Fahrenheit ​451 (angol) 69 csillagozás

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol) Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

The hauntingly prophetic classic novel set in a not-too-distant future where books are burned by a special task force of firemen. Guy Montag is a fireman. His job is to burn books, which are forbidden, being the source of all discord and unhappiness. Even so, Montag is unhappy; there is discord in his marriage. Are books hidden in his house? The Mechanical Hound of the Fire Department, armed with a lethal hypodermic, escorted by helicopters, is ready to track down those dissidents who defy society to preserve and read books. The classic novel of a post-literate future, Fahrenheit 451 stands alongside Orwells 1984 and Huxleys Brave New World as a prophetic account of Western civilizations enslavement by the media, drugs and conformity. Bradburys powerful and poetic prose combines with uncanny insight into the potential of technology to create a novel which over fifty years from first publication, still has the power to dazzle and shock.

Eredeti megjelenés éve: 1953

Tartalomjegyzék

>!
Philipp Reclam, Stuttgart, 2014
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9783150092705
>!
ASIN: B00M4OO96Q · Felolvasta: Tim Robbins
>!
HarperCollins, New York, 2013
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780007491568

17 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina IP
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Újraolvasás vége. Illetve angolul az első olvasás.

Drága romantikus Bradbury, hogy meg tudja érinteni az ember lelkét, hogy az ujja köré tudja csavarni az olvasóját, még a legcsúnyább hibáit is elnézi neki. :) Mert vannak hibái, de hát volna szívem fél csillaggal többet levonni értük?

Amikor megszólítja és kézen fogja azt a tinédzsert, aki Vörösmartyt meg Arany Jánost szavalt magában a kukoricaföldön címerezés közben, hogy jobban teljen az idő? Azt, aki bekezdéseket tudott fölmondani folyamatosan Az ellopott futárból? Azt, aki még a Bradburyvel való megismerkedése előtt elképzelte, mi történne, ha egymaga maradna meg a világon, és minden elpusztulna körülötte, miféle történeteket vinne magával és hogyan? spoiler

Megszólítja és kézen fogja most is. Úgyhogy továbbra is szeretem a beszédes nevű Montagot, spoiler félve figyelem a beteljesült jóslatokat, sajnálom azokat, akik csak zajban tudnak élni, és néha szorongva nézek a könyvtáramra, arra gondolva, hogy meg kéne tanulni legalább egy-két kötetet.

Azért persze most már mást is figyelek. Például a stílust. Valahogy soha nem mutatkozott még meg teljes szépségében, érzékletességében, költői erejében. Biztosan a fordítás is lelkiismeretes munka, de örülök, hogy angolul olvastam újra. Figyelem a szimbólumok erejét, ahogy már kezdettől fogva sugalmazzák a végkifejletet, például a Beatty kapitányhoz kapcsolódó főnix-figura. A szalamandrát, amely pár száz éve a tűz állatának számít, ezért nevezik el róla a tűzőrség kocsiját. Nem számolva azzal, hogy a szalamandra nem éget, nem pusztít, hanem él a tűzben. Mégis jó helyen van az a regényben ott, ahol van: a regényvilág legnagyobb önellentmondására mutat rá. A legutóbbi Fahrenheit-olvasásom óta olvastam Jungot és jungiánusokat, Paracelsust, Picatrixot, szóval most már azt is észreveszem, hogy a Szalamandra legfontosabb utasát, Montagot se pusztán a foglalkozása köti a tűzhöz, hanem a hirtelen fellobbanásokra, ellenőrizhetetlen kitörésekre hajlamos, adott esetben erőszakos, ön- és közveszélyes természete is, amelyet roppant munkával próbál hamu alá fojtani a társadalom. De arra is figyelek, hogy mit talál a főszereplő a természetben – mondom, hogy drága édes romantikus lélek ez a Bradbury, Thoreau-nak repesne a szíve tőle.* :)

Meg észreveszem azt is, mit szúrt el a bácsi. Én galád. Mi az, amit fölöslegesen pakolt bele.** Mi az, amivel komolyan mellélőtt a célnak.*** Az utóbbiból az utószó szerint ő is megsejtett valamit utóbb, és igazat adott Truffaut-nak, amikor az a filmben „kijavította” az egyik hibát.

