A ​tetovált ember 89 csillagozás

Ray Bradbury: A tetovált ember

A tetovált ember napközben olyan, mint bárki más. Leszámítva persze a bőrére pingált remekműveket. Az éj leszálltával azonban a képek életre kelnek, és ablakot nyitnak a jövő lehetséges világaira, melyek legtöbbje bizony elég nyomasztó. A kötet tizennyolc elbeszélése mégsem ijesztgetni akar, inkább figyelmeztetni. Figyelmeztetni a jövő veszélyeire, melyek csirái legtöbbször már a jelenben megtalálhatók, ám ha ezt most felismerjük, még nem késő tenni valamit ellenük. Régi tartozásunkat rójuk le ennek a világhírű könyvnek a kiadásával, melyben Bradbury ismét bebizonyítja, hogy mestere a szavaknak, és hogy számára a legelgépiesedettebb társadalmakban is az „emberi tényező” a legfontosabb.

Az illusztrált ember címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra

>!
Móra, Budapest, 1992

Enciklopédia 6


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Ezzel elfogytak a magyarul kiadott Bradbury könyvek.
Nagyon erős válogatás, melyben helye van létfilozófiának, rasszizmusnak-antirasszizmusnak, űrnek,semminek, félelemnek, borzongásnak, inváziónak, magánynak, őrületnek.

Akkor elismétlem: Ray zseni, olvassatok tőle. Tényleg. Nincs más hasoló gyönyör.

https://moly.hu/idezetek/860949

Zsola>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Gyerekszoba: Na jó ezt nem tudtam teljesen megfejteni. spoiler Lehet ezt utóbbit csak én gondolom túl, mindegy hangulatilag erős írás. 4 csillag.

A másik oldal: Végre egy pozitív kicsengésű történet a rasszizmusról. Még akkor is ha ehhez spoiler. 4,5 csillag.

Az országút: Nem tetszett. Bár szépen van megírva, de nem fogott meg. Legyen 2,5 csillag.

Az ember: Érdekes volt. spoiler Nos erről még olvastam volna és vártam volna a hosszasabb és bővebb kidolgozást. 3,5 csillag

Esik az eső, egyre esik: Na ilyen novellákat szeretek én olvasni. Érdekes helyszín, érdekes felvetéssel. Vajon tényleg ennyire elviselhetetlen az örök eső? Nagyon tetszett. 5 csillag

Az űrhajós: Szomorú kis családi dráma. Jól megírt, de szerintem nem kiemelkedő. 3 csillag.

A lángléggömbök: A kereszténység találkozása a marsi életformákkal. Nem volt rossz sem mint ötlet sem mint megvalósítás. 4 csillag.

A világ utolsó éjszakája: Nagyon rövid, túl rövid írás. Mit tennél ha tudnád, hogy ez az utolsó éjszakája a világnak? Épp annyira rövid, hogy ne tudjam megfelelően értékelni. Kap egy kettest. 2 csillag

A száműzöttek: Az ember addig igazán nem hal meg míg valaki emlékszik rá. Az író addig igazán nem hal meg amíg vannak olyanok, akik a könyveit olvassák. Adjuk hozzá ehhez még a Marsot mint színhelyt, híres írókat (pl: Edgar Allan Poe-t), könyveket megsemmisíteni vágyó űrhajósokat. no meg persze boszorkányokat. Az az állítsuk szembe a tudomány a fantáziával és meg is van eme novella. 3,5 csillag

Ahol sosem virrad meg: Űrhajós történet, de számomra nem a legjobb fajtából. Aki jó sci-fit akar olvasni melyben hősünk megőrül az olvassa inkább Moorcocktól a Fekete folyosó c. regényt. 2,5 csillag

A róka és az erdő: Időutazós story a harmadik nagy háború miatt múltba szökött párról. Nem tetszett mert túl kevés volt mind tartalmilag mind mondani valóban. 2 csillag

A látogató: Kicsit bizarr történet ahol, ember embernek a farkasa még betegen is. Ja, és természetes a Marson játszódik. 3,5 csillag

A betonkeverő: A Marslakók invázióját mi más győzhetné le mint a jó öreg kapitalizmus. :) Tetszett! 4 csillag

