Az ​öröm masinériái 68 csillagozás

Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Az öröm masinériái című válogatás 1964-ben jelent meg, és számos olyan novellát tartalmaz, mely most először olvasható magyar nyelven.

Eredeti cím: The Machineries of Joy

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007

Enciklopédia 6


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
kvzs P
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Mit írjak az általam olvasott sokadik Bradbury kötetről? Kezdjek el lelkendezni, hogy milyen varázslatosan ír? Háborodjak fel, amiért leírják, hogy „csak” sci-fi író? Ecseteljem, hogy miért is gondolom szépirodalomnak, amit művelt? Áradozzak a szavai szépségéről, vagy a gondolatébresztő, meghökkentő történeteiről? Érzékenyüljek el, amiért annyira emberi? Ezeket már mind leírtam, és nem is tudom fokozni. Így hát csak annyit írok, hogy „Olvassatok Bradbury-t, tetszeni fog!”

4 hozzászólás
>!
pwz ISP
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Ezekben a Bradbury novellákban nem feltétlenül a sci-fit kell látni – már csak azért is, mert nem mind sci-fi – hanem azt, ahogyan az író sokszor az átlagostól eltérő nézőpontból mutat be egy-egy egyébként máshol, máskor már ezerszer tárgyalt témát. Na, ebben volt nagy Bradbury! :) Emlékeztet Poe-ra, erősen… ;)

10 hozzászólás
>!
dwistvan P
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Ezek a novellák is nagyon kifejezőek. A fantasztikus képzelettől a nagyon valódi emberi érzésekig sokféle rövid történet, izgalmas epizód található a könyvben. Voltak olyan novellák is, amelyek más kötetekben is szerepelnek és így már nagyon régen ugyan, de olvastam őket. Mégis izgalmas élményt adtak most is. Az a mód, ahogy Bradbury mesél, ahogy bármit megfogalmaz, részesévé tesz a történetnek. Ahogy haladunk előre előbb utóbb elképedést okoz. Mert az ötletei utánozhatatlanul egyéniek. Bár néhány novella váratlanul és furcsán ér véget, mégsem lehet szabadulni a hatásuk alól.

>!
Inpu
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Besorolása: science fiction, szépirodalom. igen, ez áll a belső borítón, és még sutaságában is mennyire pontos definiálása Bradbury novelláinak. Ha sci-fi, akkor is annak szoft vonulatához tartozik az antológia egyik-másik írása (Az öröm masinériái, A várakozó, vagy éppen a Szabadjegy…), melyben a fantasztikum az ember és a humán társadalom valamely inherens jellegzetességének kifordított, már-már az abszurd határát súrolóan groteszk bemutatása. Ez a kötet valamennyi novellájára nézve igaz. Mindez lehetőséget nyújt a szerző számára, hogy kacifántos gondolataival megfűszerezett témák igencsak széles spektrumát járja be – és járassa be velünk. kell-e nagyobb távolság, mint amekkora például, a A kisdobos…, A majdnem világvége és a Himnuszfutók között húzódik? Lehet-e nyomasztóbb élményt szerezni mindössze néhány oldalon, mint ami az El Día de Muerte nyomán támad? És milyen érzés, amikor már-már megszentségtelenítő módon kezdik ki érzésvilágunk legbensőbb zugainak egyikét (Juan Díaz életműve)? Soha, egy pillanatra sem bántam meg, hogy Bradbury gyűjteményes kötetébe kezdtem, noha némelyik írása máshonnan már ismerős volt. Amúgy is kedvelem a novellisztikus műfajt, hát még, ha valaki mesterien űzi! Ami Bradbury-t élesen elválasztja az epigonoktól, az az ő utánozhatatlan eredetisége. Nagyjából négy napon keresztül időről időre azon kaptam magam, hogy a sorban majd legutoljára következő novella, A himnuszfutók lehetséges alapötletén morfondírozok. Olyan szokatlan, szinte lehetetlen szóösszetétel – vajon mire utalhat? Vagy tíz, vadabbnál vadabb ötlet suhant át az agyamon, mondanom sem kell, még csak közelébe sem jutottam a valóságnak. A valóságnak, mely egyszerűségében nagyszerű, és furcsaságában magától értendő. Jó.

>!
borga
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Elsődleges tanácsom, ne félálomban kétoldalanként olvassátok! Erősen töri a lendületet. :)
A történetekben apró groteszkségek, finom élességállítások, fókuszváltások vannak. A témák sokrétűek a mexikói El Dia de Muertétől, a Marson rekedt lelkek kálváriáján, a tisztaságra érzékeny délibábon, a hullákkal nyerészkedőkön át a himnusz-futó írekig. És mindegyikben vagy egy kellemesen pikáns íz.

>!
legrin SP
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Jó volt, megszokott hangulat és színvonal. :)
Kedvenc novellák:
Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe!, A várakozó, A koldus az O'Connell hídon

Ui.: Vajon miért szerepel ennyiszer Dublin a novellákban?

>!
risingsun
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Nem annyira tudományos, inkább fantasztikus. Így lehetne talán legjobban jellemezni Bradbury írásait. Írásmódja rendkívül választékos, szépirodalmi igényességű, történetei lebilincselőek, magával ragadóak.
Emlékszem, annak idején a Tetovált emberrel voltam hasonlóképp. Egy-egy történet befejezése után csak ültem hosszú percekig, üres tekintettel meredtem a könyvre, szememmel már nem a betűket, sorokat kerestem, hanem a történet helyszínén, a kimerevített végkifejletet bámultam. Nem tudtam elszakadni, nem tudtam kiszakadni a történetből. Ott időztem még a szereplőkkel és ha épp befejezetlennek, túlságosan kurtának éreztem egy-egy történetet, akkor elkezdtem azt továbbgondolni, „befejezni”. No, hát valami ilyesmi történt velem most is…

A kötetből pár kedvenc:
– El Día de Muerte
– Ritka művészet, ihlet és csoda
– A koldus az O'Connell hídon
– Himnuszfutók

>!
B_Petra
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Talán, irhatnám, hogy 100 közül is felismernék egy Bradbury novellát, de ebben a kötetben talán nem mind volt tökéletes, a hangulat, a stilus, a történetek, a mesélés, a szereplők, mind – mind jellegzetes, de nem varázsolt el teljesen.
Számomra kiemelkedőbb volt A halál és a szűz, olyan dilemma elé állitotta a Halál a Szüzet amire a józan ész nemet mond de a sziv a lélek nem tudja visszautasitani, épp ez a keser – édes szemlélet ami tetszik, és itt meg is találtam. Ennek ellentéte a Tetovált asszony, a Himnuszfutók, A koldus az O’Connell hídon sőt maga a cimadó novella is, kiábránditott.
Ami még elbűvölt az a És így halt meg Riabouchinska, pedig a való életben a hideg kiráz a báboktól, vagy a cirkusztól, mégis megahtónak találtam.

>!
Sisyll
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Egy vélemény a könyv elején: „Ezek a mesék felébresztik az elmét, és felkavarják a lelket”. Ezt megcáfolni nem tudom, és nem is akarom. Tulajdonképpen már rég bejelöltem, hogy olvasom, de csak a mai nap fogtam neki igazán. Le se tettem. Volt benne pár novella, amit már másik kötetben olvastam, de szerencsére újra olvasára érdemesek. Egy két történetben pedig úgy elmerültem, hogy hirtelen haragudtam, hogy vége lett. (A vakáció, Akik úgy élnek, mint Lázár, A halál és a szűz) Viszont hiszek abban, hogy ha ilyen rövid terjedelemre születtek, akkor ez így van jól.

>!
darkfenriz
Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Nemrég fejeztem be a Marsbéli krónikák és más elbeszélések című kötetet, de Bradbury-re mostanában nagyon vevő vagyok. Kicsit gyengébben indult ez a kötet számomra, de ez is fantasztikusan színes.
Az öröm masinériái – Túl sok értelmét nem látom, kissé mellébeszélés. Az egyházi dogmákhoz való ragaszkodás. Talán tanulság a nemzetek összetartása lehet, hogy először gyűlöljük egymást, majd felfedezzük a másik nép értékeit és már csökken az ellenszenv, sőt barátság is lehet. A Tyrannosaurus Rex, A tetovált asszony és a Szabadjegy egy Chicagói bombatölcsérbe már szerepel másik értékelésemben, ezért róluk most nem szólok.
A várakozó – Az ismeretlen erőktől való félelem. A jelekre márpedig oda kell figyelni, hiszen nem biztos, hogy az a hely akarja a felfedezőt.
A vakáció – Csínján kell bánni a kívánságokkal, mert mi van ha egyszer valóra válik. Azért alapvetően társas lény az ember és ha élete végéig magányra kell szorítkoznia, azt nehezen viseli el.
A kisdobos shiloh mellett – Rövid, nem túl sok mondanivalóval ellátott novella a háborúra való éretlenségről és fiatalság/emberi élet tünékeny létéről.
Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe! – Érdekes, hogy az ifjúságot mennyi mindennel meg lehet fertőzni, milyen veszélyes hobbik és szenvedélyek alakulnak ki. Néha nem árt kontrollálni őket, pláne ha amatőr biológusokként még ők is veszélybe kerülhetnek.
Majdnem világvége – Nem ártana a világnak néha egy újrakezdés, amikor átgondolnánk a dolgokat és előnyére változna az emberiség. Ez az egyik napról a másikra dolog sokszor előjön Bradburynél.
Vizeidről hazatérvén – Megható szerelmes történet egy férfiről, aki életében egyszer volt boldog és az sem tartott soká. De a fantázia és az őrület határán képesek lehetünk emlékezni akár ezer mérföldre az óceántól is.
A változást annyira nem akarjuk, mégis sokszor bekövetkezik. Ilyenkor nincs mit tenni, tovább kell állni, még ha ez egy egész népet is jelent.
El día de Muerte – Újabb helyszínre utazunk Bradbury agytekervényein. Az élet rövid, bár egy pillanat alatt rengeteg dolog megtörténhet a világban, vagy akár életünk végén ahogy gyorsan lepereg a képsor. Emlékek vagy vágyak, remélt élmények örökre lezárulhatnak. Egyetlen negatívum ez a nagy krisztusozás.
Akik úgy élnek mint Lázár – Az elszalajtott lehetőségek, a kései ébredés, eszmélés története ez. Ha az ember túl gyáva, mindig megadja magát és halogatja a dolgokat, élete végén már késő bepótolni azt a sok élményt, amely a fiatalkor küszöbén még ragyogó ösvényként derengett.
Ritka művészet, ihlet és csoda – Ismét a fantáziát kell alapul hívnunk, hogy elhiggyük azt amit látunk, vagy amit csupán a szívünkkel érzünk, de az épp elég. És persze a csodák irigyei is mindig a nyomunkban loholnak, hogy sikereinkből a saját hasznukra gazdagodjanak, mégis nem mindig elég a törtetés. Néha csak meg kell állni és letekinteni egy szikla tetejéről, csodálni a világot, a természetet.
És így halt meg Riabouchinska – Nehéz lehet egy bábművésznek vagy hasbeszélőnek elvonatkoztatni a bábutól. Na de ennyire??? Egyébiránt túl sok fantasztikus elem nem volt benne, inkább lélektani tanulságok.
A koldus az O'Connell hídon – Mennyire szívtelenek vagyunk, amikor valaki az utcán kéreget, mi viszont inkább elfordítjuk a fejünket vagy még meg is magyarázzuk magunkban, hogy miért nem adunk: „Megérdemli, hogy ide került." „Biztos italra kell" „Nekem se ad senki"…És ehhez hasonlók. Ha a novella elolvasása után egy kicsit is magunkba nézünk, valószínűleg valamilyen előítéletet felfedezünk magunkban a hajléktalanok iránt. Viszont ha már elgondolkodunk ezen kicsit, akkor tehetünk is ellene, és így már Bradbury elérte célját. Dublin pedig nagyon érdekes városka lehet.
A Halál és a Szűz – Ismét az elvesztegetett évekre, az elzárkózó életmód keserű megbánására hívja fel a figyelmet Bradbury az élet végén. Amíg fiatal az ember, addig élje ki magát, ne féljen a haláltól, mert minél jobban rettegünk valamitől, annál valóságosabb lesz számunkra.
Csapdosó szárnyak – Sokan megtapasztaltuk már azt az érzést, amikor egy rég látott ismerős teljesen megváltozott, korábbi énjét levetkőzte, az új személy pedig ijesztően más mint az addigi. Remek görbetükör a nagyvárosi élet által megnyomorított emberekről, akiknek az a lényeg, hogy esténként csöpögjön a scotch.
A sors tenyerén – Mennyi közös lehet két utazóban, a véletlenek összejátszása milyen színessé teszi az életet. A novella vége is nyitott kérdés, de sejthető rá a válasz.
Juan Díaz életműve – A szegényeket még holtukban sem hagyják békén, az emberi gazság sokszor nem ismer határokat. De a rokoni-baráti összetartás azért szebbé varázsolhatja a nyomorúságos életet is.
Himnuszfutók – Mókás lezárása a kötetnek ez a könnyed dublini alkoholgőzös, fiatalos, de vérbeli ír történet. Hogy mennyi mindenre lehet fogadni és milyen bolondos nép ez az ír.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gabrysia

Életem felében az élettől féltem. A másik felében a haláltól. Mindig féltem valamitől.

190. oldal, A halál és a szűz

>!
Sisyll

A föld nem mozdult, mégis mozgott. A tenger nem volt mozdulatlan, mégsem mozdult. Ellentét ellentétbe ömlött, a csend csenddel keveredett, a hang hanggal.

49. oldal, A vakáció

3 hozzászólás
>!
legrin SP

– Ne lógasd az orrod, Will barátom!
– Az orrlógatáson túl vagyok – legyintett Will. – Rég elfogadtam a nagy büdös igazságot.
– És mi volna az a nagy büdös igazság? – mosolygott a barátja.
– Egy szép napon egy halom szardínia konzervre bukkanok, csakhogy nem lesz konzervnyitóm. Másnap léptem-nyomon konzervnyitókba botlok, hal meg sehol.

138. oldal, Ritka művészet, ihlet és csoda című novella

>!
legrin SP

Vérbő lágyék, szűkös elme, ez a férfi veszedelme.

208. oldal, A sors tenyerén című novella

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
>!
legrin SP

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
(…)
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb,
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.
(…)
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

144-145. oldal, Ritka művészet, ihlet és csoda című novella

1 hozzászólás
>!
borga

A napos fiókának és a szárnyszegett keselyűnek együtt kell követnie a nyomot. Csak a gyerekek ismerik a jövőt, csak a vének ismerik a múltat. A többieket túlságosan leköti az élet; az orrukig sem látnak.

98. oldal, Talán elmegyünk

>!
Sisyll

Az élet csupa kérdés, válaszok helyett.

135. oldal, Akik úgy élnek, mint Lázár

>!
legrin SP

(…) ahogy a nagy költőnk, William Blake írta: „Rossz szándékkal mondott igazság többet árt, mint bármelyik hazugság.”

16. oldal, Az öröm masinériái

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság · William Blake
>!
legrin SP

Sem kicsik, sem nagyok nem vagyunk, Willy, de egy biztos, minden új napnak örülünk. Tudjuk, milyen a napfelkelte a szabad ég alatt, tudjuk, hogyan születnek a csillagok, és hogyan halnak meg a hajnali szürkületben.

151. oldal, Ritka művészet, ihlet és csoda című novella

>!
legrin SP

Ki szemének se hisz,
Sohase hisz, tégy bármit is.
Csöppet kételkedne csak,
Kihűlne már a hold s a nap.

16. oldal, Az öröm masinériái


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Jack Vance: Haldokló Föld
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
Philip K. Dick: Különvélemény
Kurt Vonnegut: Majomház
Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban!
Stephen King: Világnagy strand
Richard Matheson: Legenda vagyok
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.