Meg érdekel a jubileumi kiadáshoz készült elő- és utószó. Bár a regények keletkezéstörténete többnyire hidegen hagy, most megfogott az a bátorság, amely ennek a megírásához és kiadásához kellett. Az a bizonyos demokrácia, amely az ötvenes években, ha messze is állt a kelet-európai színvonaltól, azért csöppet sem működött olyan gyönyörűen, annyi szabadságot biztosítva, ahogy szeretjük elképzelni. Eddig sose gondoltam bele abba, hogy nemcsak a fogyasztói társadalom, hanem McCarthy is ott volt a háttérben, és még az elnöknek is bátorságra volt szüksége, hogy kiálljon ellene.

Végül a kiadványról: Elektronikus könyvet olvastam, három és fél dollárért árulta a Kobo. Volt is közben néminemű kísérteties élményem (https://moly.hu/karcok/1174710). Megfordult persze a fejemben a szokásos ellenvetés, amit hallani szoktam: valódi könyv-e az ilyen? Hisz nincs se szaga, se tapintása, se semmije, amit éppen ebben a regényben úgy szeretnek, amit éppen ez a regény indokolttá tenne. Éppen ennek a regénynek az esetében nem is szabadna elektronikus kiadáshoz fordulni, mondhatná… nos, szóval valaki. :) És tévedne, jó nagyot. Mert éppen ez a regény éppen arról szól, hogy tökmindegy, hol az a betű, kőben, égetett agyagban, préselt nádroston, birkabőrön, papíron, képernyőn, franc tudja, min. Ez mind nem számít. A fejed számít, ahol megőrzöd. Az meg pár ezer éve tök ugyanúgy néz ki. Legalábbis belülről. Nahát.

* Repesne és rászólna, hogy ennyire nem kell túltolni, ez már súrolja a hamis nosztalgia határát, amit Bradbury csinál. Tipikus „városi ember csodálata”, nem biztos, hogy minden eleme helyénvaló.

** spoiler

*** spoiler

>!
HarperCollins, New York, 2013
188 oldal · ISBN: 9780007496969
27 hozzászólás
>!
mandris
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Talán nem olyan jó disztópia, mint a Szép új világ, vagy épp az 1984, de talán még a Gépnarancsnak sem ér nyomába. A valóság, a társadalom, a politikai élet állapota, stb. nincs olyan jól kibontva (pedig de jó is lett volna erről többet olvasni), az akció rész pedig kevésbé hangsúlyos, mint például a Logan futásában, a Menekülő emberben vagy épp az Éhezők viadalában (Ez utóbbit mondjuk én kevésbé bánom). Ugyanakkor, meglepő módon egy disztópiától, egészen optimista a végkifejlet… spoiler spoiler
Szóval, ott venném ismét fel a gondolatfonalat, hogy talán nem ez a disztópiák csúcsa, de talán ez az, amelyet itt a molyon sokan a leginkább át tudnak érezni, hiszen ott fog meg minket, amitől talán az egyik legnehezebben válnánk meg: az olvasásnál.
A könyv 1953-ban jelent meg, úgyhogy 60 év távlatából talán némileg felsóhajthatunk, hiszen a könyvek, úgy tűnik, valahogy mégis túlélték mind a hidegháborút, az ilyen-olyan cenzúrákat (sőt, egy könyv betiltása, illetve a megbotránkozás utóbbi időben mintha sokszor kifejezetten jót tenne az olvasottságának), sőt még a rádió, televízió, majd legújabban az internet aknamunkáját is. Persze, a pesszimisták rögtön felhozhatják a legfrissebb oktatásszociológiai kutatások eredményeit, ugyanakkor azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy alaptalan a félelem, hogy egyszer arra kelünk az éjszaka közepén, hogy egy tűzőrbrigád jött megsemmisíteni a magánkönyvtárunkat.
Bár a regény ilyen konkrét megvalósulásától remélem nem csak nekünk, de a jövő generációknak sem kell tartaniuk, azt jól látja az író, hogy az olvasáskultúra hanyatlása súlyos következményekkel jár. Szintén „tetszett” (értsd: hihetőnek, ám annál szörnyűbbnek találtam), hogy az olvasás tiltása nem felülről bevezetett intézkedés, hanem alulról jövő (civil társadalmi) kezdeményezésként indult, a hatóság csak a közvélemény szolgálatába állt. Ugyanakkor az még így is irreálisnak tűnik, hogy valaki ennyi nem megújuló energiaforrást fordítson egy ilyen kétes kimenetelű dologra, mint a könyvégetés, annál sokkal (költség)hatékonyabb a könyv elhallgatása: fölösleges elégetni, elég, ha nem olvassák az emberek. És akkor visszatérve ahhoz, amire szintén nagyon jól ráérzett a szerző, az a bármely ideológia hordozóiban megfigyelhető túlérzékenység azokra a véleményekre, gondolatokra, amelyek nem kellően kompatibilisek saját világképükkel. Úgyhogy, ha valamitől félnünk, és a könyveket félteni kell, az szerintem egyrészt az érdektelenségnek, másrészt ennek a túlérzékenységnek a fokozódása, a kerozintól aligha.

