Marsbéli ​krónikák (teljes változat) 83 csillagozás

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196396 · Fordította: Kuczka Péter, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196396 · Fordította: Kuczka Péter, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020

Kedvencelte 11

Most olvassa 10

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 99


Kiemelt értékelések

Spaceman_Spiff IP>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Bradbury Marsa nem a mi Marsunk, nem egy lakhatatlan, ellenséges világ, amilyennek az űrkutatás feltárta előttünk. Ez a Mars a képzelet “távoli szigete”, a hely, ahová az írók, filozófusok, ábrándozók bármit elképzelhetnek. Jelen esetben ez az “új határvidék”, amit az ember (a fehér vagy még inkább az amerikai ember) meghódíthat. Az az ember, aki kiírtotta az indiánokat, romba döntött ősi civilizációkat Dél-Amerikában, bódévárosokat emelt a semmi közepén, száguldó autókkal és gyorséttermekkel töltötte meg a Prérit, közben pedig arra használta intelligenciáját és leleményességét, hogy embertelenné tegye a környezetét. Ezek az emberek szállnak le ezüstrakétáikkal az új bolygóra.
Itt viszont már egy sokkal nagyobb szellem, a marslakók kultúrája létezik, amely a maga nyugalmával, természetességével és éteriségével könnyen megfeleltethető az emberek fejében élő képpel: ilyenek lehettek az amerikai őslakosok vagy a “természeti népek”, mielőtt megérkeztek az európaiak. Ám bármennyire is csodás és békés a marsbéli nép, végül eltűnnek, csak egy-egy hírmondójuk marad, akik ugyan fel-felbukkannak a novellákban (és rejtélyükkel remek alapanyagot nyújtanak néhány igazán emlékezetes íráshoz), de a terep most már az emberé. A Mars most már egy üres lap, amire mindenki (az író is) azt ír, amit akar. Úgy is mondhatnánk: csak az van a Marson, amit az emberek magukkal visznek.
És hogy mi is az, amit magukkal vittek? Itt egy kicsit többet elárulok erről:
http://www.prozanostra.com/iras/voros-bolygo-mesei-ray-…

ViraMors P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Furcsa bolygó ez a Mars…

Köd vagyok, holdfény és emlékezet vagyok.

Első akart lenni.

* * *

Szeretem Bradbury marsi meséit.
Bár első pillantásra ennek a Marsnak nem sok köze van a létező bolygóhoz, mégis valóságos. A novellákban egymással keveredik az emberi és az idegen, és hangulatilag legtöbbször dominálnak az ismeretlen és a távolság adta érzések. Bármennyire is más a Bradbury-féle Mars, mint az „igazi”, a földjére leszálló emberek ugyanúgy valami új és idegen felé tartanak. Felfedeznek és építenek, máskor harcolnak és rombolnak, de mindenképpen olyasmit tesznek, amit előttük senki. Elsők.
Volt egy-két novella, ami nem igazán talált meg magának, de összességében nagyon szerettem olvasni a kötetet, az ismert és eddig számomra ismeretlen darabokat egyaránt. Bradbury érzékenyen írt, emberekről, embereknek. Legtöbb novellás kötetéhez hasonlóan ezt is elő fogom venni később is.

KingucK P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Új olvasmány régi benyomásokkal, nagy vonalakban ezt az érzetet adta a novellagyűjtemény. Néhány novellát már olvastam korábban, de most máshogy hatott rám, lehet a hasonló közeg miatt. A helyszín nagyjából ugyanaz, mégis különböznek egymástól a történetek.
A hangulatára rányomta bélyegét a hidegháborús paranoia, ez általában ki van vetítve két különböző fajra az emberre és a marsira, de több olyan történet van, ahol ember és ember között történik a sokszor illogikus félelem.
Bradbury kicsit olyan számomra, mint Stephen King (tudom, hogy nem véletlen a párhuzam :) ), nem az számít milyen műfajban alkot, inkább a történetmesélés módja és a karakterek személyes történetei érdekesek.

