Marsbéli ​krónikák (teljes változat) 14 csillagozás

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196396 · Fordította: Kuczka Péter, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020

Most olvassa 7

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 100


Kiemelt értékelések

Spaceman_Spiff IP>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Bradbury Marsa nem a mi Marsunk, nem egy lakhatatlan, ellenséges világ, amilyennek az űrkutatás feltárta előttünk. Ez a Mars a képzelet “távoli szigete”, a hely, ahová az írók, filozófusok, ábrándozók bármit elképzelhetnek. Jelen esetben ez az “új határvidék”, amit az ember (a fehér vagy még inkább az amerikai ember) meghódíthat. Az az ember, aki kiírtotta az indiánokat, romba döntött ősi civilizációkat Dél-Amerikában, bódévárosokat emelt a semmi közepén, száguldó autókkal és gyorséttermekkel töltötte meg a Prérit, közben pedig arra használta intelligenciáját és leleményességét, hogy embertelenné tegye a környezetét. Ezek az emberek szállnak le ezüstrakétáikkal az új bolygóra.
Itt viszont már egy sokkal nagyobb szellem, a marslakók kultúrája létezik, amely a maga nyugalmával, természetességével és éteriségével könnyen megfeleltethető az emberek fejében élő képpel: ilyenek lehettek az amerikai őslakosok vagy a “természeti népek”, mielőtt megérkeztek az európaiak. Ám bármennyire is csodás és békés a marsbéli nép, végül eltűnnek, csak egy-egy hírmondójuk marad, akik ugyan fel-felbukkannak a novellákban (és rejtélyükkel remek alapanyagot nyújtanak néhány igazán emlékezetes íráshoz), de a terep most már az emberé. A Mars most már egy üres lap, amire mindenki (az író is) azt ír, amit akar. Úgy is mondhatnánk: csak az van a Marson, amit az emberek magukkal visznek.
És hogy mi is az, amit magukkal vittek? Itt egy kicsit többet elárulok erről:
http://www.prozanostra.com/iras/voros-bolygo-mesei-ray-…

ViraMors P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Furcsa bolygó ez a Mars…

Köd vagyok, holdfény és emlékezet vagyok.

Első akart lenni.

* * *

Szeretem Bradbury marsi meséit.
Bár első pillantásra ennek a Marsnak nem sok köze van a létező bolygóhoz, mégis valóságos. A novellákban egymással keveredik az emberi és az idegen, és hangulatilag legtöbbször dominálnak az ismeretlen és a távolság adta érzések. Bármennyire is más a Bradbury-féle Mars, mint az „igazi”, a földjére leszálló emberek ugyanúgy valami új és idegen felé tartanak. Felfedeznek és építenek, máskor harcolnak és rombolnak, de mindenképpen olyasmit tesznek, amit előttük senki. Elsők.
Volt egy-két novella, ami nem igazán talált meg magának, de összességében nagyon szerettem olvasni a kötetet, az ismert és eddig számomra ismeretlen darabokat egyaránt. Bradbury érzékenyen írt, emberekről, embereknek. Legtöbb novellás kötetéhez hasonlóan ezt is elő fogom venni később is.

A_S1M0N P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Bár a Fahrenheit 451 anno tetszett, a Marsbéli krónikákhoz mégis óvatosan közelítettem, pedig egyből elő is rendeltem.
Aztán elkezdtem olvasni, az eleje pedig kezdett igazat adni szkepticizmusomnak, ám elég hamar, egy adott ponton már tudtam, hogy kár volt kételkednem, mert szinte végig magával tudott ragadni az a színes fantázia, az elgondolkodtató feltevések, szituációk, amik annyira földiek, emberiek, hogy más bolygóra költözve is hitelesen mutatja be azt, hogy milyenek is vagyunk. Hiába hagyjuk el az otthonunkat, a megszokott dolgokat magunkkal visszük, legyen az jó, vagy rossz.
Más kérdés, hogy a marslakók spoiler
Utána érkeztek a kalandorok, hogy új otthont építsenek, aztán a Marsra is kezdett elérni a bürokrácia, majd a többi, életünket megnehezítő, túlbonyolító dolog.
Bradbury egyszerre jósol és mutat görbe tükröt a marsi élet bemutatásának segítségével.

A fő szál, az eredeti Marsbéli krónikák nagyon tetszett, teljesen olyan, mint egy történelemkönyv, persze leginkább az átlagemberek életére koncentrálva, a nagyobb eseményeket rajtuk keresztül és a háttér-információkból ismerjük meg.
A többi novella, amik a könyv durván felét teszik ki, már hullámzóbb minőségűek szerintem, voltak, amik nem nagyon kötöttek le, de a többség érdekes, elgondolkodtató volt.

