I ​Sing the Body Electric! 3 csillagozás

Ray Bradbury: I Sing the Body Electric! Ray Bradbury: I Sing the Body Electric!

The ​mind of Ray Bradbury is a wonder-filled carnival of delight and terror that stretches from the verdant Irish countryside to the coldest reaches of outer space. Yet all his work is united by one common thread: a vivid and profound understanding of the vast seet of emotionsthat bring strength and mythic resonance to our frail species. Ray Bradbury characters may find themselves anywhere and anywhen. A horrified mother may give birth to a strange blue pyramid. A man may take Abraham Linkoln out of the grave--and meet another who puts him back. An amazing Electrical Grandmother may come to live with a grieving family. An old parrort may have learned over long evenings to imitate the voice of Ernest Hemingway, and become the last link to the last link to the great man. A priest on Mars may confront his fondest dream: to meet the Messiah. Each of these magnificient creations has something to tell us about our own humanity--and all of their fates await you in this new trade edition… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

>!
William Morrow, New York, 2013
336 oldal · ISBN: 9780380789627 · ASIN: B00CKOQCAQ
>!
William Morrow, New York, 1998
336 oldal · ISBN: 9780380789627
>!
Bantam, 1971
306 oldal · ISBN: 9780553057522

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

mandris>!
Ray Bradbury: I Sing the Body Electric!

Először a Fahrenheit 451-et szerettem meg nagyon Bradburytől, de később, a Marsbéli krónikák, illetve nem olyan rég Az illusztrált ember olvasása után váltam végképp Bradbury rajongójává. Nagyon vártam ezért, hogy ismét tőle olvashassak. És már most várom, hogy ismét tőle olvassak.
Korábban azt a nagyképű kijelentést tettem, hogy Bradbury novelláit elég magabiztosan fel tudnám ismerni az író stílusáról. Ehhez képest Bradbury ezzel a kötettel meglepett, mert ezeknek a novelláknak egy jelentős része nem is sci-fi. Persze, található köztük időutazós, robotnagymamás, robot-Lincolnos és más dimenzióban rekedt újszülöttes, Marson rekedt öregemberes, és még sok más marsi novella, de ugyanúgy egészen hétköznapi, vagy legalább is nem kifejezetten sci-fibe illő eseményeket bemutatók is.
Nagyon szeretem Bradburynél, hogy műveinek középpontjába nem annyira a tudományos felfedezések kerülnek, hanem az emberi természet bizonyos fontos aspektusai, amelyeket azáltal tud nagyon jól bemutatni, hogy hőseit nem mindennapi körülmények közé helyezi. A körülmények fantasztikussága ellenére pedig a karakterek viselkedése nagyon hiteles, és legtöbbször találkozik azzal, amilyennek én látom az embereket.
Ugyan ezúttal nem voltam egyformán lelkes minden novellától, mégis szép számban akadtak olyanok, amelyeket nagyon szerettem. Legtöbb kedvencem mondjuk a science fiction novellák közül kerül ki, de a nem fantasztikus novelláit is nagyrészt szerettem.
Az első, amely nagyon tetszett a Tomorrow’s Child, amelyben annak lehetünk tanúi, hogyan reagálnak a szülők, ha gyermekük születésénél valami egészen rendkívüli probléma adódik: a gyermek ép és egészséges, csak épp egy másik dimenzióban létezik. Az, hogy ez a novella ennyire tetszett, valószínűleg nem független attól, hogy legkisebb fiam ma 5 hetes, de nem lehet teljes mértékben erre „fogni”, ez különben is egy nagyon szerethető szöveg.
Másik kiemelkedő darab volt a The Blue Bottle, amely olyan más kedvenceimet juttatta eszembe, mint a Piknik az árokparton, vagy épp a Végtelen történetet, ugyanis ez is azt a kérdést boncolgatja, mi az ember legigazibb vágya, egyáltalán tudatában vagyunk-e annak?
Ugyancsak nagyon tetszett a szintén sci-fi A Piece of Wood, amely fő érdeme talán nem is annyira az, ami benne van, hanem amennyi gondolatot elindított bennem: lehetséges-e tartós béke az emberek között, és elég-e ehhez, ha megsemmisül minden fegyver? Hogyan reagálna az emberiség, ha elvennék tőlük a fegyvereket? Persze a hosszú európai béke (tudom, nem teljes Európa volt végig békés) közepette biztos máshogy olvasom én ezt, mint valaki a hidegháború korában.
Szintén a top akárhányba került a The Lost City of Mars, amely talán a leghosszabb történet, és amely a legtöbb karaktert mozgatja: szereplői egy-egy embertípus képviselői, ezért ugyan kissé sematikusak, de Bradbury szerintem jól használta ezeket a sémákat.
A Punishment Without Crime a bűn kérdését boncolgatja: tegyük fel, hogy lehetőségünk lenne erőszakos szándékainkat valaki helyett annak mesterséges másolatán kiélni; hogyan ítéljük meg ezt a tettet?
A nem tudományos fantasztikus novellák közül pedig, azt hiszem, a The Utterly Perfect Murder volt a kedvencem, amelyben a főszereplőnek lehetősége nyílik a fiatalkori sérelmekért bosszút állni, igaz, spoiler
És most jöhetne az a rész, ahol felsorolom az összes többi novellát is, mert egyébként nagyon emlékezetes volt a The Burning Man, amelyben ugyan sok mindent homály fed, de a baljós hangulat nagyon jól el lett találva, jól szórakoztam a könnyedebb hangvételű The Terrible Conflagration Up at the Place forradalmárain, a noir beütésekkel rendelkező The Parrot Who Met Papa-n, a nő és a tenger-nő viaskodásán a The Womenben, együttéreztem a Brit-szigetek utolsó lakójával a Henry the Ninth-ban, rokonszenveztem a One Timeless Spring fiatal szerelmesével és a Heavy-Set örök gyerek izompacsirtájával, izgalmas volt a Night Call, Collect, amely az emberekkel társalgó mesterséges intelligenciát is megjósolta, minden melodramatikussága ellenére a címadó novella sem volt ellenemre, és a főszereplővel együtt izgultam, Hemingway méltóbb halált kap-e a Kilimanjaro Machine-ben.

