Az ​öröm masinériái 80 csillagozás

Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Az öröm masinériái című válogatás 1964-ben jelent meg, és számos olyan novellát tartalmaz, mely most először olvasható magyar nyelven.

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118661 · Fordította: Pék Zoltán, Heinisch Mónika, Göncz Árpád, Török Krisztina, Gálla Nóra, Mészáros Dániel

Enciklopédia 22

Helyszínek népszerűség szerint

Xanadu


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Minden egyes alkalommal, amikor Bradburyt olvasok, megállapítom, hogy remekül ír, mondataiból megmagyarázhatatlan hangulat árad, különleges. De azért mind közül a legkülönlegesebbek azok, amelyeket nem köti meg a Föld, mert akkor nem korlátozza a fantáziáját semmi. Sajnos ebben a kötetben csak egy marsi novella van, de a többi is jó volt. Pedig akkor írhatta, amikor születtem. :)

kvzs P>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Mit írjak az általam olvasott sokadik Bradbury kötetről? Kezdjek el lelkendezni, hogy milyen varázslatosan ír? Háborodjak fel, amiért leírják, hogy „csak” sci-fi író? Ecseteljem, hogy miért is gondolom szépirodalomnak, amit művelt? Áradozzak a szavai szépségéről, vagy a gondolatébresztő, meghökkentő történeteiről? Érzékenyüljek el, amiért annyira emberi? Ezeket már mind leírtam, és nem is tudom fokozni. Így hát csak annyit írok, hogy „Olvassatok Bradbury-t, tetszeni fog!”

4 hozzászólás
pwz I>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Ezekben a Bradbury novellákban nem feltétlenül a sci-fit kell látni – már csak azért is, mert nem mind sci-fi – hanem azt, ahogyan az író sokszor az átlagostól eltérő nézőpontból mutat be egy-egy egyébként máshol, máskor már ezerszer tárgyalt témát. Na, ebben volt nagy Bradbury! :) Emlékeztet Poe-ra, erősen… ;)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118661 · Fordította: Pék Zoltán, Heinisch Mónika, Göncz Árpád, Török Krisztina, Gálla Nóra, Mészáros Dániel
10 hozzászólás
dwistvan P>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Ezek a novellák is nagyon kifejezőek. A fantasztikus képzelettől a nagyon valódi emberi érzésekig sokféle rövid történet, izgalmas epizód található a könyvben. Voltak olyan novellák is, amelyek más kötetekben is szerepelnek és így már nagyon régen ugyan, de olvastam őket. Mégis izgalmas élményt adtak most is. Az a mód, ahogy Bradbury mesél, ahogy bármit megfogalmaz, részesévé tesz a történetnek. Ahogy haladunk előre előbb utóbb elképedést okoz. Mert az ötletei utánozhatatlanul egyéniek. Bár néhány novella váratlanul és furcsán ér véget, mégsem lehet szabadulni a hatásuk alól.

borga>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Elsődleges tanácsom, ne félálomban kétoldalanként olvassátok! Erősen töri a lendületet. :)
A történetekben apró groteszkségek, finom élességállítások, fókuszváltások vannak. A témák sokrétűek a mexikói El Dia de Muertétől, a Marson rekedt lelkek kálváriáján, a tisztaságra érzékeny délibábon, a hullákkal nyerészkedőkön át a himnusz-futó írekig. És mindegyikben van egy kellemesen pikáns íz.

Inpu>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Besorolása: science fiction, szépirodalom. igen, ez áll a belső borítón, és még sutaságában is mennyire pontos definiálása Bradbury novelláinak. Ha sci-fi, akkor is annak szoft vonulatához tartozik az antológia egyik-másik írása (Az öröm masinériái, A várakozó, vagy éppen a Szabadjegy…), melyben a fantasztikum az ember és a humán társadalom valamely inherens jellegzetességének kifordított, már-már az abszurd határát súrolóan groteszk bemutatása. Ez a kötet valamennyi novellájára nézve igaz. Mindez lehetőséget nyújt a szerző számára, hogy kacifántos gondolataival megfűszerezett témák igencsak széles spektrumát járja be – és járassa be velünk. kell-e nagyobb távolság, mint amekkora például, a A kisdobos…, A majdnem világvége és a Himnuszfutók között húzódik? Lehet-e nyomasztóbb élményt szerezni mindössze néhány oldalon, mint ami az El Día de Muerte nyomán támad? És milyen érzés, amikor már-már megszentségtelenítő módon kezdik ki érzésvilágunk legbensőbb zugainak egyikét (Juan Díaz életműve)? Soha, egy pillanatra sem bántam meg, hogy Bradbury gyűjteményes kötetébe kezdtem, noha némelyik írása máshonnan már ismerős volt. Amúgy is kedvelem a novellisztikus műfajt, hát még, ha valaki mesterien űzi! Ami Bradbury-t élesen elválasztja az epigonoktól, az az ő utánozhatatlan eredetisége. Nagyjából négy napon keresztül időről időre azon kaptam magam, hogy a sorban majd legutoljára következő novella, A himnuszfutók lehetséges alapötletén morfondírozok. Olyan szokatlan, szinte lehetetlen szóösszetétel – vajon mire utalhat? Vagy tíz, vadabbnál vadabb ötlet suhant át az agyamon, mondanom sem kell, még csak közelébe sem jutottam a valóságnak. A valóságnak, mely egyszerűségében nagyszerű, és furcsaságában magától értendő. Jó.

