Az ​illusztrált ember 71 csillagozás

Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Az illusztrált ember nemcsak attól más, hogy az egész testét képek borítják, hanem attól is, hogy ha az ember sokáig nézi, akkor ezek a képek életre kelnek és történeteket mesélnek jelenről és jövőről. Baljós, óva intő tanulsággal.

A történetek akár a Földön játszódnak, akár a Marson, a középpontjukban mindig az ember áll. Az ember, aki akkor is a társát támadja, amikor szkafanderben tehetetlenül sodródik az űrben. Aki a marslakókat is meg akarja téríteni. Aki inkább robothasonmást készíttet, minthogy maga oldja meg az élete problémáit.

Ray Bradbury 1951-ben megjelent második novelláskötete immár évtizedek óta klasszikusnak számít, és mit sem vesztett sem aktualitásából, sem erejéből. Az olvasó ráadásul most új fordításban olvashatja ezeket a felejthetetlen történeteket.

A tetovált ember címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196389 · Fordította: Pék Zoltán, Török Krisztina, Molnár Berta Eleonóra, Bosnyák Edit, Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
278 oldal · ISBN: 9789634196501 · Fordította: Juhász Viktor, Török Krisztina, Pék Zoltán, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Allan Poe


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Valami megváltozott bennem, talán végérvényesen, kidurrant a Bradbury lufi. Untam a történeteit, pedig még pár hónapja szerettem ahogy ír, még akkor is, ha már a rakétái csupán ócskavasak. Igaz, hogy legalább a felét már olvastam, de amelyeket még nem, már azokat is csak rágtam, rágtam, rágtam, de lenyelni már nem tudtam. Sajnálom, de mit lehetne tenni? Semmit. Összeomlott az utolsó marsi város is…

4 hozzászólás
ViraMors P>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Mindenki látni akarja a képeket, de közben senki nem akarja látni.

Jó éjt, boldog megszállást!

– Szeretted volna kipróbálni az űrutazást? Megnézni más helyeket?

Zseniális!
Bradbury ismét változatos helyekre és időkbe kalauzol bennünket ebben a válogatásban. A múltba, a jövőbe, a jelenbe, világvégére, invázióba, az űrbe, a Marsra, vagy éppen a Vénuszra. Teszi mindezt kifogyhatatlan fantázia mellett olyan éleslátással és emberismerettel, hogy néha kénytelen voltam arra gyanakodni, hogy 1951 jobban tudta, hogy milyen is lesz 2019, mint mi, akik benne élünk. Bár az idegen világok leírása – élen a Marssal és a Vénusszal – erősen mesébe illő, a maga módján mindegyik történet tükröt tart az embernek, és rámutat valamire, amire nem ártana odafigyelnünk, vagy amit nem ártana végre megtanulnunk.

Abszolút kedvencek: A világ utolsó éjszakája és A száműzöttek

Vélemények, benyomások novellánként:
Előhang: Az ilusztrált ember: https://moly.hu/reszolvasasok/58936
A szavanna: https://moly.hu/reszolvasasok/58944
Kaleidoszkóp : https://moly.hu/reszolvasasok/59047
Új pálya: https://moly.hu/reszolvasasok/59072
Az országút: https://moly.hu/reszolvasasok/59136
A jövevény: https://moly.hu/reszolvasasok/59277
Hosszú eső: https://moly.hu/reszolvasasok/59298
A rakétás: https://moly.hu/reszolvasasok/59396
A lángléggömbök: https://moly.hu/reszolvasasok/59576
A világ utolsó éjszakája: https://moly.hu/reszolvasasok/59825
A száműzöttek: https://moly.hu/reszolvasasok/59969
Ahol nincsen se éjszaka, se reggel: https://moly.hu/reszolvasasok/59994
Róka az erdőben: https://moly.hu/reszolvasasok/60024
A vendég: https://moly.hu/reszolvasasok/60027
A betonkeverő: https://moly.hu/reszolvasasok/60049
Marionett Rt: https://moly.hu/reszolvasasok/60051
A város: https://moly.hu/reszolvasasok/60058
Nulladik óra: https://moly.hu/reszolvasasok/60060
A rakéta: https://moly.hu/reszolvasasok/60061
Utóhang: https://moly.hu/reszolvasasok/60062

luthienlovemagic IP>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

A borító jól rájátszik a tartalomra, ha az ember sokáig nézi Az illusztrált ember testén felvillanó különleges kompozíciókat, pillanatképeket láthat a novellákból, amik megelevenednek a könyv lapjain. Ez alkotja a kötet kerettörténetét. Az életre kelt képek baljós történeteket mesélnek, óva intő tanulságokkal, néhol már-már a horror határait súrolva. Ahogy az illusztrált ember megfogalmazta: „Mindenki látni akarja a képeket, de közben senki nem akarja látni.” A legtöbb történet erőszakos és kegyetlen, az emberi döntések állnak a középpontjukban, amik általában tragédiához vagy negatív végkifejlethez vezetnek. Bárhol is játszódjanak – a Földön, az űrben vagy a Marson – ezek a történetek a szereplők mindig ártani akarnak a másiknak, gyanútlanok, vagy éppen rosszul döntenek.

A gyönyörű, magas irodalmi szintű, érzékletesen választékos nyelvezet a témák különbözősége ellenére összeköti a szövegeket. Még a keményebb részeket is úgy írta meg a szerző, hogy öröm olvasni. Emellett a szimbolika is jó összekötő erő. Több motívum novelláról novellára megjelenik – például a technikai megoldások. Ilyen a levegőn alapuló közlekedési rendszer a lakásokban, vagy a rakéta, amivel az űrben, a bolygók között és a Földön nagyobb távolságokba közlekednek a szereplők. Bradbury-nek egységes, letisztult elképzelése volt az űrutazásról, amit előszeretettel jelenített meg a műveiben, ezzel is összekapcsolva a szövegeket.

Összességében Az illusztrált ember egy változatos témákat felvonultató, szép nyelvezettel megírt történetfolyam, ahol az emberi döntések állnak a középpontban. Gyönyörű és horrorisztikusan kegyetlen.

A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/10/30/konyvkritika_…

_Nikki>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

„Ha nem is mindegyik novella nyújt végül maradandó élményt, a többség sokáig az emlékezeted horizontján fogja hagyni nyomát, stílszerűen úgy, mint egy tovatűnő rakéta fénycsóvája, amelynek fénye még percek után is a szaruhártyádon vibrál. Az amúgy rendkívül irodalmian és szépen megírt, változatos témák között azok az olvasók is garantáltan találnak majd nekik tetsző történetet, akik amúgy nem igazán science fiction rajongók. Tökéletes választás hát a műfajjal ismerkedőknek és azoknak is, akik valami gyors, de mégis elgondolkodtató olvasmányra vágynak.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/11/ray-b…

mandris>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Alapvetően nem igazán mernék arra vállalkozni, hogy egy-egy novelláról megtippeljem, ki lehet az író, de Bradbury novelláit azt hiszem, elég magabiztosan fel tudnám ismerni. Ugyan még csak a Marsbéli krónikákat és ezt a kötetet olvastam tőle, de a stílusát nagyon sajátosnak találtam, és megszerettem, pedig nagyon más, mint a megszokott sci-fi novellák, legyenek azok bármelyik alzsánerbe tartozók.
Bradbury novellái rövid, de velős darabok, ami jó volt, mert így egyik novellát sem kellett két részletben olvasnom. Nem hard sci-fik, ellenben nagyon jó látleletek a szédítő műszaki változások közepette is változatlan emberi természetről, annak bizonyos aspektusairól. Rámutatnak, hogy hiába jutunk bármilyen technikai fejlettségi szintre, és bármilyen másik bolygóra, ha közben magunkkal visszük alapjaiban változatlan emberi természetünket. Márpedig azt nehéz megváltoztatni. Erről szólnak sokszor a kedvenc sci-fi (sőt, krimi) alzsánereim, és erről szólt sokszor ez a novelláskötet is. Sőt, a műszaki fejlődés, illetve az idegen létformákkal való találkozások és háborúskodás jó alkalmat biztosít arra, hogy ez az emberi természet megmutatkozhasson. Legyen szó generációs konfliktusokról, faji előítéletekről, szerzésvágyról, bosszúvágyról, hiszékenységről vagy épp hitetlenkedésről, ezeket a körülmények változása nem feltétlenül fogja megszüntetni, legfeljebb nehezíti vagy épp segíti azt, hogy megmutatkozzanak.

K>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

    A novelláskötet az Előhanggal kezdődik, ahol megjelenik az illusztrált ember a (lehetséges?) jövőt ábrázoló tetoválásaival; melyekre – mint az a szavaiból kiderül – nem kíváncsiak az emberek, mintha csak menekülnének a valóságtól. Sőt, maga az illusztrált ember is figyelmezteti az elbeszélőt, aki nem iramodik meg, és így tanúja lehet az emberiség jövőjének.
    Ahol többdimenziós okosszoba szórakoztatja a gyerekeket, a lakás pedig szinte minden feladatot ellát; derül ki A szavanna c. novellából. Csakhogy a látszólagos kényelemtől az ember ellustul, és kevésbé érzi magát értékesnek. Ráadásul elidegenít: a gyerekek már nem kötődnek a szülőkhöz, csak a szobához, és így a lappangó agresszió felszínre törésével bizony drágán megfizetnek.
A kaleidoszkóp űrhajósok egy szerencsétlenséget követő nem éppen baráti, sem pedig helyzethez illő búcsúja; ahol voltaképpen talán nem is az élet, hanem a halál nagy kérdései merülnek fel, mint például az, hogy aki nem élt igazán, meg sem hal igazán?
Az új pálya az lesz, amikor a színesbőrűek lakta bolygóra érkezik egy rakéta, és a kialakult fehérgyűlölet miatt szeretnének a fehéreken bosszút állni, alávetni őket minden megaláztatásnak, amit maguk is elszenvedtek. Csakhogy a rakéta utasa segítségért esdekelni érkezett az atomháború súlytotta Földről, és önként ajánlja fel a fehérek szolgálatait; ami tulajdonképpen az új pálya új pályája lesz.
Az országút rövid, tömör hidegháborús előretekintés a világ pusztulása felé: ha Hernando világa a kunyhója és a földje, akkor mit is jelent számára az atomháború és a világvége?
A jövevényben a gyakorlatias, racionális Hart kapitány szeme előtt volt a béke, de nem hitte el, és ezért tovább keresi az elveszett hitét.
A Hosszú eső próbára teszi az embert és alkalmazkodóképességét. Noha van, aki idejekorán elveszíti kitartását és reményét, azért még a túlélőben is előjönnek a szkeptikus, destruktív gondolatok.
A rakétásban az apa veszélyes munkája miatt az anya gyakorlatilag már korán elengedi őt. Sajnos ez az önvédelmi mechanizmus be is igazolódik, és onnantól fogva az anyuka a fiával csak éjjel és borult időben él; a nap rossz emléket idézne fel.
A lángléggömbökben Stone atya a kissé korlátolt, földhözragadt, kételkedő, aki inkább keresi az embertelent az emberben, míg Peregrine atya az emberit a nem emberiben. A konklúzió nagyjából az, hogy a hit, vallás lényege nem a templom, hanem a tartalom.
A világ utolsó éjszakájában érdekes a gondolat: amennyiben logikus a világvége, a racionális ember elfogadja azt, és (továbbra is?) csak a saját kis világára, a családra, összebújásra figyel.
A száműzöttekből én azt olvastam ki, hogy a tudomány lerombolja a misztikumot, s vele együtt az irodalmat, amelynek része a természetfeletti.
Ahol nincsen se éjszaka, se reggel – ott Hitchcock a szkepticizmusával, nihilizmusával végül saját magát is megkérdőjelezi, és teljesen feloldódik a semmiben.
Róka az erdőn – az időutazással vajon nem csak térben, hanem időben is el lehet rejtőzni?
A vendég érkezésével még az illúzió keltette boldogság is csak az önzést és ellenségeskedést hozza ki az emberből.
A betonkeverőben a Mars egyetlen eltévedt rakéta miatt megtámadja a Földet, s Evitt minden kételkedése ellenére beállni kényszerül a megszálló seregbe. Ugyan rossz előérzete beigazolódik, de nem egészen úgy, ahogy gondolta: a marsiakra a legnagyobb veszéllyel a sekélyes tömegkultúra és fogyasztói társadalom lesz, mert bár „a háború rossz, de a béke is lehet borzalmas.”
A Marionett Rt. addig tetszett igazán, amíg Smith őrlődött, hogy egy robothasonmás segítségével elszabaduljon-e túlságosan is szerető feleségétől (semhogy kommunikációval oldaná a feszültséget), illetve meg nem találta a hiányt a bankszámlán.
A város – ami 20000 évet várt, hogy bosszút álljon az embereken.
A Nulladik óra elérkeztéig a felnőttek csak játéknak tekintik a gyerekek készülődését, amit a földönkívüliek szorgalmaztak; azok befolyásolhatóságát és fantáziáját kihasználva; a fürdés kihagyását, valamint a sokáig fent levést ígérve. Csakhogy úgy fest, ekkor már késő.
A rakéta: szerintem realista – talán jobb megmaradni a modell űrhajónál.
    A tizennyolc novellát pedig egy Utóhang zárja – hasonló reakcióval, mint akik eladdig az illusztrált emberrel találkoztak.

    Alapvetően nem kedvenc műfajom a sci-fi, de sok novellánál csak amolyan köntös az űr és a tudomány – a problémák nagyon is földiek: atomháború, egzisztenciális kérdések, fogyasztói társadalom, rasszizmus, világvége, miegyéb.

Flora_The_Sweaterist>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Nem tudom, más könyvmolyok hogy vannak vele, de Ray Bradbury a Fahrenheit 451 -gyel már első találkozásunk alkalmával belopta magát a szívembe, Az illusztrált ember pedig mind a fülszöveg, mind a letisztult, de kifejező borító alapján figyelemreméltó olvasmánynak ígérkezett.

Ha a cselekmény maga nem is igazán ad okot az örömre, a szereplők, leírások és dialógusok kidolgozottsága, egységessége esztétikai kárpótlást nyújt az elmesélt borzalmakért cserébe. Az pedig, hogy a mondatok élvezhetőek maradtak magyar nyelven is, a fordítók munkáját dicséri.

Bár a novellák közül sok tűnhet túl fantasztikusnak ahhoz, hogy magunkra vonatkoztassuk, ez csupán illúzió. Abban a korban élünk, amikor a technológiának és a természettudománynak olyan határait lépjük túl, amit ép ésszel nem lenne szabad talán még megközelíteni sem. Így hát Bradbury mondanivalója a 21. században talán még fontosabb, mint volt a mű eredeti megjelenésekor, és ha rajtam múlna, mindenkivel el is olvastatnék néhány novellát ebből a kötetből.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2019/10/27/ray…

Ivenn P>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Ray Bradbury-nek szerintem van egy egészen egészségtelen rakéta fétise, bár az is lehet, hogy a novelláiból csak a lelkes kisfiú köszön vissza, akinek mindig is az volt az álma, hogy egyszer rakétába ülhessen és fénysebességgel elutazhasson a Marsra. A lényeg, hogy ebben a könyvben vannak rakéták… meg van Mars. Elég nagy mennyiségben.

És akár ez még így tömény és sok is lehetne (főleg a rakétákból), de valahogy borzasztó módon olvastatta magát minden története és szinte vártam, hogy legközelebb mi fog történni a vörös bolygón, milyen groteszk, de valahol a valóságra és a félelmeinkre reflektáló jövőképet fog ismét előttem felvázolni. Mert Bradbury félelmetesen jó megérzéssel tapintott rá már 1951-ben arra, hogy hova halad a világunk, hogy a technológiai újítások hova fognak vezetni – és ezt több mint ötven évvel a könyv keletkezése után, a XXI. században élve igazán döbbenetes olvasni. El kell ismernem, hogy valamilyen szinten zseni a fickó és valószínűleg egy igazán jó emberismerő is lehetett. Habár színtiszta science fiction (és néhol mese habbal) az, amit megálmodott, de még a legképtelenebb meséjébe is sikerült beleszőnie valamilyen igazi emberi problémát, amely még a mi életünkben sem vesztette el az aktualitását.

A történetek közül valószínűleg a kedvencem A vendég, mert abban igazán tetszett a társadalmunk elé állított görbe tükör, de ugyanígy még számos más novelláját ki tudnám emelni, amelynek ütős lett a mondanivalója. Ami nekem kicsit lerontotta az élményt, hogy sok történetében több lehetőséget éreztem, mint amennyi végül ki lett aknázva és ténylegesen egy csattanóban le lett ütve. Sok helyen tökéletesen felépítette a bonyodalmat, a feszültséget, hogy aztán egy semmilyen, unalmas zárással lógva hagyja az olvasót a végén.
Emiatt nekem valahol a 3 és 4.5 csillag között ingázik az élmény, de végül egy 4/5-öt adok, mert alapvetően eléggé élveztem, és már az első novellákat olvasva elhatároztam, hogy nem ez lesz az utolsó könyvem Bradbury-től. A kiadónak külön köszönöm az új borítótervet, mert elsősorban ez ragadta meg a figyelmem és egy hirtelen felindulásnak köszönhetően vásároltam meg a könyvesboltban – és végül nem is nyúltam mellé!

Lianeko>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Már a cím alapjául szolgáló bevezető is hihetetlenül ötletes, nagyon jó keretet ad a könyv egészének, valamint nagyon jól ráhangol a következő történetekre. Na de milyen is a többi történet? Nem fogok hazudni, Bradbury valószínűleg nem fogja elnyerni azok tetszését, akik tudományos pontosságot várnak el egy sci-fitől. Aki csak alap csillagászati ismeretekkel rendelkezik, az valószínűleg pontosan tudja, hogy a Véuszon nincsnek esőerdők, hogy csak egy példát említsünk a számtalan furcsa, tudományosan nem éppen akkurátus leírás közül. Ezek az elemek azonban nem hiteltelenítik el a történeteket, inkább meseszerűbbé teszik azokat. Bradbury végső soron nem is a technológiáról akar valami érvényeset elmondani, hanem az emberről. A történeteket három csoportba lehet osztani: az ember és a technológia viszonya, az ember és az ismeretlen (fajok, helyek, világűr) viszonya, végül pedig ember és ember viszonya. Számomra az „ember és a technológia viszonya” témakörbe eső elbeszélések voltak a legfélelmetesebbek, egyben a legékesebb bizonyítékok arra, hogy Bradbury valóban zseni volt. Minek nekünk idegen megszálló fajok, az űr sötét részvéttelensége és meteorit záporok, ha a saját kényelmünk érdekében létrehozott technológia simán átveszi felettünk az uralmat? Bradbury ezelőtt 50, 60 évvel megjósolta hogyan fogják a szülők gépekre és virtuális valóságokra bízni a gyerekek nevelését, és hogy ez milyen veszélyekkel járhat. Szomorú látni, hogy Bradbury balsejtelmei 2020-as világunk hétköznapjaihoz tartozó tényekké kezdenek válni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy Bradbury vajon milyen különleges képességgel rendelkezhetetett, hogy így előre megérzett dolgokat, aztán arra jutottam, hogy valószínűleg „csak” jobban ismerte az emberi természetet az átlagnál. Valójában pedig ez a történetek fő üzenete: Bár a technológia változik, az ember mindig ugyanolyan marad.

kvzs P>!
Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Meglepően modern, és teljes mértékben Bradbury. Lírai, elgondolkodtató, emberi. Hivatalosan sci-fi, mégsem az benne a lényeg.


Népszerű idézetek

sophie P>!

Minden haldokló úgy érzi, hogy nem is élt?

37. oldal - Kaleidoszkóp

ViraMors P>!

Az amőba nem képes bűnt elkövetni, mert osztódással szaporodik. Nem kívánja meg másik feleségét és nem gyilkolja egymást.

A lángléggömbök

Kapcsolódó szócikkek: bűn
>!

A háború háborúhoz vezet. A pusztítás pusztítást szül.

153. oldal - A száműzöttek

_Nikki>!

– Mind bolondok vagyunk – mondta Clemens –, folyamatosan. Csak minden nap kicsit másképpen. Állandóan azt hisszük, ma nem leszünk azok. Megtanultuk a leckét. Tegnap bolond voltam, de ettől a reggeltől más lesz. Aztán másnap rájövünk, hogy valójában ugyanolyan bolondok voltunk. Szerintem az egyetlen módja annak, hogy fejlődjünk és tovább jussunk ebben a világban az, ha elfogadjuk: nem vagyunk tökéletesek, és ennek megfelelően élünk.

165. oldal - Ahol nincsen se éjszaka, se reggel

ViraMors P>!

– Sose jutott eszembe, hogy Istennek lehet humorérzéke – vallotta be Stone atya.
– Annak, aki megteremtette a kacsacsőrű emlőst, a tevét, a struccot? Az embert? Ugyan már! – nevetett Peregrine atya.

A lángléggömbök

Flora_The_Sweaterist>!

A szeretet pedig elválaszthatatlan a humortól, nem igaz? Az ember csak akkor szerethet valakit, ha elviseli, nem? És senkit nem lehet állandóan elviselni, ha néha nem nevetünk rajta.

121. oldal

2 hozzászólás
ViraMors P>!

– Sajnálatos helyzet ez – jegyezte meg Bierce mosolyogva – a karácsonyi kereskedők számára, akik, ha nem csalódom, mostanság már mindenszentek előtt elkezdték felaggatni a magyalkoszorúkat és karácsonyi dalokat énekeltek. Kis szerencsével idén akár már szeptemberben nekiállhattak volna!

A száműzöttek

4 hozzászólás
Dávidmoly>!

– Hányféleképpen lehet meghalni az űrben? – kérdeztem végül.
– Egymillióféleképpen.
– Például hogyan?
– Eltalál egy meteor. Kifogy a levegő a rakétádból. Vagy magával ragad egy üstökös. Eszméletvesztés. Fulladás. Robbanás. Centrifugális erő. Túlzott mértékű gyorsulás. Nem elegendő mértékű gyorsulás. A hőség, a hideg, a nap, a hold, a csillagok, a bolygók, az aszteroidák, a kisbolygók, sugárzás…
– És eltemetnek?
– Nem találnak meg.

111. oldal, A rakétás

Kapcsolódó szócikkek: halál · hideg · hőség · robbanás · űr
1 hozzászólás
K>!

„Megfúl a szerelem, ha szorosan fogod. Elszáll a szerelem, ha nyitva a markod.”

237. oldal, Marionett Rt.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Alekszej Tolsztoj: Aelita
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Stephen King: Világnagy strand
Jack Vance: Haldokló Föld
Ted Chiang: Érkezés és más novellák