Kellemes meglepetés lett végül a könyv, bátran ajánlom mindenkinek!

TóthEdina>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Még nem olvastam az írótól, de most az agave kihívás miatt a kezembe került ez a kötet. Keserédes érzéseim vannak az elolvasása után, mert egyrészről nagyon tetszett a könyv másrészről meg elkeserítő az üzenete amit átad, az ember hogyan is tud lerombolni maga körül mindent még egy másik bolygót is ami pedig egy varázslatos hely volt csodálatos dolgokkal és ha jobban belegondolunk nem is biztos, hogy nem ez történne a jövőben ha felfedeznénk egy bolygót egy civilizációval. Tetszett a könyv stílusa ahogy különböző éveken át kis történetekben bontakoznak ki a történet szálai. Az biztos, hogy nagyon olvasatta magát a kötet, így hamar végig is olvastam :)

Carsus>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Nagyon megörültem neki amikor láttam, hogy újra kiadásra kerül Bradbury klasszikusa. Egyrészt azért mert szégyen szemre nem olvastam még semmit az írótól, de már rég tervbe volt véve; Másrészt a kötet tartalma miatt. Mars! Novellák! A kettő elegyét olyasminek tippeltem ami nekem nagyon tetszeni fog. És nem is tévedtem.
Bradbury egy olyan Marsot álmodott meg és festett le e kötet novelláiban amiben megvan minden ahhoz, hogy a műfaj egyik megkerülhetetlen alapkövévé váljon. A kezdeti novellák abszurd humora egyből hurkot vetett rám, a tragikomikus jelenetek amik a Marsra induló első expedíciók sorsát tárgyalják úgy megragadtak, hogy nem is szabadultam az ámulatból egészen az első nagy rész végéig. Mindegyik történet egyedi volt a marslakókkal foglalkozóktól a telepesek szárnypróbálgatásait bemutatókon át élethelyzetek, érzelmek és hangulatok teljes palettáját vonultatták fel. Volt bennük humor és irónia bőséggel, izgalom és feszültség módjával és az a fajta kozmikus magány, ami minden emberi lényt megérint aki elhagyta Gaia óvó karjainak ölelését.
Bőven lenne mit írni az egyes novellákról is, de most csak pár szóban emlékeznék meg a kedvenceimről. A Zöld reggel varázslatos képei megmutatták, hogy a természet fenséges hatalmával együttműködve, még a legkietlenebb helyek is barátságossá változtathatóak. Az égi lovasok talán a kötet legfeszültebb novellája volt. Ijesztő aktualitásával olyan légkört teremtett amelyre az utolsó pillanatokig ráborul a közelgő tragédia árnyéka. A második Usher-ház fantasztikus- és rémirodalmi alakok sokaságát felvonultatva mutatott be egy opciót a kialakuló marsi bürokrácia megregulázására, míg a Néma városok rávilágít, hogy lehet a magánynál rosszabb is. (Ez valami zseniális volt. Könnyesre nevettem magam rajta.)
Nem elég, hogy a kötetben található novellák java részét finom szálak kötik össze, de számos történetben találtam utalásokat a Fahrenheit 451 eseményire ami a legkellemesebb meglepetés volt számomra. A Száműzötteknél volt az az érzésem, hogy a Fahrenheitben megkezdett szomorú és gyalázatos munka betetőzését olvashatom.
A második nagy részben felsorakoztatott műveket kissé súlytalanabbnak éreztem bár az Éjszakai hívások és a Kék palack feltették az őrületes magány eme tablóján az i-re a pontot.
Az összkép annyira tetszett, hogy azóta be is szereztem Bradbury elérhető köteteit, így októberbe sem maradok színes sci-fi novellák nélkül.
Köszönet a teljes változat kiadásáért az Agave könyveknek.

Kétezertizenhúsz>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Ray Bradbury ismét nagyot és emlékezeteset alkotott: sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kötetet is a kezembe foghatok, hiszen ez a könyv tele van tökéletes, 20. századi sci-fivel. Bár az is igaz, hogy eléggé kevés ilyen stílusú könyvet olvastam (szám szerint öt), de ez az öt annyira megmaradt és annyira illett hozzám! A szerzőtől leginkább a Marsbéli krónikák az, amely megfogott.

Nem is tudom, miért kápráztatott el annyira. Talán az egyszerűsége, az egyértelmű, de láthatatlan dolgokra való rámutatása, netán az író stílusa… Olyan új, olyan más. Olvashattunk arany szeműekről, Földre vágyakozóakról, hallucináló látogatókról, a Marsra vándorló feketékről. Sorsdöntő pillanatokról, szétszakadó kapcsolatokról, lélekvándorlásról, önzaklatásról (úgy látszik, ilyen is létezik). Az egészben az a legszebb, hogy említés vagy netán cameók szintjén, de a történetek összefüggnek. Mellékesnek tűnő mondatok teszik egésszé és elkápráztatóvá a gyűjteményt, amelyben a novellák off tökéletes sorrendbe lettek rakva, bár volt néhány what the ló történet, amelyek szerintem nem illettek az idővonalba, de az is lehet, nem figyeltem eléggé.

Összeségében volt benne néhány karakter, fordulat, történet, amely nem igazán tetszett, de eltörpülnek azon novellák mellett, amelyek egyszerre voltak egyediek, szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. Biztos nem ez volt az utolsó Ray Bradbury könyvem, örülök, hogy off felfigyeltem rájuk. Azt mondom, mindenki feltétlenül olvassa el, csodálatos élmény volt számomra!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196396 · Fordította: Kuczka Péter, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina

Népszerű idézetek

Anaire >!

Oly sokat tud adni a fa; színt ad, árnyékot ad, gyümölcsöt ad, játszótér a gyerekeknek, egész égi világmindenség, amelyre fel lehet mászni, és amelyen kapaszkodni lehet, a csemege és az öröm építménye – ez a fa. De legfőképpen a fa kristálytiszta levegőt szűr magából az emberi tüdőnek, és kedves susogást a fülnek, mikor az ember fekszik éjszaka a hófehér ágyban, és várja, hogy a susogás álomba ringassa.

100. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. december. A zöld reggel

Anaire >!

Kik vagyunk mi egyáltalán? A többség? És ez válasz? A többség mindig szent, mi? Mindig, mindig: nem tévedhet soha, egyetlen jelentéktelen pillanatra sem?

93. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

A_S1M0N P>!

Mi, földiek különösen tehetségesek vagyunk nagy és szép dolgok lerombolásában.

76. oldal, 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

Anaire >!

Milyen szaga lehet az Időnek? Mint a pornak, az órának meg az embernek. És milyen hangja van az Időnek? Mint a kopogó víznek egy sötét barlangban és mint a sírásnak és mint üres ládák tetejére gördülő göröngyöknek és mint az esőnek. És tovább, milyennek látszik az Idő? Az Idő olyannak látszik, mint egy fekete szobában csendesen hulló hó, vagy mint egy némafilm egy régi moziban, mint százmilliárd arc száll, száll a semmibe, mint az újévi léggömbök.

108-109. oldal - Marsbéli krónikák: 2002. augusztus. Éjszakai találkozás

Anaire >!

– Mit figyelsz annyira, papa?
– Azt figyelem, hogy hol van a földi logika, a józan ész, a jó kormányzás, a béke és a felelősség.
– Ezt mind odafent látod?
– Nem, nem látom sehol. Nincs többé. Lehet, hogy nem is lesz soha. Lehet, hogy becsaptuk magunkat, mikor azt hittük, hogy valaha is létezett.

225. oldal - Marsbéli krónikák: 2026 október. Egymillió éves kirándulás

Anaire >!

Ha az ember valamit nagyon akar, hazudik önmagának. Azt mondja, hogy senki másnak nincs igaza.

86. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

ViraMors P>!

Olyan éjszaka volt, amikor a szél megemelte a homokot, és hózáporként szórta le a csillagok fényét, amikor az ablakok kristálycsontokként zörögtek, és a vér patakokban csorgott végig a szíven.

278. oldal A marsi szellemek

A_S1M0N P>!

Cenzúrázni kezdték a képregényeket és a krimiket, és természetesen a filmeket, innen vagy onnan, hol az egyik, hol a másik csoport, politikai elfogultság, vallási előítélet, szakszervezeti nyomás alapján. Mindig akadt kisebbség, amely félt valamitől, a nagy többség pedig félt a sötéttől, félt a jövőtől, félt a múlttól, félt a jelentől, félt önmagától és önmaga árnyékától.

140. oldal, 2005. április. A második Usher-ház


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Én, a robot
H. G. Wells: Világok harca
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Andy Weir: A marsi
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Dan Simmons: Ílion
Edgar Rice Burroughs: Mars hadura
Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája
Piers Anthony: Az emlékmás
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.