FélszipókásŐsmoly P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Tulajdonképpen összegyűjti Bradbury marsi írásait, kezdve a könyv felét kitevő címadó „regénnyel” – ami inkább dátumokkal ellátott elbeszélések, csodálkozásra késztető röpke jelenetek és költőien káprázatos álomképek sora meglepő nézőpontokból, de végig szívhez szóló. Olykor el kell távolodnunk az űrbe, hogy közelebb kerüljünk a bennünk tátongó űrhöz.

Aztán folytatódik a kötet a szerző egyéb kötetekben már megjelent novelláival (A várakozó; A száműzöttek, A vendég, Szerelem, Új pálya; A Mars elveszett városa, Éjszakai hívások; A Messiás, A kék palack; Bőrük barna, szemük arany), kiegészítve kilenc magyarul korábban meg nem jelent újjal. Így teljességükben olvasva jobban előtűnnek az őket összekötő szálak, az újra felbukkanó elemek, finom utalások. Bradbury művei sosem száraz, technológiai szakzsargonnal teletolt sci-fi elmélkedések, közelebb állnak a lélekhez és a költészethez.

Marsi történetekhez képest nagyon is emberiek, és mesésen változatosak. Vannak köztük egyszerűbbek és összetettebbek, homlokráncolósan furcsák és töprengtetően komolyak is. Némelyik emlékezés a nagy alkotókra (ez a kedvencem lett: A száműzöttek) vagy tisztelgés a természet előtt (Zöld reggel), de akadnak etnikumi témák, több okból is elszomorítóak és fájóan szomorkásak, de azért könnyed hangvételű sziporkák is. Vannak alig fél oldalba tömörített írások (ezek közül is akadt kedvenc: A kerék), a leghosszabb pedig 36 oldal (A Mars elveszett városa) – szóval viszonylag gyorsan tudnak új élménnyel szolgálni. A könyv így könnyen fogyasztható és hamar letehető, elfoglaltaknak is remek felüdülést nyújthat.

_Nikki>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

„Mindenesetre valóban érdemes önállóságukban ízlelgetni a történeteket, hiszen van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Bradbury az a fajta science fiction író, aki nem az ember és technika kapcsolatát helyezi előtérbe és boncolgatja, nem a tudományos vívmányoknak szenteli figyelmét, amelyek előreviszik a szereplőit az útjaikon, hanem az a fajta író, aki az idegen környezetet és az űrt csak egyfajta katalizátorként használja az emberi természet még alaposabb megismeréséhez és kivesézéshez. A Marsbéli krónikák tökéletes társadalomkritikája nem csak a múltnak, Bradbury korának, de a jelenünknek is. Érdekes, hogy hiába a hetven év, a könyv egy cseppet sem veszített az aktualitásából.

A képzeletben kolonizálásra ítélt Mars bolygót a tudománynak köszönhetően mára már jól ismerjük. A rideg, élhetetlen marsi valóság Bradbury látomásaiban egy meleg és élhető közeggé válik, ahol egy nálunknál minden tekintetben felsőbbrendű faj éli háborítatlan mindennapjait egészen az első telepesek megérkezéséig. A különleges, ám elsőre (a korábbi elképzeléseinkhez képest) mégis teljesen idegen a mars-lakók a sajátos szépségükkel és háború nélküli kultúrájukkal minden tekintetben az emberiség fölé emelkednek. Ám hiába a látszólagos béke és tolerancia, a félelem nagyobb úr volt, így hát döbbenten figyeltem a haláltusák sorozatát: az emberét, a marslakóét, az egyik fajét, majd a másikét. Különös, hogy a halál és ezzel együtt gyakran a magány szinte minden novellát áthatott.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/11/ray-bradbury-ma…

