Régóta szemeztem az íróval, és speciel ezzel a kötettel is, aztán amikor láttam, hogy újra kiadják, ráadásul a teljes változatban, egyből be is szereztem. S hogy az elején leszögezzem: legalább akkora öröm volt olvasni, mint a Fahrenheit 451-et.
A kötetben található történetek a Marson játszódnak, de nem a mi tudásunk szerinti, és jelen körülmények között keringő bolygón. A Mars élettel teli égitest, a Marsot lakók élőlények (marslakók) otthona. Ide furakszik be az ember, aki a Földet tönkretéve, háborút háború után szító pokoljárás után ezt az idegen civilizációt is meg kívánja hódítani.
Elsőre a bolygó a leírások alapján olyan, mint amilyen évmilliárdokkal ezelőtt lehetett, mielőtt egy hideg élettelen golyóbissá változott volna. Már ha tudományos szempontból nézzük a dolgot.
Ebbe a távoli (és mégis oly közeli) világba helyezi át Bradbury mindazt, ami földi civilizációinkat is meghatározta, és mindazt, ami a mai embert is jellemzi, és fogja is, ameddig csak fajunk jelen lesz a világon.
A gyarmatosítás és az ezzel járó öldöklés, a mindenáron mindent is kisajátítani akaró, hibáiból tanulni képtelen, intoleráns ember jelen van a könyv minden egyes lapján. Egy időtálló társadalomkritikát ad kezünkbe az író, mely ennyi év után sem vesztett semmit aktualitásából. Sőt, ha belegondolunk, a mai geopolitikai és társadalmi feszültségek idejében erősebb a novellák intelme, mint valaha.
Szerettem az egész marsi világ megjelenítését, ábrázolását. Megfogott, elgondolkodtatott, és annyira belém ivódott, hogy amikor a könyvben lerajzolt társadalmi jelenségek visszaköszönnek egy híradásban, újságcikkben, vagy a való életben, egyből ezekkel a novellákkal asszociálom. És valószínűleg a jövőben is ezekkel az írásokkal fogom.
Az ember mindent tönkretesz és feléget maga körül, mert azt gondolja, hogy ezáltal jobb lesz neki és környezetének is, de ez nem így van, mert egy bolygónk, egy otthonunk van, és egy bizonyos pont után nem lesz lehetséges a visszafordulás. Nem csak átvitt értelemben. Ahogy a könyvben az utolsó embereknek sem.
Éleslátás, lényegretörő, de határozott intelmek és írói zsenialitás: minden adott volt egy klassz kötethez. Bradbury jóvoltából pedig immár a jelen földlakók feladata minél előbb változtatni a dolgokon, hogy legyen mit örökül hagyni az utókornak.