risingsun>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Nem annyira tudományos, inkább fantasztikus. Így lehetne talán legjobban jellemezni Bradbury írásait. Írásmódja rendkívül választékos, szépirodalmi igényességű, történetei lebilincselőek, magával ragadóak.
Emlékszem, annak idején a Tetovált emberrel voltam hasonlóképp. Egy-egy történet befejezése után csak ültem hosszú percekig, üres tekintettel meredtem a könyvre, szememmel már nem a betűket, sorokat kerestem, hanem a történet helyszínén, a kimerevített végkifejletet bámultam. Nem tudtam elszakadni, nem tudtam kiszakadni a történetből. Ott időztem még a szereplőkkel és ha épp befejezetlennek, túlságosan kurtának éreztem egy-egy történetet, akkor elkezdtem azt továbbgondolni, „befejezni”. No, hát valami ilyesmi történt velem most is…

A kötetből pár kedvenc:
– El Día de Muerte
– Ritka művészet, ihlet és csoda
– A koldus az O'Connell hídon
– Himnuszfutók

legrin P>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Jó volt, megszokott hangulat és színvonal. :)
Kedvenc novellák:
Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe!, A várakozó, A koldus az O'Connell hídon

Ui.: Vajon miért szerepel ennyiszer Dublin a novellákban?

Aniramemm P>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Első könyvem az írótól, nem volt ez olyan rossz, de próbálom nem ez alapján megítélni az írót, és szeretnék még majd tőle olvasni mást is. Jó sok novellát tartalmaz, voltak benne kifejezetten érdekesek és izgalmasak és számomra volt sok kevésbé érdekfeszítő is. Hogy miért van rajta a horror és sci-fi címke arra nem jöttem rá. A novellák közt nem találtam igazán hátborzongató történetet és nagyon tudományosat sem. Viszont azért akadt benne pár olyan fantasztikus novella, amire emlékezni fogok sokáig.

DCinti>!
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Egy vélemény a könyv elején: „Ezek a mesék felébresztik az elmét, és felkavarják a lelket”. Ezt megcáfolni nem tudom, és nem is akarom. Tulajdonképpen már rég bejelöltem, hogy olvasom, de csak a mai nap fogtam neki igazán. Le se tettem. Volt benne pár novella, amit már másik kötetben olvastam, de szerencsére újra olvasára érdemesek. Egy két történetben pedig úgy elmerültem, hogy hirtelen haragudtam, hogy vége lett. (A vakáció, Akik úgy élnek, mint Lázár, A halál és a szűz) Viszont hiszek abban, hogy ha ilyen rövid terjedelemre születtek, akkor ez így van jól.


Népszerű idézetek

gabrysia>!

Életem felében az élettől féltem. A másik felében a haláltól. Mindig féltem valamitől.

190. oldal, A halál és a szűz

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
legrin P>!

– Ne lógasd az orrod, Will barátom!
– Az orrlógatáson túl vagyok – legyintett Will. – Rég elfogadtam a nagy büdös igazságot.
– És mi volna az a nagy büdös igazság? – mosolygott a barátja.
– Egy szép napon egy halom szardínia konzervre bukkanok, csakhogy nem lesz konzervnyitóm. Másnap léptem-nyomon konzervnyitókba botlok, hal meg sehol.

138. oldal, Ritka művészet, ihlet és csoda című novella

DCinti>!

A föld nem mozdult, mégis mozgott. A tenger nem volt mozdulatlan, mégsem mozdult. Ellentét ellentétbe ömlött, a csend csenddel keveredett, a hang hanggal.

49. oldal, A vakáció

3 hozzászólás
legrin P>!

Vérbő lágyék, szűkös elme, ez a férfi veszedelme.

208. oldal, A sors tenyerén című novella

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
legrin P>!

[…] ahogy a nagy költőnk, William Blake írta: „Rossz szándékkal mondott igazság többet árt, mint bármelyik hazugság.”

16. oldal, Az öröm masinériái

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság · William Blake
legrin P>!

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
[…]
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb,
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.
[…]
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

144-145. oldal, Ritka művészet, ihlet és csoda című novella

Kapcsolódó szócikkek: Xanadu
1 hozzászólás
borga>!

A napos fiókának és a szárnyszegett keselyűnek együtt kell követnie a nyomot. Csak a gyerekek ismerik a jövőt, csak a vének ismerik a múltat. A többieket túlságosan leköti az élet; az orrukig sem látnak.

98. oldal, Talán elmegyünk

DCinti>!

Az élet csupa kérdés, válaszok helyett.

135. oldal, Akik úgy élnek, mint Lázár

Kapcsolódó szócikkek: élet
Amalaschwinta>!

– Ha szabad, atyám – emelkedett fel ismét Vittorini atya, mosolyogva. Sötét szeme izzott, ahogy sorban végignézett rajtuk. Emelte poharát. – Nem beszél Blake valahol az öröm masinériáiról? Hogy Isten világot teremtett, majd a természetet a hús létrehozásával szelídítette meg, játék férfiakkal és nőkkel, mint mi vagyunk? És hogy mi, kiket legjobban megformálva, jóindulattal és szellemességgel feltöltve szétküldött nyugodt délidőben kellemes éghajlaton, mi vagyunk az öröm gépezetei?


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Csontkollekció
Stephen King: Világnagy strand
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Richard Matheson: Legenda vagyok
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
George R. R. Martin: Álomdalok
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 389 XL