Megjegyzés: Ugyan a könyv az A villamos testet éneklemnek van megfeleltetve, az angol változat az Éjfél is elmúltból is tartalmaz jónéhány novellát (kb. a fél kötetet).

ujhelyiz P>!
Ray Bradbury: I Sing the Body Electric!

Nagyon érdekes, elgondolkoztató novellák sorozata volt ez a könyv – a kissé furcsa nézőpontok és szituációkra adott reakciók jobb látképet adnak az emberi viselkedésről, mint sok hétköznapi eset. Az egyes novellákról szóló gondolataim a részolvasásoknál rögzítettem (https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-i-sing-the-body-electric/en-es-a-konyv/ujhelyiz), így itt most nem térnék ki rájuk külön-külön, csak az összhatásra.

A furcsa nézőpontok tényleg megvannak: emlékezzünk Hemingwayre vagy G. B: Shawra, tiszteljük az Apolló program eredményeit, esetleg a magányos űrutazó őrülete a Marson vagy éppen a gyermekek születését kozmikus horrorral párosítani külön-külön is érdekes lehet – így egyben pedig egy kifejezetten eklektikus válogatást eredményeznek.

És a legjobb: a történetek után alapvetően elégedetten álltam fel, ami nem szokott mindig megtörténni. A jelek szerint Bradburyre is azon írók közé tartozik, akik esetén nincs mentségem rá, hogy nem kezdtem el korábban keresni a műveit, ugyanis nagyon bejött a sci-fi – fantasy keverék, filozofikus gondolatokkal fűszerezve, amit itt is és a Fahrenheit 451-ben is produkált.


Hasonló könyvek címkék alapján

P. Djèlí Clark: A Dead Djinn in Cairo
Isaac Asimov: I, Robot
Kurt Vonnegut: Welcome to the Monkey House
Richard Matheson: I Am Legend
Stephen King: Skeleton Crew
H. P. Lovecraft: The Annotated H. P. Lovecraft
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Isaac Asimov Presents The Great SF Stories 15.
Philip K. Dick: Minority Report
Ilona Andrews: Silver Shark
Robin Hobb – Megan Lindholm: The Inheritance and Other Stories