Nőrablás ​magyar módra 1 csillagozás

Ráthonyi János: Nőrablás magyar módra

A korszak humorba fulladt eseteiről is megemlékezik a szerző, színesen ír a fejedelmi turistákról, mint pl. az egykori walesi herceg és Mrs. Simpson budapesti útjáról, a volt albán király, I. Zog magyar grófkisasszonnyal megtartott esküvőjéről és annak „politikai” hátteréről, feltárja a főváros felső tízezerjeit orruknál fogva vezető ál-lord Hampton szélhámosságait vagy azt a világraszóló botrányt, amelyet Primo Carnera, ex-boxvilágbajnok budapesti csúfos szereplése okozott. Érdekes fejezet szól arról, hogy a szerző riporteri munkája során három ízben „meghalt”: két alkalommal repülőszerencsétlenségek áldozatainak halotti listáján szerepelt a neve – harmadszor a háborúban fenyegette meg a „kaszás”, de ő hallatlan szerencsével ugyan, valójában ép bőrrel úszta meg a katasztrófákat.

>!
Median, Budapest, 1998
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635007248
>!
Média, Pécs, 1988
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635007248

Enciklopédia 2


Kiemelt értékelések

deaxx>!
Ráthonyi János: Nőrablás magyar módra

Erre nem számítottam. Félrevezetett a cím, a borító – azt gondoltam, hogy itt tényleg arról lesz szó, hogy hogyan raboltak nőket a Honfoglalástól akármeddig, és milyen hatása volt ennek, szóval… szóval egy történelmi ismeretterjesztő lészen ez. Valamilyen szinten az is.
Csak épp nem a nőrablásról, hanem az újságírásról – félig személyes megemlékezés, félig érdekes sztorik felidézése – mind a 30-as évektől kezdődően (akkor volt a szerző pályakezdő).

Nagyon érdekes volt kicsit más szemszögből olvasni a XX. század eleji Budapestről (ó, és nem egyszer ismerős nevek is felbukkantak a színen), és persze magáról a hírlapírásról, a sztorik utáni futkosásról, na meg ott vannak maguk a sztorik is. Amik még érdekesebbek attól, hogy ennyi évvel később olvassa őket az ember.

Néhol zavaróan hatásvadász címekkel (hiába, szenzációt hirdetni kell), és még zavaróbb képaláírásokkal dolgozik a szerző… talán ez az egyetlen negatívum ebben a könyvben (bár elismerem, hogy van létjogosultságuk ezeknek is).
Maga a könyv is újságszerű, főcím, képek, kisebb szövegrészek címei – megjegyzem, a könyv témájához ez illik is, jó technika egy újságírásról szóló könyvben felidézni az újságok felépítését.
Talán az zavart, hogy kissé átmenet nélkül következnek a személyes visszaemlékezések a korról (hisz ez nekem már egy korkép, én nem éltem meg azt a kort, amit a szerző) és a sztorik (de ez érthető is, hisz a szerzőnek nem feltétlenül válik szét a kettő).

Szóval tetszett, érdekes volt, akit érdekel a kor, annak érdemes belenézni.


Népszerű idézetek

deaxx>!

Híres újságárus volt a kissé zavart elméjű Rózsika néni, aki az éttermi asztalok között járva igazán szép, kaligrafikus betűkkel dedikálta vevőinek az újságokat. Persze mindenkit elő is léptetett: az egyenruhás vevő neki „ezredes úr” volt, az újságíró „főszerkesztő”, s akiről nem tudta, hogy mi a foglalkozása, azt egyszerűen „elnök”, vagy „ főmérnök” úrnak titulálta. Így aztán jócskán fogyott az újságja…

21-22. oldal - Papíráradat az aszfalton

deaxx>!

Hampton azzal védekezett, hogy egy magyar hazafi sem cselekedhetett volna másképpen, hiszen a kezére bízott nagy pénzösszegek mulatozásai révén az „országban maradtak”.

98. oldal - A főpincér fülbesúg

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
deaxx>!

Akkoriban a kávéházak irodalmi központok is voltak. A tényleges író és újságíró vendégeket bosszantotta ugyan, hogy a felszolgálók kétes egzisztenciájú alakokat, kártya- és biliárdcsaták résztvevőit és kibiceit szerkesztő uramozzák, de mit lehetett tenni? A tiltakozásnak nem sok eredménye lett volna, hiszen a főpincérek hiteleztek, a törzsvendég írók és újságírók pedig csak nagynehezen egyenlítették ki az elfogyasztott kávék, ropogós zsemlék vagy egy-egy szerény vacsora felgyülemlett számláit. Viszont – megkülönböztetésül – őket főszerkesztő uraknak szólították. (Korabeli vicc: a vendég szokásos üdvözlés után így szólt a pincérhez: – Ezentúl ne mondja nekem, hogy szerkesztő úr, már van állásom…)

113. oldal - A Dunába hajított kulcscsomó

Kapcsolódó szócikkek: kávéház

Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Sümeginé Tóth Piroska: Virágirodalom
Vajay Zsófia – Bombera Krisztina (szerk.): Budapest Bár – Örömzene
Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Somlai Tibor: Volt és nincs
Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája
Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet
Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig
Váradi Júlia: Saul útja