Kaleidoszkóp 85 csillagozás

Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Bradbury újabb novellás kötetének középpontjában – mint az eddigiekben is – az ember, a minden nehézséget legyőző ember áll. A sokszor szimbolikus elbeszélések problematikája éppen ezért nem annyira tudományos, mint inkább emberi vonatkozású. A Marsra elszármazott ember honvágya; családi konfliktusa, a vállalt feladat nehézsége, a technikai eszközök dzsungelében elmagányosodott ember, a szépség utáni vágy elevenedik meg az elbeszélések színes, változatos világában.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek


Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Mars (bolygó)


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

A könyvet még a hetvenes évek végén olvastam először. Lenyűgözött. Most kapva-kaptam egy 1974-es kiadású újabb példányon.
Bradbury sci-fi-je egy aggódó látomás a jövőről. Az emberiség jövőjéről, amely már – mint tudjuk -"elkezdődött". Napjainkról tehát, az ember mindennapjairól, amely az elkezdődött jövőt alapozza a mában. Mintegy hetven éve elkezdett munkássága gyümölcsei a mában is friss aktuális mondanivalót, üzenetet hordoznak, mert az általa korán felismert megatrendek, mint a technicizálódás, az elidegenedés, a gép, mint vetélytárs – amely hasonlít hozzánk, de lehetőségeiben különbözik is tőlünk, s felülmúlhat bennünket – azóta eluralkodtak rajtunk. Bradbury írásai mutatják, hogy csak szilárd morális szellemiséggel lehetünk győztesek!
Tapasztalati elemek, emlékezés, asszociációk, felidézés, képzelet, kockázat, kreativitás, ismeret-alkotás: Bradbury szépírói igényű novelláival útba-igazít és végigvezet bennünket e logikai soron, s mindenki addig jut a megértésben, ameddig a saját fantáziája tart… de mindenkinek olvasni kellene!

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Bradburyben sosem lehet csalódni. Minden novellája gyönyörű, mindenkinek érdemes tőle olvasnia. A fókuszban főleg az emberi jellem, lélek áll. Illetve most több novellában a bolygók érzéseiről is szó esik.
Pár novelláról:

Az itt oroszlánok vannak csodálatos nyelvezettel mutat be egy idegen bolygót, aki egy hölgy. Tisztelettel, csodálattal, odafigyeléssel kell bánni vele, akkor elhalmoz kincseivel.
Ellenkező esetben pokollá teszi az életünket.
Hát nem ilyen a mi barátnőnk is?
Az Eltűnt város a Marson témája szinte ugyanez.
A Város is ebben a témában mocorog, csak kicsit borúsabb a kép.

A Gyilkos erősen tükrözi a hozzáállásomat a telefonokhoz, reklámhoz, tévéhez. Tök megnyugtató volt olvasni. Csak egy kis csendre vágyik a jóember, meg, hogy ne kelljen mindenről mindenkinek mindig pontosan beszámolni. Aztán persze még ő a pszichiátriai eset, és a cellájában élvezheti a csendet. Na igen…

Szakács Ferenc utószava is lenyűgöző.

2 hozzászólás
zamil>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Kevesen írnak úgy mint Bradbury, ezt el kell ismernem, élmény olvasni.
Ami miatt nem 5* az, hogy a történetek közt voltak gyengébbek, már mint az ötletet találtam gyengébbnek.
Persze többségbe voltak a jó novellák, közölük is amik igazán tetszettek, A mosoly, Bőrük sötét volt a szemük arany, Kaleidoszkóp, A vakáció.
Azt hiszem ezeket többször el fogom olvasni, mert tényleg gyöngyszemek.