_BenGa>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Brabdbury fantasztikus író. Novellái már-már a szépirodalmat súrolják, miközben mégis megvannak benne a sci-fi elemek, tökéletesen kikapcsolnak.
A Marsbéli krónikák teljes változata is egy olyan könyv, aminek olvasását nem szabad elkapkodni, érdemes kiélvezni minden egyes novellát. Engem sokszor elkalandoztatott, kérdéseket tetetett fel velem, amikre érdekes volt a választ keresni. (Az egyik ilyen például: Bradbury vajon ma milyennek írná meg ezt a kötetet?)
Egyetlen hibája van az írásoknak: a mondandója nem, de a fogalmazása már kezd erősen öregedni (lásd: x és y és z).
Örömmel fogom később is a kezembe venni ezt a művet.

A_S1M0N P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Bár a Fahrenheit 451 anno tetszett, a Marsbéli krónikákhoz mégis óvatosan közelítettem, pedig egyből elő is rendeltem.
Aztán elkezdtem olvasni, az eleje pedig kezdett igazat adni szkepticizmusomnak, ám elég hamar, egy adott ponton már tudtam, hogy kár volt kételkednem, mert szinte végig magával tudott ragadni az a színes fantázia, az elgondolkodtató feltevések, szituációk, amik annyira földiek, emberiek, hogy más bolygóra költözve is hitelesen mutatja be azt, hogy milyenek is vagyunk. Hiába hagyjuk el az otthonunkat, a megszokott dolgokat magunkkal visszük, legyen az jó, vagy rossz.
Más kérdés, hogy a marslakók spoiler
Utána érkeztek a kalandorok, hogy új otthont építsenek, aztán a Marsra is kezdett elérni a bürokrácia, majd a többi, életünket megnehezítő, túlbonyolító dolog.
Bradbury egyszerre jósol és mutat görbe tükröt a marsi élet bemutatásának segítségével.

A fő szál, az eredeti Marsbéli krónikák nagyon tetszett, teljesen olyan, mint egy történelemkönyv, persze leginkább az átlagemberek életére koncentrálva, a nagyobb eseményeket rajtuk keresztül és a háttér-információkból ismerjük meg.
A többi novella, amik a könyv durván felét teszik ki, már hullámzóbb minőségűek szerintem, voltak, amik nem nagyon kötöttek le, de a többség érdekes, elgondolkodtató volt.

Kellemes meglepetés lett végül a könyv, bátran ajánlom mindenkinek!

– 2022 –
Újraolvasva annyira nem tudott lekötni, lassabban haladtam vele, főleg a könyv második fele lett szenvedős, de továbbra is sok érdekes témát feszeget.

Boglinc P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Szeretem a sci-fi műfaját, de bevallom, nem vagyok túl jártas benne. Épp ezért ideje volt hát megismerkednem azzal a történettel, amit a tudományos fantasztikum alapkövének tartanak.

Szerettem ebben a novellagyűjteményben a társadalomkritikát, és az időtállóságot. Rengeteg fontos témát boncolgat a néha csak egy-két oldalnyi terjedelmű írásaiban, és nagyon elgondolkodtató mindegyik.

Leginkább azoknak ajánlanám, akik épp ismerkedni szeretnének a sci-fi műfajával, mert a novellákra bontott szerkezet előnyükre válhat, de úgy gondolom, ez nem csak a sci-fi műfajában alapmű, hanem ettől függetlenül is érdemes megismerkedni vele minden olvasónak.

Bővebben itt írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/11/ray-brad…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196396 · Fordította: Kuczka Péter, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina
3 hozzászólás
Veron P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Általában furcsa érzés volt olvasni ezeket a novellákat… Nem tudom, mire számítottam, de nem erre – talán tudományosabbra? (Megjegyzem, ez volt az első kötetem tőle, tehát nem is volt viszonyítási alapom.)
Sokkal inkább szól az emberekről, mint a Marsról, vagy az űrről, a tudományról vagy bármi másról, és nekem kissé meglepő, hogy mennyire. És hát az emberek meg nem mindig (ritkán?) szerethetőek itt is. A hangulat sokszor leginkább nyomasztó, néha rossz érzés is olvasni, akkor is, amikor maga a novella nagyon ütős..
Egyszer talán majd nekimegyek újra, már tapasztalatokkal, csak előbb még megkóstolok mást is tőle.
Amik legjobban megmaradtak: Az égi lovasok vagy a messiás

Smici P>!
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Régóta szemeztem az íróval, és speciel ezzel a kötettel is, aztán amikor láttam, hogy újra kiadják, ráadásul a teljes változatban, egyből be is szereztem. S hogy az elején leszögezzem: legalább akkora öröm volt olvasni, mint a Fahrenheit 451-et.

A kötetben található történetek a Marson játszódnak, de nem a mi tudásunk szerinti, és jelen körülmények között keringő bolygón. A Mars élettel teli égitest, a Marsot lakók élőlények (marslakók) otthona. Ide furakszik be az ember, aki a Földet tönkretéve, háborút háború után szító pokoljárás után ezt az idegen civilizációt is meg kívánja hódítani.
Elsőre a bolygó a leírások alapján olyan, mint amilyen évmilliárdokkal ezelőtt lehetett, mielőtt egy hideg élettelen golyóbissá változott volna. Már ha tudományos szempontból nézzük a dolgot.

Ebbe a távoli (és mégis oly közeli) világba helyezi át Bradbury mindazt, ami földi civilizációinkat is meghatározta, és mindazt, ami a mai embert is jellemzi, és fogja is, ameddig csak fajunk jelen lesz a világon.
A gyarmatosítás és az ezzel járó öldöklés, a mindenáron mindent is kisajátítani akaró, hibáiból tanulni képtelen, intoleráns ember jelen van a könyv minden egyes lapján. Egy időtálló társadalomkritikát ad kezünkbe az író, mely ennyi év után sem vesztett semmit aktualitásából. Sőt, ha belegondolunk, a mai geopolitikai és társadalmi feszültségek idejében erősebb a novellák intelme, mint valaha.

Szerettem az egész marsi világ megjelenítését, ábrázolását. Megfogott, elgondolkodtatott, és annyira belém ivódott, hogy amikor a könyvben lerajzolt társadalmi jelenségek visszaköszönnek egy híradásban, újságcikkben, vagy a való életben, egyből ezekkel a novellákkal asszociálom. És valószínűleg a jövőben is ezekkel az írásokkal fogom.
Az ember mindent tönkretesz és feléget maga körül, mert azt gondolja, hogy ezáltal jobb lesz neki és környezetének is, de ez nem így van, mert egy bolygónk, egy otthonunk van, és egy bizonyos pont után nem lesz lehetséges a visszafordulás. Nem csak átvitt értelemben. Ahogy a könyvben az utolsó embereknek sem.

Éleslátás, lényegretörő, de határozott intelmek és írói zsenialitás: minden adott volt egy klassz kötethez. Bradbury jóvoltából pedig immár a jelen földlakók feladata minél előbb változtatni a dolgokon, hogy legyen mit örökül hagyni az utókornak.


Népszerű idézetek

Poufsouffle>!

Kik vagyunk mi egyáltalán? A többség? És ez válasz? A többség mindig szent, mi? Mindig, mindig: nem tévedhet soha, egyetlen jelentéktelen pillanatra sem?

93. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

Lunemorte P>!

Oly sokat tud adni a fa; színt ad, árnyékot ad, gyümölcsöt ad, játszótér a gyerekeknek, egész égi világmindenség, amelyre fel lehet mászni, és amelyen kapaszkodni lehet, a csemege és az öröm építménye – ez a fa. De legfőképpen a fa kristálytiszta levegőt szűr magából az emberi tüdőnek, és kedves susogást a fülnek, mikor az ember fekszik éjszaka a hófehér ágyban, és várja, hogy a susogás álomba ringassa.

100. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. december. A zöld reggel

Lunemorte P>!

Milyen szaga lehet az Időnek? Mint a pornak, az órának meg az embernek. És milyen hangja van az Időnek? Mint a kopogó víznek egy sötét barlangban és mint a sírásnak és mint üres ládák tetejére gördülő göröngyöknek és mint az esőnek. És tovább, milyennek látszik az Idő? Az Idő olyannak látszik, mint egy fekete szobában csendesen hulló hó, vagy mint egy némafilm egy régi moziban, mint százmilliárd arc száll, száll a semmibe, mint az újévi léggömbök.

108-109. oldal - Marsbéli krónikák: 2002. augusztus. Éjszakai találkozás

Lunemorte P>!

– Mit figyelsz annyira, papa?
– Azt figyelem, hogy hol van a földi logika, a józan ész, a jó kormányzás, a béke és a felelősség.
– Ezt mind odafent látod?
– Nem, nem látom sehol. Nincs többé. Lehet, hogy nem is lesz soha. Lehet, hogy becsaptuk magunkat, mikor azt hittük, hogy valaha is létezett.

225. oldal - Marsbéli krónikák: 2026 október. Egymillió éves kirándulás

A_S1M0N P>!

Mi, földiek különösen tehetségesek vagyunk nagy és szép dolgok lerombolásában.

76. oldal, 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

Lunemorte P>!

Ha az ember valamit nagyon akar, hazudik önmagának. Azt mondja, hogy senki másnak nincs igaza.

86. oldal - Marsbéli krónikák: 2001. június. „S ragyog még a holdsugár”

ViraMors P>!

Köd vagyok, holdfény és emlékezet vagyok.

266. oldal A várakozó

Lunemorte P>!

Langy esők jönnek s föld illata száll,
és köröz a légben majd fecskemadár,

és ungnak a békák az éji tavon,
és szilvafát lenget a lágy fuvalom,

és a rigók mondják és torkuk remeg
a kis kerítéseken éneküket,

és nem beszél senki a háborúról,
s nem kérdezi senki, hogy lesz-e s mikor?

S nem kérdezi semmi, se fű, se madár,
hogy hol van az ember, jaj, hova már?

És új tavasz ébred és kezd életet,
és hogy mi elmúlunk, nem látja meg.

219. oldal - Marsbéli krónikák: 2026 augusztus. Langy esők jönnek

A_S1M0N P>!

Cenzúrázni kezdték a képregényeket és a krimiket, és természetesen a filmeket, innen vagy onnan, hol az egyik, hol a másik csoport, politikai elfogultság, vallási előítélet, szakszervezeti nyomás alapján. Mindig akadt kisebbség, amely félt valamitől, a nagy többség pedig félt a sötéttől, félt a jövőtől, félt a múlttól, félt a jelentől, félt önmagától és önmaga árnyékától.

140. oldal, 2005. április. A második Usher-ház

BBetti86 >!

Ha az ember egyszer hibázott, hányszor kell beismernie a vétkét, hogy végre tiszta lappal kezdhessen?

348. oldal - A vendég


Népszerű triviák

FélszipókásŐsmoly P>!

2012. augusztus 22-én a NASA Mars-járójának (Curiosity) leszállási helyét Bradbury Landingre keresztelték el. „Nem volt nehéz döntés a tudományos csapat részéről” – mondta Michael Meyer, a NASA program tudósa. „Közülünk sokak életét – olvasók millióival egyetemben – inspiráltak Ray Bradbury történetei, a marsi élet lehetőségét megálmodó írásai.”

[www.nasa.gov]

Kapcsolódó könyvek: Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Én, a robot
Arthur Conan Doyle: A sötét arc ura és a tenger alatti elveszett világ
Csöndes éj
George R. R. Martin: Tuf utazásai
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 107.
Philip K. Dick: Különvélemény
Németh Attila (szerk.): Fényévek
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Neal Stephenson: Gyémántkor
Stanisław Lem: Kiberiáda