Gyógyír ​búskomorságra 87 csillagozás

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

NEM MINDEN PIRULA KESERŰ…

…ha van egy csodálatos fagylaltszínű öltönyünk, amely megváltoztatja viselőjét.
…ha egy eldugott, sivatagi hotelban várjuk az enyhet adó esőt, amely különös alakban érkezik.
…ha telepesek vagyunk a Marson, és szörnyen hiányzik a Föld. Alkonyatkor a tenger kisodor elénk egy csodálatos lényt, kinek puszta léte is varázslat.
…ha…

Ray Bradbury 1959-ben megjelent „Gyógyír búskomorságra” című kötetének klasszikus novellái ma is éppen olyan frissek és újszerűek, mint régen, ma is ugyanúgy hatnak, mint fél évszázaddal ezelőtt – akár az űr távoli zugát, akár szívünk mélyét célozzák meg.

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
258 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049088 · Fordította: Galamb Zoltán, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Illés Róbert, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Ray Bradbury egy zseni. Nagyon szeretem sajátos hangulatú, különleges novelláit; s bár időnként bele-belefutok olyanokba is, melyek kevéssé tudnak megragadni, most szerencsére ilyenekkel nem találkoztam. Sőt, talán azt kell mondanom, hogy a Marsbéli krónikák mellett ez a válogatás eddig a kedvencem. Ebben is találhatunk több Marson játszódó történetet is – melyeket különösen kedvelek Bradburytől –, s úgy általában talán több benne a sci-fi(nek mondható) alkotás, mint a korábban olvasott válogatásokban. Sőt, benne van a régi Galaktikás időszakom egyik top5-ös novellája, a Csak egy óra a nyár is, csak ezúttal (gondolom új fordításban is) Egy napba sűrített nyár címmel. Mellette még a következő novellák lettek kedvencek: A békés időjárás évszaka, A csodálatos fagylaltszínű öltöny, A város, ahol senki sem szállt le, Bőrük barna, szemük arany, Az ajándék, Itt tigrisek élnek, Az örök esők napja.

kvzs P>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Minél több Bradbury-t olvasok, annál kevésbé értem, hogy miért mondják rá azt, hogy sci-fi író. Amit szerintem ő alkotott, az szépirodalom, annak is hihetetlenül magas szintű része. Az csak hab a tortán, hogy a történetei néha a Marson, vagy az űrben játszódnak.
Bradbury minden novellásköteténél elcsodálkozom, hogy milyen varázslatosan bánik a szavakkal, hogy annyira plasztikusan, és szépen ír, hogy egy-két szavával, vagy mondatával egész történeteket, mély érzéseket és minden érzékszervi benyomást át tud adni.
Ezt a novelláskötetet mindenkinek a kezébe nyomnám, aki szerint ő „csak” egy sci-fi író volt.

15 hozzászólás
Joshua182>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Az az igazság, hogy Bradbury a novellák új dimenzióiba vezetett be. Felülmúlta a várakozásaim, de teljesen másképp, mint arra egyébként számítanék.
A kötetben szinte kivétel nélkül minden írás több vagy többféleképpen értelmezhető jelentéssel, jelentésréteggel bír, többségük önreflexióra késztető történet, érzésem szerint közelebb állnak a szépirodalomhoz, az időnként felbukkanó sci-fi környezet csak eszköz, díszlet. Az volt a benyomásom, hogy a legtöbb novellát áthatja egyfajta kesernyés melankólia, ami időnként átcsap valamilyen keserédes érzésbe, amit nem tudnék megfogalmazni, és amitől mégsem lesz depresszív.
Rengeteg téma megjelenik, a változatosságot pedig összekovácsolja az író azon képessége, hogy jó adag ki nem mondott bölcsességre ébreszti rá az olvasót. A teljesség igénye nélkül néhány írás, ami igazán tetszett a címadó történet mellett: A sárkány, A paróka, Bőrünk barna, szemünk arany, Nagyböjt első napja, Az eperszín ablak, Talán álmodni, Itt tigrisek élnek. Közel járt a könyv a maximális pontszámhoz, néhány novella azonban kevésbé tetszett, mert nem sikerült teljesen megértenem az üzenetüket, ami inkább az én inkompetenciám, a nyitó novella mellett ilyen volt pl. A kisegerek, vagy az És a szikla felkiáltott című.
Egyik sem egy könnyed darab, nem javasolnám senkinek, hogy 2 nap alatt „ledarálja” a könyvet, ezeket az írásokat ízlelgetni, emésztgetni kell, ha magamból indulok ki. Jó két hetembe telt, mire nagyjából megértettem, hogy mi is történik a könyvben: Ray Bradbury csiklandozza a tobozmirigyem!

Nefi>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Elragad, magával visz, hangulata van, íze, illata, és egy másfajta valósága. Engedd hadd sodorjon az érzés, amit benned kelt, lebegj benne. Jó lesz :)

Morpheus>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Bradburyt olvasni jó, akkor is, ha nem mind sci-fi. Persze azokat szerettem a legjobban. Nem volt mind újdonság, mert olvastam ezekből néhányat, szerintem a galaktikákban.
Röviden ennyi. :)

mohapapa I>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Amennyire A Toynbee-átalakító feldobott, ez annyira nem. Kb. egy hete fejeztem be, csak nem volt időm érteklést írni róla, de már gondolkodnom kell, milyen elbeszélések is voltak benne.
Semmi baj nincsen a stílusssal: vastagon Bradbury. Semmi baj nincsen az ötletekkel: Bradbury-ötletek. Csak valahogy nem sziipantott be (a' la Moly-terminológia), nem tett magáévá, nem taglózótt és nem is gondolkodtatott el nagyon.

Három elbeszélést kivéve.
Az egyik A csodálatos fagylaltszínű öltöny (milyen fagylalt, ami hófehér? Citrom? De akkor miért fagylalt?) Olyan érzésem volt, hogy Márquez és Bradbury összedolgoztak és Márqbury született belőle, a plágium gyanúja nélkül.

A másik, a legkedvesebb, bájos: A búcsú napja, amelyben… De nem lövöm el a poént! Amikor elmeséltem szerelmetesfeleségtársamnak a történetét, széleset mosolygott azzal a gyönyörű, megúnhatatlan mosolyával, és azt kérdezte: „Csak nem mi jutottunk eszedbe róla?” Mert bizony, de!

A harmadik az Itt tigrisek élnek. Ezt olvastam valamikor, valamelyik másik kötetben, azt hittem, az Európa Kiadós Marsbéli-ben, de nem ott. A bolygó, ami szereti, kiszolgálja, aki szereti őt. Hallatlanul szellemes metafóra az emberi kapcsolatokról!

Hm. Mégis csak jó kötet ez!

1 hozzászólás
RandomSky>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Ez már megint annyira, de annyira jó volt! Néha úgy érzem, elég lenne csak Bradbury-t olvasni, néha meg, hogy elég belőle az évi egy kötet, mert annyira jó, nem lenne értelme egyben lezúzni többet.
@fülcimpa, Te mindenképp olvasd el a könyv utolsó novelláját! Meg mindenki, akinek a zene sokat jelent.
Arra meg csuda büszke vagyok, hogy a 3. oldalon, ahol ilyen-olyan kritikákból idéznek, tőlem is :)
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-04-16+…

1 hozzászólás
Trillian>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Szokásos színvonalú, azaz általában nagyon jó novellák Bradburytől. Talán kissé erősebbnek éreztem ezt a válogatást, mint az eddig olvasottakat, nem is tudok a többi közül kiemelkedő novellát mondani, olyan sok tetszett nagyon. Jó a stílusuk és mondanvalóval is rendelkeznek a történetek, ráadásul változatosak is. Csak ajánlani tudom, Remélem találkozom még olyan kötetével ami ennyire tetszik.

Németh_Veronika>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Van, hogy mázli szériája van az embernek, ez kiváló darabok gyűjteménye volt, alig akadt gyengébb írás. Még katarzis is volt! Ajánlom!

kedaiyun>!
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Ez is egy változatos, izgalmas novellákkal teli Bradbury-kötet volt, bár számomra talán most kevesebb olyan novella volt benne, ami igazán megragadott. Itt is találkozhattunk visszatérő motívumokkal, mint pl. a Mars vagy a mexikóiak, sőt voltak olyan novellák, melyek ugyanabban az univerzumban játszódtak (ír kocsma).
Kiemelném az alábbiakat:
A város, ahol senki sem szállt le – már-már filmszerű volt számomra, és az ötlet is tetszett, nagyon megragadta a hangulatot.
A sárkány – rövid és csattanós, tetszett az idősíkok egymásba csúszása.
A csodálatos fagylaltszínű öltöny – ez a novella egyszerre volt humoros és elgondolkodtató.
A kisegerek – ez viszont már inkább horrorisztikus volt.
Több is volt még, ami tetszett, de ezek különösen emlékezetesek maradtak számomra. Így jobban átgondolva mégiscsak jó kis kötet ez. Eredetileg csak 4 csillagot akartam adni, de mégis inkább 4,5-öt adok.


Népszerű idézetek

legrin P>!

– […] Hittétek volna, hogy ennyien, kétszázan is fizetnek, hogy elmondhassák, mit gondolnak?
– Mindenképpen. Hát hogyne – bólogatott Mrs. Wilkes. – Hiába férj, gyerek vagy feleség, nem hallgatják meg az emberek a másikat. Így aztán mindenki kész fizetni is akár, csak egy kicsit figyeljenek rá.

26. oldal, Gyógyír búskomorságra

legrin P>!

A fakó vidéket belepte az éjszaka és a semmi, mely a láp mélyéről szivárgott elő. Szél kerekedett, s olyan órákból hordott homokot, amik az időt mérték ezzel a homokkal. Fekete napok gyúltak ennek az újonnan támadt szélnek a szívében, mely elégett levelek millióit hordozta, amiket láthatáron túli, őszi fákról cibált le. Ez a szél felolvasztotta a tájat, megnyújtotta a csontokat, mint holmi fehér viaszt, és zavaros, üledékes sárrá sűrítette össze a vért az agyban. A szélben lelkek ezrei haldokoltak és megzavarodott benne az átutazóban lévő idő.

18. oldal, A sárkány

Kapcsolódó szócikkek: szél
1 hozzászólás
RandomSky>!

Vegyük a padlást. Benne mindent az idő leng körül. Elmúlt éveket, egy másik kor selyemgubóit és bábjait tárolja. A komódfiókok mindegyike apró koporsó, melyben ezernyi tegnap hever temetés előtti pompában. Ó, a padlás sötét és barátságos hely, teli idővel…

88. oldal

The_General>!

Az ember maga teremti meg a szellemeket az emlékezéssel.

111. oldal (Bőrük barna, szemük arany)

Joshua182>!

– Egyesek agyaggalambokra lőnek, mások kacsákra vadásznak – mondtam. – Vagy bokszolnak, birkóznak.
– Egyesek. De nem mindenki. Én azokról beszélek, akik nem. Vegyünk például engem. Egész életemben sóztam ezeket a testeket, jégre tettem őket a fejemben. Néha az ember dühös lesz a városára meg a benne élőkre, hogy miattuk kénytelen így félrerakni az efféle dolgokat. Én mondom magának, néha jó lenne úgy tenni, mint azok az ősemberek, üvölteni egy tisztességeset, aztán jól fejbe kólintani valakit egy husánggal.

A város, ahol senki sem szállt le

darkfenriz>!

Csütörtökön lesz tíz éve, hogy kuplungtárcsák rügyeznek a kertemben.

142. oldal (A búcsú napja)

darkfenriz>!

Ez az ágy olyan hepehupás, mintha egy tevehorda lenne alatta.

71. oldal (A házasságfoltozó)

Joshua182>!

– Fura képet vágsz. George, ugye, nagyon messze beúsztál, és majdnem belefulladtál? Látom rajtad. Nagyon messze beúsztál, igazam van?
– Igen.

A békés időjárás évszaka

cassiesdream>!

Margot magányosan álldogál a teremben. Nagyon törékeny lány volt, aki úgy nézett ki, mintha évekig bolyogott volna az esőben, amely kimosta a szeme kékjét, a szája pirosát és a haja sárgáját. Olyan volt, mint egy poros fényképalbum megfakult fotója. Ha beszélt is, a hangja egy kísérteté volt.

148. oldal, Egy napba sűrített nyár (Agave, 2011)

RandomSky>!

És odakint a tél örökre megtelepedett, roppant ólomnehéz borprésként nehezedett a világra színtelen égboltozatával, s nyomott szét mindenkit, akár a szőlőszemeket, mindenkiből kisajtolta a színeket és az értelmet és a létet, kivéve a gyerekeket, akik síléceken és szánkókon menekültek le a tükörsima domboldalakon, melyek visszaverték a mindent összezúzó vasburkot, ami minden nap és minden örökké tartó éjjel elteltével egyre alacsonyabbra ereszkedett a város fölé.

89. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
H. G. Wells: A vakok országa
George R. R. Martin: Álomdalok
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Stephen King: Csontkollekció