jezsek P>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Az utóbbi időben olvasott számos elbeszélés- vagy novellagyűjtemény közül – azok akár egy író, akár több szerző műveit tartalmazták – ez volt az, amelyik a legjobban magával ragadott, a legerősebb hangulattal rendelkezett. Az egyes történetek között semmilyen összefüggés nincs, de az adott sorrendben történő olvasás azt a különös hangulatot, amit magamban jobb híján „marsbélinek” nevezek, tovább erősítették. Ugyanez a hatás volt érezhető a Marsbéli krónikáknál, ezért innen az elnevezés. Még azt is állítom, hogy jobban tetszett a Marsbéli krónikáknál is, a témák, helyszínek változatossága, a meglepetések, a művészetek erejének ábrázolása, a mesei elemek jobban hatottak rám és kedvenc Bradbury kötetemmé tette, azzal, hogy a 19 történet közül nem tudnák 10-nél kevesebb kedvencet mondani.
(Az egyik kedvenc az Itt oroszlánok vannak, felteszem, ez ihlette a borítót, amin én csak a az olvasás vége felé észleltem, hogy mit is ábrázol – gondolom a férfiak ezt rögtön észrevették…)

1 hozzászólás
mohapapa I>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Bradbury.
Ezzel mindent elmondtam. (Kicsit részletesebben.: http://moly.hu/ertekelesek/1575251) Nem is szaporítom a szót azzal, hogy Bradbury írásai lírai sci-fi-k, s már ez is micsoda látszólagos ellentmondás. Mondom: látszólagos. Mert Bradbury írásaiban a tér, az idő, a technika mindig másodlagosak. Az élvezetet nem is annyira a történetek, a cselekmények adják, hanem a pasztell megfogalmazások. Még akkor is, amikor pusztulásról, magányról, öregségről van szó. S ettől szép lesz, amit ír. Akkor is, ha tartalmilag, mondanivalóilag nem szép.

A kis happolt kötet: válogatás. Az előző két, olvasott kötetben (A Toynbee-átalakító és a Gyógyír búskomorságra) már tartalmazott jó pár novellát ebből a kötetből. Bár nemrégen olvastam őket, nem bántam az újraolvasást. Ilyen volt a Tengerpart alkonyatkor, a Bőrük sötét volt, a szemük arany, az Itt oroszlánok vannak, a Szasszaparilla ilat, Az ajándék. Érdekes (vagy nem is?), de nem voltak unalmasak. Pedig nem akartam őket újraolvasni. De leragadtam megint.

Viszont ami megrázott, a címadó Kaleidoszkóp. A kommunikáció halála és halál kommunikációja, embercsillag a Föld egén… Iszonyatos, borzasztó, gyönyörű.
A szerkesztő, Kuczka Péter nem röstellte viszont egy jóformán egáltalán nem sci-fi-vel feloldani a kötetet. Az Aranysárkány, ezüstszél sokkal inkább kedves kínai tanmese, mint sci-fi. de a kötetben, és ez a csel, ez a döbbenet, simán elfér.
Mert ahogy mondtam már, Bradbur nem sci-fi író. Bradbur: író.

WerWolf>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Ray Bradbury minden egyes novellája a lélek egy húrját pendíti meg. Néha egy mély, búskomor hang szólal meg, néha egy lágy, boldog hang zeng. Ez a kötet a lélekskála szinte mindegyik húrját megpendíti, és egyesek rövid, még mások hosszabb ideig visszhangoznak.
Két novellát mindenképpen kiemelnék:
-A Gyilkos : egy időtlen elbeszélés, ami bár rég íródott, olyan mintha a jelent írná le.
-Az űrhajó : ha csak fele olyan jó apa lehetek egyszer, mint Bodini, már megérte élnem.

