Éjfél ​is elmúlt 79% 74 csillagozás

A szerző ír egy íróról, akit elhoznak a múltból, hogy megírja azt a jövőt, amelyet senki más nem tud úgy megírni, hogy azok is átélhessék, akik nem tudnak más planétákra utazni rakétákkal, és nem láthatják a különös világokat, és mindazt a csodát, ami ott van. Arra gondoltam, hogy ha valaki, akkor Bradbury legyen az, akit ellopnak a halála előtt öt perccel, és elvisznek egy háromszáz évvel későbbi világba. Én rá szavaznék. :)
Közben pedig az a csodálatos, hogy pont abba a jövőbe visz el, ami ugyan csak a fejünkben lehetséges, de ha létezne, akkor csak így lehetne írni róla, ahogy ő írt. Le a kalappal előtte.

Mostmár egészen hozzátartozik a napjaimhoz, hogy olvasok egy kis Bradburyt, és ez vala jó.

Mindig van olyan novellája, ami nem hogy tetszik, de egyenes kupán vág, ebben a kötetben is akadt.

Amik különösen: A lángoló ember, Idd ki egy húzásra: ellenszer tömegtébolyra, Árnyjáték, Éjfél is elmúlt.

Ez az ötödik novellás kötet amit Bradbury-től olvastam, de csak ugyanazt tudom róla mondani, mint a korábbiakról: csodálatos, varázslatos, lenyűgöző. Más szavakat nehéz is találni arra, ami az emberrel történik, miközben novelláit olvassa. S a hatás megmarad a történetek befejezése után is, melyek közül talán a legemlékezetesebb az utolsó novella olvasása közben ért. Olyan rajongással beszel az egyik szereplő a csokoládéról, hogy annak illatát éreztem a levegőben, illetve a számban is érezni véltem annak ízét. A novella s egyúttal a kötet befejezése után jól is esett volna rögvest egy tábla csokiba harapni, de a varázslat ereje a betűkben, szavakban rejlik s így nem került a táskámba abból az illatos, jó ízű csokiból semmi. Csalódásom hamar elmúlt s inkább csak mosolyogtam azon, hogy Bradbury a szavak erejével már megint megviccelt, elvarázsolt.

A kötetből pár kedvenc:
– A lángoló ember
– Idd ki egy húzásra: ellenszer tömegtébolyra
– Árnyjáték
– Az októberi játék
– Persze hogy hoztam csokoládét!

Bradbury-vel az Agave 100 novelláskötetben találkoztam először, egy kiemelkedően jó történet erejéig. Akkor tudtam, hogy akarok mééég olvasni tőle. A könyvudvarban pedig 690 Ft-ért utánavágják az embernek ezt a kötet, és úgy adódott, hogy beleugrott a kosaramba, amíg nem figyeltem…
A borítója valami förtelem, de ez nem szegte kedvemet. Aztán elkezdtem olvasni. Olvastam, olvastam, olvastam, és…semmi. Ezek a novellák csak simán jók, néha érdekesek, de egyikre sem mondanám, hogy hmm, na, ez igen, ez már valami. A címadó történet pedig kifejezetten kiábrándító. Mivel többet vártam, ezért csalódás volt. Persze nem adom fel, a Marsbéli krónikák pl. továbbra is érdekel, de random novelláskötetet többet tuti nem veszek tőle.

Nem igazán sci-fi, az biztos.
Egy kicsit sötétebb, horror felé hajló Bradbury, de egyáltalán nem rossz.

Nem bírom az értelmetlen, hatásvadász befejezéseket, még ha a misztikum is szövi át. Ezzel nekem céltalan, világegyetembe kipörgetett mondathalmaz lett 1-2 írás, amit még Bradbury csodás stílusa sem tudott tompítani…csalódás volt némelyik, ez van.

Azonban…azonban! Azonban volt pár, ami pozitív irányba tolta nálam az elégedettségfaktor mutatóját. Oh, igen, A lángoló ember arcpirító csattanója, az Egy darab fa elkeserítő szálkássága, az Ellenszer tömegtébolyra rokonlelkem boszorkánya (imádtam!), az Árnyjáték poros, fojtogató légköre, az Októberi játék pinceszagú borzalma és a Persze hogy hoztam csokoládét negédes bája mind-mind a kedvenceim lettek.

4 csillagot megérdemel. Szőrösszívű lennék?

A hard scifin kívül nem nagyon tudok rezonálni egyéb stílusokra, másrészről Bradbury novelláinak hangulata meg teljesen egyedi, – már a megértésük is más nézőpontot kíván. Nem hiszem, hogy releváns értékelést tudnék írni. Annyit azért megkockáztatok, hogy összességében talán nem voltak ezek annyira ütős történetek. Még két novelláskötetét el fogom olvasni, meglátjuk…

Bradburyt sokan sci-fi szerzőnek tartják. És mint ilyen, nem tartozik a szépirodalmi alkotások közé. E kötetben alig van sci-fi, és a stílusa egyszerűen annyira szép, hogy méltán lehetne szépirodalmi. Szinte alig van benne gyenge írás, és míg az egyik pillanatban elénk tár egy érzelmekkel teli, megható történet (Jamie varázsol), a következő percben már egy kegyetlen novellával (Októberi játék) folytatja. Végtelenül vegyes írások, egyszerűen zseniális.

Az általam eddig olvasott Bradbury novelláskötetek közül eddig ezt éreztem a leggyengébbnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz, mert nagyon is jó, gyönyörű, ahogy Bradburytől megszokhattuk. Csupán a saját maga által nálam magasra tett lécet ez kevésbé súrolta.

Kedvenceim:
A Messiás
G.B.S.- V. verzió
Egy szerelem története

Ebben a kötetben nem éppen vidám novellákat találtam, de a többségüket élvezettel olvastam. Különösen azokat, amelyek erős csattanóval végződtek. Többek között az igen brutálisra sikeredett Az októberi játék. Nagyon jó volt még az Árnyjáték, az És újra a Föld, illetve a kötet első novellája, A kék palack. A címadó történetet viszont annyira nem élveztem. De a kíváncsiságomat mindenképpen felkeltette a kötet Bradbury többi novellája iránt (is).