Marionett Rt.: Nem volt rossz, de számomra már nem mondott túl sok újat ez a történet. Ehhez hasonló robotos/androidos történetet mintha már olvastam volna. Üzenet az agynak: Minden este ellenőrizni, hogy dobog-e vagy pedig ketyeg az asszony szíve! :) 3,5 csillag

A város: Egy horrorba hajló történet a városról amelyik húszezer év elteltével is bosszúra szomjazik. Ez nagyon tetszett talán mert hasonló történetre nem emlékszem az olvasmányaimból. Igazi sci-fi hangulat. 5 csillag

Nulla óra: Hasonlóan félelmetes mint az előző novella. Egészen spéci írás egy földönkívüli invázióról. Üzenet az agynak: Figyelni a kölkökre! :) Ez is nagyon tetszett! 4,5 csillag

Az űrhajó: Úgy látszik a végére maradtak a nekem szánt írások. :) Ez egy igazán gyönyörű és megható történet az apai szeretetről. Jár az 5 csillag.

Végül az előhang és utóhang azaz a Tetovált ember: Kevés, nagyon kevés ahhoz hogy önálló történetnek lehetne mondani, éppen ezért értékelni is nehéz. Mindenesetre el tudnék képzelni a tetovált ember főszereplésével egy hosszabb írást. Legalábbis nekem kellően érdekesnek tűnt. Legyen 3 csillag.

zamil>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Csak ismételni tudom magam (de már hanyadszor), Bradbury nagyon tudott valamit. Nem tudok kiemelni novellát, vagy inkább nem akarok, mert ahogy a tartalom jegyzéket olvasom mindent ki kéne. Nagyon tetszett a „tetovált ember” bevezető, ahogy a novellákat egymáshoz kötötte. Azt kell mondjam zseniális.
Kedvencelnem kellett.

Dün P>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Ó, ez a tetovált ember és az ő tetoválásai! Egyik különlegesebb és bizarrabb volt, mint a másik.
Ez a legjobb része egy új műfajjal való megismerkedésnek, az elején még minden olyan érdekes, elég hozzá már maga az űr, az időutazás, a Mars-lakók gondolata is, hát még egy húszezer éve bosszút forraló, elhagyatott város, vagy az elgépiesedett, automatizált világok történetei.
Kezd beszippantani a sci-fi világa, és élmény ez a várakozás, hogy vajon legközelebb milyen történetbe botlom, melyik írótól; robotok lesznek-e vajon, vagy különleges (űr)lények, meddig tartható fenn ezeknek a meséknek a varázsa…

Dave_Bowman>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Mikor Bradbury ezeket a szomorkás hangulatú novelláit megírta, korának talán legnagyobb horderejű történését, az űrutazást állította az ember félelmeinek középpontjába. Ha ma íródnának ezek a novellák, biztos teljesen másról szólnának. Az űrutazás nem vált fenyegetővé, ami azt illeti az emberiség „fejlődése” teljesen más pályákon mozog, melynek talán legfontosabb eleme a szórakoztatóelektronikai cikkeinek folyamatos és teljesen felesleges tökéletesítése. Ma a legnagyobb félelem, ha valaki nem tud a nap 24 órájában posztolni a közösségi oldalakra és így nem tudja mivel kitölteni a benne (és a többi hasonlóvá vált emberben) tátongó ürességet. Nem tudhatta Bradbury, hogy nem az űrhajóból kizuhanó vagy a Marson betegen hátrahagyott ember tragédiája a jövő, hanem a lemerült akkumulátoroké és a leálló FB szervereké.

Nem minden novella tetszett, de ami igen, az nagyon. Vannak átfedések a Kaleidoszkóp c. kötettel, akinek az tetszett, ez is fog.

darkfenriz>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Nem jutok szóhoz egyszerűen, annyira fantasztikus gyűjtemény ez. Sok olyan témát boncolgat, amin komolyan mondom, ha nem is ennyire konkrétan, de kisgyerekként sokat gondolkodtam.
Itt aztán a fantázia olyan tárháza jár táncot az ember képzelete körül, hogy az elképesztő. Nagyon sok kérdés, gondolat felmerült bennem: Miként valósulhat meg egy egész világ egy emberben? Milyen lesz akkor élni, amikor életünket már teljesen automatizálták, a kisujjunkat se kell mozdítani semmiért? Talán ráununk… A faji villongások vajon örökkévalóak? A bosszút bizony az ember természetéből fakadóan nem felejti el évtizedek alatt sem. Miért nem vagyunk képesek észrevenni, amikor a cél alig karnyújtásnyira van csak tőlünk? De azért ha igazán kitartóak vagyunk, elérhetjük a célt. Vannak olyanok, akik egy eszméhez annyira ragaszkodnak, hogy másnak nem is hagynak helyet a szívükben, így nem képesek teljes életet élni. De az is megdöbbentő, amikor valaki megszállottan a bizonyítékokat keresi és empirizmus nélkül nem is fogad el semmit igaznak. Emellett olyan emberi példával is találkozhatunk, melyből rájöhetünk, hogy az önzőség, a mindent-magamnak-akarok magatartás nem vezet semmi jóra. Ugyanakkor milyen rengeteget jelent egy haldoklónak a vágyainak teljesülése. Sok emberi érzés, rengeteg kaland, a fantázia örvénylik minden novellában.
És egy olyan gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy Bradbury megszállottan a kultúra, a szellemi élet pártfogója volt, és ellenzett minden, a szellemi életet sújtó rendelkezést (könyvcenzúra) és magatartást. No és Bradbury vajon hányszor játszhatott űrhajóst gyerekkorában? :D
Ha esténként egy kiváló, elgondolkodtató és a világból kiszakító történetre vágysz, csak pillants a borítóra és ugorj fejest Mr. Bradbury világába!

tshehip>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Jó stílusban megírt elgondolkodtató novellák, szuper kerettörténettel.
Rövidségük miatt elengedhetetlen, hogy szabadjára engedjük a fantáziánkat, de ha ráhangolódunk a témára érdekes gondolatokat indíthatnak el.
spoiler

B_Viki23 P>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Remek Ray Bradbury novellás kötet.
Jöhet a következő. :)

blianhun>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

A Marsbéli krónikák még nagyon tetszett, ez sem volt rossz, de itt valahogy szétesett az egész. (Ott volt egy tartalmi egység, visszatérő szereplők, időbeli sorrendiség, stb., itt csak össze-vissza minden. Én nem találtam semmilyen kapcsolatot a tetovált emberhez sem.)
Az utolsó fejezet pedig újabb pontlevonás, ebből a keretes szerkezetből sokkal többet kellett volna kihozni.

Bolondkandúr>!
Ray Bradbury: A tetovált ember

Jólesik néha egy kis klasszikus sci-fi. A tetovált ember 1951-ben jelent meg, amikor az űrutazás még távoli álom volt csupán. Akkor azt gondolták, hogy a jövőben karcsú rakéták szállítják az embereket keresztül-kasul a világűrben, a Vénuszt és a Marsot a tudósok is a Földhöz hasonló, lakott bolygónak tartották. Az atomháborútól rettegtek a legjobban, a második helyen az idegenek inváziója állt.
Mindezek a témák megjelennek ezekben a kiváló novellákban is, de csak háttérként. Ezért nem is érezni porosnak őket, Bradbury az embert (sőt: az Embert) állította a középpontba, hogy miként reagál az új, sokszor extrém körülményekre. Igazi humanista író, kicsit naivnak tűnhet innen a 21. századból, ahol az embert a szörnyeteg különböző fokozataiként szokás ábrázolni.
Nekem mindegyik történet tetszett, külön kiemelném A róka és az erdő címűt, amelyben a hidegháború idegbeteg légköre kísért (meglepő módon előlegezi meg Philip K. DIck későbbi írásainak hangulatát), valamint a mára félelmetesen reálissá vált Gyerekszobát.


Népszerű idézetek

Szelén>!

– Sosem gondoltam Istenre tréfamesterként – mondta Stone atya.
– A kacsacsőrű emlős, a teve, a strucc és az ember megteremtője? Ugyan már! – Peregrin atya fölnevetett.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kacsacsőrű emlős · strucc · teve
Dün P>!

– (…) Mi aztán valóban nevetséges kis állatkák vagyunk, ahogy itt fetrengünk a vattacukros üst fenekén, és Isten csak annál inkább szeret bennünket, mert viccesnek talál minket.
– Sosem gondoltam Istenre tréfamesterként – mondta Stone atya.
– A kacsacsőrű emlős, a teve, a strucc és az ember megteremtőjére? Ugyan már!

(A lángléggömbök)

2 hozzászólás
Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Többé már nincs kezem. Soha nem is volt. Nincs lábam. Soha nem is volt. Nincs arcom. Nincs fejem. Semmi. Csak az űr. Csak az űr. Csak a rés.
(…)
Az űr, ahol a semmi van fölül, a semmi van alul, és a kettő között is csak egy nagy darab üres semmi, és mindennek a semminek a közepén ott zuhan Hitchcock, arrafelé, ahol nem esteledik, és főleg, sosem virrad meg.

180-181. oldal

legrin P>!

Az emlékek, ahogy apám mondta egyszer, sündisznók. A pokolba velük! Tartsuk távol magunkat tőlük. Boldogtalanná tesznek. Romba döntik a munkádat. Megríkatnak.

Ahol sosem virrad meg című novella

Kapcsolódó szócikkek: emlék
legrin P>!

– Mind bolondok vagyunk – mondta Clemens egyfolytában. – Csak éppen minden nappal másként. Azt gondoljuk: „Ma nem vagyok bolond. Okultam a leckéből. Tegnap bolond voltam, de ma reggel nem.” Aztán másnap rájövünk, igen, megint csak bolondok voltunk. Szerintem az egyetlen esélyünk, hogy felnőjünk és elboldoguljunk a világban, ez: el kell fogadjuk a tényt, miszerint nem vagyunk tökéletesek, és e szerint éljünk.

Ahol sosem virrad meg című novella

Dün P>!

– […] Mindig így volt velem. Ha Bostonban vagyok, New York meghalt számomra. Ha New Yorkban vagyok, ugyanez áll Bostonra. Ha valakit nem látok egy napig, az meghalt. Aztán ha szembejön velem az utcán, te jó isten, itt a feltámadás. Majdnem táncra perdülök, annyira örülök, hogy látom. Legalábbis azelőtt így volt. Többé már nem táncolok. Csak nézek. És ha az illető elmegy, meghalt megint.
Clemens nevetett.
– Egyszerűen arról van szó, hogy az agyad elég primitív szinten működik. Nem képes megőrizni dolgokat. Hitchcock, öreg fiú, neked nincs fantáziád. Meg kell tanulnod használni az agyad.
– Ugyan miért kéne benne megőriznem olyan dolgokat, amiknek semmi hasznát nem veszem? – kérdezte Hitchcock, tágra nyílt szemmel még mindig az űrt bámulva. – Én gyakorlatias vagyok. Ha nincs itt a Föld, hogy sétáljak rajta, szerinted egy emléken kéne sétálnom? Az fáj. Az emlékek, ahogy apám mondta egyszer, sündisznók. A pokolba velük! Tartsuk távol magunkat tőlük. Boldogtalanná tesznek. Romba döntik a munkádat. Megríkatnak.

(Ahol sosem virrad meg)

Kapcsolódó szócikkek: emlék
darkfenriz>!

A háború rossz dolog, de a béke maga lehet az élő rettenet.

A betonkeverő

B_Viki23 P>!

– Mit csinálnál, ha tudnád, hogy ez a világ utolsó éjszakája?
– Hogy mit? Ezt komolyan kérded?
– Igen. Komolyan.
– Nem tudom. Még sose gondolkodtam rajta.
(…)
– Nos, ideje lenne gondolkodnod rajta.

144. oldal

Dün P>!

– Sose voltam fiatal. Bárki voltam is akkor, az az énem már meghalt. Ez is a te tüskéd csak. Én nem döfködöm tele magam, köszönöm szépen. Mindig úgy fogtam fel, hogy minden nap újra meghalsz, és mindegyik egy doboz, tudod, számozva és sorba rakva; de sosem mehetsz vissza fölemelni a fedelüket, mert pár ezerszer meghaltál már életedben, és az rengeteg hullát jelent, ami mind máshogy végezte, és egyik randább, mint a másik. Minden nap egy újabb példányt jelent belőled, akit nem ismersz, nem értesz, és nem is akarsz megérteni.

(Ahol sosem virrad meg)

1 hozzászólás
csartak P>!

Wendy és Peter nagyon fiatal még ahhoz, hogy halálra gondoljon. Nem, ehhez az
ember valójában sohasem túl fiatal.

Gyerekszoba


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Philip K. Dick: Különvélemény
Kurt Vonnegut: Majomház
Alekszej Tolsztoj: Aelita
Andy Weir: A marsi
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Jack Vance: Haldokló Föld
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 29.