Nőrablás ​magyar módra 1 csillagozás

Erre nem számítottam. Félrevezetett a cím, a borító – azt gondoltam, hogy itt tényleg arról lesz szó, hogy hogyan raboltak nőket a Honfoglalástól akármeddig, és milyen hatása volt ennek, szóval… szóval egy történelmi ismeretterjesztő lészen ez. Valamilyen szinten az is.
Csak épp nem a nőrablásról, hanem az újságírásról – félig személyes megemlékezés, félig érdekes sztorik felidézése – mind a 30-as évektől kezdődően (akkor volt a szerző pályakezdő).

Nagyon érdekes volt kicsit más szemszögből olvasni a XX. század eleji Budapestről (ó, és nem egyszer ismerős nevek is felbukkantak a színen), és persze magáról a hírlapírásról, a sztorik utáni futkosásról, na meg ott vannak maguk a sztorik is. Amik még érdekesebbek attól, hogy ennyi évvel később olvassa őket az ember.

Néhol zavaróan hatásvadász címekkel (hiába, szenzációt hirdetni kell), és még zavaróbb képaláírásokkal dolgozik a szerző… talán ez az egyetlen negatívum ebben a könyvben (bár elismerem, hogy van létjogosultságuk ezeknek is).
Maga a könyv is újságszerű, főcím, képek, kisebb szövegrészek címei – megjegyzem, a könyv témájához ez illik is, jó technika egy újságírásról szóló könyvben felidézni az újságok felépítését.
Talán az zavart, hogy kissé átmenet nélkül következnek a személyes visszaemlékezések a korról (hisz ez nekem már egy korkép, én nem éltem meg azt a kort, amit a szerző) és a sztorik (de ez érthető is, hisz a szerzőnek nem feltétlenül válik szét a kettő).

Szóval tetszett, érdekes volt, akit érdekel a kor, annak érdemes belenézni.