tamikasipke>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Ezt a könyvet @zamil értékelése alapján választottam Ray Bradbury-től, egyrészt mert olvastam volna már tőle valami újat a Fahrenheit után, másrészt mert pont közeledik is egy kapcsolódó kihívás vége.
Rettenetesen tetszettek a történetek!
Néhány a kedvenccé váltak közül:
– Bőrük sötét volt, s a szemük arany – Amikor olvastam, eszembe ötlött egy hasonló történet a tavaly téli Galaktika valamelyik számából. A sztori szinte ugyanez, csak elefántok vs. emberek. (Közben meg is találtam: Mike Resnick: A Neptunusz elefántjai)
– Esik az eső, egyre esik – Jaj az olvasás óta bepánikolok az esőtől :P
– A gyilkos – volt benne jó pár Fahrenheites áthallás :)
– Kaleidoszkóp – Borzongatóan szomorú
– Az eperszínű ablakszem – Megint csak az ember van középpontban, mint mindegyik történetben.

Biztosan elő fogom venni még a történeteket újraolvasásra.

3 hozzászólás
Karakai_András P>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Bradburyt olvasva egyértelművé válik, hogy igenis a tudományos fantasztikum is lehet szépirodalmi minőségű, akárki mondja is ennek ellenkezőjét.
Elgondolkodtató novellákat kapunk ebben a kötetben, ahol nem a fantasztikumon van a hangsúly, az emberek, azok érzései, gondolatai, viselkedése a fontos.
Minden novella erős és ad gondolkodni valót bőven.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

„Maradna minden, csak az ember nem, aki akkor is vadászik, ha nem éhes, akkor is eszik, ha jóllakott, és akkor is aljas, ha senki se bántja.”

Nagyon nehezen hangolódtam rá. Hogy bennem volt-e a hiba? Hmmm. A hangulat lehetett a hibás. Nem jókor olvastam.
Az elbeszélések érdekesek, és inkább érződnek valóban annak, mint scifinek. Némelyiknél el is felejtettem, hogy milyen könyvben olvasom. A leírások sokkal erőteljesebbek, mint a cselekmények. Legjobban A mosoly tetszett, az Éjszakai telefon, és az És újra a Föld. A történetek rólunk emberekről szólnak, de eléggé lelombozó hangulatúak. Én legalábbis ezt éreztem. Mindazonáltal van bennük valami megnyugtató csendesség. Nem tudom pontosan megfogalmazni.
Úgy döntöttem, hogy alkalomadtán elkezdem szigorúan egyenként elolvasni őket esténként, mintha mesélnék magamnak. Hátha befogadóbb leszek irántuk.

Dave_Bowman>!
Ray Bradbury: Kaleidoszkóp

Melankolikus rövid történeteket tartalmazó könyv, ahol a sci-fi csak a hátteret adja. Nem egységesen jó a színvonal, valahol egy kicsit önismétlő szerintem. Valahogy nekem egy kicsit olyan mint Borges, hogy nagyon meg van írva, de annyira nem került közel hozzám. Szívem szerint erre 4 és negyed csillagot adnék, de olyat nem lehet :). Egyedi stílusa viszont megkérdőjelezhetetlen.


Népszerű idézetek

moszat>!

Szép nő vagyok. Egész életemben szép voltam. Ami azt jelenti, hogy az emberek kezdettől fogva összevissza hazudoztak nekem, egyszerűen azért, mert velem akartak lenni. Férfiak, nők és gyermekek hazugságai közepette nőttem fel; hazudtak, mert féltek, hogy a nemtetszésemet váltják ki. Ha a szépség duzzog, belereszket a világ. Ugye látott már szép nőt, akit örökké csak bólogató férfiak vesznek körül? Hallotta a férfiak nevetését? A férfiak mindenen nevetnek, amit egy szép nő mond. Utálják magukat, az igaz, de csak nevetnek, nemet mondanak igen helyett, és igent nem helyett. Hát velem is ez történt, az év minden egyes napján. A hazugságok tömege takart el előlem mindent, ami kellemetlen. A férfiak szavai selyembe-bársonyba burkoltak. Aztán ez az ember teljesen váratlanul, hat hete sincs, egyszer csak igazat mondott. Valami semmiségről volt szó, már nem is emlékszem, mit mondott. Nem nevetett. Még csak nem is mosolygott. De mihelyt kimondta, mihelyt elhagyták a száját a szavak, tudtam, hogy valami rettenetes történt: öregszem.

2 hozzászólás
Carmilla >!

    Gondolkozz. Szünet nélkül. Mindenféléken.

51. oldal, Bőrük sötét volt s a szemük arany (Kozmosz, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás
Evione>!

Maradna minden, csak az ember nem, aki akkor is vadászik, ha nem éhes, akkor is eszik, ha jóllakott, és akkor is aljas, ha senki se bántja.

A vakáció

Jenis>!

-Tudod mik a padlások? Időgépek, amelyeken a magamfajta seggfejű vénemberek vissza tudnak utazni negyven esztendőt abba az időbe, amikor egész évben nyár volt, és a gyerekek jegeskocsikat fosztogattak.

304. oldal Szasszaparilla-illat

Jenis>!

Egy padlás levegője tulajdonképpen maga az Idő. Más esztendőkben létezik, más korok bábjait és gubóit őrzi. Minden sublódfiók egy-egy kis kis koporsó, ezernyi tegnap nyugszik bennük. Ó, egy padlás sötét, barátságos hely, tele van Idővel, s ha az ember ott áll a közepén, kihúzva magát, hunyorogva, és gondolkozik és gondolkozik, beleheli a Múltat, és kinyújtja a kezét, hogy kitapogassa a Hajdant, akkor…

304. oldal Szasszaparilla-illat

Evione>!

Az én szememben a telefon személytelen készülék, amely ha kedve tartja, átengedi vezetékein az ember személyiségét, ha nem akarja, elnyeli, és a másik végén egy acél-, réz- vagy műanyag hang hidege csúszik ki; se hitele, se igazsága. Telefonon könnyű helytelent mondani; a telefon más szavakat ad az ember szájába. Mire az ember észbe kap, már szerzett is egy ellenséget. Meg aztán persze a telefon olyan kényelmes is; csak áll ott, és követeli, hogy az ember hívjon fel valakit, akinek semmi szüksége rá, hogy fölhívják. Örökké csak hívtak, hívtak, hívtak a barátaim. A fenébe is, semmi időm nem maradt.

A gyilkos

Kapcsolódó szócikkek: telefon
Carmilla >!

Az első áldozat, vagyis hogy az elsők egyike a telefonom volt. Aljasul meggyilkoltam. Belelöktem a szemétledobóba. Ott fulladt szegény. Aztán agyonlőttem a televíziómat!

146. oldal, A gyilkos (Kozmosz, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: mobiltelefon · televízió
Bla I>!

– Én fel akarok szállni egyszer – mondta Bodoni.
– Bolond – kiáltotta Bramante haragosan. – Sohasem sikerülhet. Ezt a világot a gazdagoknak találták ki. – Megrázta a fejét. – Mikor gyerek voltam, mindenféléket irkáltak: " A holnap világa! Tudás! Jólét és luxus mindenkinek! Nyolcvan éve! Ma van az a holnap! Hát ültünk mi űrhajóban? Nem! Voltunk a Marson, a Szaturnuszon, a Jupiteren? Nem Ócska viskókban lakunk, ugyanott, ahol apáink és nagyapáink!

158. oldal

Carmilla >!

Ragadj el, halál! Én vagyok a te embered!

248. oldal, Eltűnt város a Marson (Kozmosz, 1974)

Carmilla >!

De az öröm téli virág: hamar elhervad.

316. oldal, Aranysárkány, ezüstszél (Kozmosz, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: öröm

Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Philip K. Dick: Különvélemény
Kurt Vonnegut: Majomház
Stephen King: Világnagy strand
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Robert Sheckley: Zarándokút a Földre
Philip K. Dick: Lenn a sivár Földön
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők