A ​Toynbee-átalakító 52 csillagozás

Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

A világ egyetlen időutazója száz év elteltével végre feltárja a titkát.
Az Orient Expresszen egy kísértet is utazik.
Egy öregember a rendezett múltján keresztül a végzetes jövőjét próbálja megváltoztatni.

A Toynbee-átalakító egy olyan gyűjtemény, mely Bradbury régi és új olvasóit egyaránt megszólítja. A legtöbb történet életünk ismerős szobáiban és tájain, gyakori gondolatainkban és emlékeinkben kezdődik, hogy aztán a képzelet legtávolabbi zugaiba repítsen. Bradbury lebilincsel bennünket, ahogy a történetei kibontakoznak, és a valóság titkos repedéseiben feltárul a csodálatos és a váratlan.

Az 1988-as kötetnek több novelláját is televízióra alkalmazta az HBO a Ray Bradbury Színháza című sorozatban.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ray Bradbury életműsorozat

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
216 oldal · ISBN: 9786155442308 · Fordította: Pék Zoltán, Török Krisztina, Gálla Nóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
234 oldal · ISBN: 9786155442292 · Fordította: Pék Zoltán, Török Krisztina, Gálla Nóra

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Igazi kincses doboz ez a válogatás, telis-tele megannyi gyöngyszemmel. Csak elvétve sci-fi és a fantasztikum, a prímet a misztikum vitte. Azért tetszett nagyon, mert a novellák között nincs két egyforma. Négy csillag, mert volt néhány, ami hidegen hagyott, és pár, ami rendben volt, de nem éreztem különösen kiemelkedőnek, de a kötet nagyjára nyugodt lélekkel rámondom, hogy nagyon ütős.
Kicsit úgy érzem, ismétlem magam, de megint csak azt tudom mondani, hogy számomra Bradbury novelláit a hangulatteremtés emeli ki a nagy átlagból. Az egyes darabok nagyon széles skálán mozognak: van itt feszült, nyugodt, misztikus, rejtélyes, horror, zaklatott, romantikus stb… de az adott novella hangulata minden alkalommal zsigerbe vágó, lélekig hatoló.
Eleinte írtam pár rövid sort minden novellához, aztán menet közben valahogy elmaradt, utólag meg már kicsit összefolyik bennem, hogy melyik, melyik volt. Amiket viszont kiemelnék: A Toynbee-átalakító az időutazás és a pszichológia remek alkalmazása és az optimizmusa miatt, A sírkő, a megdöbbentően zaklatott hangulat és a morbid csavar miatt, Stonesteel ezredes saját gyártású, igazi, eredeti egyiptomi múmiája az elborultság és a lélegzetelállító leírások miatt és Osztozkodás, ami a legütősebb novella szakításról, válásról valaha. Vagy legalábbis amennyire vissza tudok emlékezni az olvasmányaimra.

>!
NewL P
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Szeretem Bradbury gondolkodásmódját, ettől válnak a novellái ilyen elgondolkodtatóvá. A kötet többféle hangulatú novellát tartalmaz, amelyek nagy részét szerettem. Kedvenc lett a címadó novella és a Búcsúpohár

>!
kvzs P
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Imádom, ahogy Bradbury a hangulatokkal, az érzésekkel játszik. Néhány pillanat alatt komplex történeteket, világokat tud felrajzolni, a szereplőinek pedig egy-egy mondattal olyan mélységet adni, amit másoknak oldalak alatt nem sikerül. Imádom, ahogy néhány oldalanként újat varázsol.

>!
Nuwiel SP
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Amennyire változatos témákban tud Bradbury írni, annyira nehéz értékelni őt. Kissé egyhangúvá válik, és én is megunom egy idő után, hogy minden elolvasott könyvénél leírom, mekkora zseni volt, milyen briliáns módon tud játszani az érzelmekkel és a hangulatokkal, és hogy mennyire elképzelhetetlennek tűnik is, hogy bárki akár csak a közelébe érhessen. De ha így van, akkor így van, én legfeljebb annyit tehetek, hogy legalább változatosan próbálom megfogalmazni ugyanazt az üzenetet az értékeléseknél.

>!
marschlako P
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Bár nagyon szeretem Bradbury stílusát, gondolatait, ez a kötet most nem annyira tudott közel kerülni hozzám: több olyan írás is akadt benne, mely tőlem eléggé távol állt, s itt most nem csupán a sok kísértetre gondolok, melyek a válogatás oldalain megjelentek.

De inkább emlékezzünk a kötet szép oldalára: az Életed egy éjszakája felsorakozott a Csak egy óra a nyár (Galaktika 82) c. kedvenc Bradbury novellám mellé.

„Egy óráig sétálnánk, egy olyan helyre mennénk, ahol szinte nem is hallasz vagy látsz semmit. Felkapaszkodnánk egy dombra, és leülnénk. Bámulnánk a csillagokat. Megfognám a lány kezét. Érezném a fű és a földeken érő gabona illatát, és tudnám, hogy az egész ország szívében vagyok […], körülöttünk városok, messzebb országutak, de senki nem tudja, hogy mi ennek a dombnak a tetején vagyunk, a fűben ülünk és az éjszakát nézzük.”

Kiemelkedtek még: A Stan és Pan-szerelem, Szerelem, Csipetnyi bosszúság, Áldj meg, atyám, mert vétkeztem.

>!
mohapapa I
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Megvezettettem. Bradbury a könyvtárban minden bizonnyal a közelgő (akkor még) Solaris koncert miatt jutott eszembe (MÜPA, Marsbéli krónikák 2.; fergeteges volt és nagyon jó, és nem csupán múltidézés, hanem ZENE), úgy tudat alatt. Mert eddig csak az Európa Kiadós Marsbéli krónikák –at olvastam tőle. A könyvtárban is a sci-fik között volt.

Számomra Bradbury ezért sci-fi író. Volt. Eddig. Mert ahogyan sokan leírták már az értékelésekben: ez nem sci-fi könyv. Ez elbeszélések, csodaszép, mégis egyszerű nyelven leírt elbeszélések sora.

Akkor tettem le végleg a sci-fit váró minimális ellenkezésem érveit, amikor az öreg ember utolsó erekciójáról (!) olvastam elbeszélést, amit három nővel oszt meg (Öcsi). Olyan ízlésesen, derűsen, kedvesen, minden pornográfia és mocsok nélkül teszi, annyi jókedvvel, hogy nevetni kezdtem, és kezet fogtam (volna) Bradburyvel. Mert na, kicsudának jutna eszébe egy erekcióról novellát írni? 

A másik kedvencem A Stan és Pan-szerelem. Nem tudom, kell-e hozzá szinonimélethelyzet (nekem van), vagy magában is megáll, de ütött.
A harmadik (no, ez sci-fi) a címadó, kötetkezdő novella: mindent visz. Bár ebben nem is annyira maga a szöveg az ütős, hanem az ötlet és a végkifejlet.
A negyedik (nem jó ez a számozás, mert értékítéletnek tűnik) az Áldj meg atyám, mert vétkeztem. Telitalálat. Talán akkor is, ha olyan írja, akiben egy cseppnyi vallásos érzelem sincsen. Amikor a végére értem, kicsit megdermedtem, letettem a könyvet, és dermedt maradtam egy jó darabig.

Az ötödik: Ígéretek és ígéretek. Újra fagyás. Váltam. Van lányom. Empátianövelő momentumok. Ha nem is így, nem is ebben a majd’ mindennapi pszicho-zsigerelő formában.

Hatodik: Osztozkodás. Nem zsákbamacska: a válás utáni könyvelosztásról szól. Fergeteges. Csak az utolsó, gondolom, csattanónak szánt mondat volt nekem kicsit erőltetett. Bár, ha belegondolok, váltam, és fél évem ráment, míg helyre tettem magamban a férfi novellabeli utolsó mondatát.

Legyen már egy kis rosszmájúság is: volt pár novella, amivel nem tudtam mit kezdeni. Úgy tűnt, volt ötlet, meg kellett írni, de nem jött ki belőle úgy igazán a téma. S ahogy mondták többen: a Stephen King-féle, hangulatra pazar, de különben hm… horror-ötletekkel nem tudtam mit kezdeni. Hangulatuk van. Több se. De szerencsére nem hemzsegnek. Csak akadnak.

Rendben, megtanultam: Bradbury nem sci-fi író. Hanem Író. Aki írt sci-fit is. Sajnos, csak múlt időben.

>!
zamil
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Nem ezek az írások amiket szeretek Bradburytől, kevés benne a fantasztikum, a sci-fi. Persze itt is megtaláltam a nekem tetszőt, de a többi válogatás kötet közelebb áll a szívemhez. Természetesen megkapja az olvasó az amit szeret Bradburyben, csak maguk a történetek nem az igaziak.
Ami igazán tetszett, az a címadó novella, Banshee, Búcsúpohár.
Talán ezeket még egyszer újra olvasom majd, de ha Bradburyt akarok olvasni ismét nem ez lesz az a kötet amit leemelek a polcról.

>!
marcipáncica
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Az elején lévő történetek nagyon tetszettek, aztán jött pár gyengébb, de összességében elégedett voltam az egész gyűjteménnyel. Számomra furcsa volt Bradburry-től nem annyira sci-fis témákat olvasni, mert eddig csak ebben a műfajban ismertem őt, de nem okozott csalódást, nagyon jól keverte a műfajokat, a legtöbb történetben nagyon ütős csavarral. Pont ezért tetszett a kötet vegyessége, a rövidke történetek mind másfelé kalandoztak, a misztikum/romantika/horror irányába is kitérve, és némelyik történetbe (illetve a többségbe) mélyebb mondanivalót tudott sűríteni 5-10 oldalon keresztül, mint más egy egész regénybe.
Nehéz kedvenceket választani, amikor el akartam kezdeni felsorolni őket, a 24 történet kb. felét ide akartam írni, ami úgy gondolom igen jó arány, viszont egy minimális önismétlést, ha nem is magukban a történetekben, de a hangulatban, karakterekben, utóízben így visszagondolva felfedezek, ettől függetlenül abszolút pozitív élmény volt az olvasás.

>!
Kkatja P
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Az első fele nagyon tetszett, remek és csodálatos történetek váltogatták egymást, a másik felében ezek picit megfogyatkoztak, de azért maradt még 1-2 maradandó élményt nyújtó novella a végére is! Mindig elcsodálkozom, mennyire szépen és könnyedén ír Bradbury, időutazásról, szerelemről, misztikumról és valóságról. Hol könnyfakasztó, hol kacagtató, sokszor elgondolkodtató (Egy-kettő)… ja meg hátborzongató, mint a Csapóajtó, hol pedig „csak” simán imádnivaló…! és én imádtam is főleg az Októbertől nyugatra, A Stan és Pan-szerelem édes kis meséit! :)

>!
kivimango
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

Nagyon a hangulatába kerített a könyv. Mindegyik novella nagyon más, más a mondandója, a hangulata. Nehezen bírtam letenni. Személyes kedvenceim:
A Toynbee-átalakító – a mondandója és a lezárása nagyon szép.
Banshee – kifejezetten imádtam a hangulatát.
Áldj meg, atyám, mert vétkeztem – szintén nagyon szép.
És ezeken túl szerettem, hogy voltak viccesebbek és furábbnál furábbak is. Nagyon sokrétű a könyv, de le sem tagadhatná, hogy egy író tollából származik. :)
Még több Bradburyt akarok elolvasni! Még, még, még!


Népszerű idézetek

>!
Anaire

A nagy Toynbee, a remek történész mondta egyszer, hogy ha egy egyén, egy csoport, egy világ nem tesz meg mindent, hogy megragadja és alakítsa a jövőt, akkor a múlt sírjában porlad el.

12. oldal - A Toynbee-átalakító (Agave Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Arnold J. Toynbee
>!
ppayter

– Remek! Csodás! Háromszoros hurrá nekem!

(első mondat)

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

– Érti a lényeget, ugye, fiam? Az élet mindig is arról szólt, hogy hazudunk magunknak.
Fiúként, fiatalemberként, öregemberként. Kislányként, szűzként, asszonyként. Gyengéden hazudunk, és bebizonyítjuk, hogy igaz. Álmokat szövünk, aztán az álmoknak rendeljük alá az agyunkat, gondolatainkat, testünket és a valóságot. Végül is minden csak ígéret. Ami hazugságnak látszik, az egy megszületni vágyó elkeseredett szükség.
Tessék. Ez a helyzet.

17. oldal

>!
Kkatja P

Csak annyi időre hagyták abba a nevetést, hogy csókolózzanak, és a csókolózást, hogy nevessenek azon, milyen furcsa és csodálatos ruha nélkül találni magunkat egy ágy kellős közepén, ami végtelen, akár az élet, és olyan gyönyörű, mint a reggel.

45. oldal A Stan és Pan-szerelem

>!
marschlako P

Azt hiszem, kezdem érteni, hol kezdett széthullani minden. A könyvekkel, amiket olvastál, és ami nekem mind csupa hulladék volt. És amiket én olvastam, az neked volt mind szemét. Hogy erre hogy nem jöttünk rá már tíz éve?

231. oldal, Osztozkodás

>!
marschlako P

Járta a zöld erdőt, hallgatta a csend különféle fajtáit. Nem egy csend volt, hanem számos csend: a talajt borító moha csendje, a fákról lógó árnyak csendje, a parányi világokat felfedező patakok csendje.

24. oldal, Életed egy éjszakája

Kapcsolódó szócikkek: csend
>!
Kkatja P

    Nagypapa csodálkozva hallgatott.
    Mintha hó hullott volna rá, csendesítette el. Homlokán virágok mocorogtak, fülénél reggeli szél motozott, tagjaiban buzgólkodó melegség áradt el, vén lapos mellkasán izmok serkentek, hasüregében tűzrózsa bimbózott. Ahogy Cecy mesélt, nagyapa ajka megpuhult és színt kapott, megismerte a költészetet, és hagyta volna, hogy hihetetlen esőként záporozzon, kopott és rozsdás ujjai megbolydultak az ölében és átváltoztak tejszínné, tejjé és olvadó almahóvá. Kábán rájuk pillantott, és összeszorította öklét, hogy megálljt parancsoljon ennek a férfiatlanosodásnak!

37-38. oldal Októbertől nyugatra

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Ilyen volt John: hasba rúg, majd tonnaszám önti rád az édes vadmézet.

65. oldal Banshee

>!
marschlako P

    – Szeretnék sétálni egy tavaszi este, tudod, egy olyan este, amikor egész éjjel meleg van. Csak sétálnék. Egy lánnyal. Egy óráig sétálnánk, egy olyan helyre mennénk, ahol szinte nem is hallasz vagy látsz semmit. Felkapaszkodnánk egy dombra, és leülnénk. Bámulnánk a csillagokat. Megfognám a lány kezét. Érezném a fű és a földeken érő gabona illatát, és tudnám, hogy az egész ország szívében vagyok […], körülöttünk városok, messzebb országutak, de senki nem tudja, hogy mi ennek a dombnak a tetején vagyunk, a fűben ülünk és az éjszakát nézzük.
    – És jó lenne csak fogni a lány kezét. Meg tudod ezt érteni? Érted, hogy elég csak valaki kezét fogni? Elég, mert a kezed mozog és közben nem mozog. Ilyesmire inkább emlékszik az ember egész életében, mint bármi másra egy éjszakából. A másik kezét fogni sokkal többet jelenthet. Én hiszem ezt. Amikor minden ismétlődik, minden véget ér és minden ismerős, az első alkalom többet számít, mint az utolsó.
    – Szóval jó sokáig csak ülnénk ott, nem szólnánk egy szót se – folytatta. – Egy ilyen éjszakához nem illenek a szavak. Nem is néznénk egymásra. Látnánk a messzeségben a város fényeit, és tudnánk, hogy előttünk mások is feljöttek erre a dombra, és hogy nincs ennél jobb dolog a világon. Semmi nem lehet jobb; a világ össze háza és ünnepsége és ígérete semmi ehhez az éjszakához képest. Egyrészt vannak a városok és az emberek azoknak a városoknak a házaiban; másrészt vannak a dombok és a csillagok, a szabad levegő, és a másik, akinek a kezét fogod.
    – És akkor szó nélkül elfordítjátok a fejeteket a holdfényben, és egymásra néztek. És az egész éjszakát a dombon töltitek. Van ezzel bármi gond? De most őszintén, van ezzel bármi baj?
    – Nincs – mondta egy hang. – Az ilyen éjszakán az egyetlen gond, hogy létezik a világ, és vissza kell menni hozzá.

23-24. oldal, Életed egy éjszakája

>!
arsenal0522

Azt a gyilkos görcsöt éreztem, amit a férfiak, amikor olyan szépség suhan el mellettük, amely soha többé nem fog. Fel akartam kiáltani: maradj, szeretlek! De az ember ilyenkor nem beszél, és a nyár elsétál, és soha nem tér vissza.

67. oldal (Banshee)


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
George R. R. Martin: Álomdalok
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
George R. R. Martin (szerk.): Égi ászok
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Stephen King: Világnagy strand
Abraham Merritt: A mélység népe és az erdő asszonyai