bummbele „hősök”. Ebben a műfajban a szerzőnek 100%-ig biztosnak kell lennie magában, hiszen kihajítja a történeteket, a karaktereket, de még magát a sci-fit, mint populáris stílust az ablakon, hogy mindent a saját írói tudásával, a végletekig faragott, tökéletes mondatokkal pótoljon, és így bizonyos szemszögből tökéletesen letisztultan mondja el azt, amit szeretne.
Sajnos én úgy éreztem, hogy Bradbury csak a „kidobálós” részig jutott, maguk az írások nem győztek meg, és a mondanivaló is elcsépelt lett mára (bár talán akkor is az volt már), amin megintcsak egy perfekt írói stílus segíthetett volna. De Bradbury annyira nem jó. Lehet, hogy a fantasztikumon belül szépírónak számított, főleg a maga korában, de én néhány villanáson túl nem igazán fedeztem fel benne a zsenit.
A klasszikus mivoltán túl talán amiért érdemes lehet mindenkinek próbát tennie a kötettel, az az egészet belengő érdekes-melankolikus hangulat. Az a furcsa távolságtartás, amivel Bradbury az összes karaktert kezeli, egy egyedi atmoszférát teremt, ami sokakat megfoghat.
Stone>!
Hangoskönyv volt. Az első kis résznél megijedtem, hogy mi ez, fog ez nekem tetszeni, de aztán belelendültem. Sőt, rengeteget belsővigyorogtam a Mars meghódításán. Pontosabban a próbálkozásokon. Ekkora ötlet! Aztán érdekesen alakult a Föld-Mars viszony, belecsempészett mindenféle, a korára jellemző problémát is, amiről nem mondom, hogy ma már túlhaladott, mert az alapvető dolgok maradnak az emberiséggel, mindegy hol van, meg mikor, a belőle adódó konfliktusok meg szinte konstans jelenségek az idővonalunkon. Viszont biztos, hogy nem fogok tőle olvasni, ha csak szerelmes nem leszek és marhára ajánlja az illető, de ez a veszély nem fenyeget…
Holdranéző>!
Még nem volt olyan, hogy engem egy könyv ennyire szépségesen, aprólékosan felépítve, hangulatosan, néha félelmetesen, máskor lenyűgözően, vagy fájdalmasan és elkeserítően, halált, tragédiát, háborút és magányt összefonva, pesszimizmussal finoman meghintve, néha talán kissé szájbarágósan, de egyébként nagyon elegánsan, precízen és módszeresen üssön agyon egy szeneslapáttal. És még hálás is voltam érte.
flamepetals>!
Tudtam én, hogy szeretni fogom Bradbury-t! Minden történetében volt valami váratlan vagy abszurd, és egyáltalán nem ilyen végkifejletre számítottam. Azért valamennyire látszik rajta, hogy nem sokkal a második világháború után íródott, de a legtöbb története még mindig aktuális kérdéseket vagy érzéseket boncolgat. Ezután kíváncsi vagyok a többi művére is.
Népszerű idézetek
infinitedreams ♥IP>!
An Earth Man thinks: ‘In that picture, color does not exist, really. A scientist can prove that color is only the way the cells are placed in a certain material to reflect light. Therefore, color is not really an actual part of things I happen to see.’ A Martian, far cleverer, would say: “This is a fine picture. It came from the hand and the mind of a man inspired. Its idea and its color are from life. This thing is good.’
infinitedreams ♥IP>!
“Ask me, then, if I believe in the spirit of the things as they were used, and I’ll say yes. They’re all here. All the things which had uses. All the mountains which had names. And we’ll never be able to use them without feeling uncomfortable. And somehow the mountains will never sound right to us; we’ll give them new names, but the old names are there, somewhere in time, and the mountains were shaped and seen under those names. The names we’ll give to the canals and mountains and cities will fall like so much water on the back of a mallard. No matter how we touch Mars, we’ll never touch it. And then we’ll get mad at it, and you know what we’ll do? We’ll rip it up, rip the skin off, and change it to fit ourselves.”
Hasonló könyvek címkék alapján
- Andy Weir: The Martian 93% ·
Összehasonlítás - Kim Stanley Robinson: Red Mars ·
Összehasonlítás - Alastair Reynolds: Blue Remembered Earth ·
Összehasonlítás - Edwin L. Arnold: Gullivar of Mars ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett – Stephen Baxter: The Long Mars 82% ·
Összehasonlítás - Edwin L. Arnold: Gulliver of Mars ·
Összehasonlítás - Isaac Asimov: I, Robot 88% ·
Összehasonlítás - Richard Matheson: I Am Legend 87% ·
Összehasonlítás - Ursula K. Le Guin: Hainish Novels and Stories 2. ·
Összehasonlítás - Hal Clement: Heavy Planet ·
Összehasonlítás