>!
Szentinel
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Az év: 2001. Egy fiatal fiú magyar órán folytat vitát egy osztálytársával a tanár kérésére. A téma: könyvek vs filmek. A fiú a filmek pártját fogja, azzal érvelve, hogy egy film látványosabb, könnyebben élvezhető, gyorsabb élményt biztosít. A vita végére ráébreszti osztálytársa, hogy ha nincsenek könyvek, sok film nem is létezne. Végül a fiú is olvasóvá vált évekkel később. Ez a fiú voltam én, tizenegy évesen.

Szenvedélyes könyvmollyá csak évekkel később váltam. Most már az életem árán is megvédeném ezeket a könyveket, melyeket kisfiúként utáltam. Ehhez pedig köze volt Bradburynek is, mikor 2009-ben végre a kezembe került a Fahrenheit 451 magyar kiadása. Nagyon gyorsan végeztem vele, és nagy hatást tett rám kezdő sci-fi olvasóként. Guy Montagban pedig valamennyire magamra ismertem. Azóta közel tíz év telt el, és ideje volt újra kézbe venni. Ezúttal egy angol nyelvű példányt választottam, mivel szokásommá vált régi kedvenceket angolul újraolvasni. Ironikus, hogy az antikvárium, ahol megszereztem a saját, celluxszal megszerelt zsebkönyvemet, bezárt azóta. Nem sokkal azután, hogy én magamhoz vettem a Fahrenheit 451-et. Most mobiltelefonos üzlet van a helyén. Nem az az antikvárium volt az egyetlen, számomra fontos könyves hely, ami bezárta kapuit. A Book Station nevű idegennyelvű könyvesbolt is megszűnt, ahol nagyon sok pénzt vertem el antikvár olvasnivalókra. Nem is írom le, mi van most a helyén. Valahogy, ahogy teltek-múltak az évek, azt vettem észre, hogy Bradbury disztópiája közel jár a megvalósuláshoz. Ez akkor lett számomra nyilvánvaló, mikor megtudtam, hogy a Huckleberry Finnből kiveszik a „nigger” szót, a Ne bántsátok a feketerigót! című regényt pedig eltávolították több iskola ajánlott olvasmánylistájáról a témája miatt az Egyesült Államokban. Ahogy már többször is említettem, a politikai korrektség az emberiség egyik legnagyobb rákfenéje, ami könnyen vezethet bennünket a duplagondolhoz és társaihoz. A Fahrenheit 451 (néhány értelmezéssel ellentétben) nem a televízió és a média emberre mért hatásaival foglalkozik. Ilyenkor sajnálom, hogy a magyar kiadások nem mindig vesznek át új kiadásokhoz írt utószavakat. Az én amerikai kiadásom végén található egy nagyon tanulságos CODA című pár oldalas írás Bradburytől. Ezt ő még az 1970-es években írta, egész pontosan 1979-ben.

A Fahrenheit 451 a politikai korrektségről szól, és egy olyan jövőképet vázol fel, melyben megvalósul ez a beteges utópia. Konkrétan egy olyan társadalom mindennapjaiba enged betekintést, ami nem külső nyomásra lesz érzelmi és értelmi nyomorék, hanem saját magától, kényelme miatt válik emberi szemétteleppé. A média nem tesz mást, mint kiszolgálja az igényeket. Semmi nem kerülhet az emberek elé, ami kényelmetlenséget okoz. Ami gondolkodásra késztet. Ami óvatosságra int. Még a háborúról festett kép is idealizált, ahogy a gyerekvállalás is kinek felesleges nyűg lett, kinek egyfajta „hazafias kötelesség”, mellyel csak addig kell foglalkozni, amíg mások le nem veszik rólunk ezt a „terhet” is. Ne törődj semmivel! Élj a mának! És honnan indult az a hullám? A megerősödő kisebbségektől. Bradbury már akkor, az 1950-es években látta, hova vezet az, ha egy társadalom túlságosan is engedékeny lesz a kisebbségekkel szemben. A CODA fejezetben ír arról, hányan fordultak hozzá panaszlevelekkel. Feministák kevesellték a nőket a Marsbéli krónikákban, a feketék pedig az alulreprezentáció miatt panaszkodtak. Megjegyzés: nem arról szól a fáma, hogy Bradbury amellett foglalna állást, hogy muszáj elnyomni a kisebbséget, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebbség megpróbálja majd uralni a többséget. Egész jól haladunk ebbe az irányba. De Bradbury másra is felhívja a figyelmet, jobban mondva, kimondatlanul is feltesz egy kérdést Beatty képében: „Vajon a magas intelligencia és műveltség tényleg előny? Nem lehetséges, hogy épp evolúciós hátrány inkább?” Ezt részletezem.

Azért tartom Beatty kapitányt remek ellenfélnek, mert rátapint egy-két kellemetlen igazságra a könyvekkel kapcsolatban. Leginkább az írói hiúságot támadja, és az összes ezzel járó kellemetlenséget. Amikor egy író pusztán azért ír egy könyvet, hogy bebizonyítsa, neki van igaza, és mindenki más hülye. Minden nő kurva, még véletlenül sem én vagyok puhapöcs. Még véletlenül sem én vagyok beszűkült és korlátolt. Nem, csakis a másik tehet róla! Beatty egy olyan nemzedék tagja a regény világán belül, aki mélyrehatóan tanulmányozta a könyvekben rejlő tudást, és azt a következtetést vonta le, hogy túl sok az ellentmondásos adat. Túl sok a szubjektív, túl sok a képzelgés, a felesleges szócséplés és önfényezés. És mivel ezek a szűnni nem akaró ellentmondások mindig is jelen lesznek, ezért (a jelenség érthetetlenségére hivatkozva) égetni kell a könyveket. Ugyanis nem hordoznak valódi tudást, legalábbis nem olyat, melyet Beatty fontosnak tarthatna. Beatty kiábrándult az írókból és az irodalomból. Ekkor jön Montag, a könyv főszereplője, a Beatty keze alatt dolgozó tűzember, akit egy fiatal lány gondolkodtat el, aki szimplán másképp lát dolgokat. Montag pedig rájön, hogy neki van erre igénye. Ő Beatty ellentéte ideológiai szempontból. Beatty a sok okoskodót unta meg, míg Montag okosságot akart tanulni a sok hülye között. Beatty sok vackot olvasott, míg Montagnak még minden könyv szép. Beatty úgy érzi, hogy a könyvek csak összezavarják a világot, míg Montag számára épp a könyvek nyitják meg azt. Montagban ott az igény arra, hogy új dolgokat ismerjen meg, és ez által más színben láthassa a világot. Ezért is kezd el könyveket lopni és olvasni. Az ő és Beatty között lezajló párbeszédek voltak a kedvenceim, mivel Bradbury el tudta érni, hogy mindkettő tűzembert megkedveljem. Montag felesége, Mildred pedig remek példa azokra az emberekre, akik megtestesítik a tipikus hülyét. A hülyeség ugyanis a legtökéletesebb emberi védőmechanizmus, mivel minden ellen megvédi az elmét, ami megváltoztatja a gondolkodásmódot. Kritikát olvasol magadról? „Bunkó ember! Hogy merészel bírálni?! Nem is ismer!” Valaki szeretne gondolkodásra késztetni? „Haggyá’ má’ ezzel a sok szarral!” Vitába keveredsz, melyet érvekkel kell megvívnod? „Kussoljá’, vagy leszívom az arcod, vaze!” Az emberi hülyeség azzal magyarázható, hogy nagyon sokan nem akarnak gondolkodni, csak élni, élvezni az életet. Épp ezért nem indul meg náluk a fejlődés. Nem lesznek jobb emberek. Viszont Beatty a másik véglet, aki túl sokat gondolkodott, és szélsőséges válaszokra bukkant.

Bele sem merek gondolni, milyen ember lennék ma, ha anno nem veszek a kezembe könyvet, és nem kezdek el olvasni, önszorgalomból. Épp ezért gondolom azt, hogy a Fahrenheit 451 a világ legfontosabb könyve. Hogyha egy pillanatra is kétségbe vonnád a könyvek és a nyitott elme fontosságát, akkor mindenképp vedd kézbe ezt az amúgy igencsak rövid és könnyen olvasható regényt. Amit még érdekesnek tartok a könyv utóéletével kapcsolatban, hogy Bradbury ponyvaregénynek szánta, ez pedig érezhető is rajta. Ha a Marbéli krónikákkal, a Gonosz lélek közeleggel vagy az Októberi vidékkel összeeresztjük, akkor valóban nem a legszebben megírt Bradbury-regény. Viszont – szvsz – ez a legcselekményesebb regénye, és talán a legfilozofikusabb is. Épp ezért mosolygom meg elégedetten, amikor valaki ebből a kötetből idéz. Amit az író ponyvának szánt, végül világirodalmi klasszikussá nőtte ki magát.

Legyünk hálásak a könyvekért, srácok. Nagyon sokat köszönhetünk nekik.

(ui: hű, ez volt a századik, angolul olvasott könyvem! O_o)

6 hozzászólás
>!
NannyOgg SP
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Ennek a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja.

Az első kb. 50 oldalig azt hittem, szeretni fogom, mert valami nagyon furcsán álomszerű hangulata volt, ami aztán Clarisse eltűnésével gyorsan meg is szűnt. Utána jött a klasszikus utópiák/disztópiák elmaradhatatlan kelléke, a Középkorú Férfi Identitásválságba Kerül, Miközben A Felesége Megmarad Agymosott Zombinak, és A Negatív Szereplő Elmagyarázza, Miért Van Szükség A Rendszerre, ami nekem kvázi megpecsételte a könyv további sorsát, ugyanis nem értek vele egyet. Amellett, hogy hümm-hümm, bizony az olvasás vs. agyrágó tv műsorok problémája napjainkban is aktuális, a könyveket, mint az önálló gondolkozás és véleményalkotás egyedüli forrását beállítani nekem borzalmasan sántít. Mi van a képzőművésztekkel vagy a zenével például? Ezek meg sincsenek említve, holott egy festmény vagy egy szobor legalább ugyanannyi absztrakt (és ezért a könyvben ábrázolt világban nem kívánatos) gondolatot ébreszthet egy emberben, mint egy klasszikus irodalmi mű. Az, hogy csak a szépirodalom lett mumusnak beállítva, nálam nem állja meg a helyét, és innentől kezdve nem tudtam azonosulni a regény mondandójával. A tetejében ráadásul szerintem túl is van írva; főleg az utolsó pár oldalon növesztettem hosszú, bölcs szakállat. Ez nem az én könyvem, és úgy tűnik, nem az én íróm.

(Azért az tényleg miért van, hogy egy csomó klasszikus disztópiában a főszereplő középkorú férfi, aki eddig látszólag boldogan – persze mi tudjuk, hogy valójában boldogtalanul – élte életét, aztán egy hétfő reggel úgy ébred, hogy hoppá, micsoda rohadt egy világban élünk, és a felesége, ha van neki, ebből minden rimánkodás és jelenet ellenére sem fog fel semmit, hogy aztán nagy valószínűség szerint csúnya véget érjen a történet végén?)

12 hozzászólás
>!
Mónika_Sándor
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Ezzel a regénnyel léptem egy nagyot a sci-fi irodalom megkedvelése felé. Pedig már majdnem feladtam. :) Talán még egy könyv nem volt, amiből ennyi idézetet gyűjtöttem volna, amióta aktív Molyos lettem.
Nagyon elgondolkodtató, ijesztő jövőkép, ahol a gondolkodás ördögtől való, az emberek élete úgy van kialakítva, hogy idejük (és igényük) se legyen rá. A lakások falai olyan képernyőből állnak, amely folyamatosan adást közvetít, a verandákat, teraszokat beszüntették, mert oda hajlamosak voltak kiülni az emberek beszélgetni, gondolkodni. A vezetők kimaxolták a gondolat kontrollját – folyamatosan manipulálják a híreket, és még pszichológushoz is járni kell, akkor is, ha nincs mondandó. Legfeljebb majd kitalál a páciens valamit. A gyerekeket már szinte a bölcsőből viszik a bölcsődébe, mert így totális kontroll alatt lehet tartani a neveltetésüket.
És mindezt megtetőzve a könyvek, a kultúra csak igazán ördögtől valók. A „tűzőrök” (azt hiszem, így van magyarul) nem tüzet oltanak, hanem bejelentés alapján begyűjtik a tiltott könyveket és a házakkal együtt hamuvá égetik őket, a tulajdonosokat pedig – jobb esetben – bebörtönözik.
Hősünk, Guy Montag, véletlenül (?) összetalálkozik az utcán egy másként gondolkodó lánnyal, aki elindít benne valamit, elkezd gondolkodni az élet szépségén, valódi értelmén. Majd véletlenül beleolvas egy égetésre váró könyvbe. Ekkor kezdődik az ő kálváriája.
Ebben az ijesztő, távoli (de mégsem annyira?!) utópiában, úgy tűnik, kitörésre, változásra nincs esély, ráadásul fenyeget egy nagy háború réme egy ismeretlen ellenséggel szemben.
Mégis, ahogy elszabadul a pokol, megcsillan egy szebb jövő reménye, hiszen a kultúra, az emberi gondolat nem pusztítható el, valamilyen módon biztosan tovább él.
Néha picit vontatott, de a könyv előrehaladtával egyre szebb képekkel operáló regény, amely mutat egy görbe tükröt a mindent kontroll alatt tartani vágyó vezetők elé. Igazi klasszikus, talán az 1984-hez tudnám hasonlítani.

>!
troublemaker
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Túl sokat vártam ettől a könyvtől. Az üzenete fontos, viszont magát a történetet, amin keresztül ez tálalva van, sajnos nagyon üresnek találtam.

>!
rohanoazis P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Nem kérdés, hogy a könyv egyike a legigényesebben megírt science fictionoknak.
Az eredeti novellát, amelyből aztán a Fahrenheit 451 nőtt ki, s melynek a címe: The Fireman (1951), Bradbury a University of California at Los Angeles alagsori könyvtárában írta, ahol 1 Dime-ot (10 cent) kellett fizetni fél óra gépelési lehetőségért. A novella 9 nap alatt elkészült.
A Fahrenhet 451 1953-ban jelent meg, Francoise Truffaut 1966-ban készített belőle filmet. (Bradbury szerint ez volt a legjobb filmadaptáció összes írása közül.)

A könyv címe arra a hőfokra utal, amelyen a papír ég. A főszereplő, Guy Montag, a Tűzőrség egy tagja, akiknek az a dolguk, hogy felkutassák és elégessék a könyveket, melyeknek nem csak olvasása, de tartása is bűncselekménynek számít, hiszen “felidegesíti, felzaklatja az embert”. “Meg kell értenie: civilizációnk oly roppant terjedelmű, hogy nem nyugtalaníthatjuk kisebbségeinket, nem zördülhetünk össze velük.” Indokolja az eljárás főnöke.
A tömegkultúra, a kezdődő valóságshowk mindent elnyomó, elbutító világa, az erőszak, mint a frusztráció, depresszió levezetésének hivatalosan is engedélyezett eszköze az a világ, amelyben ez a történet játszódik. “Mire eltelik a nap, oly rongyul érezzük magunkat, hogy képtelenek vagyunk másra, mint hogy aludni menjünk, vagy a Vidám Parkba, ahol kitombolhatja magát az ember; az Ablakzúzdában üveget tör, az Autórombolóban nagy acélgolyóval kocsikat zúz össze; egyesek autóval rohannak az utcán, s azon versenyeznek, ki milyen közel tud kerülni egy lámpaoszlophoz.”, vagy, hogy Millie, Montag felesége mondja: “Nagyszerű dolog vidéken vezetni. Sorra gázolni a nyulakat, kutyákat.“

A történet óhatatlanul eszembe juttatja az Alexandriai Könyvtár végső pusztulását, melyben az ókori írott kultúra háromnegyede elégett. A végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Alexandriát. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket.

1 hozzászólás
>!
Bogas P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Nem tudom eldönteni, melyik az elvetemültebb: könyvben olvasni vagy képernyőn nézni egy világot, amit képernyők hada és könyvégetés határoz meg? Esetleg színpadon megnézni, hogy meglegyen a 3D-élmény.
Ha mostanában lassacskán átfordulnánk ebbe a világba, feltételezem, kezdetben mindenképp több könyv lenne, mint ahány Book People. Mi döntené el, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell jegyezni és mi az, aminek az elveszését meg lehet kockáztatni? A Szürke ötven árnyalata maradjon? A Micimackó? A Kőszívű ember fiai? A Fahrenheit 451?

6 hozzászólás
>!
flamepetals
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Ez tuti újraolvasós. A történetet nagyjából ismertem, mert már láttam a filmet, de még a Netflixes sorozat előtt el akartam olvasni. És imádtam! Guyról nagyon szerettem olvasni, ahogy az ellenfeléről is, és majdnem az összes többi karakterről is. Érdekesnek találtam a könyvek nélküli világot, és hogy ennek milyen hatása lett a társadalomra Látszik, hogy tényleg könyvimádó ember írta. Az egyetlen problémám a női karakterekkel volt. Szerintem ezen a tájon meglátszik a könyv kora, de azon kívül Bradbury azért elég sokmindent eltalált. A PC kultúrától a virtuális családig elég sokminden megtalálható a mai társadalmunkba, csak persze egy kicsit máshogy. A legijesztőbb igazából Beatty beszéde volt, amiben elmesélte, hogy miért is alakultak a tűzoltók. Remélhetőleg azért idáig sosem fajulnak a dolgok.
A történet vége egy kicsit meglepett, a városra nem emlékeztem.

Fun fact: spoiler

>!
ujhelyiz P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Minden könyvnek története van, amelyen lassan, nyugodtan végighaladva nagyon sok mindenre lehet jutni. Ezért is megbocsáthatatlan, ha valaki tudatosan a könyvek értékeit próbálja pusztítani.

A legtöbb esetben a történet bele van írva, de máskor az legalább olyan érdekes, ami a kötettel történt az olvasás pillanatáig. Az én kiadásom pont ilyen: nem tudom, hogyan jutott el hozzám 2003–2004 körül németül tudók által angolul tanulóknak írt változat (gondolok itt arra, hogy minden oldal alján lábjegyzetelve vannak szavak és kifejezések németül, ill. a végén az utószó is német nyelvű). Ráadásul benne van, hogy csak Németországban, Ausztriában és Svájcban árusítható. :) Akkor érdeklődés hiányában félretettem, és mostanában került elő, és ezután szégyellem magam.

Ugyanis a könyv izgalmas, általam kedvelt stílusú, és 65 éves kora (igen, ez a könyv már egy öreg nagypapa, aki sok mindenre emlékszik még, amit mi nem láthattunk még; tanuljunk tőle) ellenére több, mint aktuális. Elvégre mindannyian láthatjuk, hogy igénytelebbnél igénytelenebb programokat néznek az emberek nagy számban; egyre kevesebb időt töltünk csendben, és egyre nehezebben tűrjük, ha nem érünk el azonnal valamit, amit szeretnénk. És ha a könyvnek hinni lehet (és én hajlok rá), ennek messzemenő következményei lesznek (vannak?) a társadalmunk számára.

Maga a könyv rövid, egyszerű, mégis roppant hatásosan továbbítja a mondanivalóját. Most már csak rajtunk múlik, hogy ezt hallgatjuk-e meg, vagy valami mást, ami esetleg nem gondolkoztat el egyáltalán.


Népszerű idézetek

>!
csend_zenésze

Everyone must leave something behind when he dies, my grandfather said. A child or a book or a painting or a house or a wall built or a pair of shoes made. Or a garden planted. Something your hand touched some way so your soul has somewhere to go when you die, and when people look at that tree or that flower you planted, you're there. It doesn't matter what you do, he said, so long as you change something from the way it was before you touched it into something that's like you after you take your hands away. The difference between the man who just cuts lawns and a real gardener is in the touching, he said. The lawn-cutter might just as well not have been there at all; the gardener will be there a lifetime.

Part 3

>!
csend_zenésze

„…How old are you?”
(…)
„Well,” she said, „I'm seventeen and I'm crazy. My uncle says the two always go together. When people ask your age, he said, always say seventeen and insane.”

Part 1

>!
Timár_Krisztina IP

„You know the law,” said Beatty. „Where's your common sense? None of these books agree with each other. You've been locked up here for years with a regular damned Tower of Babel. Snap out of it! The people in those books never lived. Come on now!”
She shook her head.

Kapcsolódó szócikkek: Bábel tornya
1 hozzászólás
>!
troublemaker

„I'm seventeen and I'm crazy. My uncle says the two always go together.”

>!
mrsp

I sometimes think drivers don't know what grass is, or flowers, because they never see them slowly," she said. "If you showed a driver a green blur, Oh yes! he'd say, that's grass! A pink blur? That's a rose-garden! White blurs are houses. Brown blurs are cows.

5. oldal

>!
mrsp

Monday bum Millay, Wednesday Whitman, Friday Faulkner, burn 'em to ashes, then bum the ashes.

4. oldal

>!
NannyOgg SP

There must be something in books, things we can't imagine, to make a woman stay in a burning house; there must be something there. You don't stay for nothing.

Part I

>!
csend_zenésze

IT was a special pleasure to see things eaten, to see things blackened and changed.

(első mondat)

>!
csend_zenésze

It's fine work. Monday burn Millay, Wednesday Whitman, Friday Faulkner, burn 'em
to ashes, then burn the ashes. That's our official slogan.

Part 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: The Man in the High Castle
Daniel Keyes: Flowers for Algernon
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Richard Matheson: I Am Legend
Walter M. Miller Jr.: A Canticle for Leibowitz
George Orwell: 1984 (angol)
Ernest Cline: Ready Player One (angol)
Lois Lowry: The Giver
Stephen King: Wizard and Glass
Philip K. Dick: A Scanner Darkly