78. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Fahrenheit ​451 és más történetek 174 csillagozás

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Több mint hatvan évvel a megjelenése után Ray Bradbury világszerte elismert regénye, a Fahrenheit 451 igazi klasszikusként hat a világirodalomban a zord, disztópikus jövőábrázolásával. A könyv üzenete soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban.

Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket… a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag soha nem kérdőjelezi meg a pusztítást, amit a munkájával végez, az estéi pedig unalmasan telnek a feleségével, Mildreddel, aki az egész napját a televízió bűvöletében tölti. Aztán egy nap Montag találkozik a különc szomszéd lánnyal, Clarisse-szal, aki egy olyan múltról mesél neki, amelyben az emberek még nem féltek, és bemutat neki egy olyan jelent, amelyben az emberek a könyvekben rejlő ötleteket felhasználva gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen megkérdőjelez mindent, amit addig igaznak hitt.

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194835 · Fordította: Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191841 · Fordította: Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
256 oldal · ISBN: 9789634191858 · Fordította: Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina

2 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 34

Most olvassa 7

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Már a Marsbéli krónikák olvasása óta tudom, hogy Bradbury milyen szépen ír. És hogy milyen jól ismeri az embereket. Mindegyik novella érdekes, hangulatos volt, de nyilván, és nem véletlenül címadó Fahrenheit 451 vitte el a pálmát. Ez egy hihetetlen, hátborzongató és fájó disztópia. Olvasása közben óhatatlanul is adódik az összehasonlítás az 1984-gyel. Nagyon nehéz megfogalmaznom a különbséget, de valahogy úgy tudnám leírni, hogy míg Orwell egy hegyes szögekkel kivert izzó vasgolyót nyom le a torkunkon, addig Bradbury ugyanezt a vasgolyót egy finom, édes vörösbor kíséretében adja be nekünk. A végeredmény ugyanaz – szép csendesen elvérzünk –, de Bradbury olvasása közben legalább jól érezzük magunkat. Már aki szereti a finom, édes vörösbort.

6 hozzászólás
>!
Janina13
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

A Fahrenheit 451-et már láttam korábban filmen, ezért is szerettem volna elolvasni. Másabb történetre emlékeztem, de mivel rég volt, így tán igaz sem volt. Borzasztó, borzasztó, hogy milyen jövőbelátó képessége volt Bradburynek ezekkel a tv-falakkal meg a fülbe duruzsoló ketyerékkel…..Remélem, hogy az e-bookok miatt (vagy neadjisten a könyvben szereplő okok miatt) azért még a papírkönyvek nem fognak eltűnni sem a közeljövőben, sem később :)

>!
Oriente P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Fahrenheit 451

Ütős disztópia 1953-ból. Iskolapéldája annak, hogy a jó fantasztikus könyvek nem avulnak el, már néhány oldal után is el tudunk vonatkoztatni a félrement vagy mai szemmel naivnak ható tudományos és technikai jóslatoktól. Inkább az a félelmetes, hogy bizonyos vonalon Bradbury egészen érzékenyen betalált: az elidegenedett, a tömegkommunikáció és média által manipulált társadalom szindrómáit számos esetben olyan élményekkel mutatja be, amelyeket azóta már mindannyian tapasztalhattunk saját bőrünkön is. Bradbury regényében megfoghatatlan tartalmakat sugárzó TV-falak, kierőszakolt közösségi szórakozás, éjjel-nappal ordító reklámok, fülekbe sutyorgó „tengeri kagylók” testesítik meg mindazt ami mi is jól ismerünk, csak más kütyükkel, más színekben, más formákban. Tulajdonképpen a történet gerincét képező könyvüldözés és könyvégetés sem más, mint az információk egyedi ütemű és minőségű feldolgozásának üldözése, vagyis az individuum eltörlésének szimbóluma egy fogyasztói társadalomban. Mindezt Guy Montag, a tűzőr személyes fejlődéstörténetén keresztül ismerjük meg, és ez a személyes történet elég erőteljesen kerekedik ki ahhoz, hogy hitelesen hasson. A szöveg csak néha csusszan el, némi demagóg színezet öltve (pont a befejezés egy kicsit slampos lett), de azért markáns élmény volt ez a kisregény, mestermű a disztópiák között.

Novellák – Tűz és jég

A kötet öt további novellát is tartalmaz, ezek közül csak a Tűz és jég című emelkedik ki, ami jóval hosszabb is a társainál, másrészt a többivel ellentétben sci-fi témát dolgoz fel.
Egy nappal gyilkosan perzselő, éjszaka halálosan fagyos bolygón rekedt embercsoport küzdelmét meséli el, akiknek valamely ismeretlen környezeti hatásra abnormálisan felgyorsultak az élettani folyamataik. Az alapvetés teljes mértékben abszurd spekuláció, de az emberi tényezők, a természeti törvényekkel küzdő életösztön ábrázolása mégis megdöbbentő erejű, és egy szuperizgalmas kis történet kerekedik ki ebből az egészből. Persze mindez azért lehet így, mert Ray Bradbury nagyon jól ír, szereplői a fejünkbe másznak és a szívünket szaggatják. Ideje elővennem a Marsbéli krónikákat is, amit valamikor az ősidőkben félbehagytam, de azt hiszem most már nagyon is tetszene.

>!
abstractelf P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Hiánypótlásként olvastam el a Fahrenheit 451-et (illetve mellé az 5 további novellát), és le vagyok nyűgözve. Érthető, hogy miért vált klasszikus belőle, és miért tartják a szerzőt olyan sokra. Szerintem, ha előbb ismerkedem meg vele, mint Philip K. Dickkel, azonnal kedvenc szerzőmmé avanzsáltam volna.
De nézzük a történeteket. A Fahrenheit 451 sokkoló élmény volt, aminél már csak a megjelenés dátuma döbbentett meg jobban. A történet a mai napig releváns (sőt, még csak most releváns igazán), így még inkább átéreztem az üzenetét.
A másik, amire rádöbbentett ez a mű, hogy a klasszikus disztópiák mennyire ütősek, milyen mély gondolatokat fogalmaznak meg, mennyire komoly problémára világítanak rá. Ezt a történetet mindenkinek ajánlanám – főleg azoknak, akik gondolkodnak, hogy megismerkednének a műfajjal. Remek kezdődarab lehet számukra.
A többi novella vegyesre sikeredett – mindegyik „jó” volt alapvetően, de nehéz volt nekik felvenni a versenyt a kötet sztárjával. Mégis mindegyik novella tartalmazott értékeket, így megérdemelten kaptak helyet ebben a kötetben. Személyes kedvencem Az időgép volt, ami egy nagyon különleges, mégis szívmelengető történet.

2 hozzászólás
>!
zamil P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Hiányzott már a lelkemnek egy kis Bradbury olvasás, igaza a Fahrenheit 451-et tavaly olvastam és most kihagytam, de a többi novella is magával ragadott.
Különösen a Tűz és jég tetszett, ahol szinte a főhőssel öregedtem én is, ahogy haladtam előre a könyvben.
Csak ismételni tudom magam, lebilincselő, ahogy Bradbury ír.

>!
Teetee
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Bradbury elképesztő. Elképesztő, mennyire előre látta, mi vár ránk, az örökké harsogó televíziókkal és a mindig a fülbe duruzsoló fülhallgatókkal.
És a mi világunkban is, akárcsak a Fahrenheit 451 világában, az emberek egy része önként adja fel azt, ami széppé teszi az életet: a beszélgetéseket, a sétát az esőben, a könyvolvasást.
Amitől Bradbury igazán zseniális, hogy Faber nevű szereplőjével kimondatja: nem az eszközök a hibásak, hiszen azokat lehetne a kapcsolatok és a műveltség elmélyítésére is használni.
(Sokszor zavar a mai diskurzusban is, amikor valakik az internetet hibáztatják az emberek elidegenedéséért, sőt, a Facebookon körbejáró „Nálunk nincs wifi! Beszélgessetek egymással!” feliratú, kávézók elé kitett táblák is dühítenek: mert miért rontana az bármit a társalgáson, ha közben rá tudunk nézni a bajnoki meccsek állására, illetve miért is zavarna, ha amíg elugrok a mosdóba, addig a beszélgetőtársam el tud intézni három e-mailt? Ha ezt nem tehetné meg, akkor lehet, hogy ehelyett a beszélgetés helyett most az irodában ülne a gép előtt, így viszont csak néhány percet vesz el az egészből a sürgős munkaügy. Másrészt meg, hiába nincs wifi, ha a beszélgetőtársak nem kíváncsiak egymásra, abból úgyis csak semmitmondó szócséplés lesz. Nem attól mély egy beszélgetés, hogy nincs a kávézóban wifi…)

Szeretem Bradburyt azért is, mert annyira gyönyörűen tudja ábrázolni az olyan nehezen körülírható érzéseket. Ennek a kötetnek a fénypontja számomra az „R, mint rakéta” című elbeszélés volt – álmokról, vágyakról, barátságról, búcsúzásról. Sokszor-sokszor újra fogom olvasni.

„Pedig csak kamaszok voltunk, és szerettünk kamaszok lenni, egy kisvárosban éltünk Floridában, és szerettük azt a várost, iskolába jártunk, és még az iskolát is úgy-ahogy szerettük, fára másztunk meg fociztunk, szerettük a szüleinket…”

>!
Beatrice8
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Rég el akarom olvasni. Aktívan azóta, hogy tanév végén megrendeltem anyának, mert el érettségi tétel, el kellett olvasnia (nem érettségizik :D). Aztán nem jött össze. Az Arany János verseny felvette a kötelező könyvek listájára, ezt jelnek vettem, hogy egyrészt indulnom kell a versenyen másrészt el kell olvasnom. Egyáltalán nem bántam meg.
Sokkal kevésbé durva, mint az 1984, ez másmilyen. A legszembetűnőbb különbség a tartalmában, hogy ott a kialakult helyzetért a kormány, a Nagy Testvér a felelős, az emberek egy csoportja irányít és kontroll alatt tart. Itt maga a népesség okozta a helyzetet, a törvények csak igazodtak az emberek igényeihez. De a különbségekbe, társadalomkritikába és hasonlóakba, most nem akarok még belemenni, majd később, most csak a véleményem.
Nagyon tetszett. Természetesen, ahogy egy könyv tetszhet, amiben könyveket égetnek el. Rengeteg olyan mondat volt benne, ami megragadt a fejemben. Volt, ami azért mert szép, volt ami azért mert nagyon igaz.
Igazából Guyt nem bírtam, de szerintem nem is szimpatikus karakternek írta meg. Ez se az a könyv, az 1984-hez hasonlóan, ami tetszik, mert milyen jó, szimpatikus karakterek, kedvező történek, meg ilyenek.
Ez azért jó, mert rávilágít dolgokra, elgondolkozol miatta.
Magáról az alaphelyzetről keveset tudunk meg, amit sajnálok is meg nem is. Nem tudom eldönteni ennyi elég volt-e könyvből vagy kellett volna tovább írni. De nem, szerintem a célját elérte, nem kell ezt tovább ragozni.
A vége, meg úgy az egész szerencsére nem olyan kemény és felkavaró, mint az 1984, még egy olyat lehet nem bírtam volna ki. Mégis magába szippantott. Nem is magába, hanem az én fejembe. Ige, így lesz a jó, ez a könyv, bezárt a saját fejembe.
Lassíts! Olvass! Gondolkodj!
Kicsit elmerengtem rajta, hogy vajon én is olyan vagyok-e, mint az emberek a történetben. Én sem szeretek csak úgy sétálgatni, a természet untat, ahogy a nagy klasszikus könyvek is, inkább olvasok ponyvát igaz ami, igaz. Utálok fájdalmas dolgokról beszélni. De olvasok az is számít nem? Szerintem számít és hiszem, hogy nem vagyok olyan, mint azok. Én a könyvek segítséggel teszek az ellen, hogy ennyire a „homokba dugom a fejem, akkor nem látom a problémákat és azok sem enegem” stratégiát alkalmazzam. És már veszem észre, hogy erősebb leszek. Gondolkodok, kérdezek, nem vagyok olyan, mint azok. A könyvégetésről nem beszélve, nyilván az soha, semmilyen körülmények között. Szentségtörés.
Hamar végeztem vele, mert tényleg rövid és nem is igazán tudtam letenni.
Zseniális, mindenki olvassa el! Ha még az 1984-re nem állsz készen(amit abszolút megértek), akkor kezdd ezzel. Egyszerűen el kell olvasni, nincs hely a lamentálásra.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191841 · Fordította: Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
buzavirág P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Ismerkedésem Bradbury-vel, hogy stílusosan mondjam nem égett 451 °F-on, pedig ő is előre megjósolta a jövőt, akár Philip K. Dick. Sok minden megvalósult, nem véletlen, hogy egyes találmányokat, ötleteket filmekből, könyvekből merítik a tudósok. Szerencsére pedig sok minden nem, talán mégsem vagyunk olyan elcseszett népség, mint ahogy ebben a disztópiában elképzelte az író. Hiszem, hogy ezekből a hibákból tanulhatunk, hiszen elgondolkodtató olvasmány volt. Viszont a rövid novellák nagyon jók voltak, különösen a Tűz és jég, az újdonság varázsa miatt, és az Időgép, az egyszerű igazságért.


Népszerű idézetek

>!
zamil P

Nem emlékszem rá, hogy bárki bárhol bármikor győzött volna. A háború sosem győzelem dolga, Charlie. Állandóan csak veszítesz, és aki utoljára veszít, az teljesíti a feltételeket.

219. oldal, Az időgép

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
SophieOswald

– Aki nem épít, annak rombolnia kell. Régi dolog ez, akár a történelem vagy a fiatalkorú bűnözők.

80. oldal, Fahrenheit 451 (Agave, 2013)

>!
legrin SP

Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit készített, vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy a lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak benne.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás
>!
legrin SP

Most már érti, miért gyűlölik a könyveket, miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet, minden pórusával együtt.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
legrin SP

– Nappal nincsenek csillagok, de mi mégis látjuk őket, igaz?

191. oldal, R, mint rakéta című novella

>!
SophieOswald

A könyveknek az a feladatuk, hogy emlékeztessenek minket, milyen szamarak és ostobák vagyunk.

77. oldal, Fahrenheit 451 (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
AkosAkos

Nem lehet pontosan meghatározni, mikor kezdődik a barátság. Ha egy edényt cseppenként megtöltünk, végül az utolsó csepptől csordul ki. Ugyanúgy sok-sok baráti szó után elhangzik egy, amely csordultig megtölti a szívet.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez itt? Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van; ha nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új megfigyeléseket. A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és ott hagyják a legyeknek.

74-75. oldal

>!
SophieOswald

Az emberek túl nagy zajt csaptak, nevettek, mókáztak, hogy ne hallják lentről az öregasszonyból áramló szörnyű, vádló csendet.

39. oldal, Fahrenheit 451 (Agave, 2013)

>!
SophieOswald

Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet.

56. oldal, Fahrenheit 451 (Agave, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Különvélemény
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Németh Attila (szerk.): Fényévek 2.
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Philip K. Dick: Elektronikus álmok
Isaac Asimov: Asimov teljes science fiction univerzuma IX.
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
Philip K. Dick: